…ahogy Buzz Lightyear, a Toy Story űrhajósa szokta mondani. Tekintsünk hát fel az égre, és nézzünk körül odakint.

A címben szereplő nevek kiejtését nem mindig tükrözi az írásképük, főleg a "th" miatt.

Amikor az "o" betű olyan angol szavakban fordul elő, mint a bone vagy a lot, nem okoz problémát a kiejtése: /oʊ/ illetve /US ɑ; GB ɒ/. De létezik pár olyan szó is, melyekben viszont egész más hangokat jelöl ez a betű, és ezek elő­for­du­lá­sá­ra nehéz szabályt találni – egyszerűbb talán külön-külön megjegyezni őket.

Ezúttal vessünk pár pillantást a katonáskodás néhány angol nyelvű ki­fe­je­zé­sé­re, melyek gyak­ran francia eredetűek, ezért kiejtésük nem feltétlenül magától ér­te­tő­dő.

Három énekes, egy zeneszerző, és három színész: ismerjük meg Leonard Cohen, Freddie Mercury, David Bowie; Leonard Bernstein; Leonard Nimoy, Barbra Streisand és Richard Dreyfuss nevének angolos kiejtését.

Sokan éreznek késztetést arra, hogy az írás­ban "aw"-vel ill. "au"-val je­lölt hangot magyarosan /au/-nak ejtsék, pedig nem az.

Ezúttal három színész kerül terítékre: Matthew McConaughey, Michelle Pfeiffer és Mekhi Phifer.

Az angolban nem létezik a magyar ny, ty és gy hang – mégis sokunk a címben szereplő szavakat "nyú"-nak, "gyúti"-nak és "jútyúb"-nak ejtené. De akkor hogyan ejtik az angolok a címben szereplő sza­va­kat, ha nem így?

A hónapok és napok angol nevei is tudnak időnként meglepetéssel szolgálni, fus­suk át őket.

Az angol able szóval sok helyen összefuthatunk, akár önmagában, akár más szavak részeként. Érdemes vetni egy pillantást a kiejtésére is.

Az előző posztok jó hosszúak voltak, ezért most pihenésképpen nézzünk meg néhány nevet a fenti címképről, ahogy már korábban is tettük. 

Legutóbb megismerkedtünk az angol nyelv kiejtésének múltbéli alakulásával, el­jutottunk időben az Újvilág benépesítéséig. Ez a történés új fejezetet nyitott az angol nyelv történetében, mivel ekkor kezdett egymástól különválni az ame­ri­kai és a brit nyelvváltozat, melyek eltéréseivel érdemes közelebbről is meg­is­mer­ked­nünk.

Az eddigi posztokban az angol mai kiejtésével foglalkoztunk (és ez így lesz a jö­vő­ben is), de most tegyünk pár lépést hátra a nagyobb rálátás kedvéért, hogy az angolt ne csak mint egy pillanatfelvételt lássuk, hanem mint egy hosszú film­so­ro­za­tot, mely a kezdet kezdetén még némafilm volt, aztán a történet el­kez­dett fejlődni sercegő fekete-fehérben, később színes lett és sztereó, mára sok­sze­rep­lős­sé vált 5.1-es hanggal, a jövőbeli részeket pedig folyamatosan for­gat­ják valahol…

Az angol Silicon Valley elnevezés magyarra fordítását már sok fórumon ki­tár­gyal­ták, itt azonban most foglalkozzunk a kiejtési vetületével.

Néhány hete átnéztük az Amerikai Egyesült Államok tagállamainak és nagyobb városainak kiejtését, most vessünk egy pillantást az északi szomszédjára is, Kanadára.

Az angol iron szó rendhagyó kiejtéséről sokan nem tudnak, ezért az írásképe alap­ján helytelenül "ájron"-nak ejtik.

…that is the question. Egész pontosan az a kérdés, hogy az angolban a V és W betűk közül melyiket lehet a magyarban is használt [v] hanggal ejteni. Mert csak az egyiket.

Nemrég az angol szavak hangsúlyozása kapcsán szó esett már arról, hogy a szavaknak bizonyos szótagjai hangsúlyosak, mások pedig hangsúlytalanok – ez utóbbiak sorvadt alakban is megjelenhetnek. Az azonban nem került szóba, hogy hangsúlyos szótagok is hajlamosak sorvadásra bizonyos esetekben.

Legutóbb sorra vettük az Egyesült Államok tagállamait és azok fővárosait, de abból a listából jó néhány gyakran szóba kerülő nagyváros – de nem főváros – kimaradt.

Ahogy a címből sejteni lehet, az Amerikai Egyesült Államok ötven tagállamáról fog szólni ez a poszt, melyben sorra vesszük őket fővárosostul, kiejtésestül.

A fenti képen olvasható nevek kiejtéséről még nem is esett szó, így aztán kü­lö­nö­sebb felvezetés nélkül jöjjön néhány közülük. 

Az angol és a magyar lényeges különbségei közé tartozik az eltérő hangsúlyozás és hanglejtés, ezért most merüljünk bele ebbe a témába egy kicsit.

Vannak olyan mással­hangzót jelölő betűk, melyek bizonyos szavakban szere­pelnek ugyan, de kiejtéskor kámforrá válnak. Azt, hogy a magán­hangzókat jelölő betűk gyakran jutnak ugyan­erre a sorsra, már angol­tanul­mányaink elején megszokjuk, valamikor a "My name is…" kezdetű mondatok kiejtésekor. De hogy pl. a "b" betű is csak dísznek van ott néhány szó végén, az sokunkat ér váratlanul.

Tekintettel a néhány nappal ezelőtti nemzeti ünnepünkre, kivételesen szóljon ez a poszt a magyar nyelvről, pontosabban a magyar nyelv beszédhangjairól.

Foglalkozzunk egy kicsit azzal az angol betű­kombinációval, amely alaposan meg tudja szivatni a gyanútlanokat a – leginkább hasra­ütés­szerűnek tűnő – kiejtésével. Íme: a "gh"!