HTML

Mi az IdegenNyelvŐr célja?

A magyarok többsége úgy beszél idegen nyelven, mint Fekete Pákó magyarul… Ez a blog annak szól, aki szeretne valamit tenni azért, hogy beszéde ne feketepákósan hangozzon, amikor idegen nyelven beszél.

Kiejtési felmérés

Bejegyzések

Friss topikok

  • So No: @IdegenNyelvŐr: Az egyik team meetingunkon zajlott le a kovetkezo beszelgetes: Amerikai kollega: ... (2021.01.02. 04:36) Hangsúlyozás és hanglejtés az angolban
  • Stacy11: Elnézést, pontosítom a kérdést, mert azóta elmerültem a korábbi cikkeid olvasgatásában :) Olyan es... (2020.03.25. 22:43) Az angol mássalhangzók — UPDATED
  • Devourius: Igaz nem cot-caught mergerrel kapcsolatos, de volt egy másik allofónbeli változás is a rendszeremb... (2019.02.11. 03:28) A Cot/Caught összeolvadásról
  • Devourius: Lehet oka az is, hogy a blog.hu régen http-linkekkel üzemelt. Most meg https-sel, emiatt nem tudja... (2018.11.16. 07:53) Képességfejlesztés
  • Devourius: @Devourius: közben kiderült, hogy nem mintha csak hallanék svát a Derek, Alexander nevekben, hanem... (2018.06.04. 16:25) Nyelvjárások fonémikus átírása

A magyar beszédhangok — UPDATED

2009.08.22. 22:40 :: IdegenNyelvŐr

Tekintettel a néhány nappal ezelőtti nemzeti ünnepünkre, kivételesen szóljon ez a poszt a magyar nyelvről, pontosabban a magyar nyelv beszédhangjairól.

A posztban előforduló fonetikai kifejezéseket már ismertettem korábban. 

Az angol magán- és mással­hangzók ismertetésénél a beszéd­hangokat képzési módok és fonémák szerint csoportosítottam, a magyar mással­hangzók esetében viszont ez nem célra­vezető, mivel több különböző fonéma is rendelkezhet ugyanazzal az allofónnal a hasonulásoknak és összeolvadásoknak köszönhetően. Sőt, több olyan fonémánk is van, melyek allofónjai eltérő képzési módúak, így ezek a fonémák több táblázatban is feltűnnek. Ezért a beszéd­hangjainkat csak képzési módok szerint csoportosítottam, így a táblázatok második oszlopában szereplő beszéd­hangok mellett az első oszlopban több fonéma ill. fonéma­kapcsolat is megjelenhet, ez a felsorolás azonban nem mindig teljes, mivel nem minden esetben tűntettem fel az összes lehetséges fonéma­kapcsolatot, melyek az adott beszéd­hangot hasonulások és össze­olvadások útján eredményezhetik.

Magánhangzók

A magyar hosszú magán­hangzók vizsgálata azt mutatja, hogy valójában mindegyikük nagyon szűk kettős­hangzó: sokkal szűkebbek, sokkal kisebb nyelv­mozgással járnak, mint pl. az angol [ɪi] vagy [ʊu], pedig azok is szűkek a többi angol kettős­hangzóhoz képest. A magyar hangok kezdő és a záró elemeinek közelsége miatt ugyanaz a karakter jelöli mindkettőt a fonetikus át­írásban, de ez még nem jelenti azt, hogy a két hangot külön kellene ejteni (mint pl. a kiflii végén), és azt sem, hogy a két hang azonos ejtésű lenne, csak épp az ilyen parányi különbség feltüntetésére nem létezik fonetikus jelölés. A fonetikus átírásban tehát kettőzött karakterekkel fogom jelölni a "hosszú" magán­hangzókat (pl. [aa] = á), a fonémikusban azonban a hagyományokat követve hosszú magán­hangzóként fogom őket feltüntetni (pl. /aː/ = á).

Mivel a fonémikus átírás soha nem a ténylegesen kiejtett hangokat jelöli, hanem csak olyan elvont hangokat, melyeknek több lehetséges kiejtése létezhet a szomszédos hangoktól ill. az alkalmazott dialektustól függően, ezért a magyar átírásában használatos IPA karakterek átfedésben vannak pl. az angoléval, noha az azonos karakterek nem egyforma beszéd­hangot jelölnek, pl. az angol /ɒ/ eltér a magyar /ɒ/-tól. A pontosabb kiejtést a magyar esetében is a fonetikus átírás adja meg – a canIPA jelölésrendszerre támaszkodva. Akárcsak az angol esetében, ebben a posztban is a semleges magyar nyelv­járást mutatom be, az egyes dialektusok eltéréseire nem térek ki.

A középzárt/középnyílt tartományban lévő ajak­kerekítéses hangok (ö-ő, o-ó) rövid és hosszú változatai között nemcsak az a különbség, hogy a hosszúak nagyon szűk kettős­hangzók, hanem az is, hogy a rövidek annyival nyíltabbak (alacsonyabb nyelvállással képzettek), hogy már külön karakter jelöli őket a canIPA táblátazban. Fonémaként azonban ugyanaz a karakter jelöli a hosszú és a rövid változatokat is (pl. /o/ és /oː/). Erről bővebben a rövid o és rövid ö leírásánál lesz szó.

Az alábbi két canIPA táblázatban a négyzetek jelölik az ajakkerekítés nélküli, a körök pedig az ajakkerekítéses magyar magán­hangzók hozzá­vetőleges képzési pozícióit. Erről a jelölés­rendszerről korábban már esett szó.

A canIPA magánhangzói

Elöl képzett magánhagzók

Vannak olyan nyelv­járások, melyekben az e és az é mellett létezik a zárt e is, melyet írásban szintén "e"-vel jelölünk, de kiemelés vagy meg­különböztetés cél­jából jelölhető ë-vel is. Ahol e és ë is létezik, a hangok ejtése egymáshoz képest változó lehet: van, ahol az e a köz­nyelvi (nyílt) e-t, az ë pedig a rövid é-t jelöli. Máshol az e inkább az á-ra hasonlít, míg az ë a köz­nyelvi (nyílt) e-re. Mivel a zárt e csak nyelv­járási szinten létezik, ezért ebben a leírásban a továbbiakban nem jelölöm.

/ɛ/ [ɛ] Ez a köznyelvi, meglehetősen nyílt e hang. Nem ajak­kerekítéses.
elem [ˈɛlɛm] /ˈɛlɛm/, fekete [ˈfɛkɛtɛ] /ˈfɛkɛtɛ/
/eː/ [ee] Ez az é hang, mely egy nagyon szűk kettős­hangzó, mely ejtése során a nyelv kissé felfelé mozdul el. Nem ajak­kerekítéses.
ék [eek] /eːk/, tél [teel] /teːl/
/i/ [i] Ez a rövid i hang, mely egyike a leg­zártabb magán­hangzóinknak. Nem ajak­kerekítéses.
ide [ˈidɛ] /ˈidɛ/, feni [ˈfɛni] /ˈfɛni/
/iː/ [ii] Ez a "hosszú" i hang, mely egy nagyon szűk kettős­hangzó, mely ejtése során a nyelv kissé előre és felfelé mozdul el.
kín [ˈkiin] /ˈkiːn/, hív [ˈhiiv̥] /ˈhiːv/
/ø/ [Ф] (A canIPA táblázat 6D azonosítójú eleme (tükrözött ø) jelölné ezt a hangot, mely azonban nem található a betűkészletben, ezért helyette én ezt kicsinyített a cirill Ф (azaz F) betűt használom.)
Ez a rövid ö hang, mely általában nyíltabb a "hosszú" párjánál (lásd a következő hangot), valahol az [ɛ] és az [e] között félúton képezzük ajak­kerekítéssel, de azoknál kissé hátrább.
köt [kФt] /køt/, öröm ФɾФm] /ˈøɾøm/
/øː/ [øø] Ez a "hosszú" ő hang, melyet az é-vel azonos zárt­sággal (de ajak­kerekítéssel) ejtünk és kissé hátrébb képzünk, és ahhoz hasonlóan szintén felfelé elmozduló szűk kettős­hangzó.
őt [øøt] /øːt/, néző [ˈneezøø] /ˈneːzøː/
y [y] Ez a rövid ü hang, mely az [i]-vel közel azonos mértékben zárt, de annál kissé hátrébb képzett és ajak­kerekítéses.
üveg [ˈyvɛg̊] /ˈyvɛg/, övük Фvyk] /ˈøvyk/
/yː/ [yy] Ez a "hosszú" ű hang, melyet az í-vel közel azonos zártsággal (de ajak­kerekítéssel) ejtünk, és ahhoz hasonlóan szintén előre és felfelé elmozduló szűk kettős­hangzó.
űr [yyɾ] /yːɾ/, fűz [fyyz̥] /fyːz/

Középen képzett magánhangzók

/aː/ [aa] Ez az á hang, a legnyíltabb magyar magánhangzó, amely a többi hosszú hanghoz hasonlóan szintén egy nagyon szűk kettőshangzó, mely ejtése során a nyelv kissé hátrafelé húzódik.
át [aat] /aːt/, záp [zaap] /zaːp/
(/a/) [a] Ez a rövid á hang, mely nem igazi fonéma a magyarban, viszont idegen szavakban gyakran használjuk.
Hans [hans] /hans/, hallo (telefonban) [haloo] /haloː/

Hátul képzett magánhangzók

/ɒ/ [α] Ez az a hang, mely meglehetősen ritkán fordul elő a világ nyelveiben, éppen ezért egyértelmű IPA jele sincsen: általában /ɒ/-val vagy /ɔ/-val szokták jelölni, de inkább az /ɒ/-hoz áll közelebb. A canIPA táblázat a 8F kódú, elforgatott α (alfa) karaktere jelöli ezt a hangot. Mivel azonban ilyen karakter nincs a betű­készletben, én a normál alfa jelet használom, amely ugyan megegyezik a 4F kódú hang jelével, de az a magyarban nem használatos.
Az á-nál hátrébb, kissé zártabban, és ajakkerekítéssel képezzük.
lap [lαp] /lɒp/, falat /ˈfαlαt/ /ˈfɒlɒt/, téma [ˈteemα] /ˈteːmɒ/
/o/ [σ] Ez a rövid o hang, amely a rövid ö-vel azonos zártságú, és ahhoz hasonlóan általában nyíltabb a "hosszú" párjánál (lásd a következő hangot).
bot [bσt] /bot/, halom [ˈhαlσm] /ˈhɒlom/
/oː/ [oo] Ez a "hosszú" ó hang, melyet az é-vel és az ő-vel azonos zártsággal (de ajak­kerekítéssel) ejtünk, és azokhoz hasonlóan szintén felfelé elmozduló szűk kettőshangzó.
[too] /toː/, óta [ˈootα] /ˈoːtɒ/
/u/ [u] Ez a rövid u hang, mely az ü-vel azonos mértékben zárt, de teljesen hátul képzett.
utal [ˈutαl] /ˈutɒl/, falu [ˈfαlu] /ˈfɒlu/
/uː/ [uu] Ez a "hosszú" ú hang, melyet az ű-vel azonos zártsággal ejtünk, és hátra és felfelé elmozduló szűk kettőshangzó.
út [uut] /uːt/, múlik [ˈmuulik] /ˈmuːlik/

Mássalhangzók

A mássalhangzók esetében van néhány a tényleges kiejtést erősen be­folyásoló szabály.

A részleges hasonulás során például az egymás mellé kerülő hangok közül az első zöngésségében, képzésének helyében, vagy képzésének módjában igazodik a következő hanghoz, pl. a házfal kiejtve "hászfal".

A teljes hasonulás eredményeképp az első hang azonossá válik a másodikkal, így egy hosszú hang jön létre, pl. az utca kiejtve "ucca".

Összeolvadáskor a két hangból egy harmadik lesz, amely mindig hosszú, pl. az adj kiejtve "aggy".

Ha egy hosszú mással­hangzót egy másik mással­hangzó követ, akkor az első gyakran megrövidül, pl. a vedd be kiejtve "veddbe" vagy "vedbe" is lehet.

Szünet előtt a szóvégi mással­hangzók rend­szerint zöngétlenednek (ha van zöngétlen párjuk), de nem válnak zöngétlenné, pl. mez [mɛz̥] /mɛz/.

Orrhangok

/m/
/n/
[m] A két ajak összezárásával képezzük.
Az /m/-nek és az /n/-nek is lehet ez a kiejtése, utóbbinak ha [p], [b] vagy /m/ előtt áll.
szem [sɛm] /sɛm/, színpad [ˈsimpαd̥] /ˈsiːnpɒd/
/mː/
/nː/
[mː] Az előbbi hang hosszú változata.
szemmel [sɛmːɛl] /sɛmːɛl/, fennmarad [ˈfɛmːαɾαd̥] /ˈfɛnːmɒɾɒd/
/m/
/n/
[ɱ] Az /m/-nek és az /n/-nek is lehet ez a kiejtése, ha [f] vagy [v] előtt áll: olyan "m", amely ejtése során az alsó ajak és a felső fogsor érintkezik.
szemfenék [ˈsɛɱfɛneek] /ˈsɛmfɛneːk/, színfal [ˈsiɱfαl] /ˈsiːnfɒl/
/mː/
/nː/
[ɱː] Az előbbi hang hosszú változata. Az így előálló mással­hangzó-torlódás miatt gyakran rövid [ɱ] lesz belőle.
fennforgás [ˈfɛɱːfσɾgaaʃ vagy ˈfɛɱfσɾgaaʃ] /ˈfɛnːfoɾgaːʃ/
/n/ [n] Ejtésekor a nyelv hegye a fogmederrel érintkezik.
Így ejtjük az /n/-et, ha utána nem [k] vagy [g] következik.
nem [nɛm] /nɛm/, fen [fɛn] /fɛn/
/nː/ [nː] Az előbbi hang hosszú változata.
fenn [fɛnː] /fɛnː/
/n/ [ŋ] Ha az /n/ [k] vagy [g] előtt áll, képzési helye hasonul az utóbbiakéhoz, tehát az ínyvitorlánál képezzük.
ing [iŋg̊ ] /ing/, link [liŋk] /link/
/nː/ [ŋː] Az előbbi hang hosszú változata. Az így előálló mással­hangzó-torlódás miatt gyakran rövid [ŋ] lesz belőle.
finn gép [ˈfiŋːgeep vagy ˈfiŋgeep] /finː geːp/
/ɲ/
/n/
[ɲ] Ez az ny hang. Ejtésekor a nyelv háta a szájpadlás középső részével érintkezik.
Az /n/-nek is lehet ez az ejtése gy ([ɟ]) és ty ([c]) előtt.
nyak [ɲαk] /ɲɒk/, lány [laaɲ] /laːɲ/, konty [kσɲc] /konc/, hangya [ˈhαɲɟα] /ˈhɒnɟɒ/
/ɲː/
/n+j/
/ɲ+j/
[ɲː] Az előbbi hang hosszú változata.
annyi [ˈαɲːi] /ˈɒɲːi/, lánnyal [ˈlaaɲːαl] /ˈlaːɲːɒl/
kenje [ˈkɛɲːɛ] /ˈkɛnjɛ/, anyja [ˈαɲːα] ˈɒɲjɒ/
/n+ʧ/
/n+ʤ/
[ņ] Amikor az /n/ [ʧ] vagy [ʤ] elé kerül, képzési módja hasonul az utóbbiakéhoz, tehát a nyelvnek a hegye mögötti része hozzásimul a szájpadlás fogmeder mögötti területéhez, ahogy a [ʧ] ill. [ʤ] ejtésének kezdetekor.
lencse [ˈlɛņʧɛ] /ˈlɛnʧɛ/, kancsal [ˈkαņʧαl ] /ˈkɒnʧɒl/
bandzsa [ˈbαņʤα] /ˈbɒnʤɒ/

Zárhangok

A zárhangok ismertetésének végén szerepel a ty és a gy hang, melyeket koráb­ban a zár-réshangokhoz soroltak, de sok esetben inkább zárhangok mód­já­ra viselkednek, bár tény, hogy többek között magán­hangzó előtt és szó végén zár-réshangként ejtjük őket. Ugyanakkor másik zárhang előtt egyértelműen zár­hangként (vagy akár unreleased zár­hangként) jelennek meg. Mivel a "valódi" zár-réshangokat (pl. a cs-t) sosem ejtjük zárhangként, ezért indokoltabb a ty-t és a gy-t inkább olyan zárhangnak tekintenünk, melyeket bizonyos esetekben zár-réshangként ejtünk.

/p/
/b/
[p] A két ajak összezárásával képzett zöngétlen hang.
A /p/-nek és a /b/-nek is lehet ez a kiejtése, utóbbinak ha zöngétlen mássalhangzó előtt áll.
púp [puup] /puːp/, lábfej [ˈlaapfɛj] /ˈlaːbfɛj/
/pː/
/bː/
/b+p/
[pː] Az előbbi hang hosszú változata. A /bː/ válhat [pː]-vé, ha zöngétlen mássalhangzó követi, amely az így előálló mással­hangzó-torlódás miatt gyakran [p]-vé rövidül.
nappal [ˈnαpːαl] /ˈnɒpːɒl/, jobbkor [ˈjσpːkσɾ vagy ˈjσpkσɾ] /ˈjobːkoɾ/, habparty [ˈhαpːαɾti] /ˈhɒbpɒɾti/
/b/
/p/
[b] A két ajak összezárásával képzett zöngés hang.
A /b/-nek és a /p/-nek is lehet ez a kiejtése, utóbbinak ha zöngés mássalhangzó előtt áll.
báb [baab] /baːb̥/, lépdel [ˈleebdɛl] /ˈleːpdɛl/
/bː/
/pː/
/p+b/
[bː] Az előbbi hang hosszú változata. A /pː/ válhat [bː]-vé, ha zöngés mássalhangzó követi, amely az így előálló mással­hangzó-torlódás miatt gyakran [b]-vé rövidül.
szebben [ˈsɛbːɛn] /ˈsɛbːɛn/, épp délben [ˈeebːdeelbɛn vagy ˈeebdeelbɛn] /ˈeːpː deːlbɛn/, napba [ˈnαbːα] /ˈnɒpbɒ/
/t/
/d/
[t] Ejtésekor a nyelv hegye a fogmedernél képez zárat. Zöngétlen.
A /t/-nek és a /d/-nek is lehet ez a kiejtése, utóbbinak ha zöngétlen mássalhangzó előtt áll.
tét [teet] /teːt/, kádhoz [ˈkaathσz̥] /ˈkaːdhoz/
/tː/
/dː/
/d+t/
[tː] Az előbbi hang hosszú változata. A /dː/ válhat [tː]-vé, ha zöngétlen mássalhangzó követi, amely az így előálló mással­hangzó-torlódás miatt gyakran [t]-vé rövidül.
kotta [ˈkσtːα] /ˈkotːɒ/, szedd fel [ˈsɛtːfɛl vagy ˈsɛtfɛl] /ˈsɛdː fɛl/, maradt [ˈmαɾαtː] /ˈmɒɾɒdt/
/d/
/t/
[d] Ejtésekor a nyelv hegye a fogmedernél képez zárat. Zöngés.
A /d/-nek és a /t/-nek is lehet ez a kiejtése, utóbbinak ha zöngés mássalhangzó előtt áll.
dada [ˈdαdα] /ˈdɒdɒ/, kútba [ˈkuudbα] /ˈkuːtbɒ/
/dː/
/tː/
/t+d/
[dː] Az előbbi hang hosszú változata. A /tː/ válhat [dː]-vé, ha zöngés mássalhangzó követi, amely az így előálló mással­hangzó-torlódás miatt gyakran [d]-vé rövidül.
kedd [kɛdː] /kɛdː/, jött be [ˈjФdːbɛ vagy ˈjФdbɛ] /ˈjøtː bɛ/, szétdarabol [ˈseedːαɾαbσl] /ˈseːtdɒɾɒbol/
/k/
/g/
[k] Ejtésekor a nyelv hátsó része az ínyvitorlánál képez zárat. Zöngétlen. (Elöl képzett magánhangzók után valamivel előbbre képezzük ([k̵]), de mivel ez automatikusan megtörténik, ez a különbségtétel a fonetikus átírásban nem szükséges.)
A /k/-nak és a /g/-nek is lehet ez a kiejtése, utóbbinak ha zöngétlen mássalhangzó előtt áll.
kik [kik] /kik/, szagtalan [ˈsαktαlαn] /ˈsɒgtɒlɒn/
/kː/
/gː/
/g+k/
[kː] Az előbbi hang hosszú változata. A /gː/ válhat [kː]-vá, ha zöngétlen mássalhangzó követi, amely az így előálló mással­hangzó-torlódás miatt gyakran [k]-vá rövidül.
hekk [hɛkː] /hɛkː/, függtem [ˈfykːtɛm vagy ˈfyktɛm] /ˈfygːtɛm/, megkarmol [ˈmɛkːαɾmσl] /ˈmɛgkɒɾmol/
/g/
/k/
[g] Ejtésekor a nyelv hátsó része az ínyvitorlánál képez zárat. Zöngés. (Elöl képzett magánhangzók után valamivel előbbre képezzük ([g̵]), de mivel ez automatikusan megtörténik, ez a különbségtétel a fonetikus átírásban nem szükséges.)
A /g/-nek és a /k/-nak is lehet ez a kiejtése, utóbbinak ha zöngés mássalhangzó előtt áll.
bogoz [ˈbσgσz̥] /ˈbogoz/, lakbér [ˈlαgbeeɾ] /ˈlɒkbeːɾ/
/gː/
/kː/
/k+g/
[gː] Az előbbi hang hosszú változata. A /kː/ válhat [gː]-vé, ha zöngés mássalhangzó követi, amely az így előálló mással­hangzó-torlódás miatt gyakran [g]-vé rövidül.
agg [αgː] /ɒgː/, sakkbajnok [ˈsαgːbαjnσk vagy ˈsαgbαjnσk] /ˈsɒkːbɒjnok/, kék golyó [ˈkeegːσjoo] /ˈkeːk gojoː/
/c/
/ɟ/
[c]
[cç]
Ez a ty hang. Ejtésekor a nyelv háta a szájpadlás középső részével érintkezve képez zárat. Zöngétlen. Zár-réshangként ejtve a nyelv épp csak eltávolodik a szájpadlástól, így [cç]-ként is jelölhető. Lásd a leírást e táblázat fölött.
A /c/-nek (ty-nek) és a /ɟ/-nek (gy-nek) is lehet ez a kiejtése, utóbbinak ha zöngétlen mássalhangzó előtt áll.
tyúk [cçuuk] /cuːk/, hegytető [ˈhɛctɛtøø vagy ˈhɛc̚ tɛtøø] /ˈhɛɟtɛtøː/
/cː/
/ɟː/
/t+j/
/t+c/
[cː]
[cːç]
Az előbbi hang hosszú változata. A /ɟː/ válhat [cː]-vé, ha zöngétlen mássalhangzó követi, amely az így előálló mással­hangzó-torlódás miatt gyakran [c]-vé rövidül.
hattyú [ˈhαcːçuu] /ˈhɒcːuː/, meggyfa [ˈmɛcːçfα vagy ˈmɛcfα] /ˈmɛɟːfɒ/ látjuk [ˈlaacːçuk] /ˈlaːtjuk/, két tyúk [ˈkeecːçuuk] /ˈkeːt cuuk/
/ɟ/
/c/
[ɟ]
[ɟʝ]
Ez a gy hang. Ejtésekor a nyelv háta a szájpadlás középső részével érintkezve képez zárat. Zöngés. Zár-réshangként ejtve a nyelv épp csak eltávolodik a szájpadlástól, így [ɟʝ]-ként is jelölhető. Lásd a leírást e táblázat fölött.
A /ɟ/-nek (gy-nek) és a /c/-nek (ty-nek) is lehet ez a kiejtése, utóbbinak ha zöngés mássalhangzó előtt áll.
hagyma [ˈhαɟmα] /ˈhɒɟmɒ/, kortyban [ˈkσɾɟbαn vagy ˈkσɾɟ ̚bαn] /ˈkoɾcbɒn/, gyér [ɟʝeeɾ] /ɟeːɾ/
/ɟː/
/cː/
/d+j/
/d+ɟ/
[ɟː]
[ɟːʝ]
Az előbbi hang hosszú változata. A /cː/ válhat [ɟː]-vé, ha zöngés mássalhangzó követi, amely az így előálló mással­hangzó-torlódás miatt gyakran [ɟ]-vé rövidül.
faggyú [ˈfαɟːʝuu] /ˈfɒɟːuː/, füttyből [ˈfyɟːbøøl vagy ˈfyɟbøøl vagy ˈfyɟ ̚bøøl] /ˈfycːbøːl/, védj [veeɟːʝ̊] /veːdj/, vad gyom [ˈvαɟːʝσm] /ˈvɒd ɟom/

Réshangok

A /v/, a /j/ és a /h/ fonémáknak léteznek az alábbi táblázatban szereplő réshang allofónjaik mellett approximáns allofónjaik is, melyek így az Approximánsok al­fejezetben szerepelnek.

/f/
/v/
[f] Ejtésekor az alsó ajak és a felső fogsor között alakul ki zöngétlen súrlódó hang.
Az /f/-nek és a /v/-nek is lehet ez a kiejtése, utóbbinak ha zöngétlen mássalhangzó előtt áll.
fal [fαl] /fɒl/, hívsz [hiifs] /hiːvs/
/fː/
/v+f/
[fː] Az előbbi hang hosszú változata. A /vː/ alap­szóban nem fordul elő, csak össze­tételben/származtatásban (pl. név­választás, névvel), és mivel magyar szótag nem kezdődhet /v/ + mással­hangzóval, ezért a /vː/-t minden­képpen magán­hangzónak kell követnie, így zöngétlen mással­hangzó (amely [fː]-fé változtatná) sem állhat mögötte.
puff [pufː] /pufː/, szívfájdalom [ˈsiifːaajdαlσm] /ˈsiːvfaːjdɒlom/
/v/
/f/
[v] Ejtésekor az alsó ajak és a felső fogsor között alakul ki zöngés súrlódó hang.
A /v/-nek és az /f/-nek is lehet ez a kiejtése, utóbbinak ha zöngés mássalhangzó előtt áll.
A /v/ sajátossága, hogy hasonul a következő zöngétlen mássalhangzóhoz (pl. vívtam [ˈviiftαm] /ˈviːvtɒm/), viszont nem hasonítja magához az előtte álló zöngétlen mássalhangzót: pl. a borotva marad [ˈbσɾσtvα], csak bizonyos nyelv­járásban válik belőle [ˈbσɾσdvα].
(Létezik a [v]-nek egy approximáns változata is, a [ʋ], lásd az Approximánsok alfejezetet.)
vén [veen] /veːn/, széfben [ˈseevben] /ˈseːfben/
/vː/
/fː/
[vː] Az előbbi hang hosszú változata. Az /fː/ válhat [vː]-vé, ha zöngés mássalhangzó követi, amely az így előálló mással­hangzó-torlódás miatt gyakran [v]-vé rövidül.
hévvel [ˈheevːɛl] /ˈheːvːɛl/, treff dáma [ˈtɾɛvːdaamα vagy ˈtɾɛvdaamα] /ˈtɾɛfː daːmɒ/
/j/ [ʝ] Így, a szájpadláshoz egész közeli nyelvállással, zöngésen ejtjük a /j/-t zöngés mássalhangzót követően, ha utána egy másik zöngés mássalhangzó vagy szünet következik – ez utóbbi esetben persze részlegesen zöngétlenedik ([ʝ̊]). Ha előtte zöngétlen mássalhangzó áll, utána pedig zöngés követezik, ez utóbbi zöngésíti a /j/-t (amely az előtte álló zöngétlen mássalhangzó miatt maga is zöngétlen [ç] lenne, lásd a következő hangot) és az előtte álló mássalhangzót is. (A /j/ fonémának van approximáns allofónja is, lásd az Approximánsok alfejezetet.)
dobj be [ˈdσbʝbɛ] /ˈdobj be/, dobj [dσbʝ̊] /dobj/
lökj be [ˈlФgʝbɛ] /ˈløkj bɛ/
/j/ [ç] Az előző hang zöngétlen párja, ezért ugyanúgy, a szájpadláshoz egész közeli nyelvállással ejtjük zöngétlen mássalhangzót követően, ha utána egy másik zöngétlen mássalhangzó vagy szünet következik. Ha előtte zöngés mássalhangzó áll, utána pedig zöngétlen követezik, ez utóbbi zöngétleníti a /j/-t (amely az előtte álló zöngés mássalhangzó miatt maga is zöngés [ʝ] lenne) és az előtte álló mássalhangzót is.(A /j/ fonémának van approximáns allofónja is, lásd az Approximánsok alfejezetet.)
A [ç] egyébként azonos a német ich vagy dich szavak utolsó hangjával.
kapj [kαpç] /kɒpj/, szokj [sσkç] /sokj/, szívj ki [ˈsiifçki] /ˈsiːvj ki/
/h/ [x] Szótag végén zöngétlen veláris réshangként ejtjük a /h/-t, tehát ott képezzük, ahol a [g]-t vagy a [k]-t, de azokkal ellentétben csak erősen leszűkítjük a kiáramló levegő útját, de nem zárjuk el. (Elöl képzett magánhangzók után valamivel előbbre képezzük ([x̵]), de nem annyira elöl, mint a [ç]-t. Mivel ez automatikusan megtörténik, ez a különbségtétel a fonetikus átírásban nem szükséges.)
Zöngésség szerinti részleges hasonulásban nem vesz részt, mivel nincs zöngés párja.
(A /h/ fonémának vannak approximáns allofónjai is, lásd az Approximánsok alfejezetet.)
ihlet [ˈixlɛt] /ˈihlɛt/, jacht [jαxt] /jɒht/, MÉH-be [ˈmeexbɛ] /ˈmeːhbɛ/
/hː/ [xː] Az előbbi hang hosszú változata.
pech [pɛxː] /pɛhː/
/ʃ/
/ʒ/
[ʃ] Ez az s hang. Ejtésekor a nyelvet a fogmeder mögé, a szájpadláshoz közel emeljük. Ejtéséhez enyhe ajak­biggyesztés is társul. Zöngétlen.
Az /ʃ/-nek (s-nek) és a /ʒ/-nek (zs-nek) is lehet ez a kiejtése, utóbbinak ha zöngétlen mássalhangzó előtt áll.
sas [ʃαʃ] /ʃɒʃ/, gúzstól, [ˈguuʃtool] /ˈguːʒtoːl/
/ʃː/
/ʒ+ʃ/
/s+ʃ/
[ʃː] Az előbbi hang hosszú változata. A /ʒː/ alap­szóban nem fordul elő, csak össze­tételben/származtatásban (pl. rúzzsal), és mivel magyar szótag nem kezdődhet /ʒ/ + mással­hangzóval, ezért a /ʒː/-t minden­képpen magán­hangzónak kell követnie, így zöngétlen mással­hangzó (amely [ʃː]-sé változtatná) sem állhat mögötte.
moss [mσʃː] /moʃː/, garázssor [ˈgαɾaaʃːσɾ] /ˈgɒɾaːʒʃoɾ/, készség [ˈkeeʃːeeg̊] /ˈkeːsʃeːg/
/ʒ/
/ʃ/
[ʒ] Ez a zs hang. Ejtésekor a nyelvet a fogmeder mögé, a szájpadláshoz közel emeljük. Ejtéséhez enyhe ajak­biggyesztés is társul. Zöngés.
A /ʒ/-nek (zs-nek) és az /ʃ/-nek (s-nek) is lehet ez a kiejtése, utóbbinak ha zöngés mássalhangzó előtt áll.
mazsola [ˈmαʒσlα] /ˈmɒʒolɒ/, húsból [ˈhuuʒbool] /ˈhuːʃboːl/
/ʒː/
/ʃː/
/ʃ+ʒ/
[ʒː] Az előbbi hang hosszú változata. Az /ʃː/ válhat [ʒː]-vé, ha zöngés mássalhangzó követi, amely az így előálló mással­hangzó-torlódás miatt gyakran [ʒ]-vé rövidül.
darázzsal [ˈdαɾaaʒːαl] /ˈdɒɾaːʒːɒl/, fuss be [ˈfuʒːbɛ vagy ˈfuʒbɛ] /ˈfuʃː bɛ/, koszos zsák [ˈkσsσʒːaak] /ˈkosoʃ ʒaːk/
/s/
/z/
[s] Ez az sz hang. Ejtésekor a nyelv hegye a szinte teljesen összezárt fogsorok mögött van, így a kiáramló levegő a fogsoron halad keresztül. Zöngétlen.
Az /s/-nek (sz-nek) és a /z/-nek is lehet ez a kiejtése, utóbbinak ha zöngétlen mássalhangzó előtt áll.
szesz [sɛs] /sɛs/, láztól [ˈlaastool] /ˈlaːztoːl/
/sː/
/zː/
/z+s/
[sː] Az előbbi hang hosszú változata. A /zː/ válhat [sː]-szé, ha zöngétlen mássalhangzó követi, amely az így előálló mással­hangzó-torlódás miatt gyakran [s]-szé rövidül.
vissza [ˈvisːα] /ˈvisːɒ/, nézz ki [ˈneesːki vagy ˈneeski] /ˈneːzː ki/, vízszintes [ˈviisːintɛʃ] /ˈviːzsintɛʃ/
/z/
/s/
[z] Ejtésekor a nyelv hegye a szinte teljesen összezárt fogsorok mögött van, így a kiáramló levegő a fogsoron halad keresztül. Zöngés.
A /z/-nek és az /s/-nek (sz-nek) is lehet ez a kiejtése, utóbbinak ha zöngés mássalhangzó előtt áll.
kezel [ˈkɛzɛl] /ˈkɛzɛl/, mészben [ˈmeezbɛn] /ˈmeːsbɛn/
/zː/
/sː/
/s+z/
[zː] Az előbbi hang hosszú változata. Az /sː/ válhat [zː]-vé, ha zöngés mássalhangzó követi, amely az így előálló mással­hangzó-torlódás miatt gyakran [z]-vé rövidül.
hozza [ˈhσzːα] /ˈhozːɒ/, hosszban [ˈhσzːbαn vagy ˈhσzbαn] /ˈhosːbɒn/, vesz zoknit [ˈvɛzːσknit] /ˈvɛs zoknit/

Zár-réshangok

Mielőtt elkezdjük a zár-réshangokat, szót kell ejtenünk a dz hangról, melynek vitatott a fonémastátusza. Egyre inkább úgy tűnik ugyanis, hogy nem felel meg a fonémaság kritériumainak, hanem csak egy fonéma­kapcsolat: /d+z/, melynek egyik lehetséges kiejtése történetesen [ʣː], hasonlóan mint ahogy a /t+ʃ/ ejtése meg [ʧː] – azzal a különséggel, hogy a /ʧː/ fonémaként is létezik.

/ʦ/ [ʦ] Ez a c hang. Ejtésekor a nyelv hegye először a fogmederrel érintkezik, majd hátrahúzódva a szinte teljesen összezárt fogsorok mögé, a kiáramló levegőt a fogsoron tereli keresztül. Zöngétlen.
cukor [ˈʦukσɾ] /ˈʦukoɾ/
/ʦː/
/d+z/
/t+s/
[ʦː] Az előbbi hang hosszú változata. A /d+z/ válhat [ʦː]-vé, ha zöngétlen mássalhangzó követi, amely az így előálló mással­hangzó-torlódás miatt gyakran [ʦ]-vé rövidül.
cucc [ˈʦuʦː] /ˈʦuʦː/, pedzte [ˈpɛʦːtɛ vagy ˈpɛʦtɛ] /ˈpɛdztɛ/, metsz [mɛʦː] /mɛts/
/d+z/
/ʦ/ 
[ʣ] Ez a dz hang. Ejtésekor a nyelv hegye először a fogmederrel érintkezik, majd hátrahúzódva a szinte teljesen összezárt fogsorok mögé, a kiáramló levegőt a fogsoron tereli keresztül. Zöngés.
A /d+z/-nek és a /ʦ/-nek is lehet ez a kiejtése – előbbinek (idegen) szavak elején, utóbbinak ha zöngés mássalhangzó előtt áll.
Vácduka [ˈvaaʣdukα] /ˈvaːʦdukɒ/, Dzurinda [ˈʣuɾindα] /ˈdzuɾindɒ/
/d+z/
/ʦː/
/t+s/
[ʣː] Az előbbi hang hosszú változata. A /ʦː/ és a /t+s/ válhat [ʣː]-vé, ha zöngés mássalhangzó követi, amely az így előálló mással­hangzó-torlódás miatt gyakran [ʣ]-vé rövidül.
madzag [ˈmαʣːαg̊] /ˈmɒdzːɒg/, játssz gitáron [ˈjaaʣːˈgitaaɾσn vagy ˈjaaʣˈgitaaɾσn] /ˈjaːtsː ˈgitaːɾon/, metszd [mɛʣːd vagy mɛʣd] /mɛtsd/
/ʧ/ [ʧ] Ez a cs hang. Ejtésekor először a nyelv a fogmeder mögött érintkezik a szájpadlással, majd attól kissé eltávolodik. Ejtéséhez enyhe ajak­biggyesztés is társul. Zöngétlen.
kicsi [ˈkiʧi] /ˈkiʧi/, csúf [ʧuuf] /ʧuːf/
/ʧː/
/ʤ/
/ʤː/
/t+ʃ/
[ʧː] Az előbbi hang hosszú változata. A /ʤ/ fonémát szó elején [ʤ]-nek, egyébként [ʤː]-nek ejtjük (kivéve a fridzsider szóban). Ez utóbbi allofón válhat [ʧː]-vé, ha zöngétlen mássalhangzó követi, amely az így előálló mással­hangzó-torlódás miatt gyakran [ʧ]-vé rövidül.
fröccs [fɾФʧː] /fɾøʧː/, bridzsparti [ˈbɾiʧːpαɾti vagy ˈbɾiʧpαɾti] /ˈbɾiʤpɒɾti/, kétség [ˈkeeʧːeeg̊] /ˈkeːtʃeːg/
/ʤ/
/ʧ/
[ʤ] Ez a dzs hang. Ejtésekor először a nyelv a fogmeder mögött érintkezik a szájpadlással, majd attól kissé eltávolodik. Ejtéséhez enyhe ajak­biggyesztés is társul. Zöngés.
A /ʤ/-nek és a /ʧ/-nek is lehet ez a kiejtése, utóbbinak ha zöngés mássalhangzó előtt áll.
dzsentri [ˈʤɛntɾi] /ˈʤɛntɾi/, becsben [ˈbɛʤbɛn] /ˈbɛʧbɛn/
/ʤ/
/ʤː/
/ʧː/
/t+ʃ/
[ʤː] Az előbbi hang hosszú változata. A /ʤ/-t nem szó elején rendszerint hosszan ejtjük. A /ʧː/ és a /t+ʃ/ válhat [ʤː]-vé, ha zöngés mássalhangzó követi, amely az így előálló mással­hangzó-torlódás miatt gyakran [ʤ]-vé rövidül.
bridzs [ˈbɾiʤ̊ː] /ˈbɾiʤ/, briddzsel [ˈbɾiʤːɛl] /ˈbɾiʤːɛl/, fűts be [ˈfyyʤːbɛ vagy ˈfyyʤbɛ] /ˈfyːtʃ bɛ/

Approximánsok

/v/ [ʋ] Ez a /v/-nek egy [v] (lásd feljebb a Réshangok alfejezetet) helyett választható allofónja (melyet az ívelt jobb szárú ʋ jelöl), melynek ejtése során a felső fogsor és az alsó ajak csak közelítik egymást, de nem érnek össze – ezért approximáns ez a hang. Előfordulhat szó elején, két magánhangzó között, és mássalhangzót követő szótag elején.
van [ʋαn vagy vαn] /vɒn/, levél [ˈlɛʋeel vagy ˈlɛveel] /ˈlɛveːl/, kedves [ˈkɛdʋɛʃ vagy ˈkɛdvɛʃ] /ˈkɛdvɛʃ/
/j/ [j] Magánhangzó előtt vagy után nem kerül olyan közel a nyelv a szájpadláshoz, hogy súrlódó hang keletkezne, így a /j/ mássalhangzók utáni allofónjaival szemben (lásd feljebb a Réshangok alfejezetet) ez az allofón nem réshang, hanem approximáns. Zöngésség szerinti részleges hasonulásban nem vesz részt, mivel nincs zöngétlen párja.
fajta [ˈfαjtα] /ˈfɒjtɒ/, olyan [ˈσjαn] /ˈojɒn/, lyukja [ˈjukjα] /ˈjukjɒ/
/jː/
/l+j/
[jː] Az előbbi hang hosszú változata.
lőjj [ˈløøjː] /ˈløːjː/, szólj [ˈsoojː] /ˈsøːlj/
/h/ [h] Így, azaz a hangszálak között képezzük a /h/-t magánhangzó előtt, valamint mássalhangzó utáni szótag elején. Zöngétlen.
(A /h/ fonémának van réshang allofónja is, lásd a Réshangok alfejezetet.)
hol [hσl] /hol/, kaphat [ˈkαphαt] /ˈkɒphɒt/,
/h/ [ɦ] Az előbbi hang zöngés változata, melyet gyakran használunk két magánhangzó között.
(A /h/ fonémának van réshang allofónja is, lásd a Réshangok alfejezetet.)
ehet [ˈɛɦɛt vagy ˈɛhɛt] /ˈɛhɛt/, néha [ˈneeɦα vagy ˈneehα] /ˈneːhɒ/

Laterális (approximáns)

/l/ [l] Ejtésekor a nyelv hegye érintkezik a fogmederrel.
Az /l/ zöngésség szerinti részleges hasonulásban nem vesz részt, mivel nincs zöngétlen párja.
[loo] /loː/, fele [ˈfɛlɛ] /ˈfɛlɛ/, fül [fyl] /fyl/
/lː/ [lː] Az előbbi hang hosszú változata.
hull [hulː] /hulː/, mellé [ˈmɛlːee] /ˈmɛlːeː/
/l/
(/ʎ/)
[ʎ] (A hang jelölésére a fejen álló ipszilont (ʎ) használjuk, mely nem azonos a görög lambdával (λ)).
Ejtésekor a nyelv háta a szájpadlás középső részével érintkezik (akárcsak az /ɲ, c, ɟ/ hangjainkál), a levegő pedig a nyelv egyik vagy mindkét oldalánál halad tovább (akárcsak az /l/ hangnál).
Ezt a hangot jelölte egykor az ly betűnk, mely azonban ma már többségünknek nem önálló fonéma (/ʎ/), hanem összeolvadt a /j/-vel. Beszédhangként viszont továbbra is létezik az [ʎ] a nyelvünkben, mégpedig az /l/ fonéma palatális (azaz szájpadlásnál képzett) allofónjaként, melyet más palatális hangok ([ɲ, c, ɟ]) előtt használhatunk az [l] helyett, de ez nem kötelező.
felnyal [ˈfɛʎɲɒl ill. ˈfɛlɲɒl] /ˈfɛlɲɒl/, felgyűr [ˈfɛʎɟyyɾ ill. ˈfɛlɟyyɾ] /ˈfɛlɟyːɾ/, fél tyúk [ˈfeeʎ ˈcuuk ill. ˈfeel ˈcuuk] /ˈfeːl ˈcuːk/

Pergőhangok

Az /r/ fonéma számos allofónnal rendelkezik. Lehet többszörösen pergetett (trill), lehet tap, lehet fogmedernél képzett réshang vagy akár approximáns is. Hogy mikor melyik fordul elő, erősen változó: függ a hang­környezettől, a beszéd­tempótól, de még a beszélőtől is. Éppen ezért csak a két leggyakoribb kiejtését mutatom be: a többszörösen és az egyszeresen pergetettet.

/ɾ/ [ɾ] Ez a nem pergetett r, melyet tap-nek hívnak. Ejtésekor a nyelv hegye egyetlen alkalommal, röviden érintkezik a fogmederrel. Nem azonos az angolban használt flap-pel ([ɿ], erről bővebben az angol mássalhangzók ismertetésénél már szóltam). Írásban a szimpla "r" jelöli ezt a hangot. Régebben ezt a hangot több pergetéssel ejtették ([r]), de ma már általában csak eggyel, esetleg kettővel, így a tap és a pergőhang között ingadozik a kiejtése.
terel [ˈtɛɾɛl] /ˈtɛɾɛl/, kér [keeɾ] /keːɾ/, róka [ˈɾookα] /ˈɾoːkɒ/
/rː/
/l+ɾ/
[ɾː] Az előbbi hang hosszú változata, melyet írásban az "rr" jelöl. Régebben sokszorosan (4-6) pergetett r-rel ([rː]) ejtették, de ma már rendszerint csak 1-3 pergetéssel, így egyik fajta kiejtése tekinthető hosszú, nem pergetett r-nek, ez viszont már inkább réshangba vagy approximánsba hajlik.
forró [ˈfσɾːoo] /ˈforːoː/, orr [ˈσɾː] /ˈorː/, falra [ˈfαɾːα vagy ˈfαlɾα] /ˈfɒlɾɒ/
/ɾ/ [r] Ez a pergetett r, amely legalább két pergetést jelent, tehát a nyelv hegye legalább kétszer egymás után gyorsan hozzácsapódik a fogmederhez. Az írásban szimpla "r"-rel jelölt fonéma ejtése lehet ez a hang, de ma már talán gyakoribb helyette a kettővel feljebb bemutatott [ɾ].
terel [ˈtɛrɛl] /ˈtɛɾɛl/, kér [keer] /keːɾ/, róka [ˈrookα] /ˈɾoːkɒ/
/rː/
/l+ɾ/
[rː] Az előbbi hang hosszú, többszörösen pergetett változata.
forró [ˈfσrːoo] /ˈforːoː/, orr [ˈσrː] /ˈorː/, falra [ˈfαrːα vagy ˈfαlrα] /ˈfɒlɾɒ/

60 komment

Címkék: magyar fonéma beszédhang mássalhangzók allofón magánhangzók

A bejegyzés trackback címe:

https://idegennyelvor.blog.hu/api/trackback/id/tr711331303

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Olman · http://szofejto.blog.hu/ 2009.09.23. 19:19:15

Az LY betűnk ejtése különbözik a J betűnk ejtésétől - a fentiekben miért nem szerepel?

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2009.09.23. 20:31:38

@Olman: Az LY hanggal úgy voltam, mint a zárt e-vel: tájnyelvinek tekintettem, ezért nem tértem ki rá. Vagy szerinted nem tájnyelvi? Én sem akusztikai, sem artikulációs különbséget nem észlelek, ha kimondom, hogy "Megfolyt a festék" ill. "Megfojt a festék(szag)". Az én idiolektusom persze nem mérvadó ;)

Én úgy tudom, régen az LY a [ʎ] hangot jelölte, ami egy laterális palatális. Ez ma már a legtöbbünknek nem külön fonéma, bár beszédhangként még létezik, amikor egy /l/ találkozik egy palatális hanggal, pl. felnyal: [ˈfɛʎɲɒl ill. ˈfɛlɲɒl] /ˈfɛlɲɒl/. Ezt a használatát valóban megemlíthettem volna a posztban.

De ha rosszul tudom, kérlek, pontosíts, hogy korrigálhassam a fent leírtakat.

Ezen kívül minden mással egyet értettél?

Olman · http://szofejto.blog.hu/ 2009.09.24. 04:55:45

Igen, ilyesmire gondoltam, amit most írtál. Persze ma már tényleg csak igen kevesek (pl. palócok) ismerik az eredeti, régi kiejtését. Engem is külön fel kellett világosítani, hogy nem egyforma a J és a LY. Az L lágyításához hasonlították, ahogy az N lágyabb kiejtése az NY, a T lágyabb ejtése a TY - szóval az alapján, amennyit olvastam illetve meséltek az LY hangról, szerintem jó a meglátásod.

A többit csak átfutottam (és elsőre egyet is értek velük), de biztos, hogy még gyakran fogom igénybe venni a kutatásaimhoz. Ha lesz valami, ami hiányzik vagy szerintem másképp van, akkor majd szólok.

De meg sem köszöntem még az az összefoglalót - szóval köszi. :)

Olman · http://szofejto.blog.hu/ 2009.10.06. 20:47:20

Köszi!

A pergőhangoknál egyébként direkt vannak ugyanazok a példák a pergetés nélküli és a pergetéses résznél? Nincsenek külön szavak, amiket inkább pergetve ejtünk, másokat meg nem?

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2009.10.06. 22:44:56

@Olman: Igen, direkt vannak, hogy könnyebben hallható legyen a különbség.

Elképzelhető, hogy az, hogy ma valaki pergetve ejti-e az r-jeit és rr-jeit vagy sem, nem fonémaszinten eltérés, inkább csak a kivitelezésben, szóval talán inkább tágabb értelemben vett allofónokról lehet szó, ahol a hang tényleges kiejtését nem csak a szomszédos hangok befolyásolják, hanem pl. a személyes preferencia, az életkor, a beszéd stílusa, vagy a tempója is. Ugyanaz a beszélő is ejtheti ugyanazt a szót egyszer így, másszor úgy. Az tehát előfordulhat, hogy bizonyos szavakat pergetve, másokat meg inkább anélkül ejtünk, de nem kizárt, hogy ez inkább allofónikus kérdés, mintsem fonémikus.

Persze az is lehet, hogy mégis fonémaszintű az eltérés, mi meg épp egy folyamatban lévő fonémaváltásnak vagyunk tanúi (és kivitelezői), és még mindkét változat él a nyelvben, de lehet, hogy néhány generáció múlva a pergetett r már archaikus lesz, és az /ʎ/ sorsára jut.

Ezért is választottam ezt a kompromisszumot, hogy a "szimpla r"-et fonémaként tapnek /ɾ/ veszem (melynek a két allofónja [ɾ és r]), a "dupla r"-et meg pergőhangnak /rː/ (melynek a két allofónja [rː és ɾː]), mivel egyre ritkábban hallani pergetett szó eleji r-et, pedig a "róka, retek, mogyoró" kezdetű mondóka első két szava szerintem pont a pergetett r gyakorlására irányult anno. Szón belüli "szimpla r"-et pergetve meg tán egyáltalán nem hallani már. A "dupla r"-et talán ma még gyakrabban hallani pergetve, de én simán el tudom képzelni, hogy a jövőben az is pergetés nélkülivé váljon.

qorilla 2009.10.11. 12:09:52

"...ebben a posztban is a semleges magyar nyelv­járást..."

Milyen az a "semleges" nyelvjárás? Mindenkinek az a semleges, amelyiket ő beszéli. Furcsa itt is ezzel a gondolattal találkozni, mintha lenne egy úgymond normális, semleges beszéd, amit csak azok a fránya vidéki parasztok nem bírnak rendesen beszélni és mindenféle furcsasággal eltorzítják.

Szerintem jobban illene oda, hogy a budapesti nyelvjárás (esetleg a médiában használt nyelvjárás), vagy az 'én' nyelvjárásom stb.

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2009.10.11. 13:19:11

@qorilla: Én semleges alatt azt a nyelvjárást értem, aminek nincs semmilyen sztereotip jellemzője, tehát nem pl. szegedi, nyírségi, vasi, felvidéki, erdélyi, stb. Ez lehet, hogy közelít a médiában használthoz, de nyilván az sem egységes.
A nyelvjárások eltéréseit csak egymáshoz képest lehet meghatározni, de az összes nyelvjárás összehasonlításánál hasznos lehet, ha kiválasztunk egyet "referenciapontnak", amihez az összes többit viszonyíthatjuk. Erre utalok én a semlegessel.
Részemről semmi negatív tartalma nincs ennek a kifejezésnek, főleg mivel én is vidéki paraszt vagyok a semlegestől messze eső kiejtésemmel.
Én annak örülnék, ha a médiában több Reisz András lenne, aki hozzá hasonlóan büszkén megőrzi a nyelvjárását, mert ezzel elősegítenék, hogy megszokjuk/elfogadjuk, hogy nem mind tanulatlan bunkó, aki "vidéki".

______________ (törölt) 2010.01.18. 23:30:40

@IdegenNyelvŐr:
"A "dupla r"-et talán ma még gyakrabban hallani pergetve, de én simán el tudom képzelni, hogy a jövőben az is pergetés nélkülivé váljon."
Minél többen olvassák e blogot, annál valószínűbb. :)
Szerintem az angoltanulás egyik hatása lehet, hogy "angolosan" ejtjük a saját hangjainkat is. Kényelemből? Oda-nem-figyelésből? Nem tudom. De tény, hogy az amerikai barátnőm és panaszkodik, hogy egyre kevésbé tud angolul, és a spanyol - mint idegen nyelv - erősen interferál az (angol)nyelvtani ismereteivel.

______________ (törölt) 2010.01.18. 23:31:57

javítás: barátnőm IS panaszkodik

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2010.01.19. 09:55:18

@sorsolo: Ilyen valóban van, időnként én is észlelem magamon. ;) De a magyar pergetett /r/ visszaszorulását nem hiszem , hogy az angol okozza, mert eléggé eltérően képezzük.

keyboark 2010.02.15. 20:35:46

Némelyik link rossz helyre mutat.

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2010.02.15. 21:52:27

@keyboark: Köszi! Úgy tűnik, valamit megváltoztattak a blogmotorban, ami miatt az oldalon belüli linkek már nem működnek, pedig direkt a blog.hu saját poszt editorával állítottam be anno a linkeket... Úgyhogy ezek a linkek mentek a kukába :(

keyboark 2010.02.15. 22:36:25

@IdegenNyelvŐr:

Hmm, lehet részletesebben kellett volna írnom :)
Nem kellett volna kitörölni őket, hanem csak módosítani.

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2010.02.15. 23:55:27

@keyboark: Eddig úgy volt megadva a link, hogy pl. href="#Reshangok". Miért mutatott ez aztán valahová egészen máshová az aktuális oldal helyett? Mire módosítsam?

keyboark 2010.02.16. 03:02:35

@IdegenNyelvŐr:

Google cache-ből még vissza tudtam nézni, hogy mi volt benne és tényleg ezt írtad :)
Akkor mást kell változtatni:
<base href="http://idegennyelvor.blog.hu/media/skins/kekes/" />
helyette legyen ez
<base href="http://idegennyelvor.blog.hu/2009/08/22/a_magyar_beszedhangok/" />
Így elvileg már jónak kellene lennie. Úgy látom a többi oldalakon is rosszul vannak megadva, de gyakorlatilag ott nem számít, mert máshol nem használtál relatív linkeket.

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2010.02.16. 09:54:34

@keyboark: Köszi! A base taget nem ismertem, de azt sajnos nem tudom átírni, mert a posztnak csak a body részét tudom megadni, a head-et a blogmotor teszi elé :(

Azt meg csak globálisan tudom némileg szerkeszteni (jelenelg mindent, amit a head-ben látsz, a blogmotor teszi bele, én ahhoz max. hozzáadni tudok, elvenni/átírni nem), így nem írhatok bele poszt specifikus url-t. Ráadaásul ha én is beleírnék egy base-t, már kettő lenne benne. Szerintem a blogmotor a blog sablonjában használt képek elérése miatt teszi bele a head-be a sablon elérési útját (Kékes a sablonom neve) base-ként, így még ha sikerülne is átírnom, akkor meg valószínűleg nem találná meg a címképet meg a design elemeket...

Szóval ez így nem kivitelezhető. Van más ötleted, vagy marad az abszolút elérési út?

keyboark 2010.02.16. 17:25:15

@IdegenNyelvŐr:

Úgy látom, hogy akkor is jó lenne az oldal, ha át tudnád írni.
De mindegy, teljesen jók az abszolút linkek is oldalon belül is, ahogy az ö-nél is csináltad.

keyboark 2010.02.24. 13:55:28

A can ipa-s képen az i, í-nél, ú, ú-nél és ü, űnél a hosszú változatok direkt vannak feljebb? Tehát zártabbak?

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2010.02.25. 11:26:12

@keyboark: Igen, direkt vannak feljebb, de mivel ezek mind nagyon szűk kettőshangzók, ezért úgy értsd őket, hogy az ejtésük a rövid változattól indul és a hosszúval jelzett helyen ér véget.
Egyébként az é, á, ó, ő is kettőshangzó, azok is mozdulnak egy picit, csak nem tudtam, hogyan jelöljem az ábrán, így végül eltekintettem a jelöléstől, mert gondoltam, az olvasóim úgyis tudnak már magyarul ;)

keyboark 2010.02.25. 13:06:50

@IdegenNyelvŐr:
Tehát pl. az ú: 9, A és 1/4-től 9, A és 3/4-ig?
Az ó 9D-től 9C-ig vagy itt is csak egy, a C sorban mozdul egy kicsit?
Azt hiszem magyarul tudok, de a megértése segít az angol kiejtésben :)

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2010.02.25. 13:42:57

@keyboark: Igen, az ú a 9A-n belül mozdul, kb. 1/4-től felfelé kb. 3/4-ig. Az í és az ű dettó.
Az á, é, ó, ő nem a rövid változatukból (a, e, o, ö) indulnak. Onnan indulnak, ahol jelölve vannak (tudom: nem túl következetes, hogy az í, ű, ú-nál meg az érkezés helyét jelöltem, de ott a rövidek "elfoglalják" a kiinduló helyet), és onnan egy picit mozdulnak el – többnyire felfelé. De a sorukból és oszlopukból nem lépnek ki, a dobozukban maradnak. Az angol kettőshangzók tágabbak, azok kilépnek a dobozukból, ezért szerepel bennük két különböző jel: magyar [ii] vs. angol [ɪi]. Erre a dobozon belül maradásra utal a leíró táblázatban pl. az /oː/ mellett az [oo].

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2010.06.24. 21:06:55

Ez a cikk helyet érdemelne kiemelve az ajánlóban. Az angol és a spanyol mellé.

matkó 2010.07.18. 13:01:23

Érdekelne, honnan származik az, hogy a magyar hosszú magánhangzók "nagyon szűk kettős­hangzó"-k lennének. (Már maga a "szűk" is érdekelne, hogy honnan származó terminus.) Nyilvánvalóan ne olyasmire vagyok kíváncsi, hogy "az én kiejtésemben így hallom", hanem valamilyen objektív, lehetőleg publikált megfigyelésre.

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2010.07.18. 22:50:15

@alsojozsa: A narrow diphthong kifejezést már Daniel Jones is használta, annak magyarítása a szűk kettőshangzó, vagyis amikor a hang képzése során a nyelv egy kicsit elmozdul. Ilyen pl. az angol [ɪi]. A wide diphthong, azaz tág kettőshangzó esetén az elmozdulás jóval nagyobb, lásd pl. spanyol [ai].
A magyar "hosszú" hangok ejtésekor a nyelv csak minimálisan mozdul el, de a spektrogramokon kivehető, és persze hallható is, különben a gyerekek nem tanulnák el a szüleiktől.
E hangok kettőshangzó mivoltára Luciano Canepari a Handbook of Phonetics című könyvében mutatott rá.

keyboark 2010.12.30. 11:57:51

Rossz kép van beillesztve.

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2010.12.30. 12:23:02

@keyboark: Nekem jónak tűnik. Lecseréltem erre a korábbi képet, és átírtam kicsit a felette lévő bekezdést, csak már annyira a poszt hosszának felső határán vagyok, hogy nem maradt elég karakterem, hogy felhívjam a figyelmet a módosításra a poszt elején.

keyboark 2010.12.30. 16:21:24

@IdegenNyelvŐr:
Jah, hogy ez szándékos. Ez így miért jobb, hogy a magyar magánhangzók helyett pacák vannak?

paraszthajszal 2010.12.30. 17:54:09

@keyboark: Azért nem csak pacák vannak ott, ha megfigyeled; a hosszú magánhangzóknál van egy vékony csík (pl. az <á> /a:/, <í> /i:/, <ű> /y:/ esetében), ami megmutatja, hogy az adott "szűk diftongus" melyik pozícióból hova tart. Már kérdés, hogy ennek legfeljebb a "fonetikusok" tulajdonítanak igazi jelentőséget; egy átlagos (külföldi) rövid "magyar fonológia" ismertető ehhez képest annyit közölne, hogy az /i/,/u/,/y/ és az /i:/,/u:/,/y:/ között az a különbség, hogy az előzőeket röviden ejtik, a másik hármat meg hosszan, ill. hogy ez a megkülönböztetés erősen "ingadozó" és a helyesírás sem ad sok fogódzót (pl. tíz - tízes, víz - vizes).

Az alant lévő leírásból meg elvileg ki kell derülnie, melyik magánhangzóhoz melyik karakter tartozik. ;)

matkó 2011.01.05. 21:29:53

Szakirodalmat kérnék. Lehetőleg nem 100 éves (Jones), hanem korszerű. Tkp. minden kijelentéshez, mert hol nagyon szakszerűnek látom a szöveget, hol kétségbeejtően dilettánsnak, nem tudom eldönteni, higgyek-e a blognak. Pedig szeretnék.
Pl. "Szünet előtt a szóvégi mással­hangzók rend­szerint zöngétlenednek (ha van zöngétlen párjuk), de nem válnak zöngétlenné". Az oké, hogy az obstruens ilyen népszerűsítő módon van körülírva ("ha van zöngétlen párjuk"), de ki írta le ezt az oroszból ismert szólamvégi zöngétlenedést a magyarban is?
Épp elhihetném, ha nem olvasnék ilyet a prepalatális (azaz nagyon is a szájpadlás, sőt kifejezetten a kemény szájpadlás) elülső részén képzett ny-ről, hogy "Ez az ny hang. Ejtésekor a nyelv háta a szájpadlás középső részével érintkezik." Mert az ny nem mediodorzo-mediopalatális hang, hanem predorzo-prepalatális, és ehhez még műszerek és álszájpadlás se kell.
Szóval hadd kérjek forrásokat, mert Bollánál, Gósynál nem látok ilyesmit.

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2011.01.07. 11:11:07

@matkó: A blogom nem csak szakembereknek szól, ezért igyekszem a szakszerűség és a közérthetőség között megtalálni a középutat, ami persze nem mindig sikerül. Az ny-nyel kapcsolatban valóban nem voltam elég pontos, igazából csak arra akartam felhívni a figyelmet, hogy nem apikális vagy laminális, és nem alveoláris vagy poszt-alveoláris. A nyelv hátát és a kemény szájpadlást meg nem akartam jobban felosztani, hiszen a pontos képzéssel úgyis tisztában van a magyar anyanyelvű olvasó ;) leírva meg sokkal bonyolultabbnak tűnik, pláne szakszavakkal – ezért itt inkább leegyszerűsítve a közérthetőséget választottam a szakszerűséggel szemben.

Ettől függetlenül azért hihetsz a blogomnak, bár én jobban szeretem, ha az olvasóim inkább maguk látják be az itt leírtakat, mintsem csak szimplán elhiszik nekem bemondásra. A szólamvégi részleges zöngétlenedés is megfigyelhető és belátható a magyarban (pl. sav, réz, darázs, szebb, agg, stb.), ami nem egészen olyan mint az orosz, inkább olyan, mint az angol.

Szakirodalomként Luciano Canepari írásait ajánlom úgy általában.

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2011.01.07. 21:02:37

@matkó: te most csak ne kérjék itten szakirodalmat :-) Most az angol szóláncoláson kell dolgoznia nyelvőrünknek és ezzel elvonnád tőle a figyelmét :-D

Majd ha kész lesz vele, én majd traktálom több hangmintáért és forrásokért. Már úgyis akartam. Na nem azért, mert nem bízom az írásaiban, de néha hasznos a szakirodalmi forrásba is beleolvasni olyan részletesebb infókért, amik a cikkbe terjedelmi okokból nem fértek bele.

Ennek ellenére tényleg jogosnak tűnik az "ny" kritikája. Nyugodtan kifejthetnéd mely részeket tartottad még kétségbeejtően dilettánsnak. Szakirodalomként Luciano Canepari írásai szerintem nem a legjobbak magyar témában, mert bár részletesek, de emberünk nem magyar. Kérdéses, hogy magyar szerzőkkel szemben magyar nyelven le tudta-e dolgozni a helyzeti hátrányát.

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2012.02.19. 14:44:17

phonetic-blog.blogspot.com/2011/12/gyor.html?showComment=1325071854317#c8589463379597143576

Itt azt írja egy magyar kommentelő, hogy a gy és ty zárhang változatát mássalhangzó előtt, a zárréshang változatát pedig magánhangzó előtt ejtjük. Szerintem nem így van, én legalábbis zárréshangként ejtem mássalhangzó előtt is, de elgondolkodtató, hogy tényleg környezetfüggő ezen allofónok ejtése?

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2012.02.26. 00:26:00

@Devourius: Ezt én is említettem a posztban. Lehet persze zár-réshang is msh előtt, de ha valahol, akkor ott lehet belőle zárhang is, akár unreleased is, pl. abban, hogy 'hagyta'.

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2012.03.08. 07:45:49

Az elefánt első e-jét tényleg [E]-nek ejtjük? Szerintem nem, de több helyen olvastam. Vagy csak én nem ejtem jól?

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2012.03.20. 23:01:04

@Devourius: Én biztos nem [E]-vel ejtem, azt meg nem tudom, hogy az e/ë megkülönböztetők számára e-vel vagy ë-vel kezdődik-e az elefánt.

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2012.03.21. 07:29:15

Ez az, én sem ejtem [E]-vel, és elvileg az ë-zők sem ejtik annak, bár erről Alekhosznak kéne nyilatkoznia.

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2012.03.30. 15:06:39

Írod a magyar r-nél, hogy "lehet fogmedernél képzett réshang vagy akár approximáns is". Tényleg lehet [ɻ]? Az approximáns változat miben különbözik ettől? Hangkörnyezettől függ a réshang/approximáns változat megjelenése, vagy nyelvjárásfüggő? Írjál erről légyszi, érdekesnek ígérkezik. Csak most vettem észre, szokásomhoz híven.

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2012.04.04. 20:09:43

"Írjál erről légyszi"
Mármint posztot?

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2012.04.04. 21:25:20

Nem muszáj post és hangminta. Rajtam kívül a kutya sem olvassa az egész blogot. Tudom, jól tudok biztatni :-D Elég ide egy tömör komment.

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2012.04.07. 09:45:08

A régi magyar filmekben, dokumentumfilmekben mindenki olyan nazálisan beszél. Ez akkoriban divat volt vagy mindenkinél bevett szokás? Esetleg csak a gyengébb rögzítési technika torzította el?

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2012.04.09. 19:20:35

@Devourius: Nem hiszem, hogy nazálisan beszéltek volna. Inkább a technikai torzításra szavaznék.

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2012.05.01. 14:43:50

"Mármint posztot?"

Ezt elfelejtette valamelyik idegennyelvőr. Az még hagyján, hogy nem lett róla post, de komment sem :-(

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2012.05.01. 21:30:47

Hűha, bocs, ezt valóban elfelejtettem :( Nem kommentben, hanem posztban akartam rá válaszolni, de aztán közbejött a nyúlásos-rövidüléses poszt, ami kiverte ezt a fejemből. De akkor majd igyekszem rá valamit összedobni válasz gyanánt ;)

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2012.05.26. 15:12:02

Canepari azt írja, hogy az angolban a többek között s/z előtt a t/d dentális. A magyarban nincs így?

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2012.05.28. 11:15:06

@Devourius: A magyar [t, d] egyébként is dentális – már az angolhoz viszonyítva ;)
Igazából a magyar [t, d] denti-alveoláris, vagyis félúton van a spanyol dentális meg az angol alveoláris között – bár vannak olyan magyar anyanyelvűek is, akik dentálisan ejtik (a [l]-lel és a [n]-nel egyetemben).
Az angolban is lehet denti-alveoláris a [t, d] képzése [s, z] előtt, de még akár dentális is. Függ attól is, hogy hol és hogyan képzi az illető a [s, z]-t.

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2012.06.03. 08:13:31

Egy kínai bölcs egyszer valahol azt írta az angol t/d-re, hogy "ugyanott képzik, mint a magyarban". Szó sem volt, hogy nem aloe-verális-fogkrémes-vagy milyen hang, hanem csak banális (alveoláris).

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2012.06.08. 23:40:39

@Devourius: Az akkor még biztos nem minősült annyira lényeges különbségnek. ;)

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2012.06.09. 09:03:59

Dehogynem, Idegennyelvőr-elvtárstól mindig maximális precizitást várunk. Nem úgy, mint A Mestertől, aki itt-ott megengedi magának, hogy egy-két vonatkozást nem fontos alapon nem jelöl az átirataiban, olyankor mérgemben élére fordított léccel tudnám ütni. Bezzeg ahol tényleg nem lenne fontos, ott 1000 felé kunkorítja a jeleket, mert az az orrunkat is tisztíccsa.

Rég megtanultam, hogy mint mindenben, a fonetikában sincsenek kevésbé lényeges dolgot, a legkisebb apróság is mindig számít.

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2012.06.22. 09:38:11

Akkor a magyar t/d esetén azt lehet megállapítani, hogy előrébb képezzük az angol megfelelőinél, de nem teljesen elöl, a fogaknál, tehát nem tisztán dentális. Továbbá igaz az a megállapítás, hogy a a magyar t/d a levegőt a fogakra tereli?

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2012.06.24. 17:56:32

@Devourius: Máshová nemigen tudja terelni, hiszen ha a fogmedernél lévő zár felpattan, akkor a levegő a fogmedren túl a fogakkal találja magát szemben.

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2012.08.27. 12:47:30

A Dunán volt egy főzőműsor, zalai öregasszonyok főztek. Mindkettőjüknél és a narrátornál is csak úgy puffogtak a tompa alveoláris [t]-k. Ez a fajta ejtés a zalai tájszólás része?

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2012.08.27. 23:49:30

@Devourius: Szerintem nem, de ezt nem állítom határozottan. Nem lehet, hogy csak fogsor problémáik voltak? ;)

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2012.08.28. 07:46:09

A két öregasszonynál lehet, de a narrátor csak 50 körüli volt, tuti megvoltak a fogai (nem mutatták), de az alveoláris t/d-t leszámítva az ejtett többi hangja egymagában rendben volt.

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2012.10.04. 12:34:56

Újabb dolgot kéne helyre tenni. A semleges angol /t, d/ ugyebár alapból alveoláris (kivéve a hasonulási eseteket), és apikális. A semleges magyar [t, d] nem csak hogy denti-alveoláris, de apiko-laminális is. Nem?

Ami a hasonulásokat illeti, azt írtad, hogy mindig az első hang hasonul a másikhoz, de az US worse és Algiers szavakban az /s/ és /z/ hasonul az [ɹ]-hez.

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2012.11.06. 11:07:44

Nem mintha INyŐ-re egyhamar lehetne számítani, de magyarul a hezitálás hangja (ö-zés) az [ə] vagy [ɜ]? Mert az egymagában ejtett "betűké" [ə], pl. [də]. Jól tévedek?

Kicsit elmerültem a [ɾ, r] ügyében. Rájöttem, hogy eddig miért nem volt spanyolos az r-rem. Nem nyelvheggyel ejtem, hanem nyelv hegye fölötti közvetlen résszel (corona, de Gósy nyelvpárkánynak nevezi) és kicsit hátrébb is képzem az alveoláristól, ezáltal nálam tompább. Spanyolban meg tisztán csak nyelvhegyes, apicális, jobban be kell feszíteni a nyelvet, keményebben, élesebben, nagyobbat szól az r.

Sőt, ez a nyelvpárkányozás nem hülyeség, mert a t, d, n, l-t is ezzel a párkánnyal ejtem magyarul. Angolból a t/d-t már nem, ott figyelek, hogy nyelvhegyes legyen.

Kicsit rámentem mostanában az apicális és laminális képzésre is. Neten azt írják, hogy az angol sz laminális, de lehet apicális is. Mi az igazság.

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2012.11.06. 17:08:24

Az előző végére ?-jelet szántam.

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2012.11.13. 09:38:35

Kimaradt az itteni hangok között a prepalatális l-hang.
 
süti beállítások módosítása