Tekintettel a néhány nappal ezelőtti nemzeti ünnepünkre, kivételesen szóljon ez a poszt a magyar nyelvről, pontosabban a magyar nyelv beszédhangjairól.
A posztban előforduló fonetikai kifejezéseket már ismertettem korábban.
Az angol magán- és mássalhangzók ismertetésénél a beszédhangokat képzési módok és fonémák szerint csoportosítottam, a magyar mássalhangzók esetében viszont ez nem célravezető, mivel több különböző fonéma is rendelkezhet ugyanazzal az allofónnal a hasonulásoknak és összeolvadásoknak köszönhetően. Sőt, több olyan fonémánk is van, melyek allofónjai eltérő képzési módúak, így ezek a fonémák több táblázatban is feltűnnek. Ezért a beszédhangjainkat csak képzési módok szerint csoportosítottam, így a táblázatok második oszlopában szereplő beszédhangok mellett az első oszlopban több fonéma ill. fonémakapcsolat is megjelenhet, ez a felsorolás azonban nem mindig teljes, mivel nem minden esetben tűntettem fel az összes lehetséges fonémakapcsolatot, melyek az adott beszédhangot hasonulások és összeolvadások útján eredményezhetik.
Magánhangzók
A magyar hosszú magánhangzók vizsgálata azt mutatja, hogy valójában mindegyikük nagyon szűk kettőshangzó: sokkal szűkebbek, sokkal kisebb nyelvmozgással járnak, mint pl. az angol [ɪi] vagy [ʊu], pedig azok is szűkek a többi angol kettőshangzóhoz képest. A magyar hangok kezdő és a záró elemeinek közelsége miatt ugyanaz a karakter jelöli mindkettőt a fonetikus átírásban, de ez még nem jelenti azt, hogy a két hangot külön kellene ejteni (mint pl. a kiflii végén), és azt sem, hogy a két hang azonos ejtésű lenne, csak épp az ilyen parányi különbség feltüntetésére nem létezik fonetikus jelölés. A fonetikus átírásban tehát kettőzött karakterekkel fogom jelölni a "hosszú" magánhangzókat (pl. [aa] = á), a fonémikusban azonban a hagyományokat követve hosszú magánhangzóként fogom őket feltüntetni (pl. /aː/ = á).
Mivel a fonémikus átírás soha nem a ténylegesen kiejtett hangokat jelöli, hanem csak olyan elvont hangokat, melyeknek több lehetséges kiejtése létezhet a szomszédos hangoktól ill. az alkalmazott dialektustól függően, ezért a magyar átírásában használatos IPA karakterek átfedésben vannak pl. az angoléval, noha az azonos karakterek nem egyforma beszédhangot jelölnek, pl. az angol /ɒ/ eltér a magyar /ɒ/-tól. A pontosabb kiejtést a magyar esetében is a fonetikus átírás adja meg – a canIPA jelölésrendszerre támaszkodva. Akárcsak az angol esetében, ebben a posztban is a semleges magyar nyelvjárást mutatom be, az egyes dialektusok eltéréseire nem térek ki.
A középzárt/középnyílt tartományban lévő ajakkerekítéses hangok (ö-ő, o-ó) rövid és hosszú változatai között nemcsak az a különbség, hogy a hosszúak nagyon szűk kettőshangzók, hanem az is, hogy a rövidek annyival nyíltabbak (alacsonyabb nyelvállással képzettek), hogy már külön karakter jelöli őket a canIPA táblátazban. Fonémaként azonban ugyanaz a karakter jelöli a hosszú és a rövid változatokat is (pl. /o/ és /oː/). Erről bővebben a rövid o és rövid ö leírásánál lesz szó.
Az alábbi két canIPA táblázatban a négyzetek jelölik az ajakkerekítés nélküli, a körök pedig az ajakkerekítéses magyar magánhangzók hozzávetőleges képzési pozícióit. Erről a jelölésrendszerről korábban már esett szó.
 |
Elöl képzett magánhagzók
Vannak olyan nyelvjárások, melyekben az e és az é mellett létezik a zárt e is, melyet írásban szintén "e"-vel jelölünk, de kiemelés vagy megkülönböztetés céljából jelölhető ë-vel is. Ahol e és ë is létezik, a hangok ejtése egymáshoz képest változó lehet: van, ahol az e a köznyelvi (nyílt) e-t, az ë pedig a rövid é-t jelöli. Máshol az e inkább az á-ra hasonlít, míg az ë a köznyelvi (nyílt) e-re. Mivel a zárt e csak nyelvjárási szinten létezik, ezért ebben a leírásban a továbbiakban nem jelölöm.
Középen képzett magánhangzók
| /aː/ | [aa] | Ez az á hang, a legnyíltabb magyar magánhangzó, amely a többi hosszú hanghoz hasonlóan szintén egy nagyon szűk kettőshangzó, mely ejtése során a nyelv kissé hátrafelé húzódik. át [aat] /aːt/, záp [zaap] /zaːp/ |
| (/a/) | [a] | Ez a rövid á hang, mely nem igazi fonéma a magyarban, viszont idegen szavakban gyakran használjuk. Hans [hans] /hans/, hallo (telefonban) [haloo] /haloː/ |
Hátul képzett magánhangzók
Mássalhangzók
A mássalhangzók esetében van néhány a tényleges kiejtést erősen befolyásoló szabály.
A részleges hasonulás során például az egymás mellé kerülő hangok közül az első zöngésségében, képzésének helyében, vagy képzésének módjában igazodik a következő hanghoz, pl. a házfal kiejtve "hászfal".
A teljes hasonulás eredményeképp az első hang azonossá válik a másodikkal, így egy hosszú hang jön létre, pl. az utca kiejtve "ucca".
Összeolvadáskor a két hangból egy harmadik lesz, amely mindig hosszú, pl. az adj kiejtve "aggy".
Ha egy hosszú mássalhangzót egy másik mássalhangzó követ, akkor az első gyakran megrövidül, pl. a vedd be kiejtve "veddbe" vagy "vedbe" is lehet.
Szünet előtt a szóvégi mássalhangzók rendszerint zöngétlenednek (ha van zöngétlen párjuk), de nem válnak zöngétlenné, pl. mez [mɛz̥] /mɛz/.
Orrhangok
| /m/ /n/ | [m] | A két ajak összezárásával képezzük. Az /m/-nek és az /n/-nek is lehet ez a kiejtése, utóbbinak ha [p], [b] vagy /m/ előtt áll. szem [sɛm] /sɛm/, színpad [ˈsimpαd̥] /ˈsiːnpɒd/ |
| /mː/ /nː/ | [mː] | Az előbbi hang hosszú változata. szemmel [sɛmːɛl] /sɛmːɛl/, fennmarad [ˈfɛmːαɾαd̥] /ˈfɛnːmɒɾɒd/ |
| /m/ /n/ | [ɱ] | Az /m/-nek és az /n/-nek is lehet ez a kiejtése, ha [f] vagy [v] előtt áll: olyan "m", amely ejtése során az alsó ajak és a felső fogsor érintkezik. szemfenék [ˈsɛɱfɛneek] /ˈsɛmfɛneːk/, színfal [ˈsiɱfαl] /ˈsiːnfɒl/ |
| /mː/ /nː/ | [ɱː] | Az előbbi hang hosszú változata. Az így előálló mássalhangzó-torlódás miatt gyakran rövid [ɱ] lesz belőle. fennforgás [ˈfɛɱːfσɾgaaʃ vagy ˈfɛɱfσɾgaaʃ] /ˈfɛnːfoɾgaːʃ/ |
| /n/ | [n] | Ejtésekor a nyelv hegye a fogmederrel érintkezik. Így ejtjük az /n/-et, ha utána nem [k] vagy [g] következik. nem [nɛm] /nɛm/, fen [fɛn] /fɛn/ |
| /nː/ | [nː] | Az előbbi hang hosszú változata. fenn [fɛnː] /fɛnː/ |
| /n/ | [ŋ] | Ha az /n/ [k] vagy [g] előtt áll, képzési helye hasonul az utóbbiakéhoz, tehát az ínyvitorlánál képezzük. ing [iŋg̊ ] /ing/, link [liŋk] /link/ |
| /nː/ | [ŋː] | Az előbbi hang hosszú változata. Az így előálló mássalhangzó-torlódás miatt gyakran rövid [ŋ] lesz belőle. finn gép [ˈfiŋːgeep vagy ˈfiŋgeep] /finː geːp/ |
| /ɲ/ /n/ | [ɲ] | Ez az ny hang. Ejtésekor a nyelv háta a szájpadlás középső részével érintkezik. Az /n/-nek is lehet ez az ejtése gy ([ɟ]) és ty ([c]) előtt. nyak [ɲαk] /ɲɒk/, lány [laaɲ] /laːɲ/, konty [kσɲc] /konc/, hangya [ˈhαɲɟα] /ˈhɒnɟɒ/ |
| /ɲː/ /n+j/ /ɲ+j/ | [ɲː] | Az előbbi hang hosszú változata. annyi [ˈαɲːi] /ˈɒɲːi/, lánnyal [ˈlaaɲːαl] /ˈlaːɲːɒl/ kenje [ˈkɛɲːɛ] /ˈkɛnjɛ/, anyja [ˈαɲːα] ˈɒɲjɒ/ |
| /n+ʧ/ /n+ʤ/ | [ņ] | Amikor az /n/ [ʧ] vagy [ʤ] elé kerül, képzési módja hasonul az utóbbiakéhoz, tehát a nyelvnek a hegye mögötti része hozzásimul a szájpadlás fogmeder mögötti területéhez, ahogy a [ʧ] ill. [ʤ] ejtésének kezdetekor. lencse [ˈlɛņʧɛ] /ˈlɛnʧɛ/, kancsal [ˈkαņʧαl ] /ˈkɒnʧɒl/ bandzsa [ˈbαņʤα] /ˈbɒnʤɒ/ |
Zárhangok
A zárhangok ismertetésének végén szerepel a ty és a gy hang, melyeket korábban a zár-réshangokhoz soroltak, de sok esetben inkább zárhangok módjára viselkednek, bár tény, hogy többek között magánhangzó előtt és szó végén zár-réshangként ejtjük őket. Ugyanakkor másik zárhang előtt egyértelműen zárhangként (vagy akár unreleased zárhangként) jelennek meg. Mivel a "valódi" zár-réshangokat (pl. a cs-t) sosem ejtjük zárhangként, ezért indokoltabb a ty-t és a gy-t inkább olyan zárhangnak tekintenünk, melyeket bizonyos esetekben zár-réshangként ejtünk.
| /p/ /b/ | [p] | A két ajak összezárásával képzett zöngétlen hang. A /p/-nek és a /b/-nek is lehet ez a kiejtése, utóbbinak ha zöngétlen mássalhangzó előtt áll. púp [puup] /puːp/, lábfej [ˈlaapfɛj] /ˈlaːbfɛj/ |
| /pː/ /bː/ /b+p/ | [pː] | Az előbbi hang hosszú változata. A /bː/ válhat [pː]-vé, ha zöngétlen mássalhangzó követi, amely az így előálló mássalhangzó-torlódás miatt gyakran [p]-vé rövidül. nappal [ˈnαpːαl] /ˈnɒpːɒl/, jobbkor [ˈjσpːkσɾ vagy ˈjσpkσɾ] /ˈjobːkoɾ/, habparty [ˈhαpːαɾti] /ˈhɒbpɒɾti/ |
| /b/ /p/ | [b] | A két ajak összezárásával képzett zöngés hang. A /b/-nek és a /p/-nek is lehet ez a kiejtése, utóbbinak ha zöngés mássalhangzó előtt áll. báb [baab] /baːb̥/, lépdel [ˈleebdɛl] /ˈleːpdɛl/ |
| /bː/ /pː/ /p+b/ | [bː] | Az előbbi hang hosszú változata. A /pː/ válhat [bː]-vé, ha zöngés mássalhangzó követi, amely az így előálló mássalhangzó-torlódás miatt gyakran [b]-vé rövidül. szebben [ˈsɛbːɛn] /ˈsɛbːɛn/, épp délben [ˈeebːdeelbɛn vagy ˈeebdeelbɛn] /ˈeːpː deːlbɛn/, napba [ˈnαbːα] /ˈnɒpbɒ/ |
| /t/ /d/ | [t] | Ejtésekor a nyelv hegye a fogmedernél képez zárat. Zöngétlen. A /t/-nek és a /d/-nek is lehet ez a kiejtése, utóbbinak ha zöngétlen mássalhangzó előtt áll. tét [teet] /teːt/, kádhoz [ˈkaathσz̥] /ˈkaːdhoz/ |
| /tː/ /dː/ /d+t/ | [tː] | Az előbbi hang hosszú változata. A /dː/ válhat [tː]-vé, ha zöngétlen mássalhangzó követi, amely az így előálló mássalhangzó-torlódás miatt gyakran [t]-vé rövidül. kotta [ˈkσtːα] /ˈkotːɒ/, szedd fel [ˈsɛtːfɛl vagy ˈsɛtfɛl] /ˈsɛdː fɛl/, maradt [ˈmαɾαtː] /ˈmɒɾɒdt/ |
| /d/ /t/ | [d] | Ejtésekor a nyelv hegye a fogmedernél képez zárat. Zöngés. A /d/-nek és a /t/-nek is lehet ez a kiejtése, utóbbinak ha zöngés mássalhangzó előtt áll. dada [ˈdαdα] /ˈdɒdɒ/, kútba [ˈkuudbα] /ˈkuːtbɒ/ |
| /dː/ /tː/ /t+d/ | [dː] | Az előbbi hang hosszú változata. A /tː/ válhat [dː]-vé, ha zöngés mássalhangzó követi, amely az így előálló mássalhangzó-torlódás miatt gyakran [d]-vé rövidül. kedd [kɛdː] /kɛdː/, jött be [ˈjФdːbɛ vagy ˈjФdbɛ] /ˈjøtː bɛ/, szétdarabol [ˈseedːαɾαbσl] /ˈseːtdɒɾɒbol/ |
| /k/ /g/ | [k] | Ejtésekor a nyelv hátsó része az ínyvitorlánál képez zárat. Zöngétlen. (Elöl képzett magánhangzók után valamivel előbbre képezzük ([k̵]), de mivel ez automatikusan megtörténik, ez a különbségtétel a fonetikus átírásban nem szükséges.) A /k/-nak és a /g/-nek is lehet ez a kiejtése, utóbbinak ha zöngétlen mássalhangzó előtt áll. kik [kik] /kik/, szagtalan [ˈsαktαlαn] /ˈsɒgtɒlɒn/ |
| /kː/ /gː/ /g+k/ | [kː] | Az előbbi hang hosszú változata. A /gː/ válhat [kː]-vá, ha zöngétlen mássalhangzó követi, amely az így előálló mássalhangzó-torlódás miatt gyakran [k]-vá rövidül. hekk [hɛkː] /hɛkː/, függtem [ˈfykːtɛm vagy ˈfyktɛm] /ˈfygːtɛm/, megkarmol [ˈmɛkːαɾmσl] /ˈmɛgkɒɾmol/ |
| /g/ /k/ | [g] | Ejtésekor a nyelv hátsó része az ínyvitorlánál képez zárat. Zöngés. (Elöl képzett magánhangzók után valamivel előbbre képezzük ([g̵]), de mivel ez automatikusan megtörténik, ez a különbségtétel a fonetikus átírásban nem szükséges.) A /g/-nek és a /k/-nak is lehet ez a kiejtése, utóbbinak ha zöngés mássalhangzó előtt áll. bogoz [ˈbσgσz̥] /ˈbogoz/, lakbér [ˈlαgbeeɾ] /ˈlɒkbeːɾ/ |
| /gː/ /kː/ /k+g/ | [gː] | Az előbbi hang hosszú változata. A /kː/ válhat [gː]-vé, ha zöngés mássalhangzó követi, amely az így előálló mássalhangzó-torlódás miatt gyakran [g]-vé rövidül. agg [αgː] /ɒgː/, sakkbajnok [ˈsαgːbαjnσk vagy ˈsαgbαjnσk] /ˈsɒkːbɒjnok/, kék golyó [ˈkeegːσjoo] /ˈkeːk gojoː/ |
| /c/ /ɟ/ | [c] [cç] | Ez a ty hang. Ejtésekor a nyelv háta a szájpadlás középső részével érintkezve képez zárat. Zöngétlen. Zár-réshangként ejtve a nyelv épp csak eltávolodik a szájpadlástól, így [cç]-ként is jelölhető. Lásd a leírást e táblázat fölött. A /c/-nek (ty-nek) és a /ɟ/-nek (gy-nek) is lehet ez a kiejtése, utóbbinak ha zöngétlen mássalhangzó előtt áll. tyúk [cçuuk] /cuːk/, hegytető [ˈhɛctɛtøø vagy ˈhɛc̚ tɛtøø] /ˈhɛɟtɛtøː/ |
| /cː/ /ɟː/ /t+j/ /t+c/ | [cː] [cːç] | Az előbbi hang hosszú változata. A /ɟː/ válhat [cː]-vé, ha zöngétlen mássalhangzó követi, amely az így előálló mássalhangzó-torlódás miatt gyakran [c]-vé rövidül. hattyú [ˈhαcːçuu] /ˈhɒcːuː/, meggyfa [ˈmɛcːçfα vagy ˈmɛcfα] /ˈmɛɟːfɒ/ látjuk [ˈlaacːçuk] /ˈlaːtjuk/, két tyúk [ˈkeecːçuuk] /ˈkeːt cuuk/ |
| /ɟ/ /c/ | [ɟ] [ɟʝ] | Ez a gy hang. Ejtésekor a nyelv háta a szájpadlás középső részével érintkezve képez zárat. Zöngés. Zár-réshangként ejtve a nyelv épp csak eltávolodik a szájpadlástól, így [ɟʝ]-ként is jelölhető. Lásd a leírást e táblázat fölött. A /ɟ/-nek (gy-nek) és a /c/-nek (ty-nek) is lehet ez a kiejtése, utóbbinak ha zöngés mássalhangzó előtt áll. hagyma [ˈhαɟmα] /ˈhɒɟmɒ/, kortyban [ˈkσɾɟbαn vagy ˈkσɾɟ ̚bαn] /ˈkoɾcbɒn/, gyér [ɟʝeeɾ] /ɟeːɾ/ |
| /ɟː/ /cː/ /d+j/ /d+ɟ/ | [ɟː] [ɟːʝ] | Az előbbi hang hosszú változata. A /cː/ válhat [ɟː]-vé, ha zöngés mássalhangzó követi, amely az így előálló mássalhangzó-torlódás miatt gyakran [ɟ]-vé rövidül. faggyú [ˈfαɟːʝuu] /ˈfɒɟːuː/, füttyből [ˈfyɟːbøøl vagy ˈfyɟbøøl vagy ˈfyɟ ̚bøøl] /ˈfycːbøːl/, védj [veeɟːʝ̊] /veːdj/, vad gyom [ˈvαɟːʝσm] /ˈvɒd ɟom/ |
Réshangok
A /v/, a /j/ és a /h/ fonémáknak léteznek az alábbi táblázatban szereplő réshang allofónjaik mellett approximáns allofónjaik is, melyek így az Approximánsok alfejezetben szerepelnek.
| /f/ /v/ | [f] | Ejtésekor az alsó ajak és a felső fogsor között alakul ki zöngétlen súrlódó hang. Az /f/-nek és a /v/-nek is lehet ez a kiejtése, utóbbinak ha zöngétlen mássalhangzó előtt áll. fal [fαl] /fɒl/, hívsz [hiifs] /hiːvs/ |
| /fː/ /v+f/ | [fː] | Az előbbi hang hosszú változata. A /vː/ alapszóban nem fordul elő, csak összetételben/származtatásban (pl. névválasztás, névvel), és mivel magyar szótag nem kezdődhet /v/ + mássalhangzóval, ezért a /vː/-t mindenképpen magánhangzónak kell követnie, így zöngétlen mássalhangzó (amely [fː]-fé változtatná) sem állhat mögötte. puff [pufː] /pufː/, szívfájdalom [ˈsiifːaajdαlσm] /ˈsiːvfaːjdɒlom/ |
| /v/ /f/ | [v] | Ejtésekor az alsó ajak és a felső fogsor között alakul ki zöngés súrlódó hang. A /v/-nek és az /f/-nek is lehet ez a kiejtése, utóbbinak ha zöngés mássalhangzó előtt áll. A /v/ sajátossága, hogy hasonul a következő zöngétlen mássalhangzóhoz (pl. vívtam [ˈviiftαm] /ˈviːvtɒm/), viszont nem hasonítja magához az előtte álló zöngétlen mássalhangzót: pl. a borotva marad [ˈbσɾσtvα], csak bizonyos nyelvjárásban válik belőle [ˈbσɾσdvα]. (Létezik a [v]-nek egy approximáns változata is, a [ʋ], lásd az Approximánsok alfejezetet.) vén [veen] /veːn/, széfben [ˈseevben] /ˈseːfben/ |
| /vː/ /fː/ | [vː] | Az előbbi hang hosszú változata. Az /fː/ válhat [vː]-vé, ha zöngés mássalhangzó követi, amely az így előálló mássalhangzó-torlódás miatt gyakran [v]-vé rövidül. hévvel [ˈheevːɛl] /ˈheːvːɛl/, treff dáma [ˈtɾɛvːdaamα vagy ˈtɾɛvdaamα] /ˈtɾɛfː daːmɒ/ |
| /j/ | [ʝ] | Így, a szájpadláshoz egész közeli nyelvállással, zöngésen ejtjük a /j/-t zöngés mássalhangzót követően, ha utána egy másik zöngés mássalhangzó vagy szünet következik – ez utóbbi esetben persze részlegesen zöngétlenedik ([ʝ̊]). Ha előtte zöngétlen mássalhangzó áll, utána pedig zöngés követezik, ez utóbbi zöngésíti a /j/-t (amely az előtte álló zöngétlen mássalhangzó miatt maga is zöngétlen [ç] lenne, lásd a következő hangot) és az előtte álló mássalhangzót is. (A /j/ fonémának van approximáns allofónja is, lásd az Approximánsok alfejezetet.) dobj be [ˈdσbʝbɛ] /ˈdobj be/, dobj [dσbʝ̊] /dobj/ lökj be [ˈlФgʝbɛ] /ˈløkj bɛ/ |
| /j/ | [ç] | Az előző hang zöngétlen párja, ezért ugyanúgy, a szájpadláshoz egész közeli nyelvállással ejtjük zöngétlen mássalhangzót követően, ha utána egy másik zöngétlen mássalhangzó vagy szünet következik. Ha előtte zöngés mássalhangzó áll, utána pedig zöngétlen követezik, ez utóbbi zöngétleníti a /j/-t (amely az előtte álló zöngés mássalhangzó miatt maga is zöngés [ʝ] lenne) és az előtte álló mássalhangzót is.(A /j/ fonémának van approximáns allofónja is, lásd az Approximánsok alfejezetet.) A [ç] egyébként azonos a német ich vagy dich szavak utolsó hangjával. kapj [kαpç] /kɒpj/, szokj [sσkç] /sokj/, szívj ki [ˈsiifçki] /ˈsiːvj ki/ |
| /h/ | [x] | Szótag végén zöngétlen veláris réshangként ejtjük a /h/-t, tehát ott képezzük, ahol a [g]-t vagy a [k]-t, de azokkal ellentétben csak erősen leszűkítjük a kiáramló levegő útját, de nem zárjuk el. (Elöl képzett magánhangzók után valamivel előbbre képezzük ([x̵]), de nem annyira elöl, mint a [ç]-t. Mivel ez automatikusan megtörténik, ez a különbségtétel a fonetikus átírásban nem szükséges.) Zöngésség szerinti részleges hasonulásban nem vesz részt, mivel nincs zöngés párja. (A /h/ fonémának vannak approximáns allofónjai is, lásd az Approximánsok alfejezetet.) ihlet [ˈixlɛt] /ˈihlɛt/, jacht [jαxt] /jɒht/, MÉH-be [ˈmeexbɛ] /ˈmeːhbɛ/ |
| /hː/ | [xː] | Az előbbi hang hosszú változata. pech [pɛxː] /pɛhː/ |
| /ʃ/ /ʒ/ | [ʃ] | Ez az s hang. Ejtésekor a nyelvet a fogmeder mögé, a szájpadláshoz közel emeljük. Ejtéséhez enyhe ajakbiggyesztés is társul. Zöngétlen. Az /ʃ/-nek (s-nek) és a /ʒ/-nek (zs-nek) is lehet ez a kiejtése, utóbbinak ha zöngétlen mássalhangzó előtt áll. sas [ʃαʃ] /ʃɒʃ/, gúzstól, [ˈguuʃtool] /ˈguːʒtoːl/ |
| /ʃː/ /ʒ+ʃ/ /s+ʃ/ | [ʃː] | Az előbbi hang hosszú változata. A /ʒː/ alapszóban nem fordul elő, csak összetételben/származtatásban (pl. rúzzsal), és mivel magyar szótag nem kezdődhet /ʒ/ + mássalhangzóval, ezért a /ʒː/-t mindenképpen magánhangzónak kell követnie, így zöngétlen mássalhangzó (amely [ʃː]-sé változtatná) sem állhat mögötte. moss [mσʃː] /moʃː/, garázssor [ˈgαɾaaʃːσɾ] /ˈgɒɾaːʒʃoɾ/, készség [ˈkeeʃːeeg̊] /ˈkeːsʃeːg/ |
| /ʒ/ /ʃ/ | [ʒ] | Ez a zs hang. Ejtésekor a nyelvet a fogmeder mögé, a szájpadláshoz közel emeljük. Ejtéséhez enyhe ajakbiggyesztés is társul. Zöngés. A /ʒ/-nek (zs-nek) és az /ʃ/-nek (s-nek) is lehet ez a kiejtése, utóbbinak ha zöngés mássalhangzó előtt áll. mazsola [ˈmαʒσlα] /ˈmɒʒolɒ/, húsból [ˈhuuʒbool] /ˈhuːʃboːl/ |
| /ʒː/ /ʃː/ /ʃ+ʒ/ | [ʒː] | Az előbbi hang hosszú változata. Az /ʃː/ válhat [ʒː]-vé, ha zöngés mássalhangzó követi, amely az így előálló mássalhangzó-torlódás miatt gyakran [ʒ]-vé rövidül. darázzsal [ˈdαɾaaʒːαl] /ˈdɒɾaːʒːɒl/, fuss be [ˈfuʒːbɛ vagy ˈfuʒbɛ] /ˈfuʃː bɛ/, koszos zsák [ˈkσsσʒːaak] /ˈkosoʃ ʒaːk/ |
| /s/ /z/ | [s] | Ez az sz hang. Ejtésekor a nyelv hegye a szinte teljesen összezárt fogsorok mögött van, így a kiáramló levegő a fogsoron halad keresztül. Zöngétlen. Az /s/-nek (sz-nek) és a /z/-nek is lehet ez a kiejtése, utóbbinak ha zöngétlen mássalhangzó előtt áll. szesz [sɛs] /sɛs/, láztól [ˈlaastool] /ˈlaːztoːl/ |
| /sː/ /zː/ /z+s/ | [sː] | Az előbbi hang hosszú változata. A /zː/ válhat [sː]-szé, ha zöngétlen mássalhangzó követi, amely az így előálló mássalhangzó-torlódás miatt gyakran [s]-szé rövidül. vissza [ˈvisːα] /ˈvisːɒ/, nézz ki [ˈneesːki vagy ˈneeski] /ˈneːzː ki/, vízszintes [ˈviisːintɛʃ] /ˈviːzsintɛʃ/ |
| /z/ /s/ | [z] | Ejtésekor a nyelv hegye a szinte teljesen összezárt fogsorok mögött van, így a kiáramló levegő a fogsoron halad keresztül. Zöngés. A /z/-nek és az /s/-nek (sz-nek) is lehet ez a kiejtése, utóbbinak ha zöngés mássalhangzó előtt áll. kezel [ˈkɛzɛl] /ˈkɛzɛl/, mészben [ˈmeezbɛn] /ˈmeːsbɛn/ |
| /zː/ /sː/ /s+z/ | [zː] | Az előbbi hang hosszú változata. Az /sː/ válhat [zː]-vé, ha zöngés mássalhangzó követi, amely az így előálló mássalhangzó-torlódás miatt gyakran [z]-vé rövidül. hozza [ˈhσzːα] /ˈhozːɒ/, hosszban [ˈhσzːbαn vagy ˈhσzbαn] /ˈhosːbɒn/, vesz zoknit [ˈvɛzːσknit] /ˈvɛs zoknit/ |
Zár-réshangok
Mielőtt elkezdjük a zár-réshangokat, szót kell ejtenünk a dz hangról, melynek vitatott a fonémastátusza. Egyre inkább úgy tűnik ugyanis, hogy nem felel meg a fonémaság kritériumainak, hanem csak egy fonémakapcsolat: /d+z/, melynek egyik lehetséges kiejtése történetesen [ʣː], hasonlóan mint ahogy a /t+ʃ/ ejtése meg [ʧː] – azzal a különséggel, hogy a /ʧː/ fonémaként is létezik.
| /ʦ/ | [ʦ] | Ez a c hang. Ejtésekor a nyelv hegye először a fogmederrel érintkezik, majd hátrahúzódva a szinte teljesen összezárt fogsorok mögé, a kiáramló levegőt a fogsoron tereli keresztül. Zöngétlen. cukor [ˈʦukσɾ] /ˈʦukoɾ/ |
| /ʦː/ /d+z/ /t+s/ | [ʦː] | Az előbbi hang hosszú változata. A /d+z/ válhat [ʦː]-vé, ha zöngétlen mássalhangzó követi, amely az így előálló mássalhangzó-torlódás miatt gyakran [ʦ]-vé rövidül. cucc [ˈʦuʦː] /ˈʦuʦː/, pedzte [ˈpɛʦːtɛ vagy ˈpɛʦtɛ] /ˈpɛdztɛ/, metsz [mɛʦː] /mɛts/ |
| /d+z/ /ʦ/ | [ʣ] | Ez a dz hang. Ejtésekor a nyelv hegye először a fogmederrel érintkezik, majd hátrahúzódva a szinte teljesen összezárt fogsorok mögé, a kiáramló levegőt a fogsoron tereli keresztül. Zöngés. A /d+z/-nek és a /ʦ/-nek is lehet ez a kiejtése – előbbinek (idegen) szavak elején, utóbbinak ha zöngés mássalhangzó előtt áll. Vácduka [ˈvaaʣdukα] /ˈvaːʦdukɒ/, Dzurinda [ˈʣuɾindα] /ˈdzuɾindɒ/ |
| /d+z/ /ʦː/ /t+s/ | [ʣː] | Az előbbi hang hosszú változata. A /ʦː/ és a /t+s/ válhat [ʣː]-vé, ha zöngés mássalhangzó követi, amely az így előálló mássalhangzó-torlódás miatt gyakran [ʣ]-vé rövidül. madzag [ˈmαʣːαg̊] /ˈmɒdzːɒg/, játssz gitáron [ˈjaaʣːˈgitaaɾσn vagy ˈjaaʣˈgitaaɾσn] /ˈjaːtsː ˈgitaːɾon/, metszd [mɛʣːd vagy mɛʣd] /mɛtsd/ |
| /ʧ/ | [ʧ] | Ez a cs hang. Ejtésekor először a nyelv a fogmeder mögött érintkezik a szájpadlással, majd attól kissé eltávolodik. Ejtéséhez enyhe ajakbiggyesztés is társul. Zöngétlen. kicsi [ˈkiʧi] /ˈkiʧi/, csúf [ʧuuf] /ʧuːf/ |
| /ʧː/ /ʤ/ /ʤː/ /t+ʃ/ | [ʧː] | Az előbbi hang hosszú változata. A /ʤ/ fonémát szó elején [ʤ]-nek, egyébként [ʤː]-nek ejtjük (kivéve a fridzsider szóban). Ez utóbbi allofón válhat [ʧː]-vé, ha zöngétlen mássalhangzó követi, amely az így előálló mássalhangzó-torlódás miatt gyakran [ʧ]-vé rövidül. fröccs [fɾФʧː] /fɾøʧː/, bridzsparti [ˈbɾiʧːpαɾti vagy ˈbɾiʧpαɾti] /ˈbɾiʤpɒɾti/, kétség [ˈkeeʧːeeg̊] /ˈkeːtʃeːg/ |
| /ʤ/ /ʧ/ | [ʤ] | Ez a dzs hang. Ejtésekor először a nyelv a fogmeder mögött érintkezik a szájpadlással, majd attól kissé eltávolodik. Ejtéséhez enyhe ajakbiggyesztés is társul. Zöngés. A /ʤ/-nek és a /ʧ/-nek is lehet ez a kiejtése, utóbbinak ha zöngés mássalhangzó előtt áll. dzsentri [ˈʤɛntɾi] /ˈʤɛntɾi/, becsben [ˈbɛʤbɛn] /ˈbɛʧbɛn/ |
| /ʤ/ /ʤː/ /ʧː/ /t+ʃ/ | [ʤː] | Az előbbi hang hosszú változata. A /ʤ/-t nem szó elején rendszerint hosszan ejtjük. A /ʧː/ és a /t+ʃ/ válhat [ʤː]-vé, ha zöngés mássalhangzó követi, amely az így előálló mássalhangzó-torlódás miatt gyakran [ʤ]-vé rövidül. bridzs [ˈbɾiʤ̊ː] /ˈbɾiʤ/, briddzsel [ˈbɾiʤːɛl] /ˈbɾiʤːɛl/, fűts be [ˈfyyʤːbɛ vagy ˈfyyʤbɛ] /ˈfyːtʃ bɛ/ |
Approximánsok
| /v/ | [ʋ] | Ez a /v/-nek egy [v] (lásd feljebb a Réshangok alfejezetet) helyett választható allofónja (melyet az ívelt jobb szárú ʋ jelöl), melynek ejtése során a felső fogsor és az alsó ajak csak közelítik egymást, de nem érnek össze – ezért approximáns ez a hang. Előfordulhat szó elején, két magánhangzó között, és mássalhangzót követő szótag elején. van [ʋαn vagy vαn] /vɒn/, levél [ˈlɛʋeel vagy ˈlɛveel] /ˈlɛveːl/, kedves [ˈkɛdʋɛʃ vagy ˈkɛdvɛʃ] /ˈkɛdvɛʃ/ |
| /j/ | [j] | Magánhangzó előtt vagy után nem kerül olyan közel a nyelv a szájpadláshoz, hogy súrlódó hang keletkezne, így a /j/ mássalhangzók utáni allofónjaival szemben (lásd feljebb a Réshangok alfejezetet) ez az allofón nem réshang, hanem approximáns. Zöngésség szerinti részleges hasonulásban nem vesz részt, mivel nincs zöngétlen párja. fajta [ˈfαjtα] /ˈfɒjtɒ/, olyan [ˈσjαn] /ˈojɒn/, lyukja [ˈjukjα] /ˈjukjɒ/ |
| /jː/ /l+j/ | [jː] | Az előbbi hang hosszú változata. lőjj [ˈløøjː] /ˈløːjː/, szólj [ˈsoojː] /ˈsøːlj/ |
| /h/ | [h] | Így, azaz a hangszálak között képezzük a /h/-t magánhangzó előtt, valamint mássalhangzó utáni szótag elején. Zöngétlen. (A /h/ fonémának van réshang allofónja is, lásd a Réshangok alfejezetet.) hol [hσl] /hol/, kaphat [ˈkαphαt] /ˈkɒphɒt/, |
| /h/ | [ɦ] | Az előbbi hang zöngés változata, melyet gyakran használunk két magánhangzó között. (A /h/ fonémának van réshang allofónja is, lásd a Réshangok alfejezetet.) ehet [ˈɛɦɛt vagy ˈɛhɛt] /ˈɛhɛt/, néha [ˈneeɦα vagy ˈneehα] /ˈneːhɒ/ |
Laterális (approximáns)
| /l/ | [l] | Ejtésekor a nyelv hegye érintkezik a fogmederrel. Az /l/ zöngésség szerinti részleges hasonulásban nem vesz részt, mivel nincs zöngétlen párja. ló [loo] /loː/, fele [ˈfɛlɛ] /ˈfɛlɛ/, fül [fyl] /fyl/ |
| /lː/ | [lː] | Az előbbi hang hosszú változata. hull [hulː] /hulː/, mellé [ˈmɛlːee] /ˈmɛlːeː/ |
| /l/ (/ʎ/) | [ʎ] | (A hang jelölésére a fejen álló ipszilont (ʎ) használjuk, mely nem azonos a görög lambdával (λ)). Ejtésekor a nyelv háta a szájpadlás középső részével érintkezik (akárcsak az /ɲ, c, ɟ/ hangjainkál), a levegő pedig a nyelv egyik vagy mindkét oldalánál halad tovább (akárcsak az /l/ hangnál). Ezt a hangot jelölte egykor az ly betűnk, mely azonban ma már többségünknek nem önálló fonéma (/ʎ/), hanem összeolvadt a /j/-vel. Beszédhangként viszont továbbra is létezik az [ʎ] a nyelvünkben, mégpedig az /l/ fonéma palatális (azaz szájpadlásnál képzett) allofónjaként, melyet más palatális hangok ([ɲ, c, ɟ]) előtt használhatunk az [l] helyett, de ez nem kötelező. felnyal [ˈfɛʎɲɒl ill. ˈfɛlɲɒl] /ˈfɛlɲɒl/, felgyűr [ˈfɛʎɟyyɾ ill. ˈfɛlɟyyɾ] /ˈfɛlɟyːɾ/, fél tyúk [ˈfeeʎ ˈcuuk ill. ˈfeel ˈcuuk] /ˈfeːl ˈcuːk/ |
Pergőhangok
Az /r/ fonéma számos allofónnal rendelkezik. Lehet többszörösen pergetett (trill), lehet tap, lehet fogmedernél képzett réshang vagy akár approximáns is. Hogy mikor melyik fordul elő, erősen változó: függ a hangkörnyezettől, a beszédtempótól, de még a beszélőtől is. Éppen ezért csak a két leggyakoribb kiejtését mutatom be: a többszörösen és az egyszeresen pergetettet.
| /ɾ/ | [ɾ] | Ez a nem pergetett r, melyet tap-nek hívnak. Ejtésekor a nyelv hegye egyetlen alkalommal, röviden érintkezik a fogmederrel. Nem azonos az angolban használt flap-pel ([ɿ], erről bővebben az angol mássalhangzók ismertetésénél már szóltam). Írásban a szimpla "r" jelöli ezt a hangot. Régebben ezt a hangot több pergetéssel ejtették ([r]), de ma már általában csak eggyel, esetleg kettővel, így a tap és a pergőhang között ingadozik a kiejtése. terel [ˈtɛɾɛl] /ˈtɛɾɛl/, kér [keeɾ] /keːɾ/, róka [ˈɾookα] /ˈɾoːkɒ/ |
| /rː/ /l+ɾ/ | [ɾː] | Az előbbi hang hosszú változata, melyet írásban az "rr" jelöl. Régebben sokszorosan (4-6) pergetett r-rel ([rː]) ejtették, de ma már rendszerint csak 1-3 pergetéssel, így egyik fajta kiejtése tekinthető hosszú, nem pergetett r-nek, ez viszont már inkább réshangba vagy approximánsba hajlik. forró [ˈfσɾːoo] /ˈforːoː/, orr [ˈσɾː] /ˈorː/, falra [ˈfαɾːα vagy ˈfαlɾα] /ˈfɒlɾɒ/ |
| /ɾ/ | [r] | Ez a pergetett r, amely legalább két pergetést jelent, tehát a nyelv hegye legalább kétszer egymás után gyorsan hozzácsapódik a fogmederhez. Az írásban szimpla "r"-rel jelölt fonéma ejtése lehet ez a hang, de ma már talán gyakoribb helyette a kettővel feljebb bemutatott [ɾ]. terel [ˈtɛrɛl] /ˈtɛɾɛl/, kér [keer] /keːɾ/, róka [ˈrookα] /ˈɾoːkɒ/ |
| /rː/ /l+ɾ/ | [rː] | Az előbbi hang hosszú, többszörösen pergetett változata. forró [ˈfσrːoo] /ˈforːoː/, orr [ˈσrː] /ˈorː/, falra [ˈfαrːα vagy ˈfαlrα] /ˈfɒlɾɒ/ |
