A beszédben egymás mellé kerülő eltérő fajtájú mássalhangzók az angolban is egymáshoz iga­zod­nak – legalábbis bizonyos esetekben: vannak ugyanis kötelező és nem kö­te­le­ző hasonulások is.

Mielőtt belemerülnénk, ismét idézzük fel röviden, mit is nevezünk össze­ol­va­dás­nak és ha­so­nu­lás­nak, továbbá mi a különbség az utóbbi részleges és teljes vál­to­zata között a magyar nyelv­ben. Mind­három ese­mény két eltérő más­sal­hang­zó találkozásakor kö­vet­kez­het be. Részleges ha­so­nu­lás­kor az egyik vala­milyen szempontból hozzá­ido­mul a másikhoz, de nem, vagy csak "véletlenül" vá­lik azzal azo­nos­sá, pl. szín­pad = "szimpad" – az /n/ a /p/ képzési helyét fel­vé­ve ajak­hang lesz: [m]; vi­szont napból = "nabból" – a /p/ hozzá­zön­gé­se­dik a /b/-hez, így tör­té­ne­te­sen azo­nos­sá válik vele, de ettől ez még részleges hasonulás. Teljes hasonulásnál az egyik más­sal­han­gzó kiesik, a másik meg cse­ré­be meg­hosszabbodik, pl. kézzel = kéz+vel – a /z+v/-ből /zː/ lesz. Össze­olvadáskor pe­dig a két mássalhangzóból egy harmadik lesz, pl.: 

• bánja = "bánnya": /n+j/ = [ɲː]
• látja = "láttya": /t+j/ = [cː]
• tudja = "tuggya": /d+j/ = [ɟː]

Az angolban a teljes hasonulás nem jellemző, összeolvadás is csak egy-egy eset­ben történik (lásd az angolban nem létező "nyú-tyú-gyú" hangokról szóló poszt legvégét), a részleges hasonulás azonban gyakori. Mint említettem, van­nak olyan részleges hasonulások, melyek kötelezően végbe­men­nek, és vannak olya­nok, melyek a beszéd tempójától, stílusától, a beszélő szán­dé­ká­tól függően vagy bekövetkeznek, vagy nem. A magyarban a részleges hasonulás kö­te­le­ző.

Kötelező hasonulás

Az angolban az alábbi toldalékfajták esetében történik kötelező részleges ha­so­nu­lás:

• az igék múlt idejét/befejezett melléknévi igenévi alakját képző -d/-ed végződés (pl. kissed, loved)
• a főnévből melléknevet képző -d/-ed végződés (pl. faced, nosed)
• az igék egyes szám harmadik személyű alakját jelölő -s/-es végződés (pl. hopes, loves)
• a főnevek többes számát jelölő -s/-es végződés (pl. lakes, moves)
• a birtokost jelző -'s ill. -s' toldalék (pl. cat's, kid's, ill. cats', kids')

Mint látjuk, az öt csoportot tulajdonképpen leegyszerűsíthetjük csak kettőre: -d illetve -s végződésre, melyek alapértelmezett kiejtése /d/ ill. /z/. (Hogy ez utóbbi miért /z/, és miért nem inkább /s/, arra később még visszatérek.) Rá­adá­sul a két vég­ző­dés viselkedése is tel­je­sen párhuzamos:

• mindkettő esetében csak zön­gés­ség sze­rin­ti részleges ha­so­nu­lás történhet (a részleges hasonulás fajtáiról lejjebb még bővebben lesz szó),
• mindkettő ugyanazon fel­té­te­lek tel­je­sü­lé­se esetén zöngétlenedik,
• és ha zöngétlenedik, mindkettő teljesen zön­gét­len lesz.

Ezekben az esetekben tehát az alapszó utolsó hangjának kiejtése soha nem változik meg: ha zöngétlen, akkor a toldalék fog minden eset­ben hozzá­zön­gét­le­ne­dni, így tehát a /d/-ből /t/ lesz, a /z/-ből pedig /s/ – ez a változás tehát fo­né­ma­szin­ten következik be. Vegyük észre, hogy e folyamat iránya a magyarban alkalmazottal pont ellentétes: nálunk a tol­da­lék igazítja magához az alapszó utolsó hangját, pl. a lépd kiejtése "lébd" lesz. Így a fenti példák ejtése a következőképpen alakul:

• kissed – /kɪst/ (a magyar szabályok szerint */kɪzd/ lenne)
• loved – /lʌvd/ (mindkét hang zöngés, így nincs hasonulás)
• faced – /feɪst/ (a magyar szabályok szerint */feɪzd/ lenne)
• nosed – /noʊzd/ (mindkét hang zöngés, így nincs hasonulás)
• hopes – /hoʊps/ (ha az -s /z/ lenne, a magyar szabályok szerint */hoʊbz/ lenne)
• loves – /lʌvz/ (mindkét hang zöngés, így nincs hasonulás, de ha az -s /s/ lenne, a magyar szabályok szerint */lʌfs/ lenne)
• lakes – /leɪks/ (ha az -s /z/ lenne, a magyar szabályok szerint */leɪgz/ lenne)
• moves – /mʊuvz/ (mindkét hang zöngés, így nincs hasonulás, de ha az -s /s/ lenne, a magyar szabályok szerint */mʊufs/ lenne)
• cat's/cats' – /kæts/ (ha az -s /z/ lenne, a magyar szabályok szerint */kædz/ lenne)
• kid's/kids' – /kɪdz/ (mindkét hang zöngés, így nincs hasonulás, de ha az -s /s/ lenne, a magyar szabályok szerint */kɪts/ lenne)

Ezek után már az sem okoz meglepetést, hogy a past és a passed szavak ki­ej­té­se teljesen azonos, hiszen végső soron ugyanazt a szót írják le kiejtés, ill. szó­elem­zés szerint:

• past/passed – /US pæst; GB pɑːst/

Ha a -d toldalék előtt /t/ vagy /d/ áll, ill. az -s előtt /s/, /z/, /ʃ/, /ʒ/, /ʧ/ vagy /ʤ/, akkor megjelenik egy ejtéskönnyítő magánhangzó, mely után a tol­da­lé­kok nyilván nem kényszerülnek már hasonulásra, így /ə̣d/, ill. /ə̣z/ formájában fog­­nak az alapszóhoz kapcsolódni. Mivel az -es végződés kiejtése ekkor /ə̣z/ lesz, nem pedig /ə̣s/, ezért te­kint­he­tő e végződés alapértelmezett kiejtése in­kább /z/-nek, mint /s/-nek – az -s íráskép ellenére.

• hunted – /ˈhʌntə̣d/
• founded – /ˈfaʊndə̣d/
• faces – /ˈfeɪsə̣z/
• phases – /ˈfeɪzə̣z/
• dishes – /ˈdɪʃə̣z/
• massages – /US məˈsɑːʒə̣z; GB ˈmæsɑːʒɪz/
• itches – /ˈɪʧə̣z/
• bridges – /ˈbɹɪʤə̣z/

Ha pedig az alapszó utolsóként kiejtett hangja magánhangzó, ter­mé­sze­te­sen sem hasonulás, sem kötőhangbeszúrás nem történik, hanem egyszerűen a vég­ző­dé­sek alapértelmezett kiejtése tűnik fel.

• played – /pleɪd/
• plays – /pleɪz/
• lied – /laɪd/
• lies – /laɪz/

Csak a teljesség kedvéért hozzáteszem, hogy vannak olyan kivételes szavak is, melyek­nél mégis az alaphang idomul a toldalékhoz, ezt azonban a helyesírás is tük­rö­zi. Pl.:

• knife–knives – /naɪf/–/naɪvz/
• wife–wives – /waɪf/–/waɪvz/
• wolf–wolves – /wʊlf/–/wʊlvz/

Nem kötelező hasonulások

Bár a hasonulások pont a kiejtés megkönnyítése céljából történnek, az angol be­szé­lő azon­ban el­tekinthet az alkalmazásuktól (pl. hogy nehogy fél­re­ért­sék), de ez egy­út­tal köl­csö­nöz­het némi döcögősséget is beszédének.

A részleges ha­so­nu­lás­nak három fajtája van – mindhárom "ki­kap­cso­lá­sá­ra" találunk eseteket az an­gol­ban.

Zöngésség szerinti részleges hasonulás

Részleges hasonulás történhet akkor, ha két eltérő zöngésségű mássalhangzó találkozik, vagyis az  egyik ejtésekor kéne, a másikénál meg nem kéne rezegniük a hang­szálaknak. Ekkor valamelyik hang hozzáidomul a másikhoz, hogy a hang­szá­lak­nak ne a két hang között kelljen elkezdeniük vagy éppen befejezniük a rez­gést. A magyarban ilyen történik pl. a házfal szóban, melyben a /z/-ből ki­ejt­ve [s] lesz: "hászfal".

A magyarban mindig az első hang hasonul a másodikhoz, az angolban azonban a zöngétlenedés a cél, akármelyik is a zöngés a kettő közül: a bigfoot és a background szavakban is a /g/ fog zöngétlenedni, bár zöngétlen-zöngés hang­sor­rend­nél általában kisebb mértékben, mint zöngés-zöngétlennél. További el­té­rés a két nyelv kö­zött, hogy a magyarban teljesen zöngéssé vagy zöngétlenné vá­lik az idomuló hang, az angolban azonban csak rész­leges zön­gét­le­ne­dés kö­vet­ke­zik be (a fentebb leírt kötelező részleges hasonulás kivételével), vagyis a hasonuló hang­nak a zöngétlen hanghoz kapcsolódó része zöngétlen, a többi része zöngés marad, tehát csak a hang ejtése közben kez­dő­dik el vagy fejeződik be a hangszálak rezgése. A részleges zöngétlenedést a más­sal­hangzó-karakter alá vagy fölé elhelyezett kis karika jelöli, de csak fo­ne­ti­kus átírásban, fo­né­mi­kus­ban nem, pl.: [b̥, g̊] /b, g/.

Ne tévesszenek meg minket az elnevezések: akár részleges, akár teljes a zön­gét­le­ne­dés, a hasonulás maga ettől függetlenül még mindkét esetben részleges, nem teljes.

Ahogy említettem, ez a fajta hasonulás ugyan nem kötelező, de csak ritkán te­kin­te­nek el tőle. Lássunk néhány példát:

• background – [US ˈbæk̚ˌg̊ɹaΩnd̥ ̚; GB ˈbæk̚ˌg̊ɻaΩnd̥ ̚] /ˈbækˌgɹaʊnd/
• lifeboat – [US ˈlaɘfˌb̥σɷt̚; GB ˈlaɘfˌb̥ɜɷt̚] /ˈlaɪfˌboʊt/
• five cats – [ˈfaˑɘv̥ ˈkʰæts] /ˈfaɪv ˈkæts/

Képzés helye szerinti részleges hasonulás

Egy másik fajtája a részleges hasonulásnak az, amikor a két találkozó más­sal­hang­zó (akár szón belül, akár szomszédos szavak határán) képzési helye tér el egymástól. Ilyenkor a gördülékenyebb kiejtés cél­já­ból az egyik hang képzése a másik hang képzési helyére "csúszik". Erre volt magyar példa a fentebb említett színpad szó.

A képzés helye szerinti részleges hasonuláskor a magyarban mindig, az angol­ban többnyire az első hang idomul a másodikhoz.

Ezt a fajta hasonulást gyakrabban hagyják el, mint az előbbit, de a kötetlen, fesztelen beszédben általában alkalmazzák.

/nv/ = [ɱv], vagy marad [nv]

invoice [ˈɩɱvσɘs, ˈɩnvσɘs] /ˈɪnvɔɪs/
in vain [ɩɱˈvEˑɪn, ɩnˈvEˑɪn] /ɪn ˈveɪn/

/mv/ = [ɱv], vagy ritkán marad [mv]

same vessel [ˈsEˑɪɱ ˈvEsɫ̩, ˈsEˑɪm ˈvEsɫ̩] /ˈseɪm ˈvɛsl̩/

/nb/ = [mb], vagy marad [nb]

unbelievable [US ˌʌmbəˈlɪivəbɫ̩, ˌʌnbəˈlɪivəbɫ̩; GB ˌɐmbɩˈlɪivəbɫ̩, ˌɐnbɩˈlɪivəbɫ̩] /ˌʌnbə̣ˈlɪivəbl̩/
one bit [US ˈwʌm ˈbɩt̚, ˈwʌn ˈbɩt̚; GB ˈwɐm ˈbɩt̚, ˈwɐn ˈbɩt̚] /ˈwʌn ˈbɪt/

/nm/ = [mm], vagy marad [nm]

unmanned [US ʌmˈmæˑnd̥ ̚, ʌnˈmæˑnd̥ ̚; GB ɐmˈmæˑnd̥ ̚, ɐnˈmæˑnd̥ ̚] /ʌnˈmænd/
one more [US ˈwʌm ˈmσːɹ, ˈwʌn ˈmσːɹ; GB ˈwɐm ˈmσː, ˈwɐn ˈmσː] /US ˈwʌn ˈmɔːɹ; GB ˈwʌn ˈmɔː/

/nf/ = [ɱf], vagy marad [nf]

inform [US ɩɱˈfσːɹm, ɩnˈfσːɹm; GB ɩɱˈfσːm, ɩnˈfσːm] /US ɪnˈfɔːɹm; GB ɪnˈfɔːm/
unfair [US ʌɱˈfEˑɹ̩, ʌnˈfEˑɹ̩; GB ɐɱˈfEˑɜ, ɐnˈfEˑɜ] /US ʌnˈfɛɹ; GB ʌnˈfɛə/

/n+g/ szótaghatáron = [ŋ+g], vagy marad [n+g]

engage [ɩŋˈgEˑɪʤ̊, ɩnˈgEˑɪʤ̊ /ɪnˈgeɪʤ/
ingredient [US ɩŋˈgɹ̮ɪidiənt̚, ɩnˈgɹ̮ɪidiənt̚; GB ɩŋˈgɻ̮ɪidiənt̚, ɩnˈgɻ̮ɪidiənt̚] /ɪnˈgɹɪidiənt/

/sʃ/ = [ʃʃ], vagy marad [sʃ]

this sheep [ðɩʃˈʃɪip̚, ðɩsˈʃɪip̚] /ðɪs ˈʃɪip/

/zʃ/ = [ʒ̊ʃ], vagy marad [z̥ʃ]

these shoes [US ðɪiʒ̊ˈʃʊˑuz̥, ðɪiz̥ˈʃʊˑuz̥; GB ðɪiʒ̊ˈʃμˑuz̥̩, ðɪiz̥ˈʃμˑuz̥] /US ðɪiz ˈʃʊuz/

/sʤ/ = [ʃʤ̊], vagy marad [sʤ̊]

this June [US ðɩʃˈʤ̊ʊˑun, ðɩsˈʤ̊ʊˑun; GB ðɩʃˈʤ̊μˑun, ðɩsˈʤ̊μˑun] /ðɪs ˈʤʊun/

/zʤ/ = [ʒʤ], vagy marad [zʤ]

these gems [ðɪiʒˈʤEmz̊, ðɪizˈʤEmz̊] /ðɪiz ˈʤɛmz/

/sʧ/ = [ʃʧ], vagy marad [sʧ]

this chain [ðɩʃˈʧʰEˑɪn, ðɩsˈʧʰEˑɪn] /ðɪs ˈʧeɪn/

/zʧ/ = [ʒ̊ʧ], vagy marad [z̥ʧ]

these chickens [US ðɪiʒ̊ˈʧʰɩkənz̥, ðɪiz̥ˈʧʰɩkənz̥] /ðɪiz ˈʧɪkənz/

/sj/ szótaghatáron = [ʃj], vagy marad [sj]

this union [US ðɩʃˈjμuņjən, ðɩsˈjμuņjən] /US ðɪs ˈjʊunjən/

/zj/ szótaghatáron = [ʒj], vagy marad [zj]

these yards [US ðɪiʒˈjɑːɹdz̥, ðɪizˈjɑːɹdz̥; GB ðɪiʒˈjɑːdz̥, ðɪizˈjɑːdz̥] /US ðɪiz ˈjɑːɹdz; GB ðɪiz ˈjɑːdz/

/tɹ/ = [ʈɻ̮], [US ʧɹ̮; GB ʧɻ̮], vagy marad [US tɹ̮; GB tɻ̮]

tree [US tʰɹ̮ɪˑi, ritkábban ʈʰɻ̮ɪˑi, ill. ʧʰɻ̮ɪˑi; GB ʈʰɻ̮ɪˑi, ill. ʧʰɻ̮ɪˑi] /tɹɪi/

/dɹ/ = [ɖɻ̮], [US ʤɹ̮; GB ʤɻ̮], vagy marad [US dɹ̮; GB dɻ̮]

dream [US dɹ̮ɪˑim, ritkábban ɖɻ̮ɪˑim, ill. ʤɻ̮ɪˑim; GB ɖɻ̮ɪˑim, ill. ʤɻ̮ɪˑim] /dɹɪim/

US-ben gyakran előfordul, hogy az /ɹ/ hasonítja magához az őt követő /s/ és /z/ fonémákat (akár szón belül, akár szóhatáron át), melynek következtében ezek képzésekor a nyelv nem a fogsorhoz, hanem a felső fogmederhez tereli a levegőt, így egy sz és s, ill. z és zs közötti hang keletkezik: [s̨] ill. [z̨]. Mivel GB-ben ilyen pozícióban nem is ejtik az /ɹ/ fonémát, így ez a hasonulás ott nem tud bekövetkezni.

/ɹs/ = [ɹs̨], vagy marad [ɹs]

force [US fσˑɹs̨, fσˑɹs; GB fσˑs] /US fɔːɹs; GB fɔːs/

/ɹz/ = [ɹz̨], vagy marad [ɹz]

Mars [US mɑːɹz̨̊, mɑːɹz̥; GB mɑːz̥] /US mɑːɹz; GB mɑːz/

Képzés módja szerinti részleges hasonulás

A harmadik típus az, amikor a mássalhangzóknak a képzési módja különböző. Eb­ben az esetben a két hang egyike – általában az első – felveszi a másik képzési módját. Ez an­gol­ban és magyarban is ritka.

A korábban a képzés helye szerinti részleges hasonulásra példaként hozott tree és a dream szavak ki­ej­tés­vál­to­za­tai között valójában kép­zés módja és kép­zés helye szerinti hasonulások is voltak: a /t; d/ alapértelmezett [t; d] ejtéséből lehet [ʈ; ɖ] – ekkor a képzés helye változik meg; de lehet belőle [ʧ; ʤ] is – ekkor pedig a módja változik meg.

/tɹ/ = [ʈɻ̮], [US ʧɹ̮; GB ʧɻ̮], vagy marad [US tɹ̮; GB tɻ̮]

tree [US tʰɹ̮ɪˑi, ritkábban ʈʰɻ̮ɪˑi, ill. ʧʰɻ̮ɪˑi; GB ʈʰɻ̮ɪˑi, ill. ʧʰɻ̮ɪˑi] /tɹɪi/

/dɹ/ = [ɖɻ̮], [US ʤɹ̮; GB ʤɻ̮], vagy marad [US dɹ̮; GB dɻ̮]

dream [US dɹ̮ɪˑim, ritkábban ɖɻ̮ɪˑim, ill. ʤɻ̮ɪˑim; GB ɖɻ̮ɪˑim, ill. ʤɻ̮ɪˑim] /dɹɪim/