HTML

Mi az IdegenNyelvŐr célja?

A magyarok többsége úgy beszél idegen nyelven, mint Fekete Pákó magyarul… Ez a blog annak szól, aki szeretne valamit tenni azért, hogy beszéde ne feketepákósan hangozzon, amikor idegen nyelven beszél.

Kiejtési felmérés

Bejegyzések

Friss topikok

  • So No: @IdegenNyelvŐr: Az egyik team meetingunkon zajlott le a kovetkezo beszelgetes: Amerikai kollega: ... (2021.01.02. 04:36) Hangsúlyozás és hanglejtés az angolban
  • Stacy11: Elnézést, pontosítom a kérdést, mert azóta elmerültem a korábbi cikkeid olvasgatásában :) Olyan es... (2020.03.25. 22:43) Az angol mássalhangzók — UPDATED
  • Devourius: Igaz nem cot-caught mergerrel kapcsolatos, de volt egy másik allofónbeli változás is a rendszeremb... (2019.02.11. 03:28) A Cot/Caught összeolvadásról
  • Devourius: Lehet oka az is, hogy a blog.hu régen http-linkekkel üzemelt. Most meg https-sel, emiatt nem tudja... (2018.11.16. 07:53) Képességfejlesztés
  • Devourius: @Devourius: közben kiderült, hogy nem mintha csak hallanék svát a Derek, Alexander nevekben, hanem... (2018.06.04. 16:25) Nyelvjárások fonémikus átírása

Nyelvjárások fonémikus átírása

2011.03.27. 08:30 :: IdegenNyelvŐr

Legutóbb ott hagytuk abba, hogy az angol hot szót lehet /hɒt/-nak átírni brit ki­ej­tés szerint. De mi van az amerikai kiejtés szerinti /hɑt/-tal? Valóban két kü­lön­bö­ző fonéma szerepel bennük? Lehet egy szónak egynél több fonémikus át­í­rá­sa?

A „hűtő” és a „hüttő” ugyanannak a szónak a kétféle kiejtése, és pont ugyanazt jelentik, így fonémikusan nincs, és nem is lehet köztük különbség: mindkettő /ˈhyːtøː/. Ha ugyanis lenne köztük eltérés és a „hüttő”-t */ˈhytːøː/-ként írnánk át, akkor a fonéma – jelentésmegkülönböztetést előíró – definíciója miatt nem je­lent­het­nék ugyanazt. Illetve jelenthetnék ugyanazt, de akkor már két külön szó­ról beszélnénk, mint pl. a fenn /fɛnː/ és a fönn /fønː/ esetében. Az persze valahol önkényes, hogy mit tekintünk külön szónak és mit csak kiejtés­vál­to­zat­nak, és mi az, amit jelölünk írásban és mi az, amit nem.

A jelentésmegkülönböztetés tehát – érthető módon – nyelvi szinten működik, nem a nyelvjárások szintjén vagy azok között, ebből kifolyólag a fonémikus át­írás sem az egyes dialektusok kiejtését adja meg, hanem egy olyan elméleti, el­vont fonémasorozatot, melyből le lehet vezetni az adott nyelv minden egyes nyelv­já­rá­sá­nak tényleges kiejtését. Feltéve, hogy ismerjük, hogy melyik nyelv­já­rás­ban melyik fonémát miként realizálják a beszélők – esetenként életkortól, tár­sa­dal­mi szinttől is függően.

Ennek ellenére pl. az angol pass szó kiejtésére kétféle fonémikus átírást szok­tak megadni: Amerikában /pæs/, másutt /pɑːs/. Pedig a pass épp olyan, mint a mi hűtő-nk: egy szó, többféle regionális kiejtés – de az angol, mint nyelv szint­jén a jelentésükben semmi különbség nincs: a /pæs/ nem jelent mást, mint a /pɑːs/. Fonológiailag tehát nem térnek el, következésképpen a fonémikus át­í­rá­suk sem lehetne különböző. Ehhez hasonlóan a /US bɪɹ/ is ugyanazt jelenti , mint a /GB bɪə/: mindkettő ugyanaz a beer szó.

Ezen a ponton azonban önkritikát kell gyakorolnom, hiszen itt a blogomon én is meg szoktam adni a szavak amerikai és a brit „fonémikus” átírását is, ami persze az előbbiek értelmében már nem minősül fonémikusnak, de még nem is fonetikus, ha­nem valami kettő közti keverék. Ebbe a kompromisszumba azért mentem bele (és feltehetően mások is azért mennek bele),  mert nyelvtanulás szempontjából elő­nyös, megszokott, közismert, és jobban rávilágít a különbségekre. A fonéma de­fi­ní­ció­já­val azonban nem egyeztethető össze.

Diafonémák

Azt már jól tudjuk, hogy egy fonémikus átírás kiejtésekor gyakorlatilag az egyes fonémákat egy adott nyelvjárás szerinti realizációikkal kell be­he­lyet­te­sí­te­nünk, így lesz pl. a bus /bʌs/ egy US nyelvjárásban [bʌs], egy GB-ben meg [bɐs]. A pass esetében is meg tudunk adni fonetikus átírásokat ([US pʰæs; GB pʰɑˑs]), de ha fonémikusan /æ/-vel írjuk, akkor a GB kiejtés nem lehetne [ɑː], mint ahogy a passive /ˈpæsɪv/ kiejtése US-ben és GB-ben is [ˈpʰæsɩv]. Ugyanakkor nem írhatjuk /ɑː/-val sem, mert abból meg US-ben nem lehetne [æ], pl. a massage /ɑː/-ja mindkettőben [ɑː] lesz.

Ezt a szembenállást diafonémák bevezetésével lehet feloldani. A diafonéma tu­laj­don­kép­pen egy matematikai értelemben vett változó (’placeholder’), ami va­la­mi­lyen fonéma helyett áll a fonémikus átírásban. Kiejtéskor tehát egy lépéssel töb­bet kell tennünk, mint a fenti bus esetében: először a diafonémát lecseréljük egy fonémára, majd azt behelyettesítjük annak az adott nyelvjárás szerinti tény­leges realizációjával. Hogy melyik fonémára cseréljük le a diafonémát, az szin­tén nyelvjárásfüggő.

A diafonémák jelölésére nincs egyezményes módszer – talán azért, mert a hasz­nos­sá­guk és használhatóságuk vitatott (sőt: még a diafonéma definíciója sem egységes). Én mindenesetre praktikusnak találom, mert sokat lehet vele spó­rol­ni, nem kell minduntalan feltüntetni két (vagy több) kiejtésváltozatot, és se­gít­sé­gé­vel a fonéma lényege, a jelentésmegkülönböztető mivolta sem csorbul.

A blogomon már többször említett Luciano Canepari például a fonéma alatti pont­tal jelöli a diafonémát, így pl. a pass esetében az /æ̣/ jelölést használja, ahol /æ̣/ = /US æ; GB ɑː/: /pæ̣s/ = /US pæs; GB pɑːs/.

Ez a jelölési mód már ismerős lehet a blogomról, hiszen gyakran használom az /ə̣/ dia­fonémát, melynek /US ə; GB ɪ/ felel meg, pl. a gifted szóban: /ˈgɪftə̣d/ = /US ˈgɪftəd; GB ˈgɪftɪd/.

Egy másik gyakori diafonéma az /ɒ̣/, mely /US ɔː; GB ɒ/ helyett áll az olyan sza­vak­ban, mint pl. a long: /lɒ̣ŋ/ = /US lɔːŋ; GB lɒŋ/.

Diafonéma persze mássalhangzó is lehet, így pl. az amerikai ill. brit angol közti egyik leglényegesebb eltérés, az r ejtése ill. nem ejtése is leírható az /ɹ̣/ dia­fo­né­má­val, melynek US-ben /ɹ/ felel meg, GB-ben viszont a zéró fonéma, azaz nem ejtik ki, pl. far /fɑːɹ̣/ = /US fɑːɹ; GB fɑː/, court /kɔːɹ̣t/ = /US kɔːɹt; GB kɔːt/; de: pl. a very átírása /ˈvɛɹi/, hiszen ebben az /ɹ/ hangot mindig min­de­nütt ki­ej­tik.

Ennek segítségével már a fent említett beer kettős átírása is felszámolható, de itt célszerűbb inkább egy diafonémakapcsolatot feltételezni: /əɹ̣/, mely­nek ti­pi­kus ki­ej­té­se US-ben csak egy szótagalkotó [ɹ̩] (ritkábban [əɹ]), míg GB-ben [ɐ], amennyi­ben beszédszünet előtt áll, így a beer esetében /bɪəɹ̣/ = [US bɪˑɹ̩; GB bɩˑɐ].

Most akkor mi van a hot-tal?

Térjünk vissza a poszt legelején felvetett kérdésre: két különböző fonéma szerepel az amerikai /hɑt/-ban és a brit /hɒt/-ban? A tömör válasz: nem. És még csak nem is diafonéma van benne, hiszen míg az ahelyett álló fonémák ön­ál­lóan is elő­for­dul­nak (/æ̣–æ–ɑː/: pass–passive–massage), addig a hot fo­né­má­ja esetén ilyen másik előfordulás nincs, mivel GB-ben nem létezik az /ɑ/, csak az /ɑː/. Arról van tehát szó, hogy egy fonéma re­a­li­zá­ci­ó­ja el­té­ré­se­ket mutat nyelv­já­rá­si szinten, amit a fonémikus átírásnak nem kell tük­röz­nie. Mint ahogy a bus /ʌ/ fonémája esetén sem tükrözi, hogy GB-ben (többek közt) [ɐ]-nak, US-ben meg [ʌ]-nak ejtik. Vagy ahogy a /ɹ/ jelölés sem árulkodik ar­ról, hogy az ame­ri­kai [ɹ] és a brit [ɻ] képzése alapvetően eltérő.

Valóban elegendő volna tehát a hot-ot /hɒt/-nak (vagy éppenséggel /hɑt/-nak) ír­ni, melyből levezethető minden nyelvjárásbéli kiejtése.

Ennek ellenére a blogomon továbbra is a megszokott módon fogom jelölni az amerikai és brit kiejtés közti eltéréseket, már csak azért is, mert a diafonémák al­só pontjainak megjelenése betűkészlettől és böngészőtől is függ, ráadásul el ké­ne várnom minden olvasómtól, hogy tisztában legyen a jelölésrendszeremmel. Ezt meg nem várhatom el.

28 komment

Címkék: angol kiejtés dialektus fonetika fonéma nyelvjárás mássalhangzók hangtan magánhangzók

A bejegyzés trackback címe:

https://idegennyelvor.blog.hu/api/trackback/id/tr592774572

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2011.03.27. 17:02:30

Szerintem ez egy kreált probléma. Nyelvjárásokat nem kell(ene) fonémikusan átírni, csak fonetikusan. Megint más, hogy a szótárak az IPA-val összemossák a fonetikus és fonémikus átírást. Eleve diafonémákkal kéne dolgozniuk, hogy az összes nyelvjárás beleférjen. Az /əʊ/ és /(r)/ jelölésekkel tettek lépéseket ilyen irányba, de nem vitték végig következetesen.

Ha pedig már fonetikusan adják meg, akkor a legtöbb nyelvjárásra kiterjedő fonetikai szótárat kéne kiadni, amiben a szavaknak csak szófaja és jelentése egy másik szóval lenne megadva. Ezen kívül csak kiejtési variációkat hozna a nyelvjárások megjelölésével.

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2011.03.27. 17:17:00

Már megint nem látszik a hozzászólás...

paraszthajszal 2011.04.01. 17:11:48

Ez egy igazán érdekes cikk.

Nekem egy olyan kérdésem lenne hozzá, hogy azoknál a szavaknál, ahol a szó elején a "pro-" szóelemben más "fonémát" ejtenek a britek és az amerikaiak (GB* /əʊ/ v. US /ɑ/; pl. progress, process); az diafonéma v. csak véletlen eltérés?

Vannak olyan szavak, ahol mindkettő /ɒ/ ([ɒ]; [ɑ]) pl. problem; vagy mindkettő /oʊ/ ([əʊ]; [oʊ]); a legtöbb szónál meg sorvadt /ə/; de a váltakozás ennek ellenére "szabályosnak" látszik, mert ahol van különbség, ott mindig a brit az /əʊ/. Vagy ez, és a közös eredet csak történeti szempontból (diakrón vizsgálat) érdekes?

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2011.04.01. 17:39:17

@paraszthajszal: A progress/process csoportját nem tekinteném diafonémának, mert bár valóban az a gyakoribb helyi kiejtésük,amit írtál, de azért előfordulnak keresztbe is, így inkább az either/neither-rel sorolnám őket egy kategóriába: kétfajta kiejtésük él egymással párhuzamosan: /ˈpɹɒgɹɛs, ˈpɹoʊgɹɛs/.

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2011.04.23. 18:12:40

Mely esetekben lesz a hangsúlytalan, sorvadt /ɪ/-ből /ə/ az US-ben? A become [bəˈkʰʌm], míg az elect [ɪˈlɛkt] érintetlen marad.

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2011.04.25. 08:05:04

Ezek alapján még jobban összezavarodtam:
web.mit.edu/flemming/www/paper/reduced-rev2.pdf
www.rachelsenglish.com/blog_20090220

Van még egy csomó ilyen oldal. Szerintük az [ɪ] nem sorvad [ə] hanggá, hanem ɨ lesz belőle az US-ben.

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2011.04.25. 23:12:59

@Devourius:

A helyzet még ennél is kissé bonyolultabb, mert az /ə/-nek számos allofónja van:
– szünet előtt az /ʌ/ realizációjának felel meg: [US ʌ; GB ɐ]: ide tartozik a sofa [ˈsσɷfʌ] meg a Rosa [ˈɹσɷzʌ].

– veláris hangok ([k, g, ɹ, w, ɫ]) közelében a canIPA 3B jelű hangjaként is ejtik, ami olyan mint a [ɯ], csak rövidebb a középső lába (most jobb híján a [ɯ]-t használom), gyakorlatilag ajakkerekítés nélküli [ɷ]: ide tartozik a linkelt pdf-ben említett begin [bɯˈgɩn] ill. suggest [sɯgˈʤEst], vagy pl. az away [ɯˈwEɪ]. (Erről az allofónról eddig nem írtam a blogomon, egyrészt a jelölési nehézség miatt, másrészt mert a használata többé-kevésbé automatikus a velárisokhoz való hasonulás miatt.)

– minden más esetben [ə]: ide tartozik a sofas [ˈsσɷfəz] ill. Rosa's [ˈɹσɷzəz].

Az /ə̣/ diafonéma US-ben alapvetően az /ə/-t jelenti, de annak allofónjain kívül lehet neki még egy is: az ɨ, amit megemlítettem én is az angol mgh-król szóló posztban. Ez egy amolyan áthidaló megoldás a túlságosan formálisnak/britszerűnek hangzó [ɩ] és a konzervatívabb beszélők által esetleg túlságosan lazának, hanyagnak, "hibásnak" ítélhető [ə] között. Igazából ez a hang nem annyira zárt, mint az [ɨ], hanem az [ə] fölött ill. az [ɩ] mögött lévő, áthúzott [ɪ̶]-ről van inkább szó, csak ez a karakter hiányzik a legtöbb fontból (a Unicode-ba is asszem csak nemrég került bele), ezért az egyszerűség kedvéért [ɨ]-vel jelölöm én is.

Szóval a linkelt pdf azon állítása, hogy a begin-ben meg a roses-ben ugyanaz a hang van: nem igaz. A két hang zártsága ugyan hasonló, de "vízszintesen" szomszédos hangokról van szó. De a begin-t lehet [ɩ]-vel is ejteni: [bɩˈgɩn], ami meg az iménti két hang bal szomszédja: ez magyarázza, miért olyan nagy a vízszintes szórás a Figure 4-en. A roses-ban viszont az /ə̣/ körül nincs veláris hang, ezért az nem lehet olyan hátul képzett, mint az [ɯ]; ugyanakkor US-ben ritkán ejtik [ɩ]-vel is, így a vízszintes kiterjedése mindkét irányból be van határolva. Ellenben ejthetik az [ɨ] alatti [ə]-vel, emiatt inkább függőleges szórást mutat a Figure 3.

Tehát vannak beszélők, akik nem különböztetik meg a roses-t és a Rosa's-t, és vannak, akik igen.

Ami az elect-et illeti, az azért áll jobban ellen a sorvadásnak, mert az /ɪ/-je a szó elején áll. Az ilyen szavakat, köztük az in-/im- fosztóképzőseket, rendszerint [ɩ]-vel ejtik, de ritkábban előfordulhatnak [ə]-vel is. A be-, de-, re- kezdetű ill. az -ed, -est végű szavakban viszont /ə̣/ van, így alapvetően nem [ɩ]-vel ejtik őket.

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2011.04.26. 13:36:40

Akkor azt mondod, hogy az [ɨ]-t helyettesíthetem [ə]-vel, ami veláris hangok ([k, g, ɹ, w, ɫ]) közelében automatikus módosul majd?

Azaz, ha már bevállaltam egyéni döntésként, hogy nem teszek különbséget a cot-caught párok között (hanem mindent, amit lehet [ɑ]-val ejtek, kivéve r(r)V előtt), akkor ugyanilyen alapon MINDIG bevállalhatom, hogy a /ə̣/ diafonéma, azaz az [ɨ] helyén mindig közönséges [ə]-t ejtek? Anélkül, hogy a semleges kiejtésre törekvés különösebben sérülne.

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2011.04.27. 22:54:16

@Devourius: Igen, az /ə̣/ = /ə/ semlegesnek minősül, és a veláris közeli /ə/ is valószínűleg magától hátrébb fog csúszni, feltéve, hogy nem akarsz helyette minden áron [ə]-t ejteni. Igazából nem is kell nagyon odafigyelni rá, csak hagyni, hogy a hasonulás tegye a dolgát ;)

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2011.05.03. 14:53:32

Még valami. Azt tudom, hogy mindenféle lax-tense szabályok elágazó rendszere adja meg elvileg, hogy szavakban hol fordulhat elő az /ə̣/. diafonéma, azaz mikor ejthető a brit [ɩ] a [ɨ]/[ə] hangoknak. Az okés, hogy szó legelején marad [ɩ], de ahogy megfigyeltem szó végén is az marad (-y), és az -ing képzőben is. Van még esetleg ilyen eset, amikor [ɩ] marad? Mert ha jól érzem ebben a kérdésben nem arra kell rámenni, hogy mikor kell úgy ejteni, hanem a kivételekre.

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2011.05.04. 12:19:31

@Devourius: A szóvégi -y és az -ing külön kategóriák egymástól is, meg az /ə̣/-től is.

A szóvégi y az /i/-t jelöli, ami mindig hangsúlytalan, és ma már az [i] a leggyakoribb realizációja, de még pár évtizeddel ezelőtt is (és a konzervatívabb nyelvjárásokban még ma is) az /ɪ/ realizációjával esett egybe. Hozzáteszem, vannak olyan brit nyelvjárások, melyekben meg az /ɪi/-vel ejtik azonosan, ezért lehet pl. a 'happy'-t itt-ott 'happee'-ként is látni. Az /i/-t csak elvétve realizálják úgy, mint az /ə/-t. Az /i/ tehát csak szó végén ill. szóösszetétel határán fordul elő, ill. magánhangzó előtt: happ/i/, an/i/thing, r/i/act.

Az ing-ben alapvetően /ɪ/ van, abból szintén csak elvétve lehet [ə].

Rendszerint [ɩ]-t ejtenek az -age, -ic, -ish, -ive, -ship képzőkben, ill. a már korábban említett in-, im- fosztóképzőkben is.

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2011.05.08. 08:37:07

Most a perfect szó miatt vagyok tanácstalan. A neten a szótárak, az amerikaiak is, /ɪ/-vel jelölik a második szóta mgh-ját, egy esetben /e/-vel. A hangminták alapján nem tudom eldönteni, hogy lehet-e [ə]-síteni. Elvileg lehet. Nagyon bezavar még nekem ez a kérdéskör, bár sokat fejlődtem e téren is, köszönhetően a blognak.

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2011.05.10. 09:51:01

@Devourius: Az -ect végződés elég ritkán hangsúlytalan az angolban, ezért nem is gondoltam rá az előbbi listában, de az is az /ɪ/-s csoportba tartozik.
perfect /ˈpɜːɹfɪkt, ritkán mellékhangsúllyal ˈpɜːɹˌfɛkt/
object (névszó) /ˈɑbʤɪkt vagy mellékhangsúlyosan ˈɑbˌʤɛkt/

De a reject, connect, neglect, elect, effect, direct, stb. – mind véghangsúlyos: /-ˈCɛkt/.

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2011.06.15. 17:39:55

Lenne itt még pár vitatott eset. Nem tudom melyikben lehet az [ɪ]-t [ə]-síteni:
motive
present (v)
gadget
artist
office
democracies
berries (utóbbi kettő lehet nem kivitelezhető a szóvégi y miatt)

Továbbá az oxygenben miért marad az y [ɪ]?

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2011.06.17. 21:05:58

@Devourius:
motive -- nem [ə]-sül
present (v) – [ə]-sül
gadget -- [ə]-sül
artist -- nem [ə]-sül
office -- [ə]-sül
democracies
berries (utóbbi kettő lehet nem kivitelezhető a szóvégi y miatt) -- nem az y miatt, hanem az /i/ miatt, így marad /-iz/, ami többnyire [-iz], konzervatívabb változatokban [-ɪz].

"Továbbá az oxygenben miért marad az y [ɪ]?"
Vannak szavak, melyekben a várttal szemben nem sorvad el egy-egy szótag, pl. a processor közepén is /ɛ/ van. Talán az összetételt tükrözi: oxy + gen. De szerintem lassanként ez az y is [ə]-sülni fog.

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2012.04.17. 13:31:26

Nem találom, valamelyik cikk alatt kibeszéltük, hogy az LPD jelölése szerint a believe első szótagja lehet [bə-], [bɩ], [bɪi]. Ott kimaradt, de lehet [bi] is?

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2012.08.28. 09:02:34

A Mexico [ɩ]-je miért nem [ə]-sodhat?

Valamint az LPD a jurynek csak az UK-ban hozza az /ɜː/-s alakján, az US-hez nem írja és a Webster sem említi. Én viszont nagy ritkán mintha US-ben is /ɜː/-vel hallanám. A fülem csalna meg? Javasolt kiejtés ez US-ben?

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2012.08.28. 21:32:33

@Devourius: Azt szokták mondani, a velárisok mellett az [ɩ] jól vagy akár jobban "érzi magát", mint az [ə], pedig a [k/g] épp az ellentétes irányban tolja (vagy inkább húzza) el az [ə]-t, mint amerre az [ɩ] van.

Az /Cʊɹ/ US-ben összeolvadhat a /Cɜːɹ/-rel, ha a /C/ valamilyen palatális hang, mint pl. a sure, jury, cure szavakban. De idetartozik a during csoportja is, mert abban is anno volt /j/.

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2016.05.15. 16:02:57

@IdegenNyelvŐr: na, azért ezt helyretesszük. A berriest kivéve az összes itt felsorolt szónál svásodhat a hangsúlytalan /ɪ/ a mai főbb amerikai nyelvjárásokban (talán kivéve a deep southern akcentust). Az -ist, és -ive képzőben is, meg az oxygen közepén is, legfeljebb nem Caneparovich túl konzervatív és elméleti modelljében, de az soha nem is volt mérvadó semmiben, csak ezen a blogon.

Ugyanez vonatkozik a hot szóra. Az /ɑ/ fonéma valójában /ɒ/, de ez megint csak a Canepari-féle amerikai semlegesben van csak így, mert a gyakorlatban Észak-Amerikában szinte mindenhol vagy /ɔː/ vagy /ɑː/ lesz belőle, vagy a low-back merger vagy a father-bother merger miatt, a lényeg, hogy az /ɒ/ mindenképp tensing alá esik, és sok nyelvjárásban már az /æ/-nél is ez figyelhető meg, és nem csak a trap-bath splittel érintett szócsoportokban, hanem minden vagy szinte minden szóban, beszélője is válogatja egy akcentuson belül, attól függően, hogy mennyire modern beszélő, mennyire előrehaladott nála ez a folyamat.

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2016.05.25. 18:17:03

@Devourius: sőt, nem csak az -ist, -ive képzőkben svásítok, hanem velárisok és prepalatálisok előtt is, de ez utóbbi kettőnél követelmény, hogy ne legyenek egy szótagban. Szóval svásítok nem csak az America szóban, de az Erica, Mexico, prodigus, és a furniture, oxygen, stb. szavakban is, amelyeknél Canepari és INyŐ állította, hogy nem lehet. Egyrészt a Webster-féle szótár szerint is lehet, meg amúgy is hallom, hogy az amerikaiak csinálják.

Persze ha az /ɪ/ egy szótagban van a /k, g, ʧ, ʤ, ʃ, ʒ/ valamelyikével, ott marad /ɪ/ a svásítás helyett, pl. -ic, -ish, -age, stb. képzőkben, de még ezek között is akad kivétel, pl. English, aminek az utolsó szótagjában lehet svá Amerikában. Persze az /ɪ/ nálam eleve [ɘ], ami közelebb van a svához, mint az offIPA[ɪ], így ezeknél a szavaknál sem hangzok olyan i-szerűen, mint egy angol angol. Néha jót mulatok az oniszlijükön, és az ovviszlizásukon.

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2016.05.25. 18:29:29

Ha az /ɪ/ egy szótagban van a /k, g, ʧ, ʤ, ʃ, ʒ/ valamelyikével eset áll az /ɪŋ(C)/-re is, és ezek variánsaira, azaz nem csak -ic, -ish, -age, -ing, hanem -ical, -ics, -nik, -ynx, -ich, -wich, -ling is ide tartozik. Az -ange viszont svásodhat, illetve az -ing képzőből esetenként lehet /(ə)n/, azaz in'. Szóval nagyon szűk, és könnyen megjegyezh

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2016.05.25. 18:30:43

... megjegyezhető az az esetkör, ahol nem svásítok.

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2016.05.25. 18:45:05

Vagyis most látom, hogy az egyiket rosszul írtam, az -ical is svásodhat, hiszen ott a két kérdéses hang, azaz az /ɪ.k/ külön szótagba kerül. Szóval csak a -ic(s), -nik, -ish, -age, -(l)ing, -nik, -ynx, -(w)ich képez kivételt, még tömörebben fogalmazva a nem prevokális velárisok és a nem prevokális nem nazális prepalatálisok előtti /ɪ/ érintett. Még azt megjegyezném, hogy a szavak ilyen tekintetben elszigetelten vizsgálandók, nem morfémákra, de szavakra elkülönítve. Ugyanis pl. az -ing# képzőt egy másik szó magánhangzója követi, az okozhat újraszótagolódást ugyan, de a svásodást nem idéz elő.

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2016.06.03. 05:58:10

Az előbb sem pontosan fogalmaztam meg. Szóval a -(n)i(n)[k](s), -(l)ing, -ish/age/(w)ich képezők nem svásodnak, ha morfémahatáron belüli átszótagolással nem érintettek, és ez a szó eleji képzőkre nem vonatkozik, azok svásodhatnak (excuse pl.). A fosztóképzők (in-, im-) svásodhatnak (pl. improper), csak akkor nem, ha mellékhangsúlyt kapnak (pl. impolite). Kivéve az English szó, annak a második szótagja svásodhat (ritkán), és az -ing képző is svásodhat, gyors, igénytelen beszédben. Lényegében elég kevés olyan eset van, amikor a weak vowel merger nem működik a modern amerikai nyelvjárásokban, és szerintem 50-100 éven belül ezekben az esetekben is svásítanak majd ennek a mergernek a beszélői, nem lesznek kivételek.

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2016.06.13. 03:46:12

Nem morfémahatáron belül, hanem szóhatáron belül.

Egyébként nagyon apró részletei ennek a weak vowel mergernek még mindig nem tiszták. Egyrészt vannak esetek, amikor nem működhetne, pl. az Alexander, Derek nevekben a második szótagban, és mintha mégis svát hallanék ezekben a szótagokban, és a kiejtés így sem hangzik rosszul. Viszont az is lehet, hogy az /ɪ/ [ɘ] kiejtés velárisok előtt hasonul, és ezt hallom én félre [ə]-nek, ami így duplán gyanús, mert velárosok előtt az [ə]-t ɯ-szerű hangnak kéne hallani.

Másrészt meg ott a been, amit a legtöbb amerikai /bɪn/-nek ejt gyenge alakban is, és ezt nem svásítják ilyenkor. Igaz Jack Windsor Lewis ezen a ponton azt írja, hogy a gyenge alakok lehetnek hangsúlyosak is, egy gyenge alak nem feltétlenül lesz attól gyenge, hogy teljesen hangsúlytalan, bár azt is hozzá kell tenni, hogy általában ez a helyzet, de ezek szerint nem mindig. A másik elméletem erre a been-es esetre, hogy lexikalizálódott kivétel.

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2016.06.15. 18:03:20

Ráadásul ott van még a with és származékai (within, without, withdraw), amelyben a with svásodhat ugyan, de mégis nagyon ritkán él vele az amerikaiak, kanadaiak többsége, csak nagyon gyors beszédben sorvad el teljesen.

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2018.06.04. 16:25:33

@Devourius: közben kiderült, hogy nem mintha csak hallanék svát a Derek, Alexander nevekben, hanem azt is ejtenek, nem képzelődtem, nem hallottam félre. Azóta már átálltam egy olyan amerikai modellre, hogy minden /ₒɪ(.)C/-ből /əC/ lehet, kivéve ha szünet vagy magánhangzó előtti tensing miatt [i] lesz belőle (happy, rearrange) vagy ha nem teljesen hangsúlytalan szótagról van szó (mert fő, vagy mellékhangsúlyt kap, pl. a lunatic végén, impolite elején). Tehát az -ic, -ish, -ive, -age, -ship, stb. képzőkben is /ə/ van az Amerikában elterjedt norma szerint, nem csak US-ben, de Kanadában is. Ez a szép ebben az egységességben, hogy nincsenek kivételek. Vagyis vannak, de nem kötelező jellegűek. Pl. az -ing végződés is svásodhat, de ritkán fordul elő, inkább /ɪ/ marad, ami legtöbbször tensing alá is esik, és [i] vagy ahhoz közelebb eső magánhangzó lesz belőle. Inkább akkor svásodik, ha -in’-nek ejtik. Meg van még néhány ilyen eset, az általam múltkor már említett with, amely svásodhat, de legtöbbször valami miatt nem ezt preferálják az anyanyelvi beszélők. Sajnos korábban félrevitt ebben a kérdésben a szótárak meg fonológiai leírások konzervativizmusa, amelyek ezekben az -ic, -ish, -age, in-, im-, stb. esetekben kifejezetten úgy jelölik, hogy nincs svás variáns, mikor pedig van. Ez volt egyébként az utolsó olyan vonás, amit anno a Canepari-féle semleges amerikai angol modelljéből felszámoltam, a most használt modellem már egy elemében sem egyezik meg vele, mégis szerintem meglehetősen sztenderd maradt, csak nem akadémiai, hanem gyakorlati értelemben, modernségét tekintve.

Ma már csak mosolygok azon, mikor a régi kommenteket olvasom, amiben azon vergődtünk, hogy mikor van ilyen tekintetben svásodás, meg próbáltunk nyakatekert, bonyolult szabályokat felállítani, meg szótárakra hivatkozni, ezt jelölő szótárt keresni. Közben meg mindig lehetséges, ha tensing vagy bizonyos fokú hangsúlyosság egyértelműen meg nem akadályozza, de a tensing hangkörnyezetből, a hangsúlyosság meg ritmusban, vagy az Marriam Webster szótárából a mellékhangsúlyokat is ellenőrizve mindig kitalálható 100%-os biztonsággal, nincs az, hogy egy szónál lexikális kivételre kéne támaszkodni, meg találgatni, hogy a szótár miért nem említi a svás változatot, esetleg azért, mert lehetetlen, vagy csak elfelejtették odaírni.

Egyébként ennek a weak vowel mergernek az az érdekessége, hogy bár apróságnak tűnik, hiszen az [ɪ, ə, ɯ] magánhangzók nincsenek egymástól szörnyen messze akusztikailag, így az ember azt gondolná, hogy nem jelentős kérdés. A gyakorlatban meg az egyik leglátványosabb rendszerbeli eltérés. Itt Angliában pl. nekem mindig nagyon bántja a fülem, mikor az angolok nem svásítanak, de nem csak hogy /ɪ/-nél maradnak ilyenkor [ɪ]-nek ejtve, de egyenesen túlhúzzák az ellenkező végletbe, és [i]-szerű hanggal ejtik, így pedig nagyon nevetségesen hangzik az „oniszli”, meg „fitid", sőt, néha „í”-be hajlik. Nekik meg szerintem az /ə/ erőltetése hangzik bénának vagy igénytelennek.

Eleinte furcsa volt átállni, hogy az -ic(s), -ish, -age, -ship, stb. esetén is svásodás van, fura érzés volt így mondani, de alig 1-2 hét gyakorlással, meg hanganyagokból anyanyelvi megerősítéssel annyira könnyedén átszoktam, hogy ma már /ɪ/-val furcsa mondani, meg bántja a fülem, ha [ɪ, ɘ]-vel hallom [ə, ɯ*] helyett. Az -ive végződésnél már majdnem 2 éve átálltam.
 
süti beállítások módosítása