Legutóbb ott hagytuk abba, hogy az angol hot szót lehet /hɒt/-nak átírni brit kiejtés szerint. De mi van az amerikai kiejtés szerinti /hɑt/-tal? Valóban két különböző fonéma szerepel bennük? Lehet egy szónak egynél több fonémikus átírása?
A „hűtő” és a „hüttő” ugyanannak a szónak a kétféle kiejtése, és pont ugyanazt jelentik, így fonémikusan nincs, és nem is lehet köztük különbség: mindkettő /ˈhyːtøː/. Ha ugyanis lenne köztük eltérés és a „hüttő”-t */ˈhytːøː/-ként írnánk át, akkor a fonéma – jelentésmegkülönböztetést előíró – definíciója miatt nem jelenthetnék ugyanazt. Illetve jelenthetnék ugyanazt, de akkor már két külön szóról beszélnénk, mint pl. a fenn /fɛnː/ és a fönn /fønː/ esetében. Az persze valahol önkényes, hogy mit tekintünk külön szónak és mit csak kiejtésváltozatnak, és mi az, amit jelölünk írásban és mi az, amit nem.
A jelentésmegkülönböztetés tehát – érthető módon – nyelvi szinten működik, nem a nyelvjárások szintjén vagy azok között, ebből kifolyólag a fonémikus átírás sem az egyes dialektusok kiejtését adja meg, hanem egy olyan elméleti, elvont fonémasorozatot, melyből le lehet vezetni az adott nyelv minden egyes nyelvjárásának tényleges kiejtését. Feltéve, hogy ismerjük, hogy melyik nyelvjárásban melyik fonémát miként realizálják a beszélők – esetenként életkortól, társadalmi szinttől is függően.
Ennek ellenére pl. az angol pass szó kiejtésére kétféle fonémikus átírást szoktak megadni: Amerikában /pæs/, másutt /pɑːs/. Pedig a pass épp olyan, mint a mi hűtő-nk: egy szó, többféle regionális kiejtés – de az angol, mint nyelv szintjén a jelentésükben semmi különbség nincs: a /pæs/ nem jelent mást, mint a /pɑːs/. Fonológiailag tehát nem térnek el, következésképpen a fonémikus átírásuk sem lehetne különböző. Ehhez hasonlóan a /US bɪɹ/ is ugyanazt jelenti , mint a /GB bɪə/: mindkettő ugyanaz a beer szó.
Ezen a ponton azonban önkritikát kell gyakorolnom, hiszen itt a blogomon én is meg szoktam adni a szavak amerikai és a brit „fonémikus” átírását is, ami persze az előbbiek értelmében már nem minősül fonémikusnak, de még nem is fonetikus, hanem valami kettő közti keverék. Ebbe a kompromisszumba azért mentem bele (és feltehetően mások is azért mennek bele), mert nyelvtanulás szempontjából előnyös, megszokott, közismert, és jobban rávilágít a különbségekre. A fonéma definíciójával azonban nem egyeztethető össze.
Diafonémák
Azt már jól tudjuk, hogy egy fonémikus átírás kiejtésekor gyakorlatilag az egyes fonémákat egy adott nyelvjárás szerinti realizációikkal kell behelyettesítenünk, így lesz pl. a bus /bʌs/ egy US nyelvjárásban [bʌs], egy GB-ben meg [bɐs]. A pass esetében is meg tudunk adni fonetikus átírásokat ([US pʰæs; GB pʰɑˑs]), de ha fonémikusan /æ/-vel írjuk, akkor a GB kiejtés nem lehetne [ɑː], mint ahogy a passive /ˈpæsɪv/ kiejtése US-ben és GB-ben is [ˈpʰæsɩv]. Ugyanakkor nem írhatjuk /ɑː/-val sem, mert abból meg US-ben nem lehetne [æ], pl. a massage /ɑː/-ja mindkettőben [ɑː] lesz.
Ezt a szembenállást diafonémák bevezetésével lehet feloldani. A diafonéma tulajdonképpen egy matematikai értelemben vett változó (’placeholder’), ami valamilyen fonéma helyett áll a fonémikus átírásban. Kiejtéskor tehát egy lépéssel többet kell tennünk, mint a fenti bus esetében: először a diafonémát lecseréljük egy fonémára, majd azt behelyettesítjük annak az adott nyelvjárás szerinti tényleges realizációjával. Hogy melyik fonémára cseréljük le a diafonémát, az szintén nyelvjárásfüggő.
A diafonémák jelölésére nincs egyezményes módszer – talán azért, mert a hasznosságuk és használhatóságuk vitatott (sőt: még a diafonéma definíciója sem egységes). Én mindenesetre praktikusnak találom, mert sokat lehet vele spórolni, nem kell minduntalan feltüntetni két (vagy több) kiejtésváltozatot, és segítségével a fonéma lényege, a jelentésmegkülönböztető mivolta sem csorbul.
A blogomon már többször említett Luciano Canepari például a fonéma alatti ponttal jelöli a diafonémát, így pl. a pass esetében az /æ̣/ jelölést használja, ahol /æ̣/ = /US æ; GB ɑː/: /pæ̣s/ = /US pæs; GB pɑːs/.
Ez a jelölési mód már ismerős lehet a blogomról, hiszen gyakran használom az /ə̣/ diafonémát, melynek /US ə; GB ɪ/ felel meg, pl. a gifted szóban: /ˈgɪftə̣d/ = /US ˈgɪftəd; GB ˈgɪftɪd/.
Egy másik gyakori diafonéma az /ɒ̣/, mely /US ɔː; GB ɒ/ helyett áll az olyan szavakban, mint pl. a long: /lɒ̣ŋ/ = /US lɔːŋ; GB lɒŋ/.
Diafonéma persze mássalhangzó is lehet, így pl. az amerikai ill. brit angol közti egyik leglényegesebb eltérés, az r ejtése ill. nem ejtése is leírható az /ɹ̣/ diafonémával, melynek US-ben /ɹ/ felel meg, GB-ben viszont a zéró fonéma, azaz nem ejtik ki, pl. far /fɑːɹ̣/ = /US fɑːɹ; GB fɑː/, court /kɔːɹ̣t/ = /US kɔːɹt; GB kɔːt/; de: pl. a very átírása /ˈvɛɹi/, hiszen ebben az /ɹ/ hangot mindig mindenütt kiejtik.
Ennek segítségével már a fent említett beer kettős átírása is felszámolható, de itt célszerűbb inkább egy diafonémakapcsolatot feltételezni: /əɹ̣/, melynek tipikus kiejtése US-ben csak egy szótagalkotó [ɹ̩] (ritkábban [əɹ]), míg GB-ben [ɐ], amennyiben beszédszünet előtt áll, így a beer esetében /bɪəɹ̣/ = [US bɪˑɹ̩; GB bɩˑɐ].
Most akkor mi van a hot-tal?
Térjünk vissza a poszt legelején felvetett kérdésre: két különböző fonéma szerepel az amerikai /hɑt/-ban és a brit /hɒt/-ban? A tömör válasz: nem. És még csak nem is diafonéma van benne, hiszen míg az ahelyett álló fonémák önállóan is előfordulnak (/æ̣–æ–ɑː/: pass–passive–massage), addig a hot fonémája esetén ilyen másik előfordulás nincs, mivel GB-ben nem létezik az /ɑ/, csak az /ɑː/. Arról van tehát szó, hogy egy fonéma realizációja eltéréseket mutat nyelvjárási szinten, amit a fonémikus átírásnak nem kell tükröznie. Mint ahogy a bus /ʌ/ fonémája esetén sem tükrözi, hogy GB-ben (többek közt) [ɐ]-nak, US-ben meg [ʌ]-nak ejtik. Vagy ahogy a /ɹ/ jelölés sem árulkodik arról, hogy az amerikai [ɹ] és a brit [ɻ] képzése alapvetően eltérő.
Valóban elegendő volna tehát a hot-ot /hɒt/-nak (vagy éppenséggel /hɑt/-nak) írni, melyből levezethető minden nyelvjárásbéli kiejtése.
Ennek ellenére a blogomon továbbra is a megszokott módon fogom jelölni az amerikai és brit kiejtés közti eltéréseket, már csak azért is, mert a diafonémák alsó pontjainak megjelenése betűkészlettől és böngészőtől is függ, ráadásul el kéne várnom minden olvasómtól, hogy tisztában legyen a jelölésrendszeremmel. Ezt meg nem várhatom el.