Nádasdy Ádám évekkel ezelőtt készült Modern Talking című cikksorozatában remekül rávilágít nyelvünk kínzó kérdéseire, és kiválóan meg is válaszolja őket. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden írásával egyetértek. A magyar főváros idegen nyelvi kiejtéséről ("bjúdöpeszt" vs. "budapest") például eltérően gondolkodunk.
Hadd szögezzem le mindjárt az elején, hogy az alábbiakban egy olyan elmélkedés következik, amely – a blog eddigi posztjainak többségével szemben – a szubjektív véleményemet tükrözi, hiszen Nádasdy Ádám is a saját meglátását írta le, mivel ebben a kérdéskörben nehéz is lenne objektív érveket hozni.
Íráskép vagy kiejtés
Abban egyetértek Nádasdy Ádámmal, hogy ha pl. angolul beszélünk, Budapest nevét angol beszédhangokkal kell kimondanunk, nem magyarokkal, mert különben a mondat közben kellene átváltanunk egy szó erejéig magyarra, ami nagyon döcögőssé teszi a beszédet. De míg ő ehhez az írásképet veszi alapul, addig én a kiejtést, végtére is a nyelveket elsősorban beszéljük, az írással meg csak a beszédet képezzük le. Én tehát a középutat választom: a magyar kiejtést közelítem az adott idegen nyelv hangkészletével, így a beszéd folyamatossága nem szakad meg pl. a Budapest szó kiejtésekor (hiszen nem kell átállítanunk magunkat a magyar kiejtésre), ugyanakkor az eredeti kiejtésből is több marad meg, így a Budapestet kiválóan lehet a magyar /ˈbudɒpɛʃt/ helyett angolul /ˈbʊdəˌpɛʃt/-nek vagy – a meglehetősen ritka /ʊ/ helyett inkább /ʊu/-val – /ˈbʊudəˌpɛʃt/-nek ejteni, azaz j nélkül és s-sel.
(Amint tapasztaljuk, még az sem számít feltétlenül, hogy a létező beszédhangok egymás mellé kerülésével előálló hangkapcsolatok egyébként előfordulnak-e az adott nyelvben, hiszen pl. Srí Lanka nevét az angolban szokatlan mássalhangzó-kapcsolattal ejtik, hiszen a /sɹ/ kapcsolat nem szokott szótagot (és így szót sem) kezdeni: Sri Lanka /ˌsɹɪi ˈlɑːŋkə, ritkábban: ˌʃɹɪi ˈlɑːŋkə/.)
Az én megközelítésemmel szükségtelenné válik, hogy megkülönböztessük Budapest nevének kiejtését a többi magyar településétől, hiszen a Nádasdy Ádám által említett Sepsiszentgyörgy is lehetne angolosan például /ˈʃɛpʃɪsənˌʤɜːɹʤ/.
A fenti elv tükörképeként az következik, hogy amikor magyar beszédbe keveredik idegen nyelvű tulajdonnév, akkor meg a magyar beszédhangokkal közelítem az adott nyelvi kiejtését – feltéve, hogy a szóban forgó tulajdonnévnek nincs magyar megfelelője, mint Párizsnak vagy Londonnak (Londonra majd még visszatérünk). Ezért szükségtelennek tartom a "pári"-zást meg "lándön"-özést egy magyar mondatban. Már csak azért is, mert Párizs nevét évszázadokkal azelőtt ismerte meg és fogadta magába a magyar nyelv, mint lekopott volna a francia kiejtés végéről az /s/ még valamikor az 1700-as években.
Ezt a módszert persze eddig is alkalmaztuk, hiszen a szótag- ill. fogalomjelölő írást használó nyelvekből (pl. a japán) eddig is alapvetően a nevek kiejtését írtuk át a magyar kiejtési és helyesírási szabályoknak megfelelően, hacsak nem más nyelv – mint pl. az angol – közvetítésével (és torzításával) jutott el hozzánk a név.
Jelentős vagy sem
Nem értek egyet Nádasdy Ádámnak azzal a meglátásával sem, hogy amiatt lenne Budapest jelentéktelenebb város világviszonylatban, mert magyarosan ejtjük a nevét, és attól tűnne fel vagy maradna rajta a kulturális térképen, mert máshogy is ki lehet ejteni a nevét. Én itt nem látok összefüggést. Úgy vélem, Budapest nem attól az, ami, ahogyan kiejtik a nevét, hanem attól, amije van, és ami hírnevet szerez neki. Úgy gondolom, hogy nem az tesz egy várost jelentőssé, hogy van külföldi elnevezése, hanem azért lehet külföldi neve, mert jelentős szerepe van vagy volt. Vagy mert többnemzetiségű, vagy korábban más országhoz tartozott, stb. Ha Budapest külföldi szemmel nem jelentős, akkor valószínűleg attól sem lesz az, ha az angol anyanyelvűek egy részéhez hasonlóan mi is "bjúdöpeszt"-nek ejtjük a nevét, legalábbis ha angolul beszélünk. New Yorknak sincs például saját magyar neve: az eredeti helyesírást használjuk és az angolos kiejtés köszön vissza belőle, hiszen nem "nevjork"-nak ejtjük és még csak nem is "Új-York"-nak írjuk (vö. Új-Zéland, Új-Mexikó), pedig magyar szemmel nézve is elég rendesen rászolgál a világváros titulusra, és nem valami távoli, ismeretlen, egzotikus hely.
De míg Rómának vagy Prágának van eltérő helyesírású, saját angol neve – Rome ill. Prague –, addig Budapest nevének írásképe megegyezik az angolban és a magyarban is, így ez nem ad támpontot arra, hogy az angolban ez vajon saját elnevezés-e vagy egyszerűen csak a magyart használják-e. A szintén azonosan leírt London helyzete a magyarban hasonló, de mégis más: mivel a legtöbb főváros nevét magyarosítottuk, ezért valószínűleg Londonnak is saját magyar neve van, csak történetesen megegyezik az írásképe az angoléval, de a kiejtése persze nem. Ugyanezt az angol Budapest esetében már nem merném állítani. Feltehetően minden angol anyanyelvű hallott már Rómáról és Párizsról, talán még el is tudja helyezni a térképen, de – ha tetszik, ha nem – Budapest nem feltétlenül esik ugyanebbe a csoportba, így az sem biztos, hogy van rá saját elnevezésük. Előfordulhat, hogy ugyanúgy nincs angol neve, mint ahogy New Yorknak meg nincs magyar neve. A mi "nyújork"-unkkal szemben azonban a "bjúdöpeszt" kiejtés a helyesírásból indul ki, nem pedig az eredeti kiejtésből, pedig egy angol anyanyelvű számára egyáltalán nem okoz fennakadást, ha egy szó kiejtését nem teljesen tükrözi az írásképe, pláne akkor, ha a szó történetesen tulajdonnév, lásd pl. Thames, Edinburgh. Így aztán úgy vélem, angolul beszélve nyugodtan ejthetjük Budapestet /ˈbʊudəˌpɛʃt/-nek, és ehhez hasonlóan németül /ˈbʊdapɛʃt/-nek, franciául /budapɛʃt/-nek, és így tovább.
Ebből persze még véletlenül se vonjuk le azt a következtetést, hogy aki "bjúdöpeszt"-et mond, az hibát követ el. Mindenki döntse el, hogy Nádasdy Ádám érvelése áll-e hozzá közelebb, vagy az enyém, vagy egy harmadik, vagy egy negyedik… A véleménykülönbségünk ellenére azonban mindenkinek ajánlom, hogy olvassa el Nádasdy Ádám könnyen emészthető és érdekes írásait. Érdemes.
