Az /aʊ/ fonéma kiejtését a magánhangzókról szóló posztban [aΩ]-ként adtam meg, de emellett még számos kiejtése létezik a nyelvjárásokban, így senki ne lepődjön meg, ha mást vél hallani anyanyelvi beszélőktől, mint amit eddig ezen a blogon vagy más írásokban olvashatott. Nyugodtan higgyünk a fülünknek.
A kettőshangzó első eleme
Az /aʊ/ fonéma első elemének – a közhiedelemmel ellentétben – nem a középen képzett, magyar á-szerű [a] hang a leggyakoribb előfordulása, bár az sem ritka. A nyelvjárások nagy részében annál előrébb képzik a kiinduló hangot, sokszor [A]-ként, vagy még annál is előbbre, [æ]-ként, valamint ezeknél eggyel zártabban [A˔]-ként (a canIPA táblázat 1E jelű eleme), ill. elvétve a magyar e-szerű [ɛ]-ként. Szintén nem túl gyakran még az [ɐ]-val is találkozhatunk.
Ami a területi eloszlást illeti, Észak-Amerikában elsősorban [a], [A] és [æ] hallható. A Brit-szigeteken és Ausztráliában nehezebb sorrendet felállítani, mert egyik realizáció sem kiemelkedő, és mind a hat említésre méltó kiejtés előfordul, sőt, elszórtan még [ɜ] és [ʌ] is.
- now [naˑΩ–nAˑΩ–næˑΩ] /naʊ/
A kettőshangzó második eleme
Az /aʊ/ fonéma jelölése eléggé félrevezető, hiszen e kettőshangzó második elemét csak a legritkább esetben ejtik [ʊ]-nak. A helyzet az, hogy valójában legtöbbször a magyar ó ([o]) hanghoz mérhető zártsággal ejtik, csak annál valamivel előbbre – ezt most jobb híján jelöljük [ɷ˕]-ként (canIPA 8C). Ehhez hasonló gyakorisággal fordul elő a semleges változatból már ismerős, az előbbinél eggyel nyíltabb [Ω] hang (canIPA 8D) is, amely a magyar rövid o ([σ]) nyíltságával vetekszik. Az amerikai nyelvjárásokban szinte kivétel nélkül e két hang valamelyikében végződik ez a fonéma.
A britszerű változatok a második elem tekintetében is nagyobb szórást mutatnak. Azokban az említett két variáns mellett találkozhatunk zártabb hangokkal is, így pl. az [ɷ]-val vagy az [ʊ]-val is, de még a centrális [ʉ] és [ʊ] hanggal is. A londoni Cockney-ban még az ajakkerekítés nélküli [ɤ] hangot is hallhatjuk.
Az alábbi ábrán a kék területek jelölik az első ill. második hang legjellemzőbb kiejtési tartományait. Látható, hogy alapvetően hátrafelé és felfelé mozdul el a nyelv e kettőshangzó képzése során.
Canadian Raising
E fonéma kapcsán meg kell említeni az ún. Canadian Raising nevű jelenséget. Az elnevezésben a raising szó arra utal, hogy a fonémát zártabban, azaz emeltebb nyelvvel ejtik, így egy zártabb kezdőhangtól egy még zártabb második elem felé mozdul el a nyelv. Az elnevezéssel ellentétben viszont a jelenség nem csak Kanadában figyelhető meg, bár kétségtelen, hogy ott általánosan elterjedt, de az Egyesült Államok egyes – még csak nem is feltétlenül Kanadával határos – területein is előfordul.
A Canadian Raising tulajdonképpen egy hangkörnyezettől függő allofón felbukkanását jelenti, hiszen nem arról van szó, hogy az /aʊ/ minden egyes előfordulását zártabban ejtik, hanem csak azokat, melyek egy szón belüli zöngétlen mássalhangzó előtt állnak. Így míg a semleges kanadaiban pl. a now ejtése [naˑΩ] /naʊ/, addig a house-é [hʌμs] /haʊs/. De más nyelvváltozatban ez utóbbi lehet még zártabb kezdő hangú [hɜμs] is.
- house [haΩs–hʌμs] /haʊs/