Az angolban nem létezik a magyar ny, ty és gy hang – mégis sokunk a címben szereplő szavakat "nyú"-nak, "gyúti"-nak és "jútyúb"-nak ejtené. De akkor hogyan ejtik az angolok a címben szereplő szavakat, ha nem így?
Mindenekelőtt idézzük fel röviden, mit is nevezünk összeolvadásnak és hasonulásnak, továbbá mi a különbség az utóbbi részleges és teljes változata között a magyar nyelvben. Mindhárom esemény két eltérő mássalhangzó találkozásakor következhet be. Részleges hasonuláskor az egyik valamilyen szempontból hozzáidomul a másikhoz, de nem, vagy csak "véletlenül" válik azzal azonossá, pl. színpad = "szimpad" – az /n/ a /p/ képzési helyét felvéve ajakhang lesz: [m]; viszont napból = "nabból" – a /p/ hozzázöngésedik a /b/-hez, így történetesen azonossá válik vele, de ettől ez még részleges hasonulás. Teljes hasonulásnál az egyik mássalhangzó kiesik, a másik meg cserébe meghosszabbodik, pl. kézzel = kéz+vel – a /z+v/-ből /zː/ lesz. Összeolvadáskor pedig a két mássalhangzóból egy harmadik lesz, pl.:
- bánja = "bánnya": /n+j/ = [ ɲː ]
- látja = "láttya": /t+j/ = [ cː ]
- tudja = "tuggya": /d+j/ = [ ɟː ]
A magyar ny, ty, gy hangokat tehát az IPA az [ɲ], [c] és [ɟ] karakterekkel jelöli, ahogy arról a magyar beszédhangokról szóló posztban már olvashattunk. Ezekkel a jelekkel sehol nem szoktunk találkozni IPA jelölést használó angolszótárakban, ami közvetetten igazolja, hogy e fonémák az angolban nem léteznek. Persze közvetetten az is bizonyítja e hangok ismeretlenségét az angol anyanyelvűek számára, hogy gyakorlás nélkül okoz nekik némi nehézséget pl. a mi gyár, tyúk, ill. nyár szavaink kezdőhangjainak megfelelő kiejtése.
Ahogy a magyarban, úgy az angolban is gyakran hasonítja magához a /j/ fonéma az előtte álló mássalhangzót, viszont a hasonulás illetve összeolvadás kimenetele nem ugyanaz lesz a két nyelvben, amit részben az is okoz, hogy az angol [t] és [d] hang képzése kissé eltér a magyarétól, amint azt az angol mássalhangzókról szóló posztból már tudhatjuk.
Az amerikai és brit angol különbségeiről szóló posztban már olvashattuk, hogy egy időben nagyon elszaporodott a /j/ hang az angolban: gyakorlatilag bármilyen mássalhangzó után állhatott, de pl. egy /ɹ/ vagy egy /ʧ/ után nehézkes volt még egy /j/-t is ejteni, így előfordulása hamar elkezdett gyérülni. Ma már a chew, June, ill. rude szavakban, azaz a /ʧ/, /ʤ/, /ɹ/ hangok után csak néhány nyelvváltozatban ejtik a /j/-t. A /t/, /d/, /n/ /s/, /z/, /θ/ hangok után pedig mára vagy eltűnt a /j/, vagy eltűnőben van; illetve vagy összeolvadt velük, vagy összeolvadóban vannak. Persze minél konzervatívabb egy nyelvjárás, annál inkább megőrzi a /j/-t az említett pozíciókban.
Noha a fülünkkel hallunk, a hallottak értelmezését az agy végzi, és emiatt fordulhat elő, hogy fülünk ugyan észleli és továbbítja is az agy felé a mi ty, gy, ny hangjaink és az angol /tj/, /dj/, /nj/ hangkapcsolatok ejtése közti különbséget, de ha agyunk nem tud erről a különbségről, az észlelt eltérést be fogja tudni pl. tájszólásnak vagy beszédhibának, és "korrigálni" fogja, azaz átfordítja az elvárásai szerinti hangra – vagyis elrejti előlünk a ténylegesen hallott hangot. Ha azonban tudatosulnak bennünk az eltérések, azaz felhívjuk rájuk agyunk figyelmét, akkor a későbbiekben jó eséllyel már nem fogja őket egy kalap alá venni, és így valóban meg fogjuk hallani a magyar és az angol hangok közti különbségeket.
A következőkben megvizsgáljuk, hogy miként ejtenek néhány hagyományos, /j/-t tartalmazó fonémakapcsolatot ma a két fő nyelvváltozatban. Az angol szavakban a /j/ hang leggyakrabban az /ʊu/ ill. /ʊ/ hangok előtt fordul elő, és a hatása az előtte álló hangra nagyrészt attól függ, hogy hangsúlyos vagy hangsúlytalan szótag elején állnak-e. (Az angol magánhangzók jelöléséről és a hangsúlyok fajtáiról már beszéltünk korábban.)
/t+jʊu/, /st+jʊu/
Főhangsúlyos szótag elején
US-ben rendszerint kiesik a /j/, így /tʊu/ ill. /stʊu/ lesz belőlük, a /j/ ejtése opcionális és ritka, emiatt létrejöhetnek azonos kiejtésű szavak, pl. tune = toon.
A semleges GB-ben ugyanakkor nem esik ki a /j/ és nem is olvad össze a /t/-vel, így maradnak /tjʊu/ ill. /stjʊu/ – de ahogy említettem, az angol [t] ejtése eltér a magyarétól, hiszen valahol a magyar t és c ([ʦ]) között képzik nyelvjárástól függően, így még ha nem is olvad össze a /j/-vel, akkor is más lesz a hangzása ennek a hangkapcsolatnak az angolban, mint a magyarban. Számos brit nyelvjárásban ugyanakkor teljesen összeolvad a /j/ a /t/-vel: az eredmény viszont soha nem a magyar ty ([c]) hang lesz (mivel ezt a hangot nem ismeri az angol), hanem a cs ([ʧ]), azaz /ʧʊu/ ill. /sʧʊu/ lesz a végeredmény. (Az utóbbiban lévő /sʧ/ mássalhangzócsoport megjelenése szótag elején annyira friss fejlemény az angolban, hogy sok helyen még nem is jegyzik.)
A határt az összeolvadás és a nem összeolvadás között nem olyan egyszerű meghúzni, mert attól, hogy nem olvad össze a két hang, még nem feltétlenül fogják őket teljesen külön ejteni (és ez vonatkozik a /d+j/-re és az /n+j/-re is). Sőt, ha kifejezetten külön ejtik őket, az sokakban affektáltság benyomását kelti, mert többnyire inkább egy összemosódó, de cs-vé össze még nem olvadó hangkapcsolattal ejtik, és pont ez tudja megvezetni a magyar füleket (agyakat), mivel ez az összemosódó hang valóban emlékeztet a magyar ty-re, de ha meghallgatjuk ugyanazt a szót összemosottan és magyar ty-vel is kiejtve, rögtön hallani fogjuk a különbséget. A tube szón megfigyelhetjük a különejtett, az összemosott, az összeolvadt, és a ty-vel ejtett változatokat:
- különejtett: /tjʊub/
- összemosott: /tjʊub/
- összeolvadt: /ʧʊub/
- ty-vel ejtett: /cʊub/
Hogy világos legyen, ezúttal a posztban magyaros (közelítő) átírással is megadom az angol kiejtéseket (tehát a magyaros átírások angol szövegkörnyezetben értendők, nem magyarban): a tube szó ejtése lehet "túb", "tjúb", vagy "csúb", de nem lehet "tyúb" (így a YouTube sem lehet "jútyúb"); illetve a stew szóé lehet "sztú", "sztjú", vagy "szcsú", de nem lehet "sztyú" (így a Stewie név sem lehet "sztyúi"), és a stupid sem lehet "sztyúpid".
- tube /US tʊub; GB tjʊub, ʧʊub; hibás magyaros: *cʊub/
- YouTube /US ˈyʊuˈtʊub; GB ˈyʊuˈtjʊub, ˈyʊuˈʧʊub; hibás magyaros: *ˈyʊuˈcʊub/
- tune /US tʊun; GB tjʊun, ʧʊun; hibás magyaros: *cʊun/
- Tuesday /US ˈtʊuzdeɪ; GB ˈtjʊuzdeɪ, ˈʧʊuzdeɪ; hibás magyaros: *ˈcʊuzdeɪ/
- stew /US stʊu; GB stjʊu, sʧʊu; hibás magyaros: *scʊu/
- stupid /US ˈstʊupə̣d; GB ˈstjʊupɪd, ˈsʧʊupɪd; hibás magyaros: *ˈscʊupɪd/
(A Tuesday második szótagja lehet /-di/ is bármelyik nyelvjárásban.)
Mellékhangsúlyos vagy hangsúlytalan szótag elején
Hangsúlytalan szótag elején US-ben rendszerint összeolvad a /j/ a /t/-vel, melynek ez esetben is /ʧ/ lesz az eredménye, így /ʧʊu/ lesz belőle. GB-ben megmaradhat a /j/ összeolvadás nélkül, de össze is olvadhatnak. A /j/ mellékhangsúlyos helyzetben többnyire követi főhangsúlyos példát, de követheti a hangsúlytalant is, sőt, olyan szavak is vannak, ahol ma már mindig összeolvadás történik és a /tj/-s ejtés már nagyon modorosnak/affektáltnak hat.
Magyarosan átírva: a costume vége lehet "-túm", "-tjúm", "-csúm", de nem lehet "-tyúm". A statue pedig rendszerint "sztecsú" lesz, modorosan "sztetjú", de soha sem "sztetyú".
- costume /US ˈkɑstʊum, ˈkɑsʧʊum; GB ˈkɒstjʊum, ˈkɒsʧʊum; hibás magyaros: *ˈkɒscʊum/
- statue /US ˈstæʧʊu; GB ˈstæʧʊu, modoros: ˈstætjʊu; hibás magyaros: *ˈstæcʊu/
/t+jʊ/, /st+jʊ/
Hangsúlyos szótag elején
US-ben rendszerint kiesik a /j/ (/tʊ/, /stʊ/), ritkán viszont a /t/-vel összeolvadva /ʧ/ lesz (/ʧʊ/). GB-ben többnyire marad a /j/ (/tjʊ/, /stjʊ/), de bizonyos nyelvjárásokban /ʧ/-vé olvad össze a /t/-vel (/ʧʊ/). Magyar ty ebből az összeolvadásból sem keletkezhet.
Magyarosan: a turing lehet "turing", "tjuring", vagy "csuring", de nem lehet "tyuring".
- Turing /US ˈtʊɹɪŋ; GB ˈtjʊəɹɪŋ, ˈʧʊəɹɪŋ; hibás magyaros: *ˈcʊəɹɪŋ/
- mature /US məˈtʊɹ, məˈʧʊɹ; GB məˈtjʊə, məˈʧʊə; hibás magyaros: *məˈcʊə/
- Asturias /US əˈstʊɹiəs; GB əˈstjʊəɹiəs, əˈsʧʊəɹiəs; hibás magyaros: *əˈscʊəɹiəs/
Hangsúlytalan szótag elején (nem /ɹ/ előtt)
US-ben a /(s)t+jʊ/-ból /(s)ʧə/ lesz mássalhangzó előtt, magánhangzó előtt pedig vagy /(s)ʧu/, vagy /(s)ʧəw/. GB-ben még előfordul, hogy megtartják a /j/-t, de ez is kezd már idejét múlttá válni, így ott is egyre inkább terjed az összeolvadás. A mássalhangzó előtti /ʊ/ viszont többnyire nem sorvad el /ə/-vé, hanem /ʊ/ marad.
- fluctuate /US ˈflʌkʧuˌeɪt, ˈflʌkʧəˌweɪt; GB ˈflʌkʧuˌeɪt, régimódi: ˈflʌktjuˌeɪt; hibás magyaros: *ˈflʌkcuˌeɪt/
- capitulate /US kəˈpɪʧəˌleɪt; GB kəˈpɪʧʊˌleɪt, régimódi: kəˈpɪtjʊˌleɪt; hibás magyaros: *kəˈpɪcʊˌleɪt/
Hangsúlytalan szótag elején (/ɹ/ előtt)
Ma már gyakorlatilag mindenhol összeolvadt a /t/ és a /j/ /ʧ/-vé, a magánhangzó pedig /ə/-vé sorvadt, így az eredmény /US ʧəɹ; GB ʧə/ lett. A /j/ önálló ejtése ma már nagyon ritka, a culture-t is talán csak Gyula ejti ty-vel…
- lecture /US ˈlɛkʧəɹ; GB ˈlɛkʧə/
- culture /US ˈkʌlʧəɹ; GB ˈkʌlʧə/
- gesture /US ˈʤɛsʧəɹ; GB ˈʤɛsʧə/
/d+jʊu/
A /t+jʊu/ és a /d+jʊu/ remekül párhuzamba állíthatóak, mivel ugyanolyan helyzetben ugyanúgy viselkednek, csak más hang születik az összeolvadásból.
Főhangsúlyos szótag elején
Az esetek döntő többségében kiesik a /j/ US-ben, így /dʊu/ lesz belőle, a /j/ ejtése választható, de ritkán élnek vele, így pl. a due/dew és a do ejtése azonossá válhat.
Ezzel szemben a semleges GB-ben megmarad a /j/ és nem olvad össze a /d/-vel sem, így marad /djʊu/ – de a [t]-hez hasonlóan a [d] képzése is eltér a magyarétól, mert az angolban valahol a d és a dz ([ʣ]) között képzik, így a /j/-vel találkozva a magyartól eltérő hangzás alakul ki. Sok brit dialektus beszélője viszont összeolvasztja a /j/-t a /d/-vel, melynek az eredménye soha nem a magyar gy ([ɟ]) hang lesz, hiszen ezt a hangot sem ismeri az angol, hanem a dzs ([ʤ]), azaz /ʤʊu/ lesz a /d+jʊu/-ból. Ebben az esetben is előállhatnak azonos ejtésű szópárok, pl. dune = June, due/dew = Jew, deuce = juice.
Magyarosan átírva: a dune szó ejtése lehet "dún", "djún", vagy "dzsún", de nem lehet "gyún"; a produce szó vége lehet "-dúsz", "-djúsz", vagy "-dzsúsz", de nem lehet "-gyúsz"; a duty pedig lehet "dúti", "dúdi", "djúti", vagy "dzsúti", de nem lehet "gyúti".
- dune /US dʊun; GB djʊun, ʤʊun; hibás magyaros: *ɟʊun/
- due/dew /US dʊu; GB djʊu, ʤʊu; hibás magyaros: *ɟʊu/
- duty /US ˈdʊuti; GB ˈdjʊuti, ˈʤʊuti; hibás magyaros: *ˈɟʊuti/
- produce (igeként) /US pɹəˈdʊus; GB pɹəˈdjʊus, pɹəˈʤʊus; hibás magyaros: *pɹəˈɟʊus/
Mellékhangsúlyos vagy hangsúlytalan szótag elején
US-ben többnyire összeolvadáson megy keresztül a /j/ és a /d/ hangsúlytalan szótagban, ami itt is /ʤ/-t eredményez – így tehát a /d+jʊu/-ból /ʤʊu/ lesz. GB-ben viszont az összeolvadás helyett akár érintetlenül is maradhat a /j/ a /d/ mögött. Mellékhangsúlyos helyzetben US-ben rendszerint a főhangsúlyos mintát követik (/dʊu/), ritkábban a hangsúlytalant, de bizonyos szavakban már mindig összeolvadás történik.
Magyarosan: a residue vége lehet "-dú", "-djú", vagy "-dzsú", de nem lehet "-gyú"; a module vége pedig lehet "-dzsúl", vagy "-djúl", de nem lehet "-gyúl".
- produce (főnévként) /US ˈpɹɑˌdʊus, ˈpɹoʊˌdʊus; GB ˈpɹɒˌdjʊus, ˈpɹɒˌʤʊus; hibás magyaros: *ˈpɹɒˌɟʊus/
- residue /US ˈɹɛzə̣ˌdʊu; GB ˈɹɛzɪˌdjʊu, ˈɹɛzɪˌʤʊu; hibás magyaros: *ˈɹɛzɪˌɟʊu/
- module /US ˈmɑʤʊul; GB ˈmɒdjʊul, ˈmɒʤʊul; hibás magyaros: *ˈmɒɟʊul/
/d+jʊ/
A /d+jʊ/ is párhuzamba állítható a /t+jʊ/-val.
Hangsúlyos szótag elején
US-ben tehát a /j/ kiesésével /dʊ/, esetenként a /d/-vel összeolvadva /ʤʊ/ lesz belőle, míg GB-ben általában nem esik ki a /j/ (/djʊ/), de a /ʤʊ/-vá összeolvadás kezd teret nyerni. Magyar gy ebből az összeolvadásból sem keletkezhet.
Vannak szavak (pl. during, sure), melyekben az /US ʊɹ; GB ʊə(ɹ)/ kapcsolatot ejthetik /ɜːɹ/-nek is US-ben, ugyanakkor /ɔː(ɹ)/-nak GB-ben.
Magyarosan: a during lehet "during", "djuring", vagy "dzsuring", de nem lehet "gyuring".
- during /US ˈdʊɹɪŋ, US ˈdɜːɹɪŋ, ˈʤʊɹɪŋ; GB ˈdjʊəɹɪŋ, ˈʤʊəɹɪŋ, ˈdjɔːɹɪŋ, ˈʤɔːɹɪŋ; hibás magyaros: *ˈɟʊəɹɪŋ/
- endure /US ɪnˈdʊɹ; GB ɪnˈdjʊə, ɪnˈʤʊə; hibás magyaros: *ɪnˈɟʊə/
Hangsúlytalan szótag elején (nem /ɹ/ előtt)
Mássalhangzó előtt US-ben a /d+jʊ/-ból /ʤə/ lesz, magánhangzó előtt pedig itt is két lehetőség van: vagy /ʤu/, vagy /ʤəw/. GB-ben is már egyre ritkábban tartják meg a /j/-t, mert terjedőben van az összeolvadás. Itt is elmondható, hogy a mássalhangzó előtti /ʊ/ nem mindig sorvad el /ə/-vé, hanem gyakran megmarad /ʊ/-nak.
Magyarosan: a graduate-ben szerepelhet "dzsu", "dzsö", vagy "dju", de nem szerepelhet "gyu".
- graduate (igeként) /US ˈgɹæʤuˌeɪt, ˈgɹæʤəˌweɪt; GB ˈgɹæʤuˌeɪt, régimódi: ˈgɹædjuˌeɪt; hibás magyaros: *ˈgɹæɟuˌeɪt/
- pendulum /US ˈpɛnʤələm; GB ˈpɛnʤʊləm, régimódi: ˈpɛndjʊləm; hibás magyaros: *ˈpɛnɟʊləm/
Hangsúlytalan szótag elején (/ɹ/ előtt)
Elég kevés szóban szerepel ez a hangsor, de ahol igen, ott már többnyire összeolvadt a /d/ és a /j/ /ʤ/-vé, és a magánhangzó is leegyszerűsödött /ə/-vé, ezért mára e hangsor ejtése /US ʤəɹ; GB ʤə/ lett. A /j/ megtartása nem jellemző, és persze a magyar gy itt sem bukkanhat fel.
- procedure /US pɹəˈsɪiʤəɹ; GB pɹəˈsɪiʤə/
Azt látjuk tehát a /t+j/ és a /d+j/ kapcsán, hogy hangsúlytalan szótagban már GB-ben is elég elterjedt szokás összeolvasztani őket /ʧ/-vé ill. /ʤ/-vé, de ez hangsúlyos helyzetben még csak mostanában kezd terjedni, de csak GB-ben, hiszen US-ben – kiejtett /j/ híján – továbbra sincs, ami kiváltaná az összeolvadást.
/n+jʊu/
Szótag elején
US-ben a /d/-hez és a /t/-hez hasonlóan az /n/ mögül is általában kiesik a /jʊu/-ból a /j/, így csak /nʊu/ marad az /n+jʊu/-ból.
GB-ben gyakran megmarad a /j/, de bizonyos nyelvjárásokban – a /t/-hez és a /d/-hez hasonlóan – az /n/-nel is összeolvad az azt követő /j/. Ezt azonban már nem tudjuk párhuzamba állítani a /t/-vel és a /d/-vel: a /t+j/ és a /d+j/ fonémaszinten összeolvadhat /ʧ/-vé ill. /ʤ/-vé, hiszen ezek eleve létező fonémák az angolban, de az /n+j/ összeolvadása olyan hangot eredményez, amely az angolban önálló fonémaként nem létezik, ezért fonémikus átírásban ez az összeolvadás nem is jelenik meg, csak fonetikusban. Annyiban viszont mégis hasonlít a helyzet a /t+j/-hez ill. /d+j/-hez, hogy az összeolvadás itt sem olyan hangot eredményez, mint a magyarban: soha nem magyar ny ([ɲ]) lesz belőle (mivel azt nem ismeri az angol), hanem [ņ].
Ezt a hangot a magyarban is ismerjük az /n/ egyik allofónjaként, tehát nap mint nap kiejtjük mi is, még ha esetleg nem is tudunk róla: az ny hangunknál előbbre képezzük, ott ahol a cs-t és a dzs-t, ebből pedig az következik, hogy pl. a cs előtti /n/-et – a képzés helye szerinti részleges hasonulás miatt – ezzel az allofónnal ejtjük, így pl. a kincs szavunk kiejtve [kiņʧ] lesz. Könnyen beláthatjuk, ha kimondjuk egymás után a kinn és a kincs szavainkat, hogy valóban kissé eltérően képezzük a bennük szereplő /n/ fonémákat, még ha hangzásilag nem is állnak olyan nagyon távol egymástól: a kinn ejtésekor a nyelvnek csak a hegye érintkezik a fogmederrel ([n]), a kincs esetén pedig – már a cs ejtésére előkészülve – a nyelv hegye mögötti rész simul hozzá a szájpadlás fogmeder mögötti területéhez ([ņ]), amitől kicsit lágyabbá válik a hangzása. Az is egyértelmű, hogy mindkettő különbözik az ny-től is ([ɲ]), figyeljük csak meg, hogyan ejtjük a cs előtti hangot abban, hogy kinn csöpög (az eső) ill. könnycsepp.
Szótag elején tehát az /n+j/ GB ejtése maradhat hasonulás nélküli [nj], de ritkábban lehet belőle [ņ] is a két hang összeolvadásával.
Magyarosan: a new lehet "nú" vagy "njú", de nem lehet "nyú".
- new/knew /US nʊu; GB njʊu; hibás magyaros: *ɲʊu/ [US nʊˑu; GB njμˑu, ņμˑu; hibás magyaros: *ɲμˑu]
- nude /US nʊud; GB njʊud; hibás magyaros: *ɲʊud/ [US nʊˑud̥ ̚; GB njμˑud̥ ̚, ņμˑud̥ ̚; hibás magyaros: *ɲμˑud̥ ̚]
- avenue /US ˈævəˌnʊu; GB ˈævəˌnjʊu; hibás magyaros: GB ˈævəˌɲʊu/ [US ˈævəˌnʊˑu; GB ˈævəˌnjμˑu, ˈævəˌņμˑu; hibás magyaros: *ˈævəˌɲμˑu]
Két szótag határán
Szótaghatáron az /n+j/ első hangja hasonul a másodikhoz, így tehát kiejtve [ņj] lesz belőle, mivel ilyenkor a /j/ sem US-ben, sem GB-ben nem esik ki. A magyar ny itt sem jöhet szóba.
- menu /ˈmɛnjʊu; hibás magyaros: *ˈmɛɲʊu/ [ˈmEņjμˑu; hibás magyaros: *ˈmEɲʊu]
- venue /ˈvɛnjʊu; hibás magyaros: *ˈvɛɲʊu/ [ˈvEņjμˑu; hibás magyaros: *ˈvEɲʊu]
/n+jʊ/
Szótag elején
Az /n+jʊu/-nál leírtak érvényesek a szótag elején álló /n+jʊ/-ra is, tehát US-ben rendszerint kiesik a /j/ ([nʊ]), GB-ben pedig vagy megmarad [njʊ]-nak, vagy ritkábban összeolvadva [ņʊ] lesz.
- neural /US ˈnʊɹəl; GB ˈnjʊəɹəl; hibás magyaros: *ˈɲʊəɹəl/
[US ˈnʊɹɫ̩; GB ˈnjɷəɻɫ̩, ˈņɷəɻɫ̩; hibás magyaros: *ˈɲʊɹɫ̩] - neurotic /US nʊˈɹɑtɪk; GB njʊˈɹɒtɪk; hibás magyaros: *ɲʊˈɹɒtɪk/
[US nɷˈɹ̮ɑɿɩk̚; GB njɷˈɻ̮ɒtɩk̚ , ņɷˈɻ̮ɒtɩk̚ ; hibás magyaros: *ɲɷˈɻ̮ɒtɩk̚ ]
Két szótag határán (nem /ɹ/ előtt)
Akárcsak az /n+jʊu/-nál, az /n+jʊ/ esetében is szótaghatáron hasonulás történik: [ņjʊ]. Az /ʊ/ ejtése mássalhangzó előtt US-ben többnyire /ə/, GB-ben inkább marad /ʊ/; magánhangzó előtt pedig /u/ lesz, de US-ben /əw/ is lehet. Az -ual végződés kiejtése le is egyszerűsödhet: /US əl; GB ʊl/.
- granulate /US ˈgɹænjəˌleɪt; GB ˈgɹænjʊˌleɪt ; hibás magyaros: *ˈgɹæɲʊˌleɪt/ [US ˈgɹ̮æņjəˌlEɪt̚; GB ˈgɻ̮æņjɷˌlEɪt̚ ; hibás magyaros: GB ˈgɻ̮æɲɷˌlEɪt̚ ]
- insinuate /US ɪnˈsɪnjuˌeɪt, ɪnˈsɪnjəˌweɪt; GB ɪnˈsɪnjuˌeɪt; hibás magyaros: *ɪnˈsɪɲuˌeɪt/ [US ɩnˈsɩņjμˌEɪt̚, ɩnˈsɩņjəˌwEɪt̚ ; GB ɩnˈsɩņjμˌEɪt̚; hibás magyaros: *ɩnˈsɩɲμˌEɪt̚ ]
- annual /US ˈænjuəl, ˈænjəwəl, ˈænjəl; GB ˈænjuəl, ˈænjʊl; hibás magyaros: *ˈæɲuəl/ [US ˈæņjμɫ̩, ˈæņjəwɫ̩, ˈæņjɫ̩; GB ˈæņjμɫ̩, ˈæņjɷɫ; hibás magyaros: *ˈæɲμɫ̩]
Két szótag határán (/ɹ/ előtt)
Alapvetően ugyanaz történik az /n+jʊ/-val /ɹ/ előtt, mint nem /ɹ/ előtt, de a magánhangzó többnyire /ə/-vé sorvad: /US njəɹ; GB njə/.
- tenure /US ˈtɛnjəɹ; GB ˈtɛnjə/ [US ˈtʰEņjɹ̩; GB ˈtʰEņjɐ]
/s+jʊu/
Hangsúlyos szótag elején
A legtöbb amerikai nyelvjárásban kiesik a /j/ az /s/ mögül, ezért /sʊu/ lesz az /s+jʊu/-ból. A brit dialektusok már változatosabb képet mutatnak: szó elején többnyire kiesik a /j/ (/sʊu/), csak a konzervatívabb dialektusokban (pl. RP) maradhat meg (/sjʊu/); más pozícióban megmarad a /j/, de némely nyelvjárásban az előtte álló /s/-szel /ʃ/-sé olvadnak össze: /ʃʊu/.
- super /US ˈsʊupəɹ; GB ˈsʊupə, modoros: ˈsjʊupə/
- sewer /US ˈsʊuəɹ; GB ˈsʊuə, modoros: ˈsjʊuə/
- assume /US əˈsʊum; GB əˈsjʊum, əˈʃʊum/
Hangsúlytalan szótag elején
US-ben többnyire összeolvad a /j/ az /s/-szel, ami a magyarban is ismert s (/ʃ/) hangot eredményezi, így tehát /ʃʊu/ lesz a kimenetel. GB-ben is lehetőség van erre az összeolvadásra, de ritkábban megmaradhat változatlanul is a /j/: /sjʊu/.
- issue /US ˈɪʃʊu; GB ˈɪʃʊu, ˈɪsjʊu/
- tissue /US ˈtɪʃʊu; GB ˈtɪʃʊu, ˈtɪsjʊu/
/s+jʊ/
Az esetek döntő többségében (akár hangsúlyos, akár hangsúlytalan helyzetben) az /s/ összeolvad a /j/-vel (/ʃ/), de ritkán előfordul még a két hang ejtése külön-külön is, ami ma már modorosság benyomását kelti.
- sugar /US ˈʃʊgəɹ; GB ˈʃʊgə/
- sexual /US ˈsɛkʃuəl, ˈsɛkʃəwəl, ˈsɛkʃəl; GB ˈsɛkʃuəl, modoros: ˈsɛksjuəl/
Hangsúlyos /s+jʊɹ/
Ez esetben is összeolvadás történik, de a várt /ʃʊɹ/ mellett US-ben /ʃɜːɹ/, GB-ben pedig /ʃɔː(ɹ)/ is lehet belőle.
- sure /US ʃʊɹ, ʃɜːɹ; GB ʃʊə, ʃɔː/
- assure /US əˈʃʊɹ, əˈʃɜːɹ; GB əˈʃʊə, əˈʃɔː/
Hangsúlytalan /s+jʊɹ/
Az összeolvadás itt is bekövetkezik, de emellett még a magánhangzó is elsorvad: /US ʃəɹ; GB ʃə/
- pressure /US ˈpɹɛʃəɹ; GB ˈpɹɛʃə/
/z+jʊu/
A /z+jʊu/ hangsúlyos és hangsúlytalan szótagban is hasonlóan működik, mint az /s+jʊu/, bár hangsúlytalanban nemigen fordul elő.
Kevés szó kezdődik /z+jʊu/-val az angolban, de ami igen, abból rendszerint US-ben kiesik a /j/, ami /zʊu/-t eredményez. A GB nyelvjárások ez esetben is többféle lehetőséget kínálnak: a szóeleji hangsúlyos /z+jʊu/-ból általában kiesik a /j/ hang (/zʊu/), és szintén csak a konzervatívabb változatokra jellemző a /j/ megtartása (/zjʊu/); nem szóeleji szótagban általában megmarad a /j/, de akadnak dialektusok, melyekben a /z+j/-ből /ʒ/ alakul ki: /ʒʊu/.
- Zeus /US ˈzʊus; GB ˈzʊus, ˈzjʊus/
- Zune /US ˈzʊun; GB ˈzʊun, ˈzjʊun/
- presume /US pɹə̣ˈzʊum; GB pɹɪˈzjʊum, pɹɪˈʒʊum/
/z+jʊ/
Leggyakrabban itt is összeolvadás következik be, melynek a magyar zs (/ʒ/) lesz az eredménye. Ritkán még megtartják GB-ben a /j/-t külön is, de ez ma már egyre inkább modorosságba hajlik.
- casual /US ˈkæʒuəl, ˈkæʒəwəl, ˈkæʒwəl; GB ˈkæʒuəl, modoros: ˈkæʒjuəl, ˈkæzjuəl/
Hangsúlytalan /z+jʊɹ/
A legtöbb szóban bekövetkezik az összeolvadás, amelyhez ez alkalommal is csatlakozik a magánhangzó sorvadása (/US ʒəɹ; GB ʒə/), de a GB használat némely szónál (pl. azure) még ingadozik mind összeolvadás, mind sorvadás tekintetében.
- pleasure /US ˈplɛʒəɹ; GB ˈplɛʒə/
- closure /US ˈkloʊʒəɹ; GB ˈkloʊʒə/
- azure /US ˈæʒəɹ; GB ˈæʒə, ˈæʒjʊə, ˈæzjʊə/
/θ+j/
Az eddigiekkel ellentétben ez a ritka hangkapcsolat nem képes összeolvadásra (így ebből végképp nem lehet magyar ty), legfeljebb a /j/ eshet ki a szótag elején álló /θ/ mögül – és az esetek túlnyomó részében ki is esik US-ben hangsúlyos helyzetben. GB-ben is úgy tűnik, kezd elterjedni a /j/ kiesése, de ma még a megtartása nem számít modorosnak. Szótaghatáron azonban mindig megőrzik a /j/-t US-ben és GB-ben is.
Magyarosan: a Matthew nem lehet sem "metyú", sem "mettyú".
- enthusiastic /US ɪnˌθʊuziˈæstɪk; GB ɪnˌθʊuziˈæstɪk, ɪnˌθjʊuziˈæstɪk/
- Matthew /ˈmæθjʊu; hibás magyaros: ˈmæcʊu/
/t, d, s, z/ + you(r)
A you és a your névmásoknak van egy olyan különleges képességük, hogy az előttük álló szó utolsó hangját magukhoz tudják hasonítani, sőt, még akár össze is olvadhatnak vele, főleg gyorsabb beszédtempó mellett. Erre más szavak nem képesek, tehát ha egy mondatban a you-t kicseréljük pl. Yin-re (meet you helyett meet Yin), máris nem történhet meg az összeolvadás.
- meet you [ˈmɪitjμ, ˈmɪiʧμ] /ˈmɪit ju/
- need you [ˈnɪidjμ, ˈnɪiʤμ] /ˈnɪid ju/
- miss you [ˈmɩsjμ, ˈmɩʃjμ, ˈmɩʃμ] /ˈmɪs ju/
- raise you [ˈɹ̮Eɪzjμ, ˈɹ̮Eɪʒjμ, ˈɹ̮Eɪʒμ] /ˈɹeɪz ju/
Összefoglalva
Ne felejtsük tehát: ha egy angol beszédében a magyar ty, gy vagy ny hangot véljük felfedezni, az csak érzéki csalódás.