Az angolban nem létezik a magyar ny, ty és gy hang – mégis sokunk a címben szereplő szavakat "nyú"-nak, "gyúti"-nak és "jútyúb"-nak ejtené. De akkor hogyan ejtik az angolok a címben szereplő sza­va­kat, ha nem így?

Mindenekelőtt idézzük fel röviden, mit is nevezünk összeolvadásnak és ha­so­nu­lás­nak, továbbá mi a különbség az utóbbi részleges és teljes változata között a magyar nyelv­ben. Mind­három ese­mény két eltérő mássalhangzó találkozásakor kö­vet­kez­het be. Részleges ha­so­nu­lás­kor az egyik valamilyen szempontból hozzá­ido­mul a másikhoz, de nem, vagy csak "véletlenül" vá­lik azzal azo­nos­sá, pl. szín­pad = "szimpad" – az /n/ a /p/ képzési helyét fel­vé­ve ajak­hang lesz: [m]; vi­szont napból = "nabból" – a /p/ hozzá­zön­gé­se­dik a /b/-hez, így tör­té­ne­te­sen azo­nos­sá válik vele, de ettől ez még részleges hasonulás. Teljes hasonulásnál az egyik más­sal­han­gzó kiesik, a másik meg cserébe meg­hosszabbodik, pl. kézzel = kéz+vel – a /z+v/-ből /zː/ lesz. Össze­olvadáskor pe­dig a két mássalhangzóból egy harmadik lesz, pl.: 

• bánja = "bánnya": /n+j/ = [ ɲː ]
• látja = "láttya": /t+j/ = [ cː ]
• tudja = "tuggya": /d+j/ = [ ɟː ]

A magyar ny, ty, gy hangokat tehát az IPA az [ɲ], [c] és [ɟ] karakterekkel jelöli, ahogy arról a magyar beszédhangokról szóló posztban már olvashattunk. Ezekkel a jelekkel sehol nem szoktunk találkozni IPA jelölést használó angolszótárakban, ami közvetetten iga­zol­ja, hogy e fonémák az angolban nem léteznek. Persze köz­vetetten az is bizonyítja e hangok ismeretlenségét az angol anyanyelvűek szá­má­ra, hogy gyakorlás nélkül okoz nekik némi nehézséget pl. a mi gyár, tyúk, ill. nyár szavaink kezdőhangjainak megfelelő kiejtése.

Ahogy a magyarban, úgy az angolban is gyakran hasonítja magához a /j/ fo­né­ma az előtte álló más­sal­hang­zót, viszont a hasonulás illetve összeolvadás ki­me­ne­tele nem ugyanaz lesz a két nyelvben, amit részben az is okoz, hogy az angol [t] és [d] hang képzése kissé eltér a magyarétól, amint azt az angol más­sal­hang­zók­ról szóló posztból már tudhatjuk.

Az amerikai és brit angol különbségeiről szóló posztban már olvashattuk, hogy egy időben nagyon elszaporodott a /j/ hang az angolban: gyakorlatilag bár­milyen mássalhangzó után állhatott, de pl. egy /ɹ/ vagy egy /ʧ/ után nehézkes volt még egy /j/-t is ejteni, így előfordulása hamar elkezdett gyérülni. Ma már a chew, June, ill. rude szavakban, azaz a /ʧ/, /ʤ/, /ɹ/ hangok után csak néhány nyelv­vál­tozat­ban ejtik a /j/-t. A /t/, /d/, /n/ /s/, /z/, /θ/ hangok után pedig mára vagy eltűnt a /j/, vagy eltűnőben van; illetve vagy összeolvadt velük, vagy összeolvadóban vannak. Persze minél konzervatívabb egy nyelvjárás, annál in­kább megőrzi a /j/-t az em­lí­tett po­zí­ciók­ban.

Noha a fülünkkel hallunk, a hallottak értelmezését az agy végzi, és emiatt for­dul­hat elő, hogy fülünk ugyan észleli és továbbítja is az agy felé a mi ty, gy, ny hangjaink és az angol /tj/, /dj/, /nj/ hang­kap­cso­la­tok ejtése közti különbséget, de ha agyunk nem tud erről a különbségről, az észlelt eltérést be fogja tudni pl. táj­szó­lás­nak vagy beszéd­hibának, és "korrigálni" fogja, azaz átfordítja az el­vá­rá­sai szerinti hangra – vagyis elrejti előlünk a ténylegesen hallott hangot. Ha azonban tudatosulnak bennünk az eltérések, azaz fel­hív­juk rájuk agyunk fi­gyel­mét, akkor a későbbiekben jó eséllyel már nem fogja őket egy kalap alá venni, és így va­ló­ban meg fogjuk hallani a magyar és az angol han­gok közti különbségeket.

A következőkben megvizsgáljuk, hogy miként ejtenek néhány ha­gyo­má­nyos, /j/-t tartalmazó fo­né­ma­kap­cso­la­tot ma a két fő nyelvváltozatban. Az an­gol sza­vak­ban a /j/ hang leggyakrabban az /ʊu/ ill. /ʊ/ hangok előtt fordul elő, és a hatása az előtte álló hangra nagyrészt attól függ, hogy hang­súlyos vagy hang­súly­ta­lan szótag elején állnak-e. (Az angol magán­hang­zók jelöléséről és a hang­súlyok fajtáiról már be­szél­tünk ko­ráb­ban.)

/t+jʊu/, /st+jʊu/

Főhangsúlyos szótag elején

US-ben rendszerint kiesik a /j/, így /tʊu/ ill. /stʊu/ lesz belőlük, a /j/ ejtése opcionális és ritka, emiatt létrejöhetnek azonos kiejtésű szavak, pl. tune = toon.

A semleges GB-ben ugyanakkor nem esik ki a /j/ és nem is olvad össze a /t/-vel, így maradnak /tjʊu/ ill. /stjʊu/ – de ahogy említettem, az angol [t] ej­té­se eltér a magyarétól, hiszen valahol a magyar t és c ([ʦ]) között kép­zik nyelv­já­rás­tól függően, így még ha nem is olvad össze a /j/-vel, akkor is más lesz a hang­zá­sa ennek a hangkapcsolatnak az angolban, mint a magyarban. Számos brit nyelv­já­rás­ban ugyan­akkor tel­je­sen össze­ol­vad a /j/ a /t/-vel: az eredmény viszont soha nem a magyar ty ([c]) hang lesz (mivel ezt a hangot nem ismeri az angol), hanem a cs ([ʧ]), azaz /ʧʊu/ ill. /sʧʊu/ lesz a végeredmény. (Az utób­bi­ban lévő /sʧ/ mássalhangzócsoport megjelenése szótag elején annyira friss fej­le­mény az angolban, hogy sok helyen még nem is jegyzik.)

A határt az összeolvadás és a nem összeolvadás között nem olyan egyszerű meg­húzni, mert attól, hogy nem olvad össze a két hang, még nem feltétlenül fog­ják őket teljesen külön ejteni (és ez vonatkozik a /d+j/-re és az /n+j/-re is). Sőt, ha kifejezetten külön ejtik őket, az so­kak­ban affektáltság benyomását kelti, mert többnyire inkább egy összemosódó, de cs-vé össze még nem olvadó hang­kap­cso­lat­tal ejtik, és pont ez tudja megvezetni a ma­gyar fü­le­ket (agyakat), mi­vel ez az összemosódó hang valóban emlékeztet a magyar ty-re, de ha meg­hall­gat­juk ugyanazt a szót összemosottan és magyar ty-vel is kiejtve, rögtön hal­lani fog­juk a különbséget. A tube szón meg­fi­gyel­het­jük a különejtett, az össze­mo­sott, az össze­olvadt, és a ty-vel ejtett változatokat:

• különejtett: /tjʊub/
• összemosott: /tjʊub/
• összeolvadt: /ʧʊub/
• ty-vel ejtett: /cʊub/

Hogy világos legyen, ezúttal a posztban magyaros (közelítő) át­írással is meg­adom az angol kiejtéseket (tehát a magyaros átírások angol szöveg­kör­nye­zet­ben értendők, nem magyarban): a tube szó ejtése lehet "túb", "tjúb", vagy "csúb", de nem lehet "tyúb" (így a YouTube sem lehet "jútyúb"); illetve a stew szóé lehet "sztú", "sztjú", vagy "szcsú", de nem lehet "sztyú" (így a Stewie név sem lehet "sztyúi"), és a stupid sem lehet "sztyúpid".

• tube /US tʊub; GB tjʊub, ʧʊub; hibás magyaros: *cʊub/
• YouTube /US ˈyʊuˈtʊub; GB ˈyʊuˈtjʊub, ˈyʊuˈʧʊub; hibás magyaros: *ˈyʊuˈcʊub/
• tune /US tʊun; GB tjʊun, ʧʊun; hibás magyaros: *cʊun/
• Tuesday /US ˈtʊuzdeɪ; GB ˈtjʊuzdeɪ, ˈʧʊuzdeɪ; hibás magyaros: *ˈcʊuzdeɪ/
• stew /US stʊu; GB stjʊu, sʧʊu; hibás magyaros: *scʊu/
• stupid /US ˈstʊupə̣d; GB ˈstjʊupɪd, ˈsʧʊupɪd; hibás magyaros: *ˈscʊupɪd/

(A Tuesday második szótagja lehet /-di/ is bármelyik nyelvjárásban.)

Mellékhangsúlyos vagy hangsúlytalan szótag elején

Hangsúlytalan szótag elején US-ben rendszerint összeolvad a /j/ a /t/-vel, melynek ez esetben is /ʧ/ lesz az eredménye, így /ʧʊu/ lesz belőle. GB-ben meg­maradhat a /j/ összeolvadás nélkül, de össze is olvadhatnak. A /j/ mellék­hang­sú­lyos helyzetben többnyire követi főhangsúlyos példát, de követheti a hang­súly­ta­lant is, sőt, olyan szavak is vannak, ahol ma már mindig összeolvadás történik és a /tj/-s ejtés már nagyon modorosnak/affektáltnak hat.

Magyarosan átírva: a costume vége lehet "-túm", "-tjúm", "-csúm", de nem le­het "-tyúm". A statue pedig rendszerint "sztecsú" lesz, modorosan "sztetjú", de soha sem "sztetyú".

• costume /US ˈkɑstʊum, ˈkɑsʧʊum; GB ˈkɒstjʊum, ˈkɒsʧʊum; hibás magyaros: *ˈkɒscʊum/
• statue /US ˈstæʧʊu; GB ˈstæʧʊu, modoros: ˈstætjʊu; hibás magyaros: *ˈstæcʊu/

/t+jʊ/, /st+jʊ/

Hangsúlyos szótag elején

US-ben rendszerint kiesik a /j/ (/tʊ/, /stʊ/), ritkán viszont a /t/-vel össze­ol­vad­va /ʧ/ lesz (/ʧʊ/). GB-ben többnyire marad a /j/ (/tjʊ/, /stjʊ/), de bi­zo­nyos nyelv­já­rá­sok­ban /ʧ/-vé olvad össze a /t/-vel (/ʧʊ/). Magyar ty ebből az összeolvadásból sem keletkezhet.

Magyarosan: a turing lehet "turing", "tjuring", vagy "csuring", de nem lehet "tyuring".

• Turing /US ˈtʊɹɪŋ; GB ˈtjʊəɹɪŋ, ˈʧʊəɹɪŋ; hibás magyaros: *ˈcʊəɹɪŋ/
• mature /US məˈtʊɹ, məˈʧʊɹ; GB məˈtjʊə, məˈʧʊə; hibás magyaros: *məˈcʊə/
• Asturias /US əˈstʊɹiəs; GB əˈstjʊəɹiəs, əˈsʧʊəɹiəs; hibás magyaros: *əˈscʊəɹiəs/

Hangsúlytalan szótag elején (nem /ɹ/ előtt)

US-ben a /(s)t+jʊ/-ból /(s)ʧə/ lesz mássalhangzó előtt, magánhangzó előtt pedig vagy /(s)ʧu/, vagy /(s)ʧəw/. GB-ben még előfordul, hogy megtartják a /j/-t, de ez is kezd már idejét múlttá válni, így ott is egyre inkább terjed az összeolvadás. A mássalhangzó előtti /ʊ/ viszont többnyire nem sorvad el /ə/-vé, hanem /ʊ/ marad.

• fluctuate /US ˈflʌkʧuˌeɪt, ˈflʌkʧəˌweɪt; GB ˈflʌkʧuˌeɪt, régimódi: ˈflʌktjuˌeɪt; hibás magyaros: *ˈflʌkcuˌeɪt/
• capitulate /US kəˈpɪʧəˌleɪt; GB kəˈpɪʧʊˌleɪt, régimódi: kəˈpɪtjʊˌleɪt; hibás magyaros: *kəˈpɪcʊˌleɪt/

Hangsúlytalan szótag elején (/ɹ/ előtt)

Ma már gyakorlatilag mindenhol összeolvadt a /t/ és a /j/ /ʧ/-vé, a ma­gán­hang­zó pedig /ə/-vé sorvadt, így az ered­mény /US ʧəɹ; GB ʧə/ lett. A /j/ önálló ejtése ma már nagyon ritka, a culture-t is talán csak Gyula ejti ty-vel…

• lecture /US ˈlɛkʧəɹ; GB ˈlɛkʧə/
• culture /US ˈkʌlʧəɹ; GB ˈkʌlʧə/
• gesture /US ˈʤɛsʧəɹ; GB ˈʤɛsʧə/

/d+jʊu/

A /t+jʊu/ és a /d+jʊu/ remekül párhuzamba állíthatóak, mivel ugyanolyan hely­zet­ben ugyanúgy viselkednek, csak más hang születik az összeolvadásból.

Főhangsúlyos szótag elején

Az esetek döntő többségében kiesik a /j/ US-ben, így /dʊu/ lesz belőle, a /j/ ejtése választható, de ritkán élnek vele, így pl. a due/dew és a do ejtése azo­nos­sá válhat.

Ezzel szemben a semleges GB-ben megmarad a /j/ és nem olvad össze a /d/-vel sem, így marad /djʊu/ – de a [t]-hez hasonlóan a [d] képzése is eltér a ma­gya­ré­tól, mert az angolban valahol a d és a dz ([ʣ]) között képzik, így a /j/-vel ta­lál­koz­va a magyartól eltérő hangzás alakul ki. Sok brit dialektus be­szé­lő­je viszont össze­ol­vaszt­ja a /j/-t a /d/-vel, melynek az eredménye soha nem a magyar gy ([ɟ]) hang lesz, hiszen ezt a hangot sem ismeri az angol, hanem a dzs ([ʤ]), azaz /ʤʊu/ lesz a /d+jʊu/-ból. Ebben az eset­ben is előállhatnak azonos ejtésű szó­pá­rok, pl. dune = June, due/dew = Jew, deuce = juice.

Magyarosan átírva: a dune szó ejtése lehet "dún", "djún", vagy "dzsún", de nem lehet "gyún"; a produce szó vége lehet "-dúsz", "-djúsz", vagy "-dzsúsz", de nem lehet "-gyúsz"; a duty pedig lehet "dúti", "dúdi", "djúti", vagy "dzsúti", de nem lehet "gyúti".

• dune /US dʊun; GB djʊun, ʤʊun; hibás magyaros: *ɟʊun/
• due/dew /US dʊu; GB djʊu, ʤʊu; hibás magyaros: *ɟʊu/
• duty /US ˈdʊuti; GB ˈdjʊuti, ˈʤʊuti; hibás magyaros: *ˈɟʊuti/
• produce (igeként) /US pɹəˈdʊus; GB pɹəˈdjʊus, pɹəˈʤʊus; hibás magyaros: *pɹəˈɟʊus/

Mellékhangsúlyos vagy hangsúlytalan szótag elején

US-ben többnyire összeolvadáson megy keresztül a /j/ és a /d/ hangsúlytalan szótagban, ami itt is /ʤ/-t ered­ményez – így tehát a /d+jʊu/-ból /ʤʊu/ lesz. GB-ben viszont az össze­ol­va­dás helyett akár érintetlenül is maradhat a /j/ a /d/ mögött. Mellékhangsúlyos helyzetben US-ben rendszerint a főhangsúlyos mintát követik (/dʊu/), ritkábban a hangsúlytalant, de bizonyos szavakban már mindig össze­olvadás történik.

Magyarosan: a residue vége lehet "-dú", "-djú", vagy "-dzsú", de nem lehet "-gyú"; a module vége pedig lehet "-dzsúl", vagy "-djúl", de nem lehet "-gyúl".

• produce (főnévként) /US ˈpɹɑˌdʊus, ˈpɹoʊˌdʊus; GB ˈpɹɒˌdjʊus, ˈpɹɒˌʤʊus; hibás magyaros: *ˈpɹɒˌɟʊus/
• residue /US ˈɹɛzə̣ˌdʊu; GB ˈɹɛzɪˌdjʊu, ˈɹɛzɪˌʤʊu; hibás magyaros: *ˈɹɛzɪˌɟʊu/
• module /US ˈmɑʤʊul; GB ˈmɒdjʊul, ˈmɒʤʊul; hibás magyaros: *ˈmɒɟʊul/

/d+jʊ/

A /d+jʊ/ is párhuzamba állítható a /t+jʊ/-val.

Hangsúlyos szótag elején

US-ben tehát a /j/ kiesésével /dʊ/, esetenként a /d/-vel összeolvadva /ʤʊ/ lesz belőle, míg GB-ben általában nem esik ki a /j/ (/djʊ/), de a /ʤʊ/-vá össze­olvadás kezd teret nyerni. Magyar gy ebből az össze­olvadásból sem kelet­kez­het.

Vannak szavak (pl. during, sure), melyekben az /US ʊɹ; GB ʊə(ɹ)/ kapcsolatot ejthetik /ɜːɹ/-nek is US-ben, ugyanakkor /ɔː(ɹ)/-nak GB-ben.

Magyarosan: a during lehet "during", "djuring", vagy "dzsuring", de nem lehet "gyuring".

• during /US ˈdʊɹɪŋ, US ˈdɜːɹɪŋ, ˈʤʊɹɪŋ; GB ˈdjʊəɹɪŋ, ˈʤʊəɹɪŋ, ˈdjɔːɹɪŋ, ˈʤɔːɹɪŋ; hibás magyaros: *ˈɟʊəɹɪŋ/
• endure /US ɪnˈdʊɹ; GB ɪnˈdjʊə, ɪnˈʤʊə; hibás magyaros: *ɪnˈɟʊə/

Hangsúlytalan szótag elején (nem /ɹ/ előtt)

Mássalhangzó előtt US-ben a /d+jʊ/-ból /ʤə/ lesz, magánhangzó előtt pedig itt is két lehetőség van: vagy /ʤu/, vagy /ʤəw/. GB-ben is már egyre rit­káb­ban tart­ják meg a /j/-t, mert terjedőben van az összeolvadás. Itt is el­mond­ha­tó, hogy a mássalhangzó előtti /ʊ/ nem mindig sorvad el /ə/-vé, hanem gyak­ran meg­marad /ʊ/-nak.

Magyarosan: a graduate-ben szerepelhet "dzsu", "dzsö", vagy "dju", de nem szerepelhet "gyu".

• graduate (igeként) /US ˈgɹæʤuˌeɪt, ˈgɹæʤəˌweɪt; GB ˈgɹæʤuˌeɪt, régimódi: ˈgɹædjuˌeɪt; hibás magyaros: *ˈgɹæɟuˌeɪt/
• pendulum /US ˈpɛnʤələm; GB ˈpɛnʤʊləm, régimódi: ˈpɛndjʊləm; hibás magyaros: *ˈpɛnɟʊləm/

Hangsúlytalan szótag elején (/ɹ/ előtt)

Elég kevés szóban szerepel ez a hangsor, de ahol igen, ott már többnyire össze­olvadt a /d/ és a /j/ /ʤ/-vé, és a ma­gán­hang­zó is leegyszerűsödött /ə/-vé, ezért mára e hangsor ejtése /US ʤəɹ; GB ʤə/ lett. A /j/ megtartása nem jellemző, és persze a magyar gy itt sem bukkanhat fel.

• procedure /US pɹəˈsɪiʤəɹ; GB pɹəˈsɪiʤə/

Azt látjuk tehát a /t+j/ és a /d+j/ kapcsán, hogy hangsúlytalan szótagban már GB-ben is elég elterjedt szokás összeolvasztani őket /ʧ/-vé ill. /ʤ/-vé, de ez hangsúlyos helyzetben még csak mostanában kezd terjedni, de csak GB-ben, hiszen US-ben – kiejtett /j/ híján – továbbra sincs, ami kiváltaná az össze­ol­va­dást.

/n+jʊu/

Szótag elején

US-ben a /d/-hez és a /t/-hez hasonlóan az /n/ mögül is általában kiesik a /jʊu/-ból a /j/, így csak /nʊu/ marad az /n+jʊu/-ból.

GB-ben gyakran megmarad a /j/, de bizonyos nyelvjárásokban – a /t/-hez és a /d/-hez hasonlóan – az /n/-nel is összeolvad az azt követő /j/. Ezt azonban már nem tudjuk párhuzamba állítani a /t/-vel és a /d/-vel: a /t+j/ és a /d+j/ fo­né­ma­szin­ten összeolvadhat /ʧ/-vé ill. /ʤ/-vé, hiszen ezek eleve létező fo­né­mák az an­gol­ban, de az /n+j/ összeolvadása olyan hangot eredményez, amely az angolban önálló fonémaként nem létezik, ezért fonémikus átírásban ez az össze­olvadás nem is jelenik meg, csak fonetikusban. Annyiban viszont mégis hasonlít a helyzet a /t+j/-hez ill. /d+j/-hez, hogy az összeolvadás itt sem olyan hangot ered­ményez, mint a magyarban: soha nem magyar ny ([ɲ]) lesz belőle (mivel azt nem ismeri az angol), hanem [ņ].

Ezt a hangot a magyarban is ismerjük az /n/ egyik allo­fón­ja­ként, tehát nap mint nap kiejtjük mi is, még ha eset­leg nem is tudunk róla: az ny hangunknál előbbre képezzük, ott ahol a cs-t és a dzs-t, ebből pedig az következik, hogy pl. a cs előtti /n/-et – a kép­zés helye szerinti részleges hasonulás miatt – ezzel az allofónnal ejtjük, így pl. a kincs szavunk ki­ejt­ve [kiņʧ] lesz. Könnyen beláthatjuk, ha kimondjuk egymás után a kinn és a kincs szavainkat, hogy valóban kissé el­té­rő­en képezzük a ben­nük sze­rep­lő /n/ fo­né­má­kat, még ha hangzásilag nem is áll­nak olyan nagyon távol egymástól: a kinn ejtésekor a nyelvnek csak a hegye érintkezik a fog­me­der­rel ([n]), a kincs esetén pedig – már a cs ejtésére elő­ké­szül­ve – a nyelv hegye mögötti rész simul hozzá a száj­padlás fogmeder mögötti területéhez ([ņ]), amitől kicsit lá­gyab­bá válik a hang­zása. Az is egyértelmű, hogy mindkettő különbözik az ny-től is ([ɲ]), figyeljük csak meg, hogyan ejtjük a cs előtti hangot abban, hogy kinn csöpög (az eső) ill. könnycsepp.

Szótag elején tehát az /n+j/ GB ejtése ma­rad­hat hasonulás nélküli [nj], de ritkábban lehet belőle [ņ] is a két hang össze­ol­va­dá­sá­val.

Magyarosan: a new lehet "nú" vagy "njú", de nem lehet "nyú".

• new/knew /US nʊu; GB njʊu; hibás magyaros: *ɲʊu/ [US nʊˑu; GB njμˑu, ņμˑu; hibás magyaros: *ɲμˑu]
• nude /US nʊud; GB njʊud; hibás magyaros: *ɲʊud/ [US nʊˑud̥ ̚; GB njμˑud̥ ̚, ņμˑud̥ ̚; hibás magyaros: *ɲμˑud̥ ̚]
• avenue /US ˈævəˌnʊu; GB ˈævəˌnjʊu; hibás magyaros: GB ˈævəˌɲʊu/ [US ˈævəˌnʊˑu; GB ˈævəˌnjμˑu, ˈævəˌņμˑu; hibás magyaros: *ˈævəˌɲμˑu]

Két szótag határán

Szótaghatáron az /n+j/ első hangja hasonul a másodikhoz, így tehát kiejtve [ņj] lesz belőle, mivel ilyenkor a /j/ sem US-ben, sem GB-ben nem esik ki. A ma­gyar ny itt sem jöhet szóba.

• menu /ˈmɛnjʊu; hibás magyaros: *ˈmɛɲʊu/ [ˈmEņjμˑu; hibás magyaros: *ˈmEɲʊu]
• venue /ˈvɛnjʊu; hibás magyaros: *ˈvɛɲʊu/ [ˈvEņjμˑu; hibás magyaros: *ˈvEɲʊu]

/n+jʊ/

Szótag elején

Az /n+jʊu/-nál leírtak érvényesek a szótag elején álló /n+jʊ/-ra is, tehát US-ben rendszerint kiesik a /j/ ([nʊ]), GB-ben pedig vagy megmarad [njʊ]-nak, vagy ritkábban összeolvadva [ņʊ] lesz.

• neural /US ˈnʊɹəl; GB ˈnjʊəɹəl; hibás magyaros: *ˈɲʊəɹəl/
  [US ˈnʊɹɫ̩; GB ˈnjɷəɻɫ̩, ˈņɷəɻɫ̩; hibás magyaros: *ˈɲʊɹɫ̩]
• neurotic /US nʊˈɹɑtɪk; GB njʊˈɹɒtɪk; hibás magyaros: *ɲʊˈɹɒtɪk/
  [US nɷˈɹ̮ɑɿɩk̚; GB njɷˈɻ̮ɒtɩk̚ , ņɷˈɻ̮ɒtɩk̚ ; hibás magyaros: *ɲɷˈɻ̮ɒtɩk̚ ]

Két szótag határán (nem /ɹ/ előtt)

Akárcsak az /n+jʊu/-nál, az /n+jʊ/ esetében is szótaghatáron hasonulás tör­té­nik: [ņjʊ]. Az /ʊ/ ejtése mássalhangzó előtt US-ben többnyire /ə/, GB-ben inkább marad /ʊ/; magánhangzó előtt pedig /u/ lesz, de US-ben /əw/ is lehet. Az -ual végződés kiejtése le is egyszerűsödhet: /US əl; GB ʊl/.

• granulate /US ˈgɹænjəˌleɪt; GB ˈgɹænjʊˌleɪt ; hibás magyaros: *ˈgɹæɲʊˌleɪt/ [US ˈgɹ̮æņjəˌlEɪt̚; GB ˈgɻ̮æņjɷˌlEɪt̚ ; hibás magyaros: GB ˈgɻ̮æɲɷˌlEɪt̚ ]
• insinuate /US ɪnˈsɪnjuˌeɪt, ɪnˈsɪnjəˌweɪt; GB ɪnˈsɪnjuˌeɪt; hibás magyaros: *ɪnˈsɪɲuˌeɪt/ [US ɩnˈsɩņjμˌEɪt̚, ɩnˈsɩņjəˌwEɪt̚ ; GB ɩnˈsɩņjμˌEɪt̚; hibás magyaros: *ɩnˈsɩɲμˌEɪt̚ ]
• annual /US ˈænjuəl, ˈænjəwəl, ˈænjəl; GB ˈænjuəl, ˈænjʊl; hibás magyaros: *ˈæɲuəl/ [US ˈæņjμɫ̩, ˈæņjəwɫ̩, ˈæņjɫ̩; GB ˈæņjμɫ̩, ˈæņjɷɫ; hibás magyaros: *ˈæɲμɫ̩]

Két szótag határán (/ɹ/ előtt)

Alapvetően ugyanaz történik az /n+jʊ/-val /ɹ/ előtt, mint nem /ɹ/ előtt, de a magánhangzó többnyire /ə/-vé sorvad: /US njəɹ; GB njə/.

• tenure /US ˈtɛnjəɹ; GB ˈtɛnjə/ [US ˈtʰEņjɹ̩; GB ˈtʰEņjɐ]

/s+jʊu/

Hangsúlyos szótag elején

A legtöbb amerikai nyelvjárásban kiesik a /j/ az /s/ mögül, ezért /sʊu/ lesz az /s+jʊu/-ból. A brit dialektusok már változatosabb képet mutatnak: szó elején több­nyi­re kiesik a /j/ (/sʊu/), csak a konzervatívabb dialektusokban (pl. RP) ma­radhat meg (/sjʊu/); más pozícióban megmarad a /j/, de némely nyelvjárásban az előtte álló /s/-szel /ʃ/-sé olvadnak össze: /ʃʊu/.

• super /US ˈsʊupəɹ; GB ˈsʊupə, modoros: ˈsjʊupə/
• sewer /US ˈsʊuəɹ; GB ˈsʊuə, modoros: ˈsjʊuə/
• assume /US əˈsʊum; GB əˈsjʊum, əˈʃʊum/

Hangsúlytalan szótag elején

US-ben többnyire összeolvad a /j/ az /s/-szel, ami a magyarban is ismert s (/ʃ/) hangot ered­mé­nye­zi, így tehát /ʃʊu/ lesz a kimenetel. GB-ben is lehetőség van erre az összeolvadásra, de ritkábban megmaradhat vál­to­zat­la­nul is a /j/: /sjʊu/.

• issue /US ˈɪʃʊu; GB ˈɪʃʊu, ˈɪsjʊu/
• tissue /US ˈtɪʃʊu; GB ˈtɪʃʊu, ˈtɪsjʊu/

/s+jʊ/

Az esetek döntő többségében (akár hangsúlyos, akár hangsúlytalan hely­zet­ben) az /s/ összeolvad a /j/-vel (/ʃ/), de ritkán előfordul még a két hang ejtése külön-külön is, ami ma már modorosság benyomását kelti.

• sugar /US ˈʃʊgəɹ; GB ˈʃʊgə/
• sexual /US ˈsɛkʃuəl, ˈsɛkʃəwəl, ˈsɛkʃəl; GB ˈsɛkʃuəl, modoros: ˈsɛksjuəl/

Hangsúlyos /s+jʊɹ/

Ez esetben is összeolvadás történik, de a várt /ʃʊɹ/ mellett US-ben /ʃɜːɹ/, GB-ben pedig /ʃɔː(ɹ)/ is lehet belőle.

• sure /US ʃʊɹ, ʃɜːɹ; GB ʃʊə, ʃɔː/
• assure /US əˈʃʊɹ, əˈʃɜːɹ; GB əˈʃʊə, əˈʃɔː/

Hangsúlytalan /s+jʊɹ/

Az összeolvadás itt is bekövetkezik, de emellett még a magánhangzó is el­sor­vad: /US ʃəɹ; GB ʃə/

• pressure /US ˈpɹɛʃəɹ; GB ˈpɹɛʃə/

/z+jʊu/

A /z+jʊu/ hangsúlyos és hangsúlytalan szótagban is hasonlóan működik, mint az /s+jʊu/, bár hang­súly­talanban nemigen fordul elő.

Kevés szó kezdődik /z+jʊu/-val az angolban, de ami igen, abból rendszerint US-ben kiesik a /j/, ami /zʊu/-t eredményez. A GB nyelvjárások ez esetben is több­féle lehetőséget kínálnak: a szóeleji hangsúlyos /z+jʊu/-ból általában kiesik a /j/ hang (/zʊu/), és szintén csak a konzervatívabb változatokra jellemző a /j/ meg­tar­tá­sa (/zjʊu/); nem szóeleji szótagban általában megmarad a /j/, de akad­nak dia­lek­tu­sok, melyekben a /z+j/-ből /ʒ/ alakul ki: /ʒʊu/.

• Zeus /US ˈzʊus; GB ˈzʊus, ˈzjʊus/
• Zune /US ˈzʊun; GB ˈzʊun, ˈzjʊun/
• presume /US pɹə̣ˈzʊum; GB pɹɪˈzjʊum, pɹɪˈʒʊum/

/z+jʊ/

Leggyakrabban itt is összeolvadás következik be, melynek a magyar zs (/ʒ/) lesz az eredménye. Ritkán még megtartják GB-ben a /j/-t külön is, de ez ma már egyre inkább modorosságba hajlik.

• casual /US ˈkæʒuəl, ˈkæʒəwəl, ˈkæʒwəl; GB ˈkæʒuəl, modoros: ˈkæʒjuəl, ˈkæzjuəl/

Hangsúlytalan /z+jʊɹ/

A legtöbb szóban bekövetkezik az összeolvadás, amelyhez ez alkalommal is csat­lakozik a magánhangzó sorvadása (/US ʒəɹ; GB ʒə/), de a GB használat né­mely szónál (pl. azure) még ingadozik mind összeolvadás, mind sorvadás te­kin­te­té­ben.

• pleasure /US ˈplɛʒəɹ; GB ˈplɛʒə/
• closure /US ˈkloʊʒəɹ; GB ˈkloʊʒə/
• azure /US ˈæʒəɹ; GB ˈæʒə, ˈæʒjʊə, ˈæzjʊə/

/θ+j/

Az eddigiekkel ellentétben ez a ritka hangkapcsolat nem képes össze­ol­va­dás­ra (így ebből végképp nem lehet magyar ty), legfeljebb a /j/ eshet ki a szótag ele­jén álló /θ/ mögül – és az esetek túlnyomó részében ki is esik US-ben hang­sú­lyos helyzetben. GB-ben is úgy tűnik, kezd elterjedni a /j/ kiesése, de ma még a meg­tartása nem szá­mít modorosnak. Szótaghatáron azonban mindig megőrzik a /j/-t US-ben és GB-ben is.

Magyarosan: a Matthew nem lehet sem "metyú", sem "mettyú".

• enthusiastic /US ɪnˌθʊuziˈæstɪk; GB ɪnˌθʊuziˈæstɪk, ɪnˌθjʊuziˈæstɪk/
• Matthew /ˈmæθjʊu; hibás magyaros: ˈmæcʊu/

/t, d, s, z/ + you(r)

A you és a your névmásoknak van egy olyan különleges képességük, hogy az előttük álló szó utolsó hangját magukhoz tudják hasonítani, sőt, még akár össze is olvad­hat­nak vele, főleg gyorsabb beszédtempó mellett. Erre más szavak nem képesek, tehát ha egy mondatban a you-t ki­cse­rél­jük pl. Yin-re (meet you helyett meet Yin), máris nem történhet meg az össze­ol­va­dás.

• meet you [ˈmɪitjμ, ˈmɪiʧμ] /ˈmɪit ju/
• need you [ˈnɪidjμ, ˈnɪiʤμ] /ˈnɪid ju/
• miss you [ˈmɩsjμ, ˈmɩʃjμ, ˈmɩʃμ] /ˈmɪs ju/
• raise you [ˈɹ̮Eɪzjμ, ˈɹ̮Eɪʒjμ, ˈɹ̮Eɪʒμ] /ˈɹeɪz ju/

Összefoglalva

Ne felejtsük tehát: ha egy angol beszédében a magyar ty, gy vagy ny hangot véljük felfedezni, az csak érzéki csalódás.