A múltkori általános bevezető után most ismerkedjünk meg a spanyol nyelv beszédhangjaival: először a magánhangzókkal, aztán a mássalhangzókkal.
Ebben a posztban fonémákról és allofónokról lesz szó, melyekről már olvashattunk korábban is, és többször fogok hivatkozni az angol magán- és mássalhangzókra, ill. a magyar beszédhangokra is.
Magánhangzók
Tiszta magánhangzók
A hangsúlyos helyzetű tiszta magánhangzók nyílt szótagban – tehát amikor a szótag magánhangzóra végződik – rendszerint kissé megnyúlnak, amit a [ˑ] karakter jelöl.
Az /e/ és az /o/ fonémának van egy nyíltabb és egy zártabb allófónja is, de e hangok tényleges kiejtése nagyobb szórást mutat a nyelvjárások között is.
| /i/ | [i] | Megfelel a magyar rövid i hangnak. línea [ˈliˑnea] /ˈlinea/ (vonal), litro [ˈlit̪ɾo] /ˈlitɾo/ (liter) |
| /e/1 | [E] | Ez a hang a magyar e és é között van, nagyjából megegyezik az angol set szóban lévő magánhangzóval. Hangsúlyos szótagban így ejtik az /e/ fonémát. pero [ˈpEˑɾo] /ˈpeɾo/ (de), letra [ˈlEt̪ɾa] /ˈletɾa/ (betű) |
| /e/2 | [e] | A magyar é hangnál kicsit nyíltabb, rövid hang. Hangsúlytalan szótagban ejtik így az /e/ fonémát. límite [ˈliˑmit̪e] /ˈlimite/ (határ), parte [ˈpaɾt̪e] /ˈpaɾte/ (rész) |
| /a/ | [a] | A magyar á hangnál nagyon kicsit hátrébb képzett, rövid hang. mano [ˈmaˑno] /ˈmano/ (kéz), pera [ˈpEˑɾa] /ˈpeɾa/ (körte) |
| /u/ | [u] | Megfelel a magyar u hangnak. calcula [kalˈkuˑla] /kalˈkula/ (kiszámol), tumba [ˈt̪umba] /ˈtumba/ (sírhely) |
| /o/1 | [σ] | Megfelel a magyar rövid o hangnak. Hangsúlyos szótagban így ejtik az /o/ fonémát. come [ˈkσˑme] /ˈkome/ (eszik), calor [kaˈlσɾ] /kaˈloɾ/ (hő) |
| /o/2 | [o] | A magyar hosszú ó hangnál kicsit nyíltabb, rövid hang. Hangsúlytalan szótagban ejtik így az /o/ fonémát. muro [ˈmuˑɾo] /ˈmuɾo/ (fal), color [koˈlσɾ] /koˈloɾ/ (szín) |
Kettőshangzók
A spanyol kettőshangzók két-két teljes értékű tiszta magánhangzóból állnak, melyek nemcsak szón belül alkothatnak kettőshangzót, hanem szavak határán egymás mellé kerülve is összekapcsolódhatnak – ahogy erről már múltkor is volt szó. A tiszta magánhangzókkal ellentétben a kettőshangzók nyílt szótagban sem nyúlnak meg.
- /ae/ – trae /tɾae/ (hoz, okoz, visel)
- /ai/ – aire /ˈaiɾe/ (levegő)
- /ao/ – caos /kaos/ (káosz)
- /au/ – autor /auˈtoɾ/ (szerző)
- /ea/ – crea /kɾea/ (készít)
- /ei/ – treinta /ˈtɾeinta/ (harminc)
- /eo/ – creo /kɾeo/ (készítek/hiszek)
- /eu/ – Europa /euˈɾopa/ (Európa)
- /ia/ – día /dia/ (nap)
- /ie/ – críe /kɾie/ (tenyésszen)
- /io/ – mío /mio/ (enyém)
- /iu/ – comí una pera /koˈmiunaˈpeɾa/ (ettem egy körtét)
- /oa/ – boa /boa/ (boa)
- /oe/ – lo espero /loesˈpeɾo/ (remélem)
- /oi/ – doy /doi/ (adok)
- /ou/ – lo usamos /louˈsamos/ (használjuk)
- /ua/ – continúa /kontiˈnua/ (folytat)
- /ue/ – continúe /kontiˈnue/ (folytassa)
- /ui/ – muy /mui vagy mwi/ (nagyon)
- /uo/ – continúo /kontiˈnuo/ (folytatom)
Ahogy arról már esett szó, a /ja, je, jo, ju, wa, we, wi, wo/ hangkapcsolatok nem kettőshangzók, hanem egy mássalhangzó (/j, w/) és egy magánhangzó szekvenciái, pl. continuo /konˈtinwo/ (folyamatos, vö. continúo /kontiˈnuo/).
Mássalhangzók
Orrhangok
Az orrhangok közül az /n/ a legérdekesebb, mivel számos allofónja van, mert szinte mindig hasonul a képzés helye szerint a következő mássalhangzóhoz, de ez ne riasszon meg senkit, hiszen ezeket az allofónokat automatikusan kiejtjük, ha az őket követő hangot helyesen ejtjük, és persze ha nem akarunk minden áron [n]-et ejteni helyettük.
| /m/ | [m] | Megfelel a magyar m hangnak. Szó végén nem fordul elő, a szóvégi -m betű /n/-et jelöl. mil /mil/ (ezer), comió /koˈmjo/ (evett) |
| /ɲ/ | [ɲ] | Megfelel a magyar ny hangnak, írásban az ñ betű jelöli. niño /ˈniɲo/ (fiú), año /ˈaɲo/ (év) |
| /n/1 | [n] | Megfelel a magyar n hangnak. Magánhangzó előtt és szünet előtt fordul elő, továbbá amikor nem hasonul az azt követő mássalhangzóhoz. número [ˈnuˑmeɾo] /ˈnumeɾo/, pena [ˈpEˑna] /ˈpena/ (büntetés, fájdalom), crean [kɾEan] /kɾean/ (készítenek), álbum [ˈalβun] /ˈalḅun/ (album) |
| /n/2 | [ŋ] | Ezt a hangot – hozzánk hasonlóan – [g] ill. [k] előtt ejtik a fogmedernél képzett [n] helyett. Bizonyos nyelvjárásokban a szóvégi /n/-et is ezzel az ínyvitorlánál képzett allofónnal ejtik. tengo [ˈt̪Eŋgo] /ˈtengo/ (nekem van, angol: I have), tranquilo [t̪ɾaŋˈkiˑlo] /tɾanˈkilo/ (nyugodt) |
| /n/3 | [ɴ] | Ezt az orrhangot a nyelvcsapnál képzik. Akkor fordul elő, ha a szintén a nyelvcsapnál képzett [χ] előtt áll (lásd később). en Japón [eɴχaˈpσn] /en xaˈpon/ (Japánban) |
| /n/4 | [ɱ] | Az /f/ előtti /n/ hangot hozzánk hasonlóan a spanyolok is az alsó ajak és a felső fogsor összeérintésével képzik. triunfo [t̪ɾiˈuɱfo] /tɾiˈunfo/ (győzelem) |
| /n/5 | [m] | Ha [p] ill. [b] előtt áll, [m]-nek ejtik, akárcsak a magyarban. envío [emˈbio] /enˈbio/ (küldök) |
| /n/6 | [ņ] | Ha [ʧ] ill. [ʤ] előtt áll, [ņ]-nek ejtik, akárcsak a magyarban, de e hang képzéséről már az angol „nyú-tyú-gyú” kapcsán is esett szó. un chico [uņˈʧiˑko] /un ˈʧiko/ (egy fiú) |
| /n/7 | [ɲ] | Az /n/ hasonul a [ɟʝ]-hez (azaz a gy-hez), [ʝ]-hez ill. [ʎ]-hez (lásd később) is, ekkor [ɲ]-nek, azaz ny-nek ejtik, akárcsak a magyarban. con hielo [koɲˈɟʝEˑlo] /konˈʝelo/ (jéggel) |
| /n/8 | [n̪] | A felső fogsornál képzett (dentális) [t̪] ill. [d̪] előtt szintén a felső fogsornál képezve [n̪]-nek ejtik. tanto [ˈt̪an̪t̪o] /ˈtanto/ (annyi) |
Zárhangok
A magyarhoz hasonlóan a spanyolban a zöngétlen /p, t, k/ mellett léteznek a zöngés /b, d, g/ fonémák is, ezek mindegyike rendelkezik azonban egy-egy fontos allofónnal: a /b, d/-nek approximáns – [β, δ] –, a /g/-nek konstriktív (frikatív) – [ɣ] – változata van. Fontos elsajátítanunk ezeket az allofónokat, mert gyakorlatilag többet használják őket, mint a zárhangokat, melyek csak szünet után és orrhangok után fordulnak elő, így minden más helyzetben a „lágy”, azaz teljes zárat nem alkotó változatok jelennek meg. Mivel allofónokról van szó, ezért fonémikus átírásban nem kellenne megjelenniük, de fontosságukra tekintettel a „lágy” változatokat egy apró pont fogja jelezni a karakterek alatt vagy felett a fonémikus átírásban, hogy jelezze, hogy ugyanannak a fonémának egy másik allofónját kell használni: /ḅ, ḍ, ġ/
A spanyol egyik jellegzetessége, hogy nem létezik benne a /v/ fonéma, így a v betű soha nem /v/-t jelöl, hanem mindig úgy viselkedik, mint a b betű, tehát a /b/ fonéma valamelyik allofónját jelöli, szóval a spanyolban úgy viszonyul egymáshoz a b és a v, mint a magyarban a j és az ly: két betű – egy fonéma.
| /p/ | [p] | Megfelel a magyar p-nek. pelo [ˈpEˑlo] /ˈpelo/ (haj), mapa [ˈmaˑpa] /mapa/ (térkép) |
| /b/1 | [b] | Megfelel a magyar b-nek. Csak /n/ ill. /m/ után ejtik [b]-nek, együttesen [mb]-nek. invierno [imˈbjEɾno] /imˈbjeɾno/ (tél), embolia [emˈbσˑlja] /emˈbolja/ (embólia), en vano [emˈbaˑno] /en ˈbano/ (hiába) |
| /ḅ/2 | [b] | Megfelel a magyar b-nek. A /ḅ/-vel kezdődő szavakat csak szünet után ejtik [b]-vel, egyébként [β]-vel – lásd a következő pontot. Erre a kétféle kiejtésre hívja fel a figyelmet az apró pont: /ḅ/. banco [ˈbaŋko] /ˈḅanko/ (bank), vaca [ˈbaˑka] /ˈḅaka/ (tehén) |
| /ḅ/3 | [β] | Lágy, b-szerű hang, melynek ejtésekor a két ajak csak megközelíti egymást, de nem érnek össze. Nem ajakkerekítéses az angolból ismert [w]-vel ellentétben. A /ḅ/-vel kezdődő szavakat akkor ejtik így, ha előtte nem szünet vagy [m] van. el banco [elˈβaŋko] /el ˈḅanko/ (a bank), una vaca [unaˈβaˑka] /una ˈḅaka/ (egy tehén), lobo [ˈlσˑβo] /ˈloḅo/ (farkas) |
| /ḅ/4 | [β̥] | Az előbbi hang zöngétlenedik, ha zöngétlen mássalhangzó előtt áll, akár p-vel, akár b-vel írják. Ilyenkor előfordulhat, hogy [p]-nek ejtik. óptica [ˈσβ̥t̪ika, ˈσpt̪ika] /ˈoḅtika, ˈoptika/ (optika), obtener [oβ̥t̪eˈnEɾ, opt̪eˈnEɾ] /oḅteˈneɾ, opteˈneɾ/ (megszerezni) |
| /t/ (/t̪/) | [t̪] | A magyarral és az angollal ellentétben a spanyol [t̪] dentális, azaz a nyelv a felső fogsornál képez zárat, nem a fogmedernél vagy a fogsorok között, emiatt keményebben, pattanóbban hangzik. Szokták /t̪/-ként is jelölni, de ez a kiegészítő jel fonémaszinten mellőzhető. toro [ˈt̪σˑɾo] /ˈtoɾo/ (bika), veinte [ˈbEin̪t̪e] /ˈḅeinte/ (húsz) |
| /d/1 (/d̪/) | [d̪] | A [t] zöngés párja, így ez a hang is dentális. Szokták /d̪/-ként is jelölni, de fonémaszinten a /d/ is elegendő. Csak /n/ ill. /l/ után ejtik [d̪]-nek a /d/-t. falda [ˈfal̪d̪a] /ˈfalda/ (szoknya), mundo [ˈmun̪d̪o] /ˈmundo/ (világ) |
| /ḍ/2 | [d] | A /ḍ/-vel kezdődő szavakat csak szünet után ejtik [d̪]-vel, egyébként [δ]-vel – lásd a következő pontot. Erre a kétféle kiejtésre hívja fel a figyelmet az apró pont: /ḍ/. dama [ˈd̪aˑma] /ˈḍama/ (dáma, hölgy), dormí [d̪oɾˈmi] /ḍoɾˈmi/ (aludtam) |
| /ḍ/3 | [δ] | E hang ejtésekor az angol [ð]-hez hasonlóan a nyelv hegyét a két fogsor közé kell helyezni, annál azonban lágyabb hangzású ez a hang, mert a nyelv csak az alsó fogsorral érintkezik, a felsővel nem. A görög delta jelöli. A /ḍ/-vel kezdődő szavakat akkor ejtik így, ha előtte nem szünet vagy [n] vagy [l] van. la dama [laˈδaˑma] /la ˈḍama/ (a hölgy), me dormí [meδoɾˈmi] /meḍoɾˈmi/ (elaludtam) todo [ˈt̪σˑδo] /ˈtoḍo/ (minden) duda [ˈd̪uˑδa] /ˈḍuḍa/ (kétség) la duda [laˈδuˑδa] /la ˈḍuḍa/ (a kétség) |
| /ḍ/4 | [δ̥] | Az előbbi hang zöngétlenedik, ha zöngétlen mássalhangzó előtt áll, akár t-vel, akár d-vel írják. Ilyenkor előfordulhat, hogy [t̪]-nek ejtik. adquiero [aδ̥ˈkjEˑɾo, at̪ˈkjEˑɾo] /aḍˈkjeɾo, atˈkjeɾo/ (beszerzek) |
| /k/1 | [k] | Megegyezik a magyar k-val. Az /a, o, u/ hangok előtt c, az /e, i/ hangok előtt qu jelöli írásban. culpa [ˈkulpa] /ˈkulpa/ (vétek), máquina [ˈmaˑkina] /ˈmakina/ (gép) |
| /g/1 | [g] | Megfelel a magyar g-nek. Az /a, o, u/ hangok előtt g, az /e, i/ hangok előtt gu jelöli írásban. Csak /n/ után ejtik [g]-nek a /g/-t, azaz együtt [ŋg]-nek. vengo [ˈbEŋgo] /ˈḅengo/ (jövök), propongo [pɾoˈpσŋgo] /pɾoˈpongo/ (javaslom) |
| /ġ/2 | [g] | A /ġ/-vel kezdődő szavakat csak szünet után ejtik [g]-vel, egyébként [ɣ]-vel – lásd a következő pontot. Erre a kétféle kiejtésre hívja fel a figyelmet az apró pont: /ġ/. guía [gia] /ġia/ (útmutató), galería [galeˈɾia] /ġaleˈɾia/ (galéria) |
| /ġ/3 | [ɣ] | Lágy, g-szerű hang, melynek ejtésekor a nyelv és a lágy szájpadlás csak megközelítik egymást, de nem érnek össze. A /ġ/-vel kezdődő szavakat akkor ejtik így, ha előtte nem szünet vagy /n/ van. la guía [laˈɣia] /la ˈġia/ (az útmutató), la galería [laɣaleˈɾia] /la ġaleˈɾia/ (a galéria), oigo [ˈσiɣo] /ˈoiġo/ (hallok), agua [ˈaˑɣwa] /ˈaġwa/ (víz), alguien [ˈalɣjen] /ˈalġjen/ (valaki) negro [ˈnEˑɣɾo] /ˈneġɾo/ (fekete) |
| /ġ/4 | [ɣ̊] | Az előbbi hang zöngétlenedik, ha zöngétlen mássalhangzó előtt áll, akár c-vel, akár g-vel írják. Ilyenkor előfordulhat, hogy [k]-nak ejtik. actor [aɣ̊ˈt̪σɾ, akˈt̪σɾ] /aġˈtoɾ, akˈtoɾ/ (színész) |
Réshangok
| /f/ | [f] | Megfelel a magyar f-nek. fuego /ˈfweġo/ (tűz), fotografía /ˌfotoġɾaˈfia/ (fénykép) |
| /x/ | [χ]SP [x]AM | Ezt a h-szerű hangot eltérően ejtik Spanyolországban és Latin-Amerikában. Spanyolországban a nyelvcsapnál szűkítik le a kiáramló levegő útját, mely erőteljes krákogó hangzást eredményez: [χ] – ez a hang ismerős lehet a németből vagy a hollandból. Amerikában pedig kissé előbbre, a lágy szájpadlásnál hozzák létre a szűkületet, ettől megmarad az erőteljes surlódó hangzás, de már krákogás nélkül: [x] – ez a hang a magyarban is gyakran előfordul, pl. az ihlet szóban. Ezt a hangot írásban a j betű ill. a ge/gi betűkapcsolatból a g jelöli. general [SP χeneˈɾal; AM xeneˈɾal] /xeneˈɾal/ (általános) mágico [SP ˈmaˑχiko; AM ˈmaˑxiko] /ˈmaxiko/ (varázslatos) pájaro [SP ˈpaˑχaɾo; AM ˈpaˑxaɾo] /ˈpaxaɾo/ (madár) |
| /s/1 | [s̨]SP [s]AM | Ezt a hangot eltérően ejtik Spanyolországban és Latin-Amerikában. Spanyolországban ez egy olyan sz-szerű hang, mely képzésekor a nyelv nem a fogsorhoz, hanem a felső fogmederhez tereli a levegőt, így egy sz és s közötti hang keletkezik. Amerikában viszont megfelel a magyar sz-nek. sopa [SP ˈs̨σˑpa; AM ˈsσˑpa] /ˈsopa/ (leves), Carlos [SP ˈkaɾlos̨; AM ˈkaɾlos] /ˈkaɾlos/, caso [SP ˈkaˑs̨o; AM ˈkaˑso] /ˈkaso/ (eset) |
| /s/2 | [z̨]SP [z]AM | Ez az előbbi hang zöngés párja, amely a zöngésség szerinti hasonulás miatt jelenik meg zöngés mássalhangzók előtt. tres vasos [SP ˈt̪ɾEz̨ˈβaˑs̨os̨; AM ˈt̪ɾEzˈβaˑsos] /ˈtres ˈḅasos/ (három pohár) |
| /θ/1 | [θ]SP [s]AM | Ezt a hangot eltérően ejtik Spanyolországban és Latin-Amerikában. Spanyolországban az angolból ismert [θ]-ként ejtik, tehát a nyelv peremét a két fogsor közé csúsztatják és úgy préselik ki a levegőt. Zöngétlen hang, azaz a hangszálak nem rezegnek ejtése közben. Írásban a z betű ill. a ce/ci betűkapcsolatból a c jelöli. Amerikában ez a fonéma beleolvadt az /s/-be, így ejtése megfelel a magyar sz-nek. cinco [SP ˈθiŋko; AM ˈsiŋko] /ˈθinko/ (öt), zapato [SP θaˈpaˑt̪o; AM saˈpaˑt̪o] /θaˈpato/ (cipő), civilización [SP θiβiliθaˈθjσn; AM siβilisaˈsjσn] /θiḅiliθaˈθjon/, canción [SP kanˈθjσn; AM kanˈsjσn] /kanˈθjon/ (dal), acción [SP aɣ̊ˈθjσn; AM aɣ̊ˈsjσn] /aġˈθjon/ (cselekvés), voz [SP bσθ; AM bσs] /ḅoθ/ (hang) |
| /θ/2 | [ð]SP [z]AM | Az előbbi hangok zöngés párjai, amely a zöngésség szerinti hasonulás miatt jelenik meg zöngés mássalhangzók előtt. Spanyolországban tehát megegyezik az angolból ismert [ð]-vel, Amerikában pedig a magyar z-vel. en voz baja [SP emˈbσð ˈβaˑχa; AM emˈbσz ˈβaˑxa] /en ˈboθ ˈḅaxa/ (halkan) |
| /ʝ/1 | [ʝ] | E hang képzésekor a nyelv közelebb kerül a szájpadláshoz, mint a magyar j ejtésekor, így a levegő erőteljesebb surlódását okozza. Magánhangzók között valamint /n/-től és /l/-től eltérő mássalhangzó után ejtik így ezt a fonémát, és csak szótag elején állhat. Ebbe a fonémába sok nyelvjárásban beleolvadt a /ʎ/ fonéma (lásd a laterálisoknál), így ott az -y- mellett az -ll- betűkapcsolat is ezt a fonémát jelöli. mayo [ˈmaˑʝo] /ˈmaʝo/ (május), incluye [iŋˈkluˑʝe] /inˈkluʝe/ (tartalmaz), la hierba [laˈʝEɾβa] /laˈʝeɾḅa/ (a fű), /ʎ/ fonéma helyett: calle [ˈkaˑʝe, ˈkaˑʎe] /ˈkaʎe/ (utca) |
| /ʝ/2 | [ɟʝ] | Ez a hang megfelel a magyar gy-nek, tehát az előbbi [ʝ] hangtól annyiban tér el, hogy a nyelv kezdetben érintkezik a szájpadlással. Gyakran ejtik így a /ʝ/-t, amikor szünet, /n/ vagy /l/ után áll (melyekből ilyenkor a hasonulás miatt [ɲ] ill. [ʎ] lesz, még azokban a nyelvjárásokban is, ahol a /ʎ/ fonémaként nem létezik), de ejthetik az imént ismertetett [ʝ]-ként is. (A fonetikus jelölésre jobb lenne, ha a két karakter össze lenne kötve, mint pl. a [ʧ], de ilyen karakter sajnos nincs, így marad a [ɟʝ], vagy esetleg simán csak [ɟ].) ya [ɟʝa, ʝa] /ʝa/ (már), hierba [ˈɟʝEɾβa, ˈʝEɾβa] /ˈʝeɾḅa/ (fű), /ʎ/ fonéma helyett: lluvia [ˈɟʝuˑβja, ˈʎuˑβja] /ˈʎuḅja/ (eső), /n/ után: con hierba [koɲˈɟʝEɾβa] /konˈʝeɾḅa/ (fűvel), /l/ után: el hielo eʎˈɟʝEˑlo] /elˈʝelo/ (a jég) |
| /ʝ/3 | [ʤ] [ʒ] [ʃ] | Mindkét előbbi allofón, tehát a [ʝ] és a [ɟʝ] hang helyett is sok, elsősorban amerikai nyelvjárásban a [ʤ, ʒ, ʃ], vagyis az ajakbiggyesztés nélküli dzs, zs, s hangok egyikét ejtik. De ez nem okoz túl nagy problémát, mivel ezek a hangok egyébként nem használatosak a spanyolban, tehát nem tudnak más szavakkal kiejtési egybeesést okozni. mayo [ˈmaˑʤo] /ˈmaʝo/ (május), incluye [iŋˈkluˑʤe] /inˈkluʝe/ (tartalmaz), la hierba [laˈʤEɾβa] /laˈʝeɾḅa/ (a fű); /ʎ/ fonéma helyett: calle [ˈkaˑʤe] /ˈkaʎe/ (utca); ya [ʤa] /ʝa/ (már), hierba [ˈʤEɾβa] /ˈʝeɾḅa/ (fű), /ʎ/ fonéma helyett: lluvia [ˈʤuˑβja] /ˈʎuḅja/ (eső), /n/ után: con hierba [koņˈʤEɾβa] /konˈʝeɾḅa/ (fűvel), /l/ után: el hielo [eļˈʤEˑlo] /elˈʝelo/ (a jég) |
Zár-réshangok
A spanyol csak egy zár-réshang fonémát ismer: a /ʧ/-t, De amint láttuk, a /ʝ/ allofónjaiként ismeri a szintén zár-réshang [ʤ]-t és [ɟʝ]-t is.
| /ʧ/ | [ʧ] | Hasonló a magyar cs-hez, de azzal ellentétben nem ajakbiggyesztéssel ejtik. Írásban a ch betűkapcsolat jelöli. chico /ˈʧiko/ (fiú), coche /ˈkoʧe/ (kocsi) |
Approximánsok
| /j/ | [j] | Megfelel a magyar j-nek. Ez a hang – a /ʝ/-vel ellentétben – soha nem áll egy szótag legelején, hanem mindig egy másik mássalhangzót követ. Lassú, tagolt beszédben ejthetik [i]-nek is. Írásban az i betű jelöli. principio /pɾinˈθipjo/ (elv), infierno /inˈfjeɾno/ (pokol), bien /ḅjen/ (jól), memoria /meˈmoɾja/ (emlékezet) |
| /w/ | [w] | Megfelel az angolból ismert [w] hangnak, tehát ejtésekor ajkunkat az [u] ejtésére kell beállítanunk, majd azonnal át kell térni a következő magánhangzóra. Lassú, tagolt beszédben ejthetik [u]-nak is. Írásban az u vagy az ü betű jelöli. hueso /ˈweso/ (csont), huérfano /ˈweɾfano/ (árva), puerto /ˈpweɾto/ (kikötő), Venezuela /ḅeneˈθwela/, igual /iˈġwal/ (egyenlő), fui /fwi/ (voltam/mentem), pingüino /pinˈgwino/ (pingvin), cigüeña /θiˈġweɲa/ (gólya) |
Laterálisok
| /ʎ/ | [ʎ] [ʝ] [ɟʝ] | Ez a hang megfelel az egykori magyar ly hangnak, de ahogy a magyarban is beleolvadt a /j/-be, úgy sok spanyol nyelvjárásban is már egyesült a /ʝ/-vel (főleg Amerikában, de Európában is terjed az összeolvadás), így annak két allofónjával ([ʝ] és [ɟʝ]) ejtik. Az [ʎ] (ly) és az l között annyi a különbség, mint az ny és az n között, tehát az [ʎ] képzésekor nem a nyelv hegye érintkezik a fogmederrel (mint az l-nél és az n-nél), hanem a hegye mögötti terület simul hozzá a szájpadláshoz (mint az ny-nél). Írásban mindig az ll betűkapcsolat jelöli – még szó elején is, bármilyen szokatlanul is néz ki. valle [ˈbaˑʎe, ˈbaˑʝe] /ˈḅaʎe/ (völgy), amarillo [amaˈɾiˑʎo, amaˈɾiˑʝo] /amaˈɾiʎo/ (sárga), Mallorca [maˈʎσɾka, maˈʝσɾka] /maˈʎoɾka/, llave [ˈʎaˑβe, ˈɟʝaˑβe, ˈʝaˑβe] /ˈʎaḅe/ (kulcs) |
| /l/1 | [l] | Megegyezik a magyarban használt l-lel. Ezt az allofónt akkor használják, ha nem szájpadlásnál ill. felső fogsornál képzett mássalhangzó követi. metal [meˈt̪al] /meˈtal/ (fém), libro [ˈliβɾo] /ˈliḅɾo/ (könyv) |
| /l/2 | [ʎ] | Bár fonémaként a két sorral feljebb ismertetett /ʎ/ eltűnőben van, beszédhangként az [ʎ] továbbra is él, mivel a hasonulás miatt így ejtik az /l/-et /ʝ/ és /ɲ/ előtt. el ñu [eʎˈɲu] /el ˈɲu/ (a gnú), el yudo [eʎˈɟʝuˑδo] /el ˈʝuḍo/ (a dzsúdó) |
| /l/3 | [l̪] | A felső fogsornál képzett (dentális) [t̪] ill. [d̪] előtt szintén a felső fogsornál képezve [l̪]-nek ejtik. el día [el̪ˈd̪ia] /el ˈdia/ (a nap) |
| /l/4 | [ļ] | Ha [ʧ] ill. [ʤ] előtt áll, [ļ]-nek ejtik, akárcsak a magyarban. el chico [eļˈʧiˑko /el ˈʧiko/ (a fiú) |
Pergőhangok
| /ɾ/ | [ɾ] | Ezt a hangot tap-nek nevezik, és megegyezik a magyarban használt rövid, nem pergetett r-rel, tehát ejtésekor a nyelv hegye egyszer röviden hozzácsapódik a fogmederhez. Nem azonos az (amerikai) angolban használt flap-pel ([ɿ], erről bővebben az angol mássalhangzók ismertetésénél már szóltam). Ez a hang bárhol előfordulhat, kivéve ha szó elején vagy az /n/, /l/, /s/ vagy egy másik /ɾ/ hang után áll. Ezt a hangot írásban az r betű jelöli. cara [ˈkaˑɾa] /ˈkaɾa/ (arc), perla [ˈpEɾla] /ˈpeɾla/ (gyöngy), hombre [ˈσmbɾe] /ˈombɾe/ (ember), verde [ˈbEɾδe] /ˈḅeɾḍe/ (zöld), dolor [d̪oˈlσɾ] /ḍoˈloɾ/ (fájdalom) |
| (/ɾ/) | ([r]) | Lassú, tagolt, hangsúlyozott beszédben előfordulhat, hogy az /ɾ/ hangot szótag végén erősebben pergetik: [r]. dolor [d̪oˈlσr] /ḍoˈloɾ/ (fájdalom) |
| /rː/ | [rː] | Hasonló a magyar pergetett (hosszú) r-hez, de míg a magyarban csak egyszer vagy kétszer csapódik a nyelv hegye a fogmederhez, addig a spanyolban háromszor vagy akár négyszer is. Ez a hang – melyet írásban szintén az r betű jelöl – csak szó elején vagy az /ɾ/, /n/, /l/ vagy /s/ hangok egyike után állhat. Ez utóbbi esetben az /s/ rendszerint hasonul az /rː/-hez, így kiejtése [ɾ] lesz, tehát a /ɾrː/ és a /srː/ fonémakapcsolatok kiejtése azonos lesz: [ɾrː]. Azokat a szavakat, melyek -rr- betűkapcsolatot tartalmaznak, általában csak egy hosszú /rː/ hanggal szokták átírni, pl. perro /ˈperːo/. A spanyol szótagok azonban, ha tehetik, mássalhangzóval kezdődnek, így /ˈpe.rːo/-ként kellene szótagolni, vagyis az első szótagnak nyílt szótagnak kellene lennie, ami a magánhangzó megnyúlását vonja maga után, tehát a kiejtésének [ˈpEˑrːo]-nak kellene lennie. De nem tapasztalunk megnyúlást, következésképpen az első szótagnak zártnak kell lennie, azaz mássalhangzóra kell végződnie (/ˈperː.o/), ekkor viszont a második szótag nem kezdődne mássalhangzóval, ami ellentétes a spanyol nyelv egyik erős szabályával. Az ellentmondást egyféleképpen lehet feloldani: valójában nem egy /rː/ fonéma áll itt, hanem egy /ɾ/ és egy /rː/, melyek külön szótaghoz tartoznak: /ˈpeɾ.rːo/ [ˈpEɾrːo]. perro [ˈpEɾrːo] /ˈpeɾrːo/ (kutya), radio [ˈrːaˑδjo] /ˈrːaḍjo/ (rádió), honrado [onˈrːaˑδo] /onˈrːaḍo/ (becsületes), alrededor [alrːeδeˈδσɾ] /alrːeḍeˈḍoɾ/ (körül), las rocas [SP laɾˈrːσˑkas̨; AM laɾˈrːσˑkas] /lasˈrːokas/ (a sziklák) |
Ezek a spanyol nyelv beszédhangjai – persze helyi nyelvjárásokban előfordulhatnak ezektől eltérő hangok is.
