Jó cikk, vote! Különösen azért, mert mikor megláttam féltem, h kimaradnak majd a kettős- és más többeshangzók, de szerencsére nem :)
Remélem lesz hasonló írás konzonánsok terén is, habár ott egyáltalán nincs akkora kavar mint a vowels terén, legalábbis szerintem sokkal feszülősebb az átlagember részéről, h megküzdjön a számára rendkívűl hülyén jegyzett magánhangzók pontos kiejtésével, ha valaki hát én aztán csak tudom :)
Külön piros pont a beszúrható spec karakterekért! ;)

Ellenben szeretném megragadni az alkalmat és megkérdezni, h afféle (nem tudom pontosan a helyes megfogalmazást sajnos, csak amit a wikin találtam) történeti nyelvészeti cikket/bejegyzést az angol nyelvről, mert nézegettem óangol szövegeket és hát bizony amit ott láttam az inkább a mai németr hajaz mint a mai angolra, persze ezt sok helyen olvastam már de akkor is furcsa.
Szóval csak azért kérdem, mert nekem annyira érdekes, hogyan tudott az angolból az válni ami, míg a német rengeteg ilyen archaikus ógermán elemet megőrzött, gondolok itt csak olyan triviális példákra mint a névelők ugye...

@SakiCitizen: kimaradt egy félmondat, csak hogy értelmét nyerje amit mondani akartam:

"...az angol nyelvről ÍRSZ-E MAJD, mert..."

na ennyi, így már nem is akkora katyvasz :)

@SakiCitizen: Örülök, hogy jónak találtad a cikket, ezek szerint nem volt túlságosan hosszú, bár nem tudom, mennyi idő alatt olvastad végig. ;)

Annak is örülök, hogy írtál egy második hozzászólást is, mert az első után tényleg csak néztem, hogy most akkor mit is akartál kérdezni :) Egyébként tervezek ilyen témájú leírást az angolról, de majd csak később, mert ez inkább csak érdekesség, mint gyakorlatban hasznosítható tudás – jól beszélni angolul ezen ismeretek nélkül is lehet. De majd azért lesz ilyen poszt. ;)

A mássalhangzókról pedig hamarosan, valószínűleg a jövő hét derekán érkezik egy hasonló terjedelmű poszt.

Jó lenne, ha többen visszajeleznétek a fent leírtakkal kapcsolatban, hogy a jövőbeli posztjaimban már támaszkodhassak a korábbi tapasztalatokra és visszjelzésekre.
Tudtam valakinek újat mondani a posztommal? Érthető volt? Bonyolult? Túl részletes? Szájbarágó? Tudományos? Hétköznapi? Milyen volt?

Milyen szép lenne, ha tudnál belinkelni hangmintákat.

Nekem az semmit nem mond, hogy valami a "e és é hang közötti hangtér e felőli részén van", vagy hogy "A magyar u-nál nyíltabban (azaz alacsonyabb nyelvállással), és egy kissé előrébb tolt nyelvállással ejtett, hangzásában o-hoz közelítő hang" .

@fatálista agyhullám-konstruktőr: Erre már én is gondoltam, meglátom, mit tehetek ez ügyben.

@fatálista agyhullám-konstruktőr:
@SakiCitizen:
Közkívánatra: a beszédhangokhoz csatoltam hangmintákat! :) Remélem segítségetekre lesznek.

A teljes szavak kiejtési hangmintáit is csatoltam. Várom a visszajelzéseket!

Fú, köszi, ez így nagyon jó! :)

@fatálista agyhullám-konstruktőr: Végre jött valakitől visszajelzés, köszönöm! Már kezdtem azt hinni, hogy senki sem látogatja az oldalaimat ;) Pedig néhány perce raktam fel egy újabb posztot.

Olvasgatom a blogodat, egész jó, bár néhol szerintem túl részletes, nehéz kivenni a lényeget.

Az amerikai kiejtést szeretném megtanulni. Eddig volt is rá motiváció, napok óta nézegetek videókat róla, stb. Egyre inkább úgy érzem, hogy ezt otthonról rendesen nem lehet megtanulni. Tehát a célom így már csak az, hogy minél inkább tudjam közelíteni. Itt van pl. az angol e, ami a magyar e és é között van, de közelebb az e-hez. Hallgatok a voanews-on cikkeket, de én nem veszek észre különbséget a magyar e és az angol e között. Tehát így én csak a magyart e-t használom. Tehát nekem egy olyan leírás tetszene a legjobban, ami nem a legprecízebb, mert egyszerűen rengeteg energiát kellene beleölni a megtanulásába és szerintem hangzásilag nem lenne olyan nagy különbség, mintha csak azokat a hangokat tanulnánk meg, amik jobban különböznek a magyartól. Jól gondolkozok? Így értetettem a hozzászólásom elején lévő kis kritikát, hogy nekem túlságosan részletes.

Aztán egy másik problémám, hogy hiába látom a can ipa-s képen, hogy hol kellene képzeni a magánhangzókat és hiába van a kis minta hang is, egyszerűen nem tudom rendesen képezni. Ami kis segítséget jelent, hogy egy másik írásban bejelölted, hogy hol vannak a magyar magánhangzók és ehhez képest így tudok viszonyítani. Pl. az æ-nél szépen kijön, hogy a magyar á sorában és e oszlopában van. Tehát ejtek egy magyar á-t, ezzel meg van, hogy mennyire kell kinyitnom a számat, és ebben az állásban ejtek egy e-t, így meg van az æ. De a többinél ezt így már nem nagyon lehet eljátszani. Erre tudsz tippeket adni hogyan lehetne leírás alapján a hangokat képzeni? Te hogyan csinálod?

Még egy dolog, tanulnék új szavakat, amiket már az amerikai kiejtéssel tenném, de nem találok egy normális szótárt, amiben a can ipa szerint lenne megadva a kiejtés, de legalább legyen benne hangos kiejtés, de ne gépi. Eddig a thefreedictionary-t használtam, de nem tűnik olyan jónak és fura jelölést használ. Tehát hol tudnám egyszerűen megtanulni a szavak amerikai kiejtését?

Aztán vannak még ilyen kis trükkök, bizonyos esetekben ha két t van írva, akkor d-t ejtünk. Pl. better, akkor bedör-nek mondjuk. Vagy az internet-ben nem ejtjük az első t-t. Ezekről fogsz írni? (Ha már írtál, akkor bocs, nem néztem még át teljesen a blogod.)

@keyboark: Jók a kérdéseid, csak most sajnos nincs időm válaszolni rájuk, de fogok. Egy pici türelmet kérek.

@keyboark: Bocs, hogy csak most válaszolok, de végre van egy kis időm. Szóval:

Ha a britet választottad volna, azt sem tudnád otthonról tökéletesen megtanulni (de ez nyilván igaz bármilyen idegen nyelvre) ;). Bár ma, a szélessávú internet korában, ez nem is lehetetlen, de mindenképpen rengeteg gyakorlást és eredeti nyelvű szöveghallgatást igényel. Ha tökéletesen nem is, rendesen azért meg lehet tanulni a szobában ülve is, csak sokkal nehezebb. De ahogy látom, jó úton haladsz. :)

Mielőtt válaszolnék a kérdéseidre, hadd térjek ki egy kicsit a fonémikus és a fonetikus átírás közti különbségre. A per jelek közti fonémikus átírás nem konkrét beszédhangokat jelöl, hanem csak a jelentés-megkülönböztető tulajdonsággal bíró hangokat (azaz fonémákat) jelöli különféle karakterekkel, de a tényleges kiejtés ettől eltérhet, pl. a magyar 'tudja' szóban fonémaként /dj/ van, mégis hosszú gy-vel ejtjük. Ennyiből akár számok is jelölhetnék az egyes fonémákat, csak azt még nehezebb lenne kiolvasni. Az egyes fonémák tényleges kiejtését, azaz a konkrét beszédhangokat, a szögletes zárójelek közti fonetikus átírás adja meg, ez azonban nyelvjárásonként eltérő lehet, noha ugyanazzal a fonémikus átírással van leírva. Pl. a 'saw' fonémikusan /sɔː/, de fonetikusan lehet [sɔː, sσː, sɑː], hogy csak párat említsek. Éppen emiatt a többféle kiejtési lehetőség miatt a szótárak mindig csak fonémikus átírást adnak meg, de hogy annak egyes karakterei milyen tényleges beszédhangot jelölnek, az a beszélő nyelvjárásától függ, azokat mindenki behelyettesíti magának. Amint láthattad, a blogom többi posztjában én is többnyire csak fonémikus átírást használok, a lényeg abból is látszik.

A can IPA jelölés a fonetikus átírásnál jön jól, mert pontosabban meg lehet vele adni egy szó (egy adott nyelvjárás szerinti) tényleges kiejtését. A fonémikus átíráshoz viszont nem szükséges a részletes can IPA jelölés, hiszen annak csak az a célja, hogy az egyes fonémákat megkülönböztesse, arra pedig használható a szabványos IPA is, de akár a thefreedictionary átírása is, feltéve, hogy következetes, ezért can IPA átírást használó szótárt nem nagyon fogsz találni, de ez – a fentiek miatt – nem is létszükség. Javaslom egyébként az amerikai kiejtésű webster.com-ot, ami ugyan szintén saját fonémikus átírást használ, de elég pontos, és a thefreedictionary-vel ellentétben jó minőségű, nem gépi hangos minták is vannak a szavakhoz csatolva. Ja, és az eddig megtanult szavak esetében is át kéne térned az amerikai kiejtésre, mert különben következetlen lesz a kiejtésed, ami megnehezíti a beszédértést – akár téged hallgatnak, akár te hallgatsz valakit.

Ami az angol és a magyar e-t illeti, fonémikusan ugyanaz a karakter szokta jelölni (/ɛ/), mégis általában eltérő nyelvmagasságal ejtjük őket ([E] ill. [ɛ]), de például Kaliforniában a magyar e-hez közelebbi nyelvállással ejtik, míg Ausztráliában inkább a magyar é-hez ([e]) közeli hanggal ejtik. És persze a magyar /ɛ/ ejtése sem egységes, szóval előfordulhat, hogy a hallott angol /ɛ/ és az általunk használt magyar /ɛ/ kiejtése nagyon hasonlít egymásra. De ha te nem teszel köztük különbséget, az sem tragédia, mivel az [æ] kiejtésére már rájöttél, így beszédedben következetesen különbséget tudsz tenni az /æ/ és az /ɛ/ között, és kommunikációs szempontból ez a lényeg: a fonémák következetes megkülönböztetése. Ha azonban magas szinten szeretnél angolul beszélni, akkor érdemes elsajátítanod az apróbb eltéréseket is, akár magán-, akár mássalhangzókról van szó.

A can IPA táblázat hangjainak képzésének alapvetően jól álltál neki: az ismert hangoktól érdemes elindulni, és a nyelv apró mozdításaival el lehet érni a hangokat, de ennél még fontosabb, hogy halld a különbséget a hangok között, mert amíg nem hallod, nem is tudod leutánozni. Hiába mozgatod a nyelved, ha nem tudod, mikor érsz el a célba ;) Javaslom, hogy hallgasd meg még párszor fent az /ɛ/ fonéma ismertetésénél azt a hangmintát, ami a négy hang eltérését szemlélteti ([æ ≠ ɛ ≠ E ≠ e]), abban biztos érzékelni fogod a két középső közti eltérést is.
Ami engem illet, én előbb beszéltem angolul, mint ezt a táblázatot megismertem volna, de a te esetedben útmutató lehet, hogy merrefelé keresgéld az angol beszédhangokat, ahogy az [æ] megkeresésekor is tetted. Hasonlóan rátalálhatsz az [ɑ]-ra is, ha kiindulsz pl. a magyar "hat" szóból és az "a" ejtésekor az ajkaidat nem kerekre formálod, hanem széthúzód, mint az á vagy az e ejtésekor. Így megközelítően eljuthatsz a "hot" amerikai ejtéséhez, ami nem úgy hangzik, mint a rövid á-val ejtett "hát". Az meg, hogy a táblázat összes hangját ki tudd ejteni, csak akkor szükséges, ha fonetikusnak vagy fonológusnak készülsz ;)

Én a leírásaimat igyekszem minél precízebben elkészíteni, még akkor is, ha ezzel időnként túl részletes is lesz, mert a sok információból ki-ki eldöntheti, hogy mit tesz magáévá, de ha valami apróbb eltérésről nem szólok, az azt a hamis képet sugallaná, hogy az nem is létezik, akkor meg a hozzáértők – amúgy jogosan – kritikával illethetnének a hiányos leírás miatt.

A 'better' ejtésében valójában soha nem lesz [d], csak egy d-szerű hang, a flap [ɿ]. Erről röviden írtam már a mássalhangzók ismertetésénél, a /t/ 4. allofónjaként:
idegennyelvor.blog.hu/2009/07/09/az_angol_massalhangzok

Az 'internet' első t-jének esetleges eltűnéséről még nem írtam, de hamarosan lesz poszt ilyen és ehhez hasonló egyszerűsödésekről.

Hát ez nem volt egy rövid komment ;)

@IdegenNyelvŐr:
Köszönöm a válaszod!
Sokat okosodtam :)

Meg van az [ɑ] is. Ahogy gyakorolgattam, azon gondolkoztam, hogy valószínűleg használtam ezt a hangot, csak nem volt tudatos. Jobb a helyzet, mint, amiről tudtam :)
Az [E]-nél is hallom a különbségeket, ha lejátszom, amiket felvettél, sőt talán már képezni is tudom, de esélyes, hogy ezt nem fogom használni, alig érzek különbséget, a magyar e-hez.
Sőt az [ɑ]-hoz hasonlóan meg van az [ʌ] is, de lehet ez is úgy fog járni, mint az e és simán [ɑ]-nak fogom ejteni. Vannak olyan szavak, amik csak ebben az egy hangban különböznek? Talán kellene, ha már vannak rá külön fonémák, de most egy sem jut eszembe.

A webster.com alatt gondolom a www.merriam-webster.com-ot érted, legalábbis ez jön be rá. Nézegettem ezt is, de itt is elég zajos a kiejtés, azt pedig nem tudtam, hogy amerikai. Erre egyébként van egy egész jó kis Firefox kiterjesztés: addons.mozilla.org/en-US/firefox/addon/1689 csak ki kell jelölni a szót, aztán jobb klikk pronounce.
A thefreedictionary-t nem tudom, hogy mennyire nézted meg, de abban általában van háromféle kiejtés is. Egy a szó mellett, ez nagyon zajos és eléggé mély hangon van, plusz még van kettő, amik amerikai, angol zászlókkal vannak jelölve.
Sztakiról mi a véleményed, abban is van UK, US fonetikus (fonetikus? szögletes zárójel miatt annak kellene lennie) jelölés és még kiejtés is. Ez vajon amerikai lenne?

"Én a leírásaimat igyekszem minél precízebben elkészíteni, még akkor is, ha ezzel időnként túl részletes is lesz, mert a sok információból ki-ki eldöntheti, hogy mit tesz magáévá"

Ezt el is fogadom, hogy a maximumra törekedsz. Csak épp nehéz eldönteni a sok információból, mi a legfontosabb. Biztos mindenre azért nincs szükség, ahhoz, hogy ne Pákósan beszéljünk :)

"A 'better' ejtésében valójában soha nem lesz [d], csak egy d-szerű hang"

Ha jobban odafigyelek, akkor ez nekem ilyen elharapott d-nek tűnik.

@keyboark:
"valószínűleg használtam ezt a hangot, csak nem volt tudatos"
Igen, nekem is szokott olyan benyomásom lenni, hogy a tanulók azt hiszik, nem tudnak valamit, pedig tudják. :)

Az /ɑ/ és az /ʌ/ külön fonémák, ezért jelentés-megkülönböztető szerepük van, pl. hot/hut, not/nut, lock/luck, dock/duck.

Webster: Igen, arra gondoltam, csak a webster.com-ot könnyebb beírni ;), de az általad ajánlott plug-innel meg még egyszerűbb – ezt én sem ismertem.

A thefreedictionary-t én is ismerem, de a hangminták minősége hagy némi kívánnivalót maga után. Az egy dolog, hogy zajosak, de a zászlós kiejtések közül sok szónak az eleje vagy a vége le is marad, annyira meg vannak vágva. Gondolom mp3 formátumban vannak, amibe néha becsúszik egy-egy tömörítési hiba is a feltételezhetően alacsony mintavételezés mellett, ilyenkor nyikkan vagy kattan egyet a felvétel. A szó melletti mély hangú úr (időnként hölgy) viszont amerikainak hangzik.

Sztaki: természetesen az is fonémikus átírást használ, még ha nem is per jelek közé teszi. De az egyébként érdekes megoldást választott: a brit kiejtést túl leegyszerűsíti azzal, hogy nem jelöli a hangsúlyos szótago(ka)t, az amerikait meg túlzásba viszi azzal, hogy minden szótagnak külön jelzi a hangsúlyát, még a hangsúlytalannak is. A kettőből össze lehetne gyúrni egy célravezetőbb megoldást is. Viszont az amerikai fonémák jelölése elég gázos, pl. a cart-ot /k'ɔrt/-nak írja át, a court-ot meg /k'ɔːrt/-nak, mintha a kettő között a magánhangzó hossza jelentené a különbséget, pedig a cart inkább /k'ɑːrt/ lenne. Az azonos alakú, de eltérő kiejtésű szavakba azonban beletörik a Sztaki bicskája: szerinte pl. a lead-nek minden jelentésben ugyanaz a kiejtése, pedig ólomként pl. a bed-del rímel.

"Biztos mindenre azért nincs szükség, ahhoz, hogy ne Pákósan beszéljünk"

Persze, a "pákótlanodásnak" vannak fokozatai. ;) De minimális célként annyit mindenképpen ki kéne tűzni, hogy minden fonémát eltérően ejtsünk (pl. /æ/ vs. /E/, /ɑ/ vs. /ʌ/). Az kevésbé zavaró, ha nem teljesen úgy ejted az egyes fonémákat, mint egy anyanyelvi, hiszen ők maguk is tájegységenként eltérően ejthetik őket, mégis megértik egymást. A lényeg, ahogy tegnap is írtam, a következetes megkülönböztetés, mert ahhoz hozzá tud szokni a minket hallgató, és egyúttal elkerülhetjük a kellemetlen félreértéseket is, lásd megörül vs. megőrül, vagy nemi vs. némi. :)

Az aukció au-ja szerintem nem diftongus - legalábbis nem az irodalmi nyelvben. Tudod igazolni az állításod?

@keyboark:
Hadd ajánljak szótárt! Nagyon szeretem a "Hosszúember" (a reklám elkerülése érdekében nem írom le az igazi nevét, de ha visszafordítod a szót angolra, hamar rájössz, mire gondolok) szótárait. Jelenleg a "Hosszúember" Dictionary of Contemporary English DVD 5-dik kiadását használom, egyik fő erénye épp az, hogy meghallgathatók a szavak mind brit, mind amerikai kiejtéssel, sőt a példamondatok közül is sok elérhető hangosan.
Ha nem akarod becsszóra elhinni, hogy ez a legjobb, ajánlok egy remek összehasonlítást a főbb kiadók szótárairól:www.antimoon.com/how/learners-dictionaries-review.htm

A szótárak mellett (pl. englishtips.org/index.php?newsid=1150820037) - rengeteg kiejtésfejlesztő anyag is elérhető az englishtips.org-on. Igaz, talán kevéssé érint, ha amerikaiul tanulsz, de a BBC videói (BBC Pronunciation tips: englishtips.org/index.php?newsid=1150813341) az egyes hangok formálásáról nagyon hasznosak.
Erről az oldalról még egy könyv, amit melegen ajánlok: Pronunciation pairs (a tanári könyvhöz tartozó 5 CD-s melléklettel): englishtips.org/index.php?newsid=1150822058
Tényleg az utolsó innen (de ajánlom a további keresgélést, pronunciation kulcsszóra nekem 50-nél több teljes könyv, videó, audió, stb. találatot hozott):
In The American English Pronunciation Podcast, Mandy offers weekly lessons covering the most common and difficult English pronunciation issues of adults living and working in the United States, as well as ESL students everywhere. More informal pronunciation patterns are discussed, which makes the podcast equal parts "pronunciation" and "accent reduction". Mandy tells you the pronunciations you are actually hearing around you, not just the perfect "dictionary pronunciation."
1Gb-nyi podcast (MP3-ban)
englishtips.org/index.php?newsid=1150817331

Új típusú nyelvtanulási lehetőség anyanyelvi tanárokkal - ingyen (pl. skype-on keresztül). Social Language Learning, egy érdekes kezdeményezés: www.livemocha.com/

Meg persze a www.couchsurfing.org is kiváló fórumot kínál az idegen nyelv anyanyelvi képviselőivel való - akár magyarországi - találkozásokra.

2009-ben közel 8 hónapot töltöttem külföldön, de szerintem a szobámban, Magyarországon is simán tanulhattam volna ugyanennyit. Lehet, hogy az elmúlt fél év folyamán még többet is tanultam angolból itthon, mint tavaly kint. Úgyhogy ne add fel, igenis meg lehet tanulni itthon is igen magas szinten angolul, sőt!

(Elnézést, de egyben nem fogadta el a kommentet, ezért tördeltem szét.)

@IdegenNyelvŐr:
Köszönöm a segítséget!

Akkor a webster-t fogom használni. A fonémikus jeleit pedig megpróbálom megfejteni.

"pl. hot/hut, not/nut, lock/luck, dock/duck"

Hmm, ezeket valószínűleg csak a szövegkörnyezetben tudnám felismerni.

"De minimális célként annyit mindenképpen ki kéne tűzni, hogy minden fonémát eltérően ejtsünk"

Igazad van, próbálkoztam is velük, de akkor neki állok még egyszer, most már jobban fog menni.

Még egy kérdés: a can ipa-s szavakat honnan veszed?

@sorsolo:

Kösz! Utánuk nézek. A bbc-eset ismeretem. De youtube-on is rengeteg anyag fent van, főleg ott szoktam nézelődni.

@sorsolo: Erről megoszlanak a vélemények, éppen ezért itt elsősorban a saját nyelvérzékemre támaszkodtam – én a Kaukázusban tisztán megformálom az a-t és az u-t, az aukcióban, autóban, augusztusban, -szauruszban, laudéban nem. Persze nem irodalmi magyart beszélek. ;)

Ja, és köszi a sok ajánlást.

@keyboark: A fonémikus átírást mindig át lehet írni fonetikusra (akát can ipával, akár mással), csak tudni kell, minek mi felel meg – ahogy a 'tudja' is "tuggya" lesz kiejtve. ;)

@IdegenNyelvŐr: Köszi, így már értem, azt hittem lemaradtam valamiről az iskolában. Dunáninnen tényleg szeretik ótónak mondani az autót, ezt tapasztaltam.

@IdegenNyelvŐr:

Megpróbáltam a webster jeleit dekódolni, de nem igazán jött össze:

/a/ - /æ/
/e/ - /ɛ/
/i/ - /ɪ/
/ē/ - /i/
/ä/ - /ɑ/ ?
/ä/ - /ɑː/ ?
/ə/ - /ʌ/ ?
/ə/ - /ə/ ?
/ə/ - /ɜː/ ?
/ȯ/ - /ɔː/
/u̇/ - /ʊ/
? - /u/

Csak a tiszta magánhangzókkal foglalkoztam először, de mát itt sem tűnik egyértelmű jelölésnek.

@keyboark: Egyes leírások úgy tartják, hogy az amerikai angolban a magánhangzók hosszának már nincs jelentés-megkülönböztető szerepe, ezért az /ɑ/ és az /ɑː/ között nem tesznek különbséget. A Webster is ezt vallja, ezért mindkettőt \ä\-val jelöli. Hogy ez az állítás milyen szempontból helyes vagy téves, abba hadd ne menjek most bele. ;)

Az /ə/-t és az /ʌ/-t szintén egy fonémának veszi (noha a képzésük közt van különbség), de mivel az /ə/ kizárólag hangsúlytalan helyzetben fordul elő, ezért – talán a használandó eltérő karakterek számának csökkentéséért – az /ʌ/-t is \ə\-vel jelöli, hiszen az meg nem fordul elő hangsúlytalan helyzetben (tehát kölcsönösen kizárják egymást), de éppen ezért ebben az esetben mindig van az adott szótag elején egy hangsúlyjel is: \'ə\. Persze a szótag elején állhat egy vagy több mássalhangzó is, ekkor azok beékelődnek a kettő közé, és még akkor is van hangsúlyjel, ha a szó egyébként csak egyetlen szótagból áll, pl.: cut /kʌt/ = \'kət\; above /əˈbʌv/ = \ə'bəv\.

Az /ɜː/ és az /ə/ hangzása hasonló, és mivel az /ɜː/ kizárólag /ɹ/ előtt állhat, így a Webster (talán szintén karakterspórolásból) ezt \'ər\-ként jelöli, tehát mindig áll utána egy r, a kötőjel előtt. Ez fontos, mert ha a kötőjel másik oldalán áll, akkor már az előző bekezdésben leírtak miatt /ʌ/-t jelöl az \'ə\.
Pl. a worry-nek két kiejtése is létezik: /ˈwɜːɹi, ˈwʌɹi/, ezek a Websternél: \ˈwər-ē, ˈwə-rē\.

A mindig hangsúlytalan /i/ és az /ɪi/ között sem tesz különbséget, mindkettőt \ē\-vel jelöli.
És ehhez hasonlóan a mindig hangsúlytalan /u/ és az /ʊu/ között sem, ezeket közösen \ü\-vel jelöli, ami nyilván nem a magyarból ismert ü-re utal, hanem csak egy u két ponttal, ahogy az \ä\ is csak egy a két ponttal.

Azt ne kérdezd, miért visszapert használ sima per helyett ;)

Tehát bár kuszának tűnik a Webster jelölése, van azért benne logika.

\a\ - /æ/
\e\ - /ɛ/
\i\ - /ɪ/
\ē\ - /i/, /ɪi/
\ä\ - /ɑ/, /ɑː/ (a brit /ɒ/ is)
\'ə\ - /ʌ/ - mindig hangsúlyos
\ə\ - /ə/ - mindig hangsúlytalan
\'ər\ - /ɜːɹ/ - mindig hangsúlyos
\ər\ - /əɹ/ - mindig hangsúlytalan
\ȯ\ - /ɔː/
\u̇\ - /ʊ/
\ü\ - /u/, /ʊu/
\ī\ - /aɪ/
\ā\ - /eɪ/
\au̇\ - /aʊ/
\ō\ - /oʊ/
\ȯi\ - /ɔɪ/

@IdegenNyelvŐr: "Egyes leírások úgy tartják, hogy az amerikai angolban a magánhangzók hosszának már nincs jelentés-megkülönböztető szerepe, ezért az /ɑ/ és az /ɑː/ között nem tesznek különbséget."
Hm, ez érdekes.
Ugyan nem vagyok járatos ezen a területen, de valami olyasmit olvastam (ld. az alábbiakban), hogy az eltérő hosszúsággal ejtett magánhangzó segíti a hallgatót a szó felismerésében. Aszongya, hogy például a cap magánhangzóját rövidebben ejtik, mint a captain első magánhangzóját, s ez segíti a hallgatót a szó azonosításában - még mielőtt az teljesen kimondatna.
A cikkben - ami egyébként angliai kutatók tollából származik - nem találtam említést arról, hogy melyik nyelvjárásról szól a vizsgálat. Figyelmetlen voltam vagy nem szokás?

"Recent studies of the processing of words such as captain, which begin with a phonetic sequence that is itself a word, e.g. cap, illustrate this point. One might think that the presence of embedded words would present a challenge to spoken word recognition. However, the language processing system exploits small systematic differences in vowel duration. In particular, the vowel in a monosyllabic word such as cap is typically longer than the same vowel in a polysyllabic word such as captain. "
rstb.royalsocietypublishing.org/content/363/1493/1105.full

"Results suggest that acoustic differences in embedded syllables assist the perceptual system in discriminating short words from the start of longer words."
cel.isiknowledge.com/InboundService.do?product=CEL&action=retrieve&SrcApp=Highwire&UT=000173750800014&SID=U23MfgOF%409PH8NP4ON8&Init=Yes&SrcAuth=Highwire&mode=FullRecord&customersID=Highwire

@sorsolo: Bocs, talán félreérthetően fogalmaztam. Kicsit pontosabban így szólt volna:
"Egyes leírások úgy tartják, hogy az amerikai angolban a magánhangzó -->fonémák<-- hosszának már nincs jelentés-megkülönböztető szerepe, ezért az /ɑ/ és az /ɑː/ között nem tesznek különbséget."
Ettől még persze tényleges beszédhangként létezik az [ɑ], az [ɑˑ], és az [ɑː] is, pl. a cot [kʰɑt], cart [kɑˑɹt], card [kʰɑːɹd] szavakban, de mivel ezekben a hang hossza pusztán a hangkörnyezetéből kitalálható, ezért a Webster egyazon fonéma előfordulásainak tekinti őket, így mindegyiket \ä\-val jelöli (\kät, kärt, kärd\), míg a szabványos IPA-ban /kɑt, kɑːɹt, kɑːɹd/ van.
Az idézett cikk konkrét beszédhangokról szól (hiszen a hallgató azt hallja), nem fonémákról.
Hasonló, sőt, talán még jobban hallható különbség tapasztalható a zöngés ill. zöngétlen mássalhangzó előtt álló magánhangzó fonémák kiejtésének hosszában, pl. cart/card, cap/cab. Erről bővebben itt írtam:
idegennyelvor.blog.hu/2009/06/27/kulonbsegek_angol_es_magyar_kiejtese_kozott

@IdegenNyelvŐr:

Kösz!

"Tehát bár kuszának tűnik a Webster jelölése, van azért benne logika."

Lehetne több is. Tehát némelyik jelről nem lehet eldönteni, hogy melyik fonéma, csak akkor ha meghallgatom a kiejtést. Így meg már nem sok értelme van, főleg, hogy ehhez még figyelni kell az allofónokat is. Ez így elég bonyolultnak tűnik.

"/ʌ/ - mindig hangsúlyos
/ə/ - mindig hangsúlytalan
/ɜːɹ/ - mindig hangsúlyos
/əɹ/ - mindig hangsúlytalan"

Ezekkel kiegészíthetnéd a táblázatot. Ha jól látom csak az /ə/-nél írtad le.

@keyboark: "Tehát némelyik jelről nem lehet eldönteni, hogy melyik fonéma, csak akkor ha meghallgatom a kiejtést."

Legfeljebb az \ä\ esetében nem lehet első ránézésre eldönteni, hogy melyik fonémát jelöli, de második ránézésre az \ä\-t követő mássalhangzó(k)ból (vagy épp annak hiányából) egyértelműen következik a hang hossza, meghallgatás nélkül is. Az azonos karakterrel jelölt fonémák esetében pedig a hangsúlyjel (vagy a kötőjel) megkülönbözteti őket. Ebbe egy kis gyakorlással hamar bele lehet jönni, nem kell tőle megijedni. :)

Az angolban csak az /ə/ lehet teljesen hangsúlytalan (sorvadó) fonéma, mely soha nem áll hangsúlyos helyzetben. (Az /əɹ/ ebből a szempontból ugyanez a kategória, mivel ugyanaz a magánhangzó fonéma van benne.) Bizonyos nyelvjárásokban az /ɪ/ is lehet a sorvadás eredménye, de ez a fonéma persze állhat már hangsúlyos helyzetben is. Az összes többi fonéma (nem csak az /ʌ/ meg az /ɜː/) kap legalább egy apró hangsúlyt, ezért azokhoz ezt külön nem írtam ki – ez az "alapértelmezett". ;)

Keyboark e-mailben küldött nekem egy kérdést, de mivel nem offtopic, ezért az idézése után itt válaszolok rá:

"
/ʌ/
'Rövid, ajakszéthúzásos, hátul képzett, középső nyelvállással ejtett, US-re jellemző hang, amely inkább a magyar a hangra, mint az á-ra hasonlít.'

Nem inkább a magyar á hangra hasonlít? Elírás lenne?
A can ipa-ban is az ajakszéthúzásosoknál van és írod is az idézett szövegben.
Ha meghallgatom, a példákat, hangokat, akkor is sokkal inkább á-t hallok, mint a-t."

És akkor most következzen a válaszom:
Önmagában meghallgatva az [ʌ] tényleg á-s benyomást kelthet az ajakszéthúzás miatt, de ha összehasonlítjuk az [ɐ]-val, vagyis az [ʌ] brit megfelelőjével, akkor hallhatjuk, hogy az [ɐ] sokkal jobban hasonlít a magyar á-ra ([a]), mint az [ʌ], más szóval az [ʌ] kevésbé á-s, mint az [ɐ]. Nyilván tehát az [ʌ] se nem a, se nem á, de én – teljesen szubjektíven – már inkább az a-hoz érzem közelebbinek, mint az á-hoz, főleg az [ɐ]-val összehasonlítva, de ha benned inkább á benyomását kelti, azzal sincs probléma. ;)

Objektíven vizsgálva mindkettőre ugyanannyira (nem) hasonlít az [ʌ], hiszen a magyar á-nál hátrébb és zártabban képzik, az a-nál meg zártabban és ajakkerekítés nélkül, tehát mindkét magyar hangtól két-két jellemzőben tér el. Az [ɐ] azonban csak egy jellemzőben, a zártságban tér el a magyar á-tól, ezért nyilván akusztikusan jobban hasonlít rá.

@IdegenNyelvŐr:

"Objektíven vizsgálva mindkettőre ugyanannyira (nem) hasonlít az [ʌ], hiszen a magyar á-nál hátrébb és zártabban képzik, az a-nál meg zártabban és ajakkerekítés nélkül, tehát mindkét magyar hangtól két-két jellemzőben tér el. Az [ɐ] azonban csak egy jellemzőben, a zártságban tér el a magyar á-tól, ezért nyilván akusztikusan jobban hasonlít rá."

Úgy gondoltam, hogy az ajakkerekítés és ajakszéthúzás között sokkal nagyobb súlyú különbség, mint az, hogy kicsit arrébb van a nyelv, állkapocs.

Ha már hasonlítjuk az [ʌ] hangot másikhoz, akkor nekem logikusabbnak tűnt az, hogy: az [ɑ] nagyon hasonlít a magyar á-ra, csak kicsit hátrébb van a nyelv és akkor ehhez képest zártabb a [ʌ].

Na mindegy, értelek, másképp gondolkoztam.

@keyboark: És valóban talán logikusabb is ez a megközelítés ;), hiszen észlelés szempontjából tényleg nagyobb súlyú az ajakkerekítés és ajakszéthúzás közötti különbség.

Csak az én leírásommal könnyebb volt érzékeltetni az eltérést az [ʌ] és az a [ɐ] között, különben mindkettőre azt írhattam volna, hogy hasonlítanak a magyar á-ra, de azért mégsem egyformák. ;) Hát, ezzel asszem sokat nem segítettem volna :)

@IdegenNyelvŐr:

"Legfeljebb az \ä\ esetében nem lehet első ránézésre eldönteni, hogy melyik fonémát jelöli, de második ránézésre az \ä\-t követő mássalhangzó(k)ból (vagy épp annak hiányából) egyértelműen következik a hang hossza, meghallgatás nélkül is."

Hogyan?
Ezt pont sosem tudom, hogy éppen az a vagy á-szerű hangot kell-e ejteni az ilyen szavakban, mint car, park, start, star, stop, father...
A leírásod alapján csak valószínűsíthető, hogy r előtt [ɑ̮ː] van, de a websternél csak a park-nál hallom.

És nem egyértelmű még az \ē\ és a \ü\ sem, bár ezeket éppen el lehet nagyolni ugyanazokkal a magánhangzókkal (í, ú) :)

Néztem még két szótárat, ezekben legalább ismerős ipa jelek vannak, bár itt is vannak egyszerűsítések.
dictionary.reference.com/
www.lexiology.com/
Ezeket ismered? Mi a véleményed a fonémás leírásukról és esetleg a kiejtésről?
Azon gondolkozok, hogy kiejtéshez a webster-t használnám, a fonémák nézegetéséhez meg az előbbi közül valamelyiket.

/aɪ/, /eɪ/, /ɔɪ/:
Ezeknél úgy tanultam, hogy j-t kell ejteni. Mennyire térhet el a valódi kiejtéstől így? Sőt én j-t is hallok, így gondolom minimális lehet a különbség. Próbáltam [ɘ]-vel is, é-re nyitottam a szám és ebben az állapotban csak a nyelvemet mozgatva ráerőltettem egy ő-t, hát nem lett jó :)

/aʊ/:
Ez meglepetett, ezt áu-nak tudtam. Nehéz lesz átszokni.

"Az összes többi fonéma (nem csak az /ʌ/ meg az /ɜː/) kap legalább egy apró hangsúlyt, ezért azokhoz ezt külön nem írtam ki – ez az "alapértelmezett". ;)"

Nekem nem volt alapértelmezett. :)

@keyboark:
szám -> szájam :)

@keyboark: Az /ɑː/ kiejétse nyelvjárásonként eltérő lehet, az [ɑ̮ː] is egy ilyen kiejtésváltozat, ezért is raktam zárójelbe a cikkben. A park-ot kiejtő hölgy más nyelvjárást beszél, mint pl. a start-ot kiejtő, ezért más a két szó hangzása. De a fonémikus átírás pont ezért jó: lehet belőle tudni, hogy ugyanaz a fonéma szerepel a két szóban, még akkor is ha két beszélő nem is egyformán ejti őket. A start-os feltehetően a park-ot is [ɑː]-val ejtené, a park-os meg a start-ot is [ɑ̮ː]-val.
Azt persze nem várhatjuk el, hogy egy ember mondja fel a teljes szótár hanganyagát, de azért jó lett volna, ha legalább ugyanabból a nyelvjárásból válogatták volna a beszélőket – ugyanakkor az sem baj, ha az ember már tanulása során is minél több nyelvjárást hall, hogy szokja az előforduló eltéréseket.

\ē\ és \ü\: ez egyértelmű:
\ē\ = /i/, ha hangsúlytalan és szó végén áll vagy másik (hangsúlyos) magánhangzó előtt, pl. happy, react.
\ē\ = /ɪi/, ha hangsúlyos vagy mássalhangzó előtt áll, pl. see, freedom

\ü\ = /u/, ha hangsúlytalan és másik (hangsúlyos) magánhangzó előtt áll, pl. situation.
\ü\ = /ʊu/, ha hangsúlyos, még ha másik (hangsúlytalan) magánhangzó követi is, pl. food, dewy, zoo

/aɪ/, /eɪ/, /ɔɪ/:
Ha valóban j lenne bennük, akkor /aj/, /ej/, /ɔj/ lenne az átírásuk ;) A [j] hang akkor keletkezik, amikor a nyelv még az [i] magasságánál is közelebb kerül a szájpadláshoz, ezért ott a szűk rés turbulenciát okoz a keresztüláramló levegőben – ettől lesz a [j] mássalhangzó.
Az /aɪ/ és az /ɔɪ/ esetében próbálj egy nagyon rövid é-t ejteni, kb. [ae], [σe], és majd utána ejtsd ki j-vel is: [aj], [σj]. Esetleg vedd fel mindkettőt a Hangrögzítővel, és hallgasd vissza. Biztos érezni fogod a különbséget. Vagy hallgasd meg fent a fight szó kiejtését úgy, hogy [faet]-nek várod: akarj egy rövid é-szerű hangot hallani benne. Majd mondd ki azt a magyar szót, hogy "fájt". Hasonlóan próbálkozz az angol boy és a magyar boly szavak szembeállításával is. Innen már csak egy kis lépés az [aɘ] és az [σɘ] megtalálása. Egyébként könnyen lehet ám ez alkalommal is, hogy te sem j-t ejtesz ezekben, csak azt hiszed, hogy azt ejtesz ;)
Az /eɪ/ is hasonló, csak az meg [ɪ]-ben végződik. Első megközelítésben próbáld meg egy rövidke [i]-vel ejteni: [ei]. Aztán állítsd szembe a magyar éj szóval. Ha ez megvan, akkor már kis csiszolással meglesz az [eɪ] is.

Ahogy írtad, a dictionary.reference.com fonémikus átírása is kicsit egyszerűsít, de különbséget tesz a cot és a cart magánhangzója között (/kɒt/ ill. /kɑrt/), viszont a Webster által használt \ē\ és \ü\ kettős szerepét fenntartja. De ettől még használható. A kiejtése a freedictionary-hez hasonlóan időnként túlságosan meg van kurtítva.

A lexiology.com-ot eddig nem ismertem, de ahogy gyorsan megnéztem, a jelölésrendszerére a Websteréhez hasonló összevonások jellemzők, csak épp IPA jelöléssel, nem sajáttal. Viszont az /ɔː/ fonéma jelölése nem egységes: a caught és a taught szerinte két külön fonémát tartalmaz: /ɑ/ ill. /ɔ/, viszont a kiejtésük azonos. A kiejtés egyébként itt is túl meg van vágva.

Pontosítom az alapértelmezett dolgot: az /ə/, az /i/ és az /u/ mindig hangsúlytalan, a többi meg mindig kap valamekkora hangsúlyt.

Jah, benéztem az [ɑ̮ː]-t, azt hittem ez a gyakoribb és nem [ɑː]. Akkor viszont elég csak a hosszában különbséget tenni az [ɑ]-hoz képest. Tehát, ha nincs r utána, akkor [ɑ], ha pedig van, akkor [ɑː] és így legtöbbször még helyes is lesz. Így már mindjárt jobb.

Ha már szóba jött a nyelvjárás, akkor az amerikai angolban, erre /i/ melyik a leggyakoribb allofón?

Erre a hangra: [ɘ] tudnál felrakni mintát? Azt hiszem kezdem érteni, hogy a kettőshangzókban lévő hangokat nem kell tisztán megformálni, mert úgy nagyon nem fog hasonlítani a helyes kiejtésre...

Lassan már tényleg felfogom a webster kódolását, és akkor csak azt fogom használni, úgy is elég kényelmetlen több szótárban állandóan keresgélni. :)

Kösz, hogy van még türelmed ;)

Itt mintha valami nem stimmelne:

"/ʊə/GB
US-ben magánhangzó előtt [ɷɹ]-nak, mássalhangzó vagy szünet előtt [ʊˑɹ]-nak, vagy ritkán és csak bizonyos szavakban szótag­alkotó [ ɹ̩ː]-nek ejtik"

pure /US pjʊɹ/ -> [US pʰjʊˑɹ̩]
sure /US ʃʊɹ vagy ʃɜːɹ] -> [US ʃʊˑɹ̩ vagy ʃɹ̩ː]
cures /US kjʊɹz/ -> [US kʰjʊˑɹ̩z̥]
curing /US ˈkjʊɹɪŋ/ -> [US ˈkʰjɷɹɩŋ]

A tiszta magánhangzók leírásánál az /ʊ/-nak csak ez az egy allofónja lehet: [ɷ]. A curing-nél ok. De a pure-nál, sure-nél és cures-nál nem, mert ott ez áll /ʊ/ -> [ʊ]. Tehát valahol hiba van.

@keyboark: Tá-dáááá! :) Még annyit pontosítanék, hogy szó végén is [ɑː] van, pl. bra, spa; ill. néhány r-nélküli kivételben is, pl. father, calm, balm.

Az /i/ leggyakoribb allofónja (máshol is, nemcsak US-ben) az [i], amit jól ismerünk a magyarból is ;)

Így van: a kettőshangzóknak csak az első hangja erőteljes, tiszta, a második nagyon rövid. Az [ɘ] magában se nem fonéma, se nem beszédhang ay angolban, a kérdéses kettőshangzók mintájában és az azokhoz tartozó szavak mintájában viszont hallható. De a magyar hosszú ő (nem a rövid ö) ajakszéthúzásos ejtésével rátalálhatsz.

Az /ʊ/ és az /ʊə/ külön fonémák. Bár egy tőről fakadnak, de az utóbbi csak r előtt, az előbbi meg csak r előtt nem szerepelhet. Ennek több következménye is van, pl. GB-ben nagyon gyakran, US-ben jóval ritkábban az /ʊə/ ejtése lehet [σː], az /ʊ/ viszont mindig [ɷ] marad.

US-ben az r gyakran befolyásolja az előtte álló hang kiejtését, ahogy az az /ɑ/ és az /ɑː/ hossza kapcsán is felmerült. Az /ʊə/ és az /ɪə/ ebből a szempontból hasonlóan viselkedik mássalhangzó előtt vagy szó végén US-ben: ejtésük eltér az önálló /ʊ/ [ɷ] és /ɪ/ [ɩ] fonémáktól, azoknál feszesebbek, azaz a nyelv izmai erősebben mozdulnak (valószínűleg az őket követő, szintén erőteljes nyelvfeszítéssel járó szótagalkotó r [ɹ̩] miatt), így a két hang jobban megközelíti a hangtér két szélét. Az [ɩ]-ez képest még előbbre képzik az [ɪ]-t, az [ɷ]-hoz képest pedig még hátrébb képzik az [ʊ]-t. Így a cure valóban [kʰjʊˑɹ̩], nem *[kʰjɷˑɹ̩]; a hear pedig [hɪˑɹ̩], nem pedig *[hɩˑɹ̩].
Más a helyzet, ha az r után magánhangzó következik: ekkor az r már nem alkot külön szótagot, így nem jár akkora nyelvfeszítéssel, így a két fonéma kiejtése [ɷɹ] ill. [ɩɹ] lesz, pl. curing [ˈkʰjɷɹɩŋ], hearing [ˈhɩɹɩŋ].
Elismerem, kissé megtévesztő a fonémikus átírásuk, mert az /ʊə/ és az /ɪə/ US átírásánál kimarad az /ə/, hiszen azt nem ejtik, így a cure /kjʊɹ/ azt a benyomást kelti, mintha a put /pʊt/ hangja szerepelne benne (ill. hear /hɪɹ/ vs. hit /hɪt/). Ha viszont azt írnám, hogy /kjʊəɹ/ (/hɪəɹ/), azzal meg azt sugallanám, hogy US-ben is ejtenek benne egy [ə]-t, pedig nem. Így azt mondom itt is, akárcsak a Webster \ä\-jánál, hogy azt is figyelni kell, mi áll utánuk.

"Az [ɘ] magában se nem fonéma, se nem beszédhang ay angolban, a kérdéses kettőshangzók mintájában és az azokhoz tartozó szavak mintájában viszont hallható."

Hallom a j-t :D

"US-ben jóval ritkábban az /ʊə/ ejtése"

Lehet nem értettük meg egymást, megpróbálom másképp.
A leírásodból nekem az következik, hogy US-ben nincs /ʊə/, hanem más fonémákat használnak helyette.
Kérdés, hogy ezek, miknek a fonetikus átírásai: [ɷɹ], [ʊˑɹ], [ ɹ̩ː]?
/ʊɹ/ -> [ɷɹ]
/ɜːɹ/ -> [ ɹ̩ː]
? -> [ʊˑɹ] nem találok ide semmit, amivel ki lehetne hozni

@keyboark: Áh, értem a problémád! ;)
Valóban nem fogalmaztam teljesen egyértelműen és következetesen a leírásomban, valószínűleg át is fogom majd kicsit írni a posztot. Köszi, hogy rámutattál. ;)

Az /ɛə/, /ɪə/, /ʊə/, /aɪə/, /aʊə/ szigorúan véve nem is önálló fonémák (sem US-ben, sem GB-ben), hanem két-két fonéma szekvenciái GB-ben: mindegyiket fel lehet fogni az őket alkotó első fonéma r előtti allofónjaként (még ha az r-et magát ma már nem is feltétlenül ejtik). Ezek párhuzamos US jelölése /ɛɹ/, /ɪɹ/, /ʊɹ/, /aɪəɹ/, /aʊəɹ/.

Ez alapján az /ʊ/ US allofónjai a következők:
- nem r előtt [ɷ] szerepel: [ɷ] (pl. put)
- r+mgh előtt szintén [ɷ] szerepel: [ɷɹ] (pl. curing), de ritkán alternatív megoldásként ilyen pozícióban átveheti a helyét az /ɜː/ fonéma: [ ɹ̩ː], (pl. during)
- r+szóvég/msh előtt viszont rendszerint [ʊ] szerepel: [ʊˑɹ̩] (pl. cure, cures), de ritkán alternatív megoldásként ilyen pozícióban is átveheti a helyét az /ɜː/ fonéma: [ ɹ̩ː], (pl. sure).

Így talán már érthetőbb. ;)

@IdegenNyelvŐr:
Majd kérlek jelezd, ha javítasz valamin.
Ezzel a hozzászólásoddal még bonyolultabbá tetted a magánhangzók allofonóit. :)
(Az viszont biztos, hogy ennyi dologra nem fogok tudni figyelni, rengeteg gyakorlás kellene hozzá, hogy automatikus legyen.)

@keyboark: Jelezni fogom. A módosítás nagy részével már készen vagyok, talán holnap lesz időm befejezni, és akkor élesítem.
Látom, közben áttértél a mássalhangzókra :) Majd arra a kérdésedre is válaszolok.

@keyboark: Na, csak végeztem az átírással, kicsit később ugyan, mint terveztem, de tegnap technikai problémák hátráltattak a blogmotor köhécselésével súlyosbítva...

A poszt legelején kékkel leírtam, mi változott.

@IdegenNyelvŐr:

"\ü\ = /u/, ha hangsúlytalan és másik (hangsúlyos) magánhangzó előtt áll, pl. situation."

A webster szerint nincs is \ü\ a situation-ben.

\ü\ = /ʊu/, ha hangsúlyos, még ha másik (hangsúlytalan) magánhangzó követi is, pl. food, dewy, zoo

A new az elvileg /nʊu/ lenne, de a webster kiejtésében kicsit ü-snek hallom. Így ejtheti ki: /nʊ/? Egyébként az utóbbi szerint mintha gyakrabban hallanám filmekben.

@IdegenNyelvŐr:
Köszönöm! Ránézésre jól néz ki ;)

Az r-nek miért van ilyen kitüntetett szerepe?

V betűd viszont zavar, elsőre félre is értettem.

"A fonetikus átírásokban szereplő [V] egy tetszőleges magán- vagy kettős­hangzót jelöl – a hangmintákban rendszerint [i]-t."

Tehát nem egy tetszőleges, nem én választhatom meg. Hanem:

Pl. /ɛɹ/US
"Ha azonban magánhangzó követi e hangcsoportot, akkor az /ɹ/ már nem lesz szótagalkotó: [EɹV]."

Itt a V az /ɛɹ/ utáni magánhangzó.

Így egyértelműbb lenne:
Ha azonban magánhangzó követi e hangcsoportot, akkor az /ɹ/ már nem lesz szótagalkotó: [Eɹ].

Mivel már leírtad, hogy magánhangzó követi.

@keyboark: Mindkét felvetésedre az /u/ leírásánál találsz némi utalást. Ott az evaluate szót hoztam fel példának, hogy az /u/ alapértelmezett ejtése, az [μ] helyett lehet benne [əˌwV] is – ezt az átírást követi a Webster a situation-ben: [...chəˈwā...]. Ez valóban gyakori kiejtés változat, de a a másikat is hallani azért. Ha megnézed a Websternél az evaluate-et, ott mindkettőt feltünteti.

Az ü-s hangzás szintén az imént említett [μ]-nek köszönhető, ugyanis az /ʊu/ ejtése az [ʊu] mellett gyakran lehet [μu] is, tehát valóban ü-sebb lehet a hangzása (az ü hang az [y] lenne, szóval az azért még eléggé messze van). Vannak egyébként olyan nyelvjárások is, amelyekben még ü-sebben, akár [ʉμ]-nek is ejtik, de én ezen a blogon a semleges nyelvjárást mutatom be, abban meg [ʊu] van, de ha neked az [μu] szimpatikusabb, az abszolút elfogadható.

@keyboark: Most, hogy így mondod, tényleg kétértelműen fogalmaztam a tetszőlegessel. ;) Átírtam.

Az r hang már sok-sok évszázada áll kitüntetett szerepben. Pl. míg a face/fake/fame/fate/phase ejtésében következetesen /eɪ/ szerepel, addig ha a c/k/m/t/s helyett r van, mint a fare-ben, /ɛ/ szerepel; míg a puke-ban /ʊu/, a pure-ban /ʊ/; míg a feed-ben /ɪi/, a beer-ben /ɪ/ – tehát a hosszú kettőshangzók helyett rövid tiszta magánhangzók állnak, pedig eredetileg ugyanazok a (hosszú) hangok szerepeltek bennük, de úgy tűnik, megrövidültek.
Ugyanakkor a pet, pit, put szavakban mindig is rövid magánhangzó volt: /ɛ/, /ɪ/, /ʊ/.
Viszont sok nyelvjárásban a mai napig fenntartják a minőségi különbséget az eredetileg hosszú és az eredetileg is rövid beszédhangok között: [ɩ]-[ɪ], [ɷ]-[ʊ], tulajdonképpen a rövid /ɪ/ és /ʊ/ fonémák allofónjaiként.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy sok nyelvjárásban viszont már egyáltalán nem tesznek különbséget a két-két allofón között, és egységesen [ɩ]-t ill. [ɷ]-t használnak a hear/hearing és a cure/curing szavakban is. Szóval ha úgy érzed, túl macerás ennyi mindenre figyelned, nyugodtan használhatod csak az [ɩ]-t és csak az [ɷ]-t. Persze a feed és a puke ettől még /ɪi/-vel ill. /ʊu/-val lesz.

A megkülönböztetés fenntartásába az is belejátszik, hogy a megfelelően képzett angol r szótagalkotó helyzetben erőteljes nyelvösszehúzódással jár, amit nyilván az izmok megfeszítése idéz elő, és ez az izommunka hatással lehet a megelőző magánhangzó megformálására is. Ezt láthattuk akkor is, amikor korábban az /ɑ/ kiejtéséről beszélgettünk, (pl. cot/car), de ez a helyzet a law/lore, paddock/parrot esetében is.

Egyébként az /ɹ/ mellett az [ɫ]-nek is van hatása az előtte álló magánhangzóra, ahogy azt az /ɪi/, /ʊu/, /ʌ/ fonémáknál jeleztem is, és az a helyzet, hogy a többi fonémára is, csak azoknál nem tartottam említésre érdemesnek – így is már-már túlzásokba estem itt-ott, és a poszt hossza is már a felső határ közelében táncol. ;)

@IdegenNyelvŐr:

"Ahogy írtad, a dictionary.reference.com fonémikus átírása is kicsit egyszerűsít, de különbséget tesz a cot és a cart magánhangzója között (/kɒt/ ill. /kɑrt/)"

Ez viszont nekem elég nagy előnynek tűnik.
Ha csak a websternek a kiejtését veheted figyelembe ezeknél a szavaknál, processor, waffle, mit hallasz, [ɑ]-t, [ɑː]-t vagy [ɑ̮ː]-t?
Én [ɑ̮ː]-t tehát, /ɑː/. Viszont a dictionary.reference.com/ szerint /ɑ/ van.
Így nem igazán tudom hogyan lehetne megtanulni egy semleges US-t.

Megpróbáltam a dictionary.reference jeleit lefordítani, ha van időd, kedved ránézhetnél :)

Csak a különböző jelöléseket szedtem össze.
/ɑ/ - /ɑ:/
/ɛər/ - /ɛɹ/US ? tower-re nem adja ki
/ɔ/ - /ɔː/
/aʊər/ - /aʊəɹ/
/i/ - /i/, /ɪi/
/ɪər/ - /ɪɹ/US
/ər/ - /əɹ/US
/ɜr/ - /ɜːɹ/
/aɪər/ - /aɪəɹ/US
/ɒ/ - /ɑ/US
/u/ - /u/, /ʊu/

Azt nem értem, hogy ha pár r-es hangkapcsolatot kiemel, akkor pl. miért marad ki az /ɪɹ/US és /ʊɹ/US.

A leírásodban az /ɜː/-nél szerintem így logikusabb lenne: /ɜːɹ/US és /ɜː/GB.

"amely szinte mindig az „r” ejtéséhez (vagy GB-ben nem-ejtéséhez) kötődik"

Vagy tudsz mondani olyat szót, amiben /ɜː/ után más hang van?
De még ha igen, akkor sem stimmel ez: /ɜː/ -> [ ɹ̩ː]US.

Bocs, megpróbálok nem kötözködni többet ;)

@keyboark: Azt hittem, ezen a car/cart problémán már túljutottál a 2010.01.24. 23:20:33-as hozzászólásod alapján. Az /ɑː/ csak r előtt ill. szó végén áll, meg néhány kivételben (father, calm), ill. idegen eredetű szóban (pasta).

A kerekített [ɑ̮] ne zavarjon meg, az a semlegesre kevésbé jellemző r előtt. A /w/ utáni "a" ejtése meg különleges, mivel a /w/ eleve erősen ajakkerekítéses, amiből jó eséllyel az azt követő /ɑ/ is kap még, így az [ɑ]-n kívül [ɑ̮] vagy [ɔː] is lehet belőle (pl. wash, want, watch). A Websteren a waffle-t [ɔː]-val mondják a /w/ miatt, a processor-t [ɑ]-val.

A ténylegesen kiejtett (hallott) hangok hossza megtévesztő lehet, hiszen a hossz relatív a beszédtempóhoz képest, így a hangos szótár önmagukban kiejtett szavainak hossz alapján történő összevetéséből (pláne ha esetleg más-más beszélőtől származnak) nem feltétlenül állapítható meg, hogy az ténylegesen hosszú vagy rövid hang-e, de ha tudod, hogy milyen környezetben állhat /ɑː/ és milyenben /ɑ/ (márpedig tudod), akkor ez nem is fontos.

/ɑ/ - /ɑ:/ – stimmel
/ɛər/ - /ɛɹ/US ? tower-re nem adja ki – mi köze ennek a tower-hez? Ez a care-ben szerepel. Ahhoz stimmel.
/ɔ/ - /ɔː/ – stimmel
/aʊər/ - /aʊəɹ/ – stimmel
/i/ - /i/, /ɪi/ – stimmel
/ɪər/ - /ɪɹ/US – stimmel
/ər/ - /əɹ/US – stimmel
/ɜr/ - /ɜːɹ/ – stimmel
/aɪər/ - /aɪəɹ/US – stimmel
/ɒ/ - /ɑ/US – stimmel
/u/ - /u/, /ʊu/ – stimmel

"Azt nem értem, hogy ha pár r-es hangkapcsolatot kiemel, akkor pl. miért marad ki az /ɪɹ/US és /ʊɹ/US."
Ezt nem értem. Hiszen te magad is írtad a listában, hogy /ɪər/ - /ɪɹ/US. Emellett az /ʊɹ/ is megvan:
/ʊər/ - /ʊɹ/US (pl. poor)

Az /ɜːɹ/ kapcsán igazad van: az /ɜː/ US-ben nem önálló fonéma, és az /ɜːɹ/-ből lesz [ ɹ̩ː]. Javítottam. Nyugodtan kötözködj máskor is ;)

@IdegenNyelvŐr: A car/cart helyett persze car/cot-ot akartam írni. ;)

@IdegenNyelvŐr:

Én is azt hittem, amíg nem vettem észre, hogy nem mindig azt hallom, amit kellene és akkor ott van az a néhány kivétel, amiről nem tudom, hogy mennyi lehet és mik azok. Így elkezdtem nézni másik szótárat és megörültem a dictionary.reference-nek, hogy az legalább jelöli a hosszú és rövid /ɑ/-t. Mivel elég aprólékosan írtad le mindenhol az allofónokat, eszembe nem jutott volna, hogy az /ɑ/-nak sem egy van.
De egyébként a processor-ben továbbra sem [ɑ]-t hallok, vagy legalábbis nem azt, amit pl. a not-os mintádban. Bár most már bar-odra is kíváncsi vagyok, abban sem ajakkerekítéssel ejted? Pedig én úgy hallom.

Igaz, a tower-t rossz helyre írtam, az /aʊəɹ/-höz akartam. Ha megnézed itt dictionary.reference.com/help/luna/IPA_pron_key.html az /aʊər/-t, akkor látszik, hogy az /ə/ az felső indexben van. A tower-re pedig nem ott lesz. Tehát akkor ez talán csak egy /aʊ/ és egy /ər/ egymás után, sőt de azt hiszem így is ki jön (?) . Viszont akkor nem értem a hour-t.
Az /ɪɹ/US tényleg ott van, elnéztem. De az /ʊər/ nincs kiemelve a IPA-s leírásánál.

/i/ - /i/, /ɪi/
/u/ - /u/, /ʊu/
Ezekkel viszont gondban van vagyok, nem jelöli úgy a hangsúlyokat, mint a webster.

@keyboark: Minden előforduló allofónt nem is lehet felsorolni, egyrészt a már említett korlátozott terjedelem miatt (amit ez a poszt már elért), másrészt a megelőző/követő hang képzése miatt automatikusan beálló képzésbeli változások jelölése inkább zavaró lenne, mert azt sugallaná, mintha még több dologra kéne figyelnünk, pedig azok maguktól is bekövetkeznek, még ha nem is vagyunk tudatában. Szóval a kevesebb több. ;)

Magyarban is például ha spontán kimondod, hogy hív ill. hó, a /h/ különböző lesz bennük az /i:/ ill. /o:/ képzési helyének és ajakkerekítettségének eltérése miatt, mégis fonetikusan mindkettőt [h]-val szokás jelölni. A gördülékeny kiejtéshez úgyis automatikusan alkalmazkodik a /h/.

Ami az átírásokat illeti: az /i/ és az /u/ csak magánhangzó előtt, vagy az /i/ még szó végén fordulhat elő. Mindig hangsúlytalanok, így egyszótagos szavakban nem fordulnak elő. Ahogy én néztem, a dictionary.reference.com is jelöli a hangsúlyokat az IPA átírásban.

@IdegenNyelvŐr:
Elég egyszerűen elintézted a választ :)

"\ē\ = /ɪi/, ha hangsúlyos vagy mássalhangzó előtt áll, pl. see, freedom"

A webster a feel-nél, see-nél is jelölit a hangsúlyt, a dict.ref nem.

@keyboark: De a feel és a see egysztógosak, azaz hangsúlyosak. ;)

@IdegenNyelvŐr:

Sejtettem, hogy ez lesz a válasz, de a szótagolással gondban vagyok, de talán annyit el tudok dönteni, hogy egy szótagos vagy nem. :)

Összegeztem az eddigieket:

/i/ vagy /ɪi/
/i/: -magánhangzó előtt egynél több szótagos szóban
-szó végén egynél több szótagos szóban
/ɪi/: -egyszótagos szóban
-mássalhangzó előtt

/u/ vagy /ʊu/
/u/: -magánhangzó előtt egynél több szótagos szóban
/ʊu/: -egyszótagos szóban
-magánhangzó előtt

Amikor azt mondom, hogy előtt vagy után, akkor azt gondolom már a kiejtésben kell nézni, ugye?

@keyboark: Majdnem jó, de a hangsúlyos/hangsúlytalan megkülönböztetéstől nem lehet eltekinteni: az /i/ és az /u/ mindig hangsúlytalanok. Tehát:

/i/ vagy /ɪi/
/i/: - _hangsúlyos_ magánhangzó előtt egynél több szótagos szóban
- szó végén egynél több szótagos szóban, _ha az utolsó szótag hangsúlytalan (pl. a marry igen, de az employee nem)_
- _az előző pont + -d/-s végződés (pl. marry/marries/married)_
/ɪi/: -egyszótagos szóban
- _hangsúlyos szótagban (feed, Maria, employee)

/u/ vagy /ʊu/
/u/: - _hangsúlyos_ magánhangzó előtt egynél több szótagos szóban
/ʊu/: -egyszótagos szóban
- _hangsúlyos szótagban (future, Lewis, avenue)

Természetesen a kiejtés számít, nem az íráskép.

@IdegenNyelvŐr:

Áhh, fenéért kell lespórolni a jeleket... Hihetetlen, hogy nincs normális szótár.
Mennyire hallatszana, lenne feltűnő, ha ezeket kiejtésben nem különbözetem meg? Úgy is írtad, hogy a magyar magánhangzók is egy nagyon szűk kettőshangzók :)

/ɪi/:
- _hangsúlyos szótagban (feed, Maria, employee)
/ʊu/:
- _hangsúlyos szótagban (future, Lewis, avenue)

Ezeket nem egészen, értem hogy jöttek ki?
Eddig ezt írtad:

"\ē\ = /ɪi/, ha hangsúlyos vagy mássalhangzó előtt áll, pl. see, freedom
\ü\ = /ʊu/, ha hangsúlyos, még ha másik (hangsúlytalan) magánhangzó követi is, pl. food, dewy, zoo"

Véletlen nem tervezel olyan írást, amiben a gyakori kiejtési szabályszerűségeket mutatod be?

@keyboark: Hát, azért a magyar í és ú jóval szűkebb, mint az angol, de pl. egy nem felsőfokú szóbeli nyelvvizsgán nem hiszem, hogy emiatt pontoznák le az embert ;)

A feed, Maria, employee szavakban hangsúlyos az /ɪi/, így tulajdonképpen mindegy, mi áll utána:
/fɪid/, /məˈɹɪiə/, /ˌɛmplɔɪˈɪi/
De pl. a create-ben /i/ van, mert az hangsúlytalan és magánhangzó követi: /kɹiˈeɪt/

Ahogy a future, Lewis, avenue szavakban is (fő- vagy mellék-)hangsúlyos az /ʊu/:
/ˈfjʊuʧəɹ/, /ˈlʊuəs/, /ˈævəˌnʊu/

Sok írást tervezek, köztük ilyet is, csak az a baj, hogy az én napom is csak 24 órából áll ;)

@IdegenNyelvŐr:

Azt nem értem, hogy eddig azt írtad ha mássalhangzó előtt áll, akkor /ɪi/. Most pedig azt írod, ha hangsúlyos szótagban van. Tehát nem értem, hogy régebben, mire írtad a mássalhangzós dolgot.

Úgy értem a közeljövőben :)

@keyboark: A kettő végül is nem zárja ki egymást, lásd freedom. ;)

Hangsúlyos vagy mássalhangzó előtti hangsúlytalan szótagban lehet /ɪi/. Belátom, a freedom félrevezető példa volt, mert úgy tűnhetett, mintha azt a mássalhangzó előttiségre írtam volna, pedig az is a hangsúlyosra volt példa ;) Jobb példa lett volna a replay igeként: /ɹɪiˈpleɪ/, bár ez is gyakran kap egy mellékhangsúlyt: /ˌɹɪiˈpleɪ/, akkor meg már visszatértünk a hangsúlyos szótaghoz ;) Szóval ökölszabályként mondjuk inkább azt, hogy az /ɪi/-vel együtt jár a fő- vagy mellékhangsúly is, az /i/ meg mindig hangsúlytalan.

@IdegenNyelvŐr:
Ez nekem zavaros. A replay-nél is ha azt az esetet veszem, hogy a szó eleje nem hangsúlyos, akkor ide inkább a másik i-t gondolnám, ha csak a hangsúlyt veszem figyelembe és nem nézem, hogy mi van utána.

"Hangsúlyos vagy mássalhangzó előtti hangsúlytalan szótagban lehet /ɪi/."

De így, hogy ide írtad ezt a hangsúlytalan szót, a replay-re nem igazán jön ki, a hiába a p, ha ez a szótag hangsúlyos.

Tudsz olyan szótárat, ami ezeket is megkülönbözteti?

@keyboark: "ha csak a hangsúlyt veszem figyelembe és nem nézem, hogy mi van utána"
Pont ezért kell nézni, mi van utána. Ha magánhangzó lenne utána, /i/ lenne (pl. create); de mivel mássalhangzó van utána, ezért /ɪi/. (Ez meglehetősen ritkán fordul egyébként elő, mert rendszerint ilyen pozícióban /ɪ/ vagy /ə/ áll, pl. relate /ɹɪˈleɪt/.)

Így akár mellékhangsúlyos, akár hangsúlytalan a replay első szótagja, mindenképpen /ɪi/ van benne: /ɹɪiˈpleɪ/, ill. /ˌɹɪiˈpleɪ/. Főnévként meg főhangsúlyos: /ˈɹɪiˌpleɪ/.

A create-nél a hangsúlytól függően más a helyzet: /kɹiˈeɪt/ ill. /ˈkɹɪiˌeɪt/. (Ez utóbbi is létező, bár ritkábban használt kiejtésváltozata a create-nek.)

Én még mindig azt mondom, hogy a webster átírása elég jól használható.

1. Mi a hangminták teljes elérési útja? Csak hogy ne kelljen Quicktime-ot telepíteni. Az oldal forrásában pl. "words/1/akarmi.mp3" van. Mi van előtte?

2. ai/ei-s példákban az ɘ -t hogyan kell ejteni egymagában? Erre nem tér ki a cikk.

@Devourius:
1. Az oldal forrásában ezt is megtalálhattad volna ;) : "http://idegennyelvor.blog.hu/media/file/sound/" + "words/1/akarmi.mp3".

2. Az [ɘ] hang nem önálló hang az angolban, csak az /aɪ/ [aɘ] ill. /ɔɪ/ [σɘ] kettőshangzók tagjaként jelenik meg (az /eɪ/-ben nem!), ezért nem szerepel külön a leírásban. A poszt elején lévő táblázatban láthatod, hogy az 1C mezőben van, tehát ez egy [e] (magyar é) és [ə] (schwa) közötti hang. Ebből következik, hogy a magyar beszédhangok közül az é-hez áll a legközelebb, közelebb, mint az [i]-hez vagy a még annál is zártabb [j]-hez, így ha magában szeretnéd kiejteni, indulj ki az [ə]-ből és haladj az é felé, és félúton megtalálod.

1. OK. Kösz.

2. Akkor az [ɘ] olyan, mintha egy nagyon hosszú "j"-t ejtenék? Nem egyszerűbb ez a megközelítés?

@Devourius:
Olvasd még el ezt is:
idegennyelvor.blog.hu/2009/07/03/az_angol_maganhangzok/fullcommentlist/1#c8433914

@Devourius: Nem, nem [j], ahogy a keyboark által linkelt kommentben is leírtam.
Viszont tényleg van egyszerűbb megközelítés: indulj ki a magyar (ajakkerekítéses) hosszú ő-ből [ø], és csinálj belőle ajakkerekítés nélkülit, azaz húzd szét az ajkaidat közben (mint az é ejtésekor), de ügyelj rá, hogy a nyelved közben ne mozduljon el. Ez pont az [ɘ]-t fogja eredményezni.

Köszönöm az eddigi segítséget. Ami az [ɘ]-t illeti, szerintem az elégtelen réssel, széthúzott ajakkal ejtett "j"-szerűség is 90%-osan jó közelítést ad. Vagy csak szimplán süket vagyok? A lényeg úgyis az, hogy ne kifejezett "j"-t mondjunk. Nem?

Lenne itt még valami. Írod az /eɪ/ esetén: "[E]-vel kezdődő és [ɪ]-ben (nem [ɩ]-ben vagy [j]-ben) végződő hang".
Aztán később az [ɪ]-nél: "ez a hang nem azonos az /eɪ/" stb. "kettőshangzók második hangjaival". Nem egészen értem.

Valamint egy észrevétel. Szerintem hasznos lenne beszámozni a táblázat sorait. Többször megesik, hogy egyik pont utal egy másik hangra, de nehezen találok oda, mert elveszek a táblázat hosszúságában.

Van még egy dolog, ami mindig érdekelt. Mégse foglalkozik vele senki, még az anyanyelvi kutatók sem. Nevezetesen, hogy egy adott idegen nyelvet anyanyelvi szinten beszélőknél megfigyelhető egy sajátos hanghordozás, hangszín, amelynek semmi köze a kiejtéshez, hangsúlyozáshoz, hanglejtéshez. Tehát mikor egy külföldi megüti magát és fájdalmában felkiált egy nem egész magánhangzónyit, akkor valami olyasmi jön ki a torkán, amiből ott azonnal egyértelmű, hogy nem magyar. Pedig még nem is mondott semmi, nincs jellegzetes kiejtés, stb. De ugyanez a jelenség figyelhető meg egy nyelven belül különböző (nem politikai értelemben vett) rasszok esetében is (ázsiai, afroamerikai, stb.).

Ezt angolra vonatkoztatva pl. megfigyeltem, hogy mikor natív angol szövegeket hallgatok (pláne amerikai filmeknél), és mindentől elvonatkoztatok, olybá tűnik, mintha a beszélők a "torkukban" szólaltatnák meg a hangok (főleg a magánhangzók) többségét, mintha azok nem a szájüregükben "zengenének". Valami olyasmi, mintha a magyarnál szűkebb tartományban lehetne hallani a hanghordozásukat.

Lehet baromság, de ezt figyeltem meg. Ha ez tényleg valós jelenség, létezik erre valami magyarázat, vagy vonatkozó cikk, tanulmány?

@Devourius: Az [ɘ] annyira j-szerű, mint az é. Ha kimondod azt, hogy "éj", biztosan érzed, hogy közben még mozdul a nyelved felfelé. A lényeg valóban az, hogy ne mássalhangzót, azaz [j]-t ejtsünk helyette.

A fonémikus és a fonetikus átírás két külön dolog: előbbi // között, utóbbi [] között szerepel. A pontos kiejtést csak a fonetikus átírás adja meg, a fonémikus csak olyan elvont beszédhangokat (fonémákat) jelöl, melyeknek jelentés-megkülönböztető szerepe van, de ezek tényleges kiejtése sokmindentől (pl. környező hangok, nyelvjárás, stílus) függhet. A fonémikus átírás tehát csak közvetetten utal a tényleges kiejtésre, elsődleges célja a fonémák jelölése.

A fonémikus átírásban többnyire az IPA hagyományát követtem, ezért használok fonémaként /eɪ/-t ill. /ɪ/-t. Fonetikusan azonban ezek [Eɪ] ill. [ɩ], tehát az elvont fonémikus jelölésben használt ɪ karakter más-más tényleges hangot jelöl. Ez olyasmi, mint a magyar s és cs betűk: bár ugyanaz az s karakter fordul elő bennük, a cs mégsem egy c-t és egy s-et jelöl, hanem egy harmadik hangot.

@Devourius: Ilyen valóban létezik. Ahogy a nyelvek ill. nyelvváltozatok alapsebessége, úgy a hangfekvése/hangképzése is eltérő. A különbség abból adódik, hogy a hangszálak közti hangrés mennyire van nyitva, ill. hogy mennyire feszes.

Kösz a választ. Ezt a "j"-t nem akarom erőltetni, mert ezek szerint helytelen, de ennek ellenére hallomásra jó közelítésnek tűnik. Persze nem "j"-nek, hanem csak "j"-szerűségnek gondolom. Ahogy írtad a msh-nál: "Tulajdonképpen ha még egy kicsit tágabb lenne a rés, már magánhangzókká válnának az approximánsok." Ha ezt "j"-re vonatkoztatjuk és utána sem engedjük le a nyelvünket, akkor [ɘ]-hez közel eső hangot kapunk. Persze az "ő"-ből induló közelítés pontosabb. Bárcsak minden mgh-nak lenne ilyen egyértelmű megközelítése.

Érdekes. Alapsebességre és hangfekvésre gondoltam, de a hangszálak közti hangrés nyitottságára, feszességére nem. Pedig milyen logikus. Foglalkozik ezzel valami ág, vagy anyag? Mert gondolom ez a kérdéskör már túlmegy a fonetikán. Vagy nem?

@Devourius: Ez része a fonetikának, hiszen a hangképzéshez kapcsolódik: articulatory phonetics.

Kösz. Valóban az articulatory phonetics foglalkozik vele, sőt még acoustic phonetics címszó alatt is találtam róla ezt-azt. Egyelőre használhatatlanul elvontnak találom, emészteni kell.

Az [Eɪ] témakört lezárandó csak annyi a kérdésem, hogy pontosan miben végződik. Konkrétan [i]-ben? Csak azt írtad le a cikkben, mire nem végződik, meg mivel nem keverendő a második hang.

@Devourius: Azzal kezdtem az /eɪ/ leírását: "[E]-vel kezdődő és [ɪ]-ben…végződő hang."

Tehát [ɪ]-ben végződik, amely az [e] és az [i] között van félúton, azaz az [i]-nél nyíltabb, az [ɩ]-nél pedig előbbre képzik.

A poszt elején lévő ábra azt szemlélteti, hogy amint a nyelv egyre feljebb emelkedik és így egyre közelebb kerül a szájpadláshoz, előbb az [e]-ből [ɪ] lesz, majd abból [i], és csak ezután jön a [j], ami már approximáns, azaz mássalhangzó.

/ə/2-re jó példa lenne a camera?

/ə̣/-t van olyan online szótár, ami jelöli?
Ez mennyire "jolly joker"? Úgy értem az esetekben mindig ugyanazt a hangot kell ejteni vagy lehet mást is? Pl. az -ed végződésűekre [ɩ]-t mondanék, de az -est-esekre [ə]-t.

@keyboark: Az /ə/2-re jó a camera, mármint az utolsó hangja. Ugyanilyenek pl.: area, soda, tuna, lava, Asia, Africa, Rosa, Montana; továbbá GB-ben: butter, teacher, order, tailor, altar, theatre, litre, (et) cetera, etc.

Az online szótárak az /ə̣/-t /ə/-nek vagy /ɪ/-nek szokták jelölni, de mivel ez egy trendszerű, folyamatban lévő hangváltozás (az /ə/ irányába), ezért ma még mindkettő elfogadott jelölés és kiejtés, igaz, az elterjedésük földrajzilag és korosztályilag is változó.
Egy beszélő általában az egyiket használja minden környezetben, de bármikor átválthat a másikra, ha pl. más stílusértéket kíván adni a beszédének. De ha te az -ed végződést [ɩ]-vel, az -est-et meg [ə]-vel ejted, az sem gond, csak maradj következetes.
(A duplázott kommentedet töröltem.)

@IdegenNyelvŐr:

Kösz!

"Az online szótárak az /ə̣/-t /ə/-nek vagy /ɪ/-nek szokták jelölni"

Pont ez a gond, így nem lehet eldönteni, hogy a joker lett helyettesítve, vagy eleve ott csak /ə/ vagy csak /ɪ/ lehet.

Pl. itt www.oxfordadvancedlearnersdictionary.com /ɪ/-k vannak.
Erről szótárról egyébként mi a véleményed? Én úgy látom, hogy az /ɑ/ kivételével és az előbbi fonémával, ugyanazt a jelölést használja, mint az írásodban van.

(Két kommentem is lett? Érdekes. Én azt láttam, hogy az elsőt elnyelte, így beírtam még egyszer.)

@keyboark: Én olyan 4-est adnék erre a szótárra a kiejtés szempontjából, mert a kiejtési mintái nem mindig egyeznek a fonetikus (hmm, fonémikus) átírásokkal. Pl a US (NAmE) mintban a beloved első vagy az element, második szótagjában egyértelműen [ə] hangzik, míg az átírásban /ɪ/-t látunk.

Egyébként ezért is szoktam azt mondani, hogy több szótárban nézzük meg a szavak kiejtését, mert abból lehet átlagot vonni, ill. trendeket, szabályszerűségeket felfedezni.

(A blog.hu motorja ritkán szokta örökre elnyelni a hozzászólásokat, gyakran inkább az történik, hogy nem jeleníti meg az utolsó hozzászólást addig, amíg egy újabb nem érkezik. Ilyenkor nem kell újra beírni az előzőt, elég, ha akár csak egy egyetlen karakteres kommentet küld az ember.)

Most, hogy már mennek a msh-ók, áttértem a mgh-ókra. Nehezebb téma, de nem annyira vészes, mint számítottam rá, egyenként már mennek is.

Egy gondom van mindössze: mi a teendő olyankor, hogy egy adott hang eltorzítja az előtte lévő, máshol képzett mgh-ót? Főleg a kettős és hármas hangzók esetén nehezíti meg a kiejtést.

Pl. a "lying" esetén elég nehéz [a]-[ɘ]-[ɩ] mgh-kat egymás után mind pontosan kiejteni. Pláne, hogy az [ɩ] után még [ŋ] is jön. Ha néha sikerül is kiszenvedni, erőltetetten, darabosan hangzik a végeredmény. Van valami technika erre, hogy gördülékenyebb legyen?

@Devourius: Ilyen esetben előfordulhat, hogy a kettőshangzó második tagja kiesik, az első meg cserébe kicsit megnyúlik, így a lying ejtése lehet akár [ˈlaˑɩŋ] is. De ettől persze még ejtik [ˈlaɘɩŋ]-nak is, ami nem is áll olyan messze az egyszerűsítettől, hiszen ha megnézed a fenti ábrát, láthatod, hogy az [a] és az [ɩ] közötti legrövidebb út érinti az [ɘ]-t is.

@IdegenNyelvŐr:

Ez a szabály általánosítható és minden hármashangzó első hangja megnyúlik, míg a második kiesik?

Még mindig zavar, ha egy mgh-ót egy teljesen máshol képzett msh követ. Pl. az I'll [aɘɫ] esetén az [ɘ]-t nem lehet úgy ejteni, hogy aztán [ɫ] követhesse. Mindig [j]-sen sikerül. Hogyan kell az ilyen helyzeteket kezelni?

@Devourius: Általánosítható olyan értelemben, hogy bármely VV+V kapcsolatban előfordulhat, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy általában így is ejtik. A lehetőség megvan rá, de hogy a beszélő él-e vele, az függ a beszéd stílusától, sebességétől, magától a beszélőtől, stb.

Az [ɫ] egy trükkös hang, mert mivel ejtésekor a nyelv háta hátra- és felhúzódik, ezért szinte az összes előtte álló magánhangzó képzését befolyásolja: azokra kisebb hátrahúzó erőt (esetleg felfelé- vagy lefeléhúzót is) fejt ki, melynek mértéke esetenként akkora, hogy már eltérő fonetikus szimbólummal kell jelölni (lásd a posztban pl. az /ʌ/ vagy az /oʊ, ɪi, ʊu/ leírását). Igazából az /aɪ/ és az /ɔɪ/ ejtése is módosul [ɫ] előtt: mindkettő [∃]-ben (1D a canIPA táblázatban) végződik, csak ezt azért nem említettem, mert ez többé-kevésbé automatikusan bekövetkezik, feltéve,hogy valaki nem akar helyette mindenáron [ɘ]-t ejteni… ;)

Amerikai angol (GA) terén akadt gondom néhány allofónnal.

Az /ɔː/2-nél leírtad, hogy csak egyes US nyelvjárásokban olvadt össze az /ɑ/-val.
Az /ɔː/3-nál pedig, hogy [ɔː]-nak ejtendő.

Ezeknél a Cambridge szótár az US kiejtésnél mindenhol /ɑ/-t ír és a hangmintákban is az hallható, beszédben is gyakrabban hallom így. A Merriam-Webster és a Heinle's Newbury szótár viszont a te leírásod támasztja alá.

/ə̣/ esetén pedig már a Merriam-Webster és a Heinle's Newbury is /bɪˈkʌm/-nak hozza a become-ot, nem /bɘˈkʌm/-nak.

Tanácstalan vagyok, hogy is van ez igazából.

@Devourius: Valóban lehettem volna következetesebb is: az /ɔː/ 2-es és 3-as változata is hasonlóan működik US-ben, mindkettő összeolvadhat az /ɑ/-val, de a 3-as csoport elemei ritkábban – azokat gyakrabban ejtik [ɔː]-val.

A 2-es és 3-as csoport közötti lényegesebb, szisztematikusabb különbség GB-ben jelentkezik: [σː] vs. [ɒ], pl. laws [lσːz] vs. lost [lɒst], mely különbség US-ben eltűnhet: [lɔːz] ill. [lɔˑst], vagy ritkábban [lɑˑz] ill. [lɑst].

Ami a Cambridge-et illeti, érteni vélem a jelölésüket, hiszen pl. a law GB és US ejtése között egyértelmű eltérés van, és ezt igyekeznek is tükrözni, de mivel hagyományosan GB-ben /ɔː/-val jelölik ezt a fonémát, az annál nyíltabban ejtett US változatot "kénytelenek" jobb híján /ɑː/-val jelölni, ami mellesleg akár meg is felelhet egy tényleges kiejtésnek: [ɑː]. Ha már mindenképpen jelezni akarták az eltérést, talán érdemesebb és célszerűbb, de mindenképpen tényszerűbb lett volna szakítani a brit jelöléssel, és /ɔː/ helyett /oː/-t írni, hiszen az [o] még mindig közelebb áll a leggyakoribb GB realizációhoz (ami az [σ] felső területe, hasonló, mint a magyar o), mint az [ɔ]. Tehát inkább GB /loː/ US /lɔː/-t kellett volna írniuk.

Ugyanakkor a hot-ot meg GB /hɒt/ US /hɑːt/-nak írja, mintha az /ɑ/ és az /ɔː/ (meg az /ɑː/, pl. bra /bɹɑː/) összeolvadása /ɑː/-vá US-ben általános lenne, pedig nem az. Ha meghallgatod egymás után a bra és a law US kiejtését a Cambridge-en, szerintem te is hallani fogod a különbséget – utóbbi a magyar a-ra emlékeztet, előbbi meg inkább az á-ra.

Az /ə̣/ használata amolyan jolly-joker jelölés, sokszor egyazon beszélő is eltérően ejti szituációtól függően. Igazából a trend az [ɩ] felől az [ə] irányába mutat, hiszen pl. a palace ejtése is régebben [ˈpʰælɩs] volt, de ma már GB-ben is természetesebb a [ˈpʰæləs]:
www.oxfordadvancedlearnersdictionary.com/dictionary/palace

A become és társai ejtése ma még erősebben ingadozik, de valószínűsíthető, hogy itt is hamarosan az [ə] lesz az elterjedtebb ejtés, nem csak US-ben, hanem GB-ben is. Addig meg a szótárkészítők döntik el, hogy melyik szónak melyik hangos kiejtését tekintik általánosnak – ki tudja, milyen mintavételezésre alapozva. Nyilván az is számít, hogy milyen gyakori a szó, ill. hogy milyen hangkörnyezetben szerepel az /ə̣/.

A believe például /ə/-vel van a Websternél leírva és kiejtve is; az Oxford viszont /ɪ/-vel írja az AmE-t is, de a hozzá tartozó hangmintában egyértelműen [ə] hallható:
www.oxfordadvancedlearnersdictionary.com/dictionary/believe

Szóval erősen ingadozik.

Mindenütt olvasni az GA esetében a cot/caught egyesüléséről, de egyik írás sem dönti el, hogy mennyire teljes ez a tendencia, azaz [ɑ] vagy az [ɔ] közül melyik a gyakoribb/semlegesebb előfordulását tekintve.

Az [ɑ]-t gyakrabban hallom, egyszerűbbnek tűnik mindenhol ezt használni. De az egyértelműen a nagyobb elterjedés miatt semlegesebbnek minősülő kiejtést szeretném megtanulni, hogy minél következetesebb legyek. Maradjak az [ɑ]-nál?

Az ɩ/ə kontraszt ezek szerint teljesen preferenciafüggő (még). Kicsit furák ezek az alapvető szavak ə-vel, de azt hiszem itt egyértelműen az [ə] mellett érdemes dönteni. Valahol logikusabb ez a teljes sorvadás.

@Devourius: Azért csak most reagálok, mert időközben inkább írtam erről egy posztot, ami holnap reggel fog megjelenni. :) Talán megválaszolja a kérdéseid, ha nem, kérdezz majd ott.

[ɩ/ə]: hát igen, ez most kicsit olyasmi, mint a magyarban pl. a fent/fönt. Nekem hol ez, hol az jön a számra.

Már régi megfigyelés, de kezd gyanús lenni. Eleinte csak Gordon Ramsay műsoraiban hallottam, de egyre többször hallom, pl. utoljára a The Office eredeti angol változatában. Mégpedig azt, hogy sok brit az [Eɪ]-t [aɪ]-nak, vagy ahhoz hasonlóan ejti. Ez semleges kiejtés?

@Devourius: az ausztrál angolban teljesen az.

Lásd pl. clas.mq.edu.au/speech/phonetics/phonetics/ausenglish/

Az Egyesült Királyságban tudtommal ez a magas presztízsű változatokra (RP?) nem jellemző, de a londoni munkásosztály által beszélt nyelvváltozatra igen.

@Devourius: Jó megfigyelés, valóban gyakran nyíltabban és/vagy hátrébb, centrálisabban képezik az /eɪ/ kezdőhangját.
Ahogy @paraszthajszal: is írta, az RP-re és a semlegesre nem jellemző az /eɪ/ "ásítása", de helyi nyelvváltozatokban – eltérő mértékben – előfordul. A londoni Cockneyban vagy Birminghamben pl. az [æ] és az [a] közti [A] hangból indulnak ki, Ausztráliában pedig nem ritkán a centrális [ɐ]-ból.

Az /aɪ/ fonéma kezdő hangját cserébe általában hátsóbb nyelvállással, [ɑ]-nak vagy [α]-nak ejtik, hogy a különbség fennmaradjon.

www.rachelsenglish.com/blog_20090316
Récsől elmélete az /ŋ/ előtti /æ/ hangról. Mi a véleményed erről. Gyanús, hogy nem megalapozott.

Kimaradt. Az /eɪ/ ásításához még annyit, hogy nyomasztóan sokat hallom angol műsorokban. Kicsit furcsállom, hogy az angol médiában majdnem kizárólag csak a tájszólásos munkásosztály szerepel.

@Devourius: Erről már régóta akartam írni, szerintem még fogok is valamikor, úgyhogy erről most csak annyit mondanék elöljáróban, hogy valóban előfordulhat, hogy az /æ/ realizációja felveszi az /eɪ/ kiejtését [ŋ] előtt, de ez nem semleges kiejtés. Bővebben majd a leendő posztban. ;)

Az /eɪ/ "ásítása" nem csak az alsóbb osztályok jellemzője, persze a "ásítás" mértéke eltérő társadalmi osztálytól függően is. A brit médiában a diftongus kezdő hangja gyakran esik az [ɛ] és az [ɐ] közötti tartományba, Ausztráliában meg inkább [ɐ].

@IdegenNyelvŐr: régi témát veszek elő. Még mindig aktuális. Az angol anyanyelviek hanghordozása, hangfekvése, hangképzése.

Ellentmondást tapasztalok a témában. Amerikai filmekben olybá tűnik, mintha suttogva beszélnének a színészek, laza hangszállal ejtenek mindent. Viszont ha YT-os videókat nézek, vagy brit filmbe nézek bele, ott ez nem jön elő, a hangfekvés ott szinte semmiben nem tér el a magyartól, európai átlagtól. Gyanítom, hogy az amerikai filmekben a hangfelvételeket speciálisan állítják be, buherálnak valamit a felvétel beállításain, valamit kiszűrnek belőle utólag és csak azért hallani a színészek hangját ilyen suttogósan. Mi a véleményed róla?

Egyébként mást is foglalkoztat a téma:
uk.answers.yahoo.com/question/index?qid=20101231124840AAIHr4K

A fenti linken pl. nincs igazuk abban, hogy csak a mai filmeknek lenne ez a sajátja, már 30 évvel ezelőtt ilyen volt a színészek hangja. Gyanúsan svindli, mert a színészekkel készített interjúkban nem hallani. Viszont tévedhetek is ezzel kapcsolatban.

Lenne még itt valami, kifejezetten INyŐ felé. Canepari ugyebár jelölni szokta, hogy a rombuszokon belül pontosan hol helyezkednek el a magánhangzók, illetve a többes hangzók tagjai. Erről az jutott eszembe, hogy vajon egy anyanyelvi beszélő hány %-os elmozdulást érezne meg egy magánhangzónál? Ha egy nagyon picit elcsúszik azt már hallja? Vagy legalább másik rombuszba kell esnie ahhoz, hogy érzékelhesse? Vagy ilyenkor is legfeljebb furcsállja?

@Devourius: Itt ugye ketté kell bontani a dolgot: egy dolog, hogy mit hall, meg egy egészen másik, hogy az agya a hallottat minek veszi.
A fizikai érzékelés szintjén a fül biztos hallja a legapróbb eltéréseket is, ha az illető ép és egészséges hallással rendelkezik, hiszen enélkül anyanyelvünket sem tudnánk "akcentus nélkül" megtanulni. De mivel az agy folyamatosan "korrigálja" a hallottakat, ezért alapesetben az apró eltéréseket elfedi, azok nem tudatosulnak a hallgatóban. Ez pedig tanult folyamat eredménye, hiszen az agy hozzászokik, hogy milyen hangokat minek kell megfeleltetnie. Következésképpen ez a funkció tanulással és gyakorlással fejleszthető, így az érzékelt elmozdulás mértéke is változó. Ehhez még az sem feltétel, hogy az ember az anyanyelvén füleljen.
Egy másik blokkban lévő hang már valószínűleg mindenkinek megüti a fülét, ha nem arra számít. Az annál kissebb eltérésnél változó, hogy feltűnik-e a hallgatónak, vagy az agya még azt is elfedi-e. Ez a küszöb persze függ attól, hogy az anyanyelvét vagy idegen nyelvet hallgat-e, mert előbbi esetén a "tájszólás" előbb feltűnik.

Kicsit spektrogrammos kérdés, talán itt van a legjobb helye. Ugyebár a formánsok egyénenként változnak a hangmagasság miatt (is). Ezt az eltérést ki lehetne küszöbölni az első és második formáns esetében, ha minden magánhangzónál nem az abszolút nagyságukat, hanem az adott beszélő [ə] hangjának 1. és 2. formánsaihoz mért arányát vennénk figyelembe? Nem lenne kisebb az angol magánhangzók 1. és 2. formánsainak szórása? A 3. formáns és az afölöttiek nem érdekesek most.

@Devourius: Miért baj az, ha szórnak? Ahogy írtad is, a valóságban nincs két egyforma beszélő, sőt, még egy adott beszélő is ingadozik. Így is, úgy is kell valami átlagolást végezni.

Az LPD a believe, decide, reserve típusú szavak első szótagjában /i/-t ír, nem /ɪ/-t. Ez szándékos? Mi az oka?

@Devourius: Igen, mégpedig azért, mert ezeket a szavakat van, aki [ɪi]-vel is ejti (főleg formális stílusban), a szokásos [ɩ]-n ill. [ə]-n kívül. Tekinthetjük az /ə̣/ egy olyan allofónjának, ami többnyire a be-, de-, pre-, re- prefixumok kapcsán fordulhat elő.

Léjdi Ráhel a legújabb videójában azt állítja, hogy az -ing ragban az i az [i], nem pedig [ɩ]. Szerintem baromság, de van azért valami mögötte? Van ilyen ejtési variáns?

@Devourius: Igen, ez egy létező ejtésváltozat. Van, akinél csak az -ing végződésben jelentkezik (wait[i]ng), de olyan is, akinél az -ing végű alapszavakban is, mint pl. k[i]ng, s[i]ng; s[i]ng[i]ng.

Ha jól sejtem, nem semleges.

Óóó, az a jó +%'§':?'-kat a szótáríróknak a fonémikus %/?:$%-ikkal együtt, hogy ~{}<í+%"!-ának meg a britmajmolásukkal együtt. Le kéne vágni a kezüket, hogy ne tudjanak hülyeséget írni és felesleges kavart okozni. Már [ʀaːχɨ˕l] barátnémra is rágtam a félrevezető hülyeségeiért, de most lett elegem a többi kisegítősből is.

Nemrég azt vettem észre magamon, hogy az [ɜɹ] helyett [əɹ] vagy még inkább [ɹ:]-t ejtek. Azt hittem, hogy ellustultam vagy hogy nem nyitom ki eléggé a számat, szokásomhoz híven nem dolgozok eléggé az állkapcsokkal. Elszégyelltem magam, nekiálltam gyorsan gyakorolni a [ɜɹ] "helyes" ejtését. Erre most ennek a cikknek 1925785842. újraolvasása közben vettem észre (Caneparinál sem vettem észre), hogy az US angolban NINCS /ɜ/->[ɜ] hang. Jól ejtettem mégis helyette a [ɹˌː]-t, ösztönösen jól sajátítottam el a videókon hallottaktól. Most már értem azt is, hogy a Webster-szótár miért használ /ər/-t helyette. Előtte azt hittem, hogy csak a jelekkel spórolás végett egyszerűsít.

Apropó. Ez a [ɹː]-dolog így van azokban a nyelvjárásokban is, ahol prevelarisan (szabvány ír, modern skót) ejtik a szótag végi r-eket?

@Devourius: Nem, az írben és a skótban (már amelyikben), sőt, még US-ben is van, ahol VC-szekvenciaként ejtik.

Úgy értem, hogy ott beleejtik konkrétan [ɜ]-ként?

Lenne itt még valami, gyorsan ide is spájzolom. Észrevettem, hogy Canepari az átirataiban a The North Wind and the Sunban a [wɩnːd] és [sʌnː] szavakba nyújtójelet [ː] tesz. Ennyire megnyúlnak ilyenkor az n-nek? Létezik erre általánosabb szabály?

@Devourius: Különbség van az /ɜːɹ/ és az /əɹ/ realizációja közt: az előbbi V-jét [ɜ] vagy [ə], az utóbbiét [ə]-ként ejtik; a /ɹ/-t pedig [ɹ] vagy lágyabban [ɹ˕]-ként ejtik. Persze a skótoknál azért nagyobb a V-k szórása is.

@Devourius: Van egy olyan jelenség, hogy a nem teljesen nyílt rövid V-k (/ɛ, ɪ, ʊ, ʌ/) után (helyett) a nazálisok /m, n, ŋ/ és a /l/ nyúlnak meg azokban az esetekben, amikor egyébként a rövid V-k szoktak megnyúlni. A megnyúlás mértéke ingadozó, nem feltétlenül [ː].

Az /u/ [μ] fonémát ki lehet váltani teljesen minden helyzetben US angolban? [μV] esetén van alternatíva: [əˌwV]. Szó végén is lehet (pl. val/u/e) mással helyettesíteni semleges kiejtésben? Mondjuk [ɷ]-val?

Esetleg a [μ#] helyettesíthető még [ə] -> [ʌ]-val, vagy [ʊu]-val?

Az /uV/ = [əwV] csak szón belül működik, szóhatáron át nem: you ask /juˈæsk/ = [jμˈæsk], nem *[jəˈwæsk].

Ketté kell bontani a szó végét (/u|/) meg a szótag végét (/u#/). Az /u#C/ alapvetően [əC], de ha kap egy kis hangsúlyt, akkor [ɷC, μC] vagy akár [ʊuC]. Az /u|/ annyiban más, hogy ott az [ɷ] nem igazán fordul elő, és az [ʌ] is csak néhány kivételes szóban, pl. you ("ya"). De erősödés [ʊu]-vá lehetséges.

Szóval az /u/ nem kiváltható.

Nemár! ː-ʃ Csak a /u|/ miatt nem lehet?

Különben nem is értem. Írod, hogy az [ʊu]-vá erősödés mehet a /væljuˈæsk/-ben.

Gyanús, hogy Ráchel barátném sem tárgyalja az [μ]-t, persze sok mindenben tévedni szokott a szentem, de lehet hogy most nem.

A value-ban a Webster pedig /u:/-t hoz, és hangmintában is az van. Szóval úgy veszem ki, hogy ez szerinted nem semleges. Jól értem?

A szóvégi /u/ vs. /ʊu/ esete – lexikális szavakban – kissé kusza, hiszen az /ʊu/ nemigen fordul elő hangsúlytalan szótagban, az /u/ viszont csak ott – na jó, ez eddig még nem kusza. Viszont ha hangsúlyos a szótag, akkor abban már a diftongus jelenik meg, ráadásul a (mellék-)hangsúlyos /ʊu/ előtti /j/ kiesik a legtöbb mássalhangzó után (/n, t, d, l, s, z/), így a value kiejtésében is /*-ˌlʊu/-nak kéne lennie, lásd avenue /ˈævəˌnʊu/. Sőt, két hangsúlyos szótag rögtön egymás mellett sem túl gyakori jelenség. Viszont gyakrabban realizálják a value-t diftongussal a végén, mint [μ] hanggal – utóbbi inkább már sorvadásnak tűnik. Ennyiből indolkoltabb /ʊu/-nak átírni fonémikusan, de a hangsúlyhoz kötődő /j/ kiesése miatt ez némi fonológiai ellentmondáshoz vezet. Ha helyette hangsúlytalan /u/-val jelöljük, arra még mindig rá lehet fogni, hogy realizálódhat az /ʊu/ diftongusaként is: value /ˈvælju/ = [ˈvæljμu, ˈvæljμ]. Mindkettő belefér a semlegesbe.

Funkciószavaknál más a helyzet, mert azok rendszerint hangsúlytalanok, pl. you, to, do. Ezek csak akkor diftongizálódnak, ha hangsúlyt kapnak valamilyen kiemelő céllal, így azok /V/ előtt alapvetően [μ] hangra végződnek, lásd a korábbi "you ask" példáját.

Akkor, ha jól értem, ki lehet váltani. Leginkább /u/ -> [ʊu] megoldással, funkciószavaknál pedig /u/ -> [ə]/[ʌ] lesz. Kihagytam valamit?

Ami a fonémák szintjét illeti, a value nem képzelhető el úgy, hogy /'val,ju:/? Hangsúly miatt miért nem megy a /lju/?

@Devourius: Nem, nem lehet kiváltani. Az /u V/ = [μ V] esete funkciószavakban elkerülhetetlen.
/u V/ = [μ V]
/u C/ = [ə C]
/u|/ = [ʌ, ʊu]

Azt szokták mondani, hogy a /GB Cjʊu/ hangkapcsolatának akkor felelhet meg a /US Cʊu/, ha a szótag fő- vagy mellékhangsúlyos, pl. newton, stupid, duty; avenue, substitute, produce (főnév); de: menu, pustule, module. Ebbe a sorba illeszkedett korábban a /l, s, z/ is, de hangsúlyos helyzetben ma már GB-ben is visszaszorulóban van a /j/ megjelenése, hangsúlytalanban jobban tartja magát, pl. lute, super, Zeus; de: value, capsule, résumé.

@IdegenNyelvŐr: várj, ezt nem értem. Nem úgy van, hogy a funkciószavakban az /u/ elsorvad? Vagy arra az esetre gondolsz, amikor kivételesen kap hangsúlyt a mondatban és amiatt nem megy az [ɷ], [ʊu]? Ráadásul a Websterben a you-t [jʊu]-nak hallom a hangmintában, ráadásul Wells is úgy írja át, mint "strong form /juː/".

Tudom, szőrözésnek tűnik a hosszas értetlenkedésem, biztos az agyadra megyek vele, de azért rugózok rajta ennyire, mert egy egész mgh. elhagyása jelentős stratégiai döntés.

Egyébként tudom képezni az [μ] hangot, megtanultam annak idején a brit kiejtéshez. Végül is könnyű ejteni, de úgy vettem észre, hogy interferál az [ʊu]-mal, ami ezért átmehet [μu]-ba. Utóbbi ugyan megengedett a szabvány amerikaiban, de nekem nem tetszik a brites beütése miatt. Valahogy amerikaiatlannak tűnik az [μ] is, és ott fogtam gyanút, hogy nem is hallom, hogy használnák ezt a hangot.

@Devourius: A strong meg a weak from között fonémikusan is különbség van. A 'you' esetén az előbbi /ˈjʊu/, az utóbbi meg /ju/, tehát az /u/ már eleve egy sorvadt kiejtés, az nem sorvad tovább [ə]-vé /V/ előtt. A hangminta meg nyilván a strong formot szemlélteti.

Szóval bármennyire is szeretnél, nem tudsz megszabadulni az /u/-tól. ;)

Így már világos. Nem is tudtam, hogy van ilyen szabály. Bár az még mindig zavar, hogy a /tu/ helyett az amerikai angolban magánhangzó előtt is mehet a /tə/. Sőt, szintén Wells LPD-s you-s leírásából is az következik, hogy az amerikaiban elmegy a /jə/ és nem írja, hogy az előfordulása a msh. előtti pozícióra korlátozódna. Nem /u/ ugyan, de a "the" elmehet a /ðəV/-nak, bár gondolom ezt nem tartod szabványosnak.

Még gondolkodok rajta, kigyűjtöm a gyenge alakban /u/-ra végződő funkciószavakat. Így most nem nem jut eszembe más a you-n és to-n kívül. Mondjuk a "you" látszólag kivételes eset, de cserében elég gyakori előfordulású. Gyűjtök még hangmintát, de addig is [jɷV]/[tɷV] (a ɷ-t már rég elneveztem "segg"-jelnek, a kis omega unalmas :-), esetleg [jəV]/[təV] alakkal kísérletezek.

Összesen ennyi funkciószó van, ahol az [μ] hiánya gondot okozhat: you, do, to, into, onto, who.

Ezek közül a "you"-ban megkerülhető, US-ben a "to" esetén is [tə]+C formájában. Marad problémás a do, into, onto, who.

Segítenél erre a 4 esetre is valami [μ]-pótlót találni? Olyan is jó lesz, ami Canepari szerint nem szabványos US kiejtés, de azért szerinted nem is durván tájszólás. Olyasmi, ami "nem szabványosság" tekintetében legfeljebb a cot-caught merger szintjéig terjed. Légyszi segíts ebben, nekem elég fontos. Hüpp-hüpp. Nehogy már 4 nyüves szó miatt kelljen behozni egy új magánhangzót, főleg, hogy nem hallom, hogy filmekben, vagy hírekben, netes videókban használnák.

"Segítenél erre a 4 esetre is valami [μ]-pótlót találni?"
Nem!
Hidd el: használják. Ma már az /ʊu/ = [μu] US-ben is elég elterjedt, nem kölcsönöz neki brites hangzást, mert a brit sokszor a még ennél is centrálisabb [ʉ] környékéről indul.
Ebben pl. elég jól hallatszik az [μu]:
www.merriam-webster.com/dictionary/sue

Használják hát, de én nem hallom, vagy nem találkozom vele, vagy igen, csak nem hallom ki. Az [μu]-t hallom itt-ott.

Amúgy kegyetlen vagy, tudod? Nem segítöl kiváltani. Brü-hü-hűűű :'(

Most komolyan. Mekkora hibának minősíthető az, ha gyenge helyzetben a you-t [jə], [jʌ], a do-t [də], a to/into/onto-t [tə, ɪntə ɑ:ntə] alakkal ejtem minden esetben, azaz mgh. előtt is? A who-nál pedig nem használok gyenge alakot, csak erőset [hʊu], annál úgyis csak vonatkozó névmási alakban használják a gyenge alakot, akkor is csak ritkán. Azt tudom, hogy ez minimum tuti nem semleges, de gondolom valamelyik nagyobb amerikai regionális nyelvváltozatban mégis szokásos.

(A [jʌ] kihúzva, ilyenkor nem játszik. Kimaradt, de az [ə] és V közé egy [ʔ]-t is oda akartam írni.)

Bár érzem, hogy a konstans [hʊu] necces.

Canepari Májsztró téged erősít míg, micsoda egybeesés :-D Sorolja a sorvadt alakokat, és a do our children go?, you have to (vonzat mondat végén), who (vonatkozó névmás) esetén nem ír alternatívát az [μ] helyett.

Pedig már csak egy hajszálon függ eme nyamvad [μ] hang élete, vagyis annak is elfűrészeltem a felét, de még tartja magát a kis mocsok. Már minden esetet kilőttem (into, onto, you), csak a who, to, do maradt, azok is csak egy szűk esetkörben. A guta fog megütni, hogy mindössze három szó részleges esetköre miatt kell behozni ezt a nyomi hangot :-\

Ha már a C-C mergerrel az újítók közé soroltad magad, akkor bizony jobban járnál, ha inkább az [μ]-t favorizálnád, mert az tűnik a jövőnek. Az /ʊu/ = [ʊu]-t egyre jobban szorítja ki az [μu] US-ben is, akkor pedig teljesen illeszkedik a rendszerbe az /u/ = [μ] is.

Igen, ezen már gondolkoztam én is, hogy visszahozom ezt a két hangot úgy, ahogy még a brit kiejtésnél tanultam és akkor nem lesz interferencia a közös kiindulópont miatt.

Egyelőre még mindig az a véleményem, hogy az ü-s beütésű hangok amerikaiatlannak hangzanak. Nem tetszenek. Még az [ɷ] sem, pedig az tényleg megkerülhetetlen.

Tudsz erre az [μu]-terjedésre valamit linkelni? Cikk, tanulmány, térkép, bármi. Te hogy ejted az /ʊu/-t?

Csak Canepari meg ne tudja, hogy nem semleges kiejtés irányába akarsz csábítani :-P

Hoppá! Ezt az [μu]-t még Canepari is semlegesnek írja, és a [jμu] esetén kifejezetten erőlteti.

Amúgy meg csak jegyzőkönyve szeretném rögzíteni, hogy nem csak a caught-cot mergerem modern, hanem a Mary–marry–merry mergerem is.

Elsőre nem esett le, INyŐ milyen rafinált. Kézzel-lábbal tiltakozok, erre becsomagolja a modernitási címkével, mert tudja, hogy arra harapni fogok... és tényleg. Még gondolkodok ezen az [μu]-n. Gyakorlom már az [μ]-t (kérdőíven jól sikerült ejteni véletlenségből), [ʊu]-val kontrasztolom, de ha rájövök hogyan lehet helyettesíteni hangsúlytalan helyzetben, dobni fogom egy msec. alatt.

(Meg a weak vowel mergerem is modern.)

Hát azért az [μ] még elég messze van az ü-től ;) Ha meg [u]-nak ejted, az meg magyarosan hangzik.
Itt egy beszélgetés Labovval, amiben 5:50 körül arról is beszél, hogy változott meg pl. a "boo" kiejtése:
www.npr.org/templates/story/story.php?storyId=5220090

Nekem egyébként többnyire /ʊu/ = [μu].

Köszönöm, igen tisztelt Üúdegennyelvőr Üúr. Mindegy, utánaolvasok ennek, elrugózgatok vele, de már nem foglak vele fárasztani.

Egyébként én az [ʊu] dominanciáját hallom a hanganyagok többségében és noha az [μu] sem ritka, de összességében nem valami nagy arányban fordul elő.

Just one more thing, ahogy Columbo hadnagy mondta mindig. Az az US kerekítéses [ɑ̮ː], amelyik "r" előtt fordul elő, annál követelmény, hogy egy szótagban legyen az "r"-rel? Szerintem nem, mert egy szótagos szavakat (car) leszámítva általában külön szótagba kerül az "r" a hosszú [ɑː]-tól, de azért megkérdezem, biztos, ami biztos.

Visszatérve még az [μu]-hoz, annak hátránya az is, hogy [ɫ] előtt úgyis [uʊɫ] lesz, tehát az [ʊu] úgyse megkerülhető.

@Devourius: Valóban nem, bár olyan sok szó nincs, amiben az [ɑː] és a [ɹ] külön szótagba kerül, hiszen az csak [ɑː.ɹV] esetén következik be (pl. safari, Lara), [ɑːɹ.C] esetén a [ɹ] után van a szótaghatár (pl. Martha).

Egy film végi kiírásban láttam meg a duable szót. LPD szerint lehet /ˈdu:əbəl/ és /ˈduəbəl/ [μ], de vajon lehet-e /ˈdəwəbəl/? A morfémahatár miatt szerintem nem, de talán mégis?

@Devourius: "duable"? Nem rémlik ilyen szó ;) Ha a "doable"-re gondolsz, az nem lehet */ˈdəwəbəl/, hiszen hangsúlyos /ə/ nincs az angolban.

Hoppsz, valóban doable. Akkor ezek szerint az /əw/ nem játszik, de az /ʊu/ igen.

@Devourius: Igazából csak az /ʊu/ játszik, mert az /u/ is csak hangsúlytalan szótagban állhat. Az egy más kérdés, hogy – ahogy arról már egyszer beszéltünk – egy diftongus enyhén megnyúló monoftongussá egyszerűsödhet egy azt közvetlenül követő hangsúlytalan magánhangzó előtt, de ez nyilván nem fonémikus változás.

Csomószor találkozok olyan e/ec/ek-val vagy a/ac/ak-val kezdődő szóval, amelyiknek az első szótagja hangsúlytalan, de a rá következő szótag hangsúlyos (accept, expect, express, stb.). Ezeket általában lehet [ɩ'], [ə'] vagy [E']/[æ'] (harmadlagos hangsúly?) hangokkal kezdeni. Felmerült bennem, hogy következetesen kéne választanom ezek közül a lehetőségek közül, hogy ne legyen ilyen ügyben összevisszaság, bár tudom, hogy az anyanyelviek nem következetesek.

Szóval ha következetes akarok lenni, melyiket érdemes ilyenkor mindig választani? Az [ɩ'] kicsit brites beütésű, de US-ben is használják. Az [ə'] illene a weak vowel mergerbe, de pl. Canepari nem támogatja és általában homofónt csinál a szóból. Aztán ott van az [E']/[æ'], ami szimpatikus, mégis túl ritkán hallom így.

@Devourius: Megadtad a választ: az anyanyelviek sem következetesek. Ha te az leszel, esetleg erőltetettnek fog hangozni a beszéded. Kb. úgy, mintha szándékosan mondanád az összes lehetséges magyar e/ö-váltó szót ö-vel, pl. egy csöppöt fölösleges fölszelni a zsömlét.

Értem mit mondasz, de csak célszerűbb az egyik választás? Nekem eléggé megnehezíti a kiejtést, ha káosz közepette kell kigondolni, hogy vajon most hogy mondjam.

Másrészt ezek nem gyakori szavak, nem fordulnak elő olyan gyakran, pláne egy mondatban nem, hogy olyan nevetségesen hassanak, mint a zsömlés példád. Ha egy külföldi kérdezné tőlem ezt a zsömlés dilemmát, azt tanácsolnám neki, hogy mindig az e-s változatot válassza, amikor csak lehet. Hiszen az "egy cseppet felesleges felszelni a zsemlét" teljesen semleges kiejtés, senki nem kapja rá fel a fejét, hogy tele van e-vel. Nem így ö-vel.

Úgy vettem észre, hogy az LPD és a Webster is az ilyen e-s szavakat mindig [ɪ]-vel adja meg első helyen, az a-sokat [ə]-vel. Válasszam ezeket a következetességhez? Kérlek segíts, ne légy túl szigorú nyelvőr énmohóságommal.

Ha csak pár ilyen szó van, akkor fej vagy írással döntsd el, melyiket hogyan ejted ;) Akkor beszéd közben nem kell ezen filóznod.

De az egyébként sem jó, ha beszéd közben még a szavak kiejtésén kell agyalnod, és itt most nem arra gondolok, hogy arra figyelsz, hogy hogyan képzed az egyes hangokat, hanem arra, hogy menet közben még azon gondolkodsz, hogy egyáltalán milyen hangot akarsz ejteni.

De az sem baj, ha hol így, hol úgy ejted őket. Nekem pl. hol ilyen, hol olyan az either-öm: míg az either…or szerkezetben szinte kizárólag /ɪi/-t használok, addig egy olyan típusú mondatban, mint pl. az "it doesn't work, either" vagy az "either way" kifejezésben, már befigyelhet az /aɪ/ is. A neither-öm viszont mindig /ɪi/-s, ami ugyan nem következetes, de ennyi belefér, sőt, az either estén ez még színesíti is a beszédet, hiszen ez nem a US/GB kiejtés keverése, mert mindkét kiejtési változat él US-ben, de nyilván az /ɪi/-s gyakoribb, ahogy nálam is.

Ugyanígy megvan nálam az accept két kiejtése is: többnyire az /ə/-s változat jön a nyelvemre, de ha nyomatékosítani akarom, akkor előfordul, hogy /æ/-vel ejtem. Az e-sek meg nálam többnyire /ɪ/-sek. Szerintem ez így elég következetes, de végső soron te döntesz: válaszd azt, amelyik neked tetszik, csak ne legyen izzadságszagú.

Nem mindig agyalok a szavak kiejtésén, de megesik (vagy mert nem ismerem az adott szó kiejtését, vagy ismerem, de bizonytalan vagyok benne). A sok variációval az a bajom, hogy ha több kiejtés jut eszembe, akkor a bőség zavarában plusz időbe telik az agynak, hogy még egy lépcsőben választania is kell felesleges lépés keretében. Ha pedig csak egyféle kiejtést tekintek alapnak ilyen szavaknál, az nagyban egyszerűsít szótanuláskor és beszéd közben is.

Nekem a(z) (n)eitherem mindig /ɪi/-s, bármilyen kifejezésben. Az [aɘðɹ]-özésért szépen beállsz a sarokba és elmondasz 100 mi Caneparinkat :-D Mondjuk azt már régóta tudom, hogy esetedben idegennyelvoeris inconsequentis áll fenn.

Egyébként nem tekintem bajnak, hogy ha mondjuk 1-2x másik kiejtéssel sikerül ejteni az adott szót, mert az jön a nyelvre, de jó, ha van valami, amihez az ember tarthatja magát.

Mivel lehetne Canepari [ɪ] és [ʊ] jelöléseit lecserélni, hogy ne legyen kavar az offIPÁ-val? Lehetőleg olyan karakterekre, amelyeket nem csak nem használnak az offIPÁ-ban, de PC-s karakterkészletekben általában benne vannak. Nem feltétlenül lenne kritérium, hogy hasonlítson a lecserélt karakterekre.

Akadt itt egy kétesen [ɪ]->[ə]-suló szó, a furniture. Az LPD szerint a középső szótag csak UK angolban [ə]-sodhat, US-ben nem. Valóban, a Webster is csak [ɪ]-vel hozza a középen. Mi ennek az oka?

@Devourius: [ɪ] helyett [{] és [ʊ] helyett [}] ;)

@Devourius: Én [ə]-vel is hallottam már a furniture-t, szerintem /ə̣/ van benne.

@IdegenNyelvŐr: végül is, lehet poénnak szántad, de nem is olyan hülyeség. Bár egy kicsit betű formájúbb karakter jobb lenne.

A furniture szerintem is képes [ə]-sülésre, csak az LPD kicsit szerencsétlenül jelöli, kizárólag a britnél.

Amiért igazából hozzászóltam: egyik oldal azt írta, hogy az angol [ɪi] ejtésekor szét kell húzni az ajkakat, mint a magyar [ii]-nél. Sőt, az oldal szerint ez az [ɪ]-re is igaz. Szerinted?

Baj, ha én csak [ɑː] használok (legyen az cot-caught merged vagy nem), amely szótagbeli rövidülés esetén is csak legfeljebb [ɑˑ] lehet? Az [ɑ]-t nem használom, valahogy baánccsalya a fülemtet, ha így hallom röviden. Tudom, a mgh-ók hosszóságnak már nincs jelentésmegkülönböztető szerepe US-ben, de a rövid forma valahogy nem hangzik olyan jól.

@Devourius: Olyan értelemben igaz, hogy nem ajakkerekítéses, de nem annyira ajakszéthúzásos, mint az [i].

@Devourius: Nem, nagy gond azzal sincs. A semlegestől meg már úgy is eltávolodtál, ami egyébként nem baj ;)

@IdegenNyelvŐr: akkor az [ɪ]-t letárgyaltuk. Ezt különben úgy gyakorlom mostanában, hogy a német [ʏ]-ből indulok ki, de ajakrésessé teszem. Miközben ejtem, egy olyan furcsa érzésem van, mintha "é"-t ejtenék, de olyan furcsa helyen, kicsit "magasabban és hátrébb".

A másiknál félreértettél, mert kimaradt egy szó. Szóval állítólag az [ɪi] esetén még JOBBAN szét kell húzni az ajkakat, mint a magyar [i]-nél. Bár már látom előre, hogy cáfolni fogod, de azért megkérdem.

@IdegenNyelvŐr: csak egyetlen a cot-cought mergerrel távolodtam el, azt nem nevezném hűdenagy távolodásnak (vagy csak én kicsinylem le túlságosan). A Mary-marry-merry mergert nem veszem ide, mert szerintem a megkülönböztetés az, ami ma már nem semleges, hanem ritkaság, épp úgy, mint a wine-whine merger esetében. A Rosa's-roses merger meg belefér az US semlegesbe. Esetleg még pár szó van, amit ritkább alakkal ejtek, nem a szokásossal, talán ez lehet még az a pont, amit nehezen lehet belemagyarázni a semlegesbe ([ʃɹː, wɩˈθɩn, khɑːɫm], stb.), de nagy eltérésnek ezt sem lehet nevezni szerintem.

Vigyázni kell ezzel, ha Canepari megtudja, kapok a pofámra, rittyent majd egy beware kezdetű közleményt nekem is, aztán állhatok be a sarokba szégyen szemre. Nem kell az nekem.

Mondjuk nagy franc az öreg. Most hogy már 1032342525-szorra olvasom át a netes anyagait, arra lettem figyelmes, hogy neki sincsen baja igazából a modern mergerekkel. Csak azért nem veszi őket a semlegesbe, hogy jobban tudja kontrasztolni a semlegest a nem semleges kiejtésekkel. Még a cot-caught mergert sem szólja le, hanem óvatosan fogalmaz. Azt írja, hogy azok között, akik megkülönböztetik (anyanyelviek, nemzetközi ESL beszélők), akadHATnak olyanok, akik csúnyának találHATják. Szóval elég sok itt a feltételes szűkítés és szubjektív is, magyarán objektíve neki sincs vele baja, nem lepődnék meg, ha ő is csinálná, mint állat, van egy olyan érzésem, hogy ő is az US vonalat preferálja :-D

Pl. tegnap azt vettem észre, hogy US-ben az [E]-ből dark-l előtt [ɛɫ] lesz, csak úgy néztem, meg dühöngtem hogy nem vettem észre eddig ezt a hasonulást.

@Devourius: "Kicsit spektrogrammos kérdés, talán itt van a legjobb helye. Ugyebár a formánsok egyénenként változnak a hangmagasság miatt (is). Ezt az eltérést ki lehetne küszöbölni az első és második formáns esetében, ha minden magánhangzónál nem az abszolút nagyságukat, hanem az adott beszélő [ə] hangjának 1. és 2. formánsaihoz mért arányát vennénk figyelembe? Nem lenne kisebb az angol magánhangzók 1. és 2. formánsainak szórása? A 3. formáns és az afölöttiek nem érdekesek most."

Erről mostanában sokat olvasok. Már másnak is eszébe jutott, formant ratio theory-nak nevezik, de nem oldja meg a problémát teljesen. Elég bonyolult módszerekkel próbálják normalizálni (függetlenné tenni az egyénileg össze-vissza szóródó Hz-ektől) a magánhangzókat, de a legjobb módszer is csak 93%-os közelítést ad. Ebben az is benne lehet, hogy hagyományos, fonémikus (?) IPA-t használnak, amely összemossa az [ɪ, ɩ], [ɛ, E, e], [u, μ], [ʊ, ɷ], [æ, A], [σ, ɔ], [ɪ, ɩ, ɘ, ⱻ] hangtereket. Most csak azért ezeket sorolom, mert leginkább az amerikai angol hangjaival szoktak dolgozni. Mit gondolsz, INyŐ?

@Devourius: Az az érzésem, hogy az agy intelligens hangfelismerési képességét és érzékenységét még jó ideig nem fogják a spektrogrammok megközelíteni sem. Valahogy nem érzem a fejlődést, ami részben talán annak is köszönhető, hogy olyan elnagyolt hangok azonosítására, amiket az IPA kínál, nagyjából most is használható a spektrogramm, és ha megfelelő jelölés hiányában nincs hajtóerő, hogy pontosabb leképezést adjanak, akkor nincs is miért fejleszteni a spektrogrammok felbontását.

Egy ideje tesztelem az US [μu] ejtést, de nem tetszik, nem jók vele a tapasztalataim, valahogy az [ʊu] hangzását szebbnek találom. Mennyi időt, esélyt érdemes adni az [μu]-tesztfázinak? Ne mondjak le róla olyan könnyen?

A másik: egy ideje a been-t US [bEn, bən] alakokkal ejtem, mivel néhányszor hallottam így és tetszik. Viszont az US anyanyelvi beszélők 99%-tól csak a [bɩn, bɩn] hallom (erős és gyenge alakban is), és elvileg ez a modernebb kiejtés (meg az írásképnek is jobban megfelelő), a [bEn] a régiesebb (mikor még ben-nek írták). Melyiket javaslod? Idegennyelvőrish English-ben hogy ejtődik?

@Devourius: Nem lehet, hogy [μu] helyett [ʉμ]-t ejtesz, azért nem tetszik?

A "been" inkább [bɩn] legyen, nekem is az.

Ez én [μu]-m talán egy kicsit kevésbé ü-s, mint a tiéd a fenti v_booed_GB hangmintában. Valahogy mégsem tetszik, ráadásul ha hallom is ü-sen anyanyelviektől, akkor sem annyira ü-sen, mint a te hangmintádban. Kicsit még tesztelem persze ezt az [μu]-t (mert mégis csak modern, és nem interferál [μ]-val sem), meg próbálok statisztikát csinálni milyen arányban hallom az US anyanyelviektől, de úgy néz ki, hogy ezt nem fogom átvenni.

A [bɩn, bɩn]-t viszont megfogadom, tényleg gyakoribb az. Pedig a [bEn, bən] jobban, "amerikaiasabban" szól szerintem, meg azért is szimpatikusabb, mert jobban kontrasztolódik a brittel szemben. Valahogy az [μu]-val és [μ]-val az is a bajom, hogy elég brites, affektált hangzásuk van. Az [ʊu]-nak valahogy hagyományosabb, amerikaiasabb, kevésbé giccses hangzása van.

A fenti táblázatban a "/ə/-nál" az szerepel, hogy (az angolban) "kizárólag hangsúlytalan szótagban fordulhat elő". Ezt én is így tudtam, tanultam.

A közelmúltban viszont kellemetlen meglepetésként ért, hogy a "heterogeneity" szónál a <ge> szótagot 2 netes szótár is /-ˈdʒə-/ -ként jelöli.
www.thefreedictionary.com/heterogeneity
oald8.oxfordlearnersdictionaries.com/dictionary/heterogeneity#heterogeneous

Ugye jól gondolom, hogy ez a hang, ha mellékhangsúlyos, akkor valójában /-ˈdʒɪ-/ lehet (a hangmintákban én azt hallom, meg a régi papír oxfordi szótáram is így hozza), ha meg véletlenül mégis schwa, akkor nem kap mellékhangsúlyt?

@paraszthajszal: ja a /-ˈdʒɪ-/ helyett /-ˌdʒɪ-/-t akartam ám írni, csak elfelejtettem kicserélni a hangsúlyjelet, ahhoz képest, amit a szótár használt. 8)

Rosszul írják az általad linkelt szótárak. A helyes fonémikus átírás: /ˌhet.ə.roʊ.ʤəˈniː.ə.ti/

A roʊ-s szótag hangsúlytípusában nem vagyok biztos, de az tuti, hogy a ʤə-s szótag hangsúlytalan.

@paraszthajszal: A thefreedictionary.com becsapós, mert a hangsúlyjelet a hangsúlyos szótag _után_ teszi, így ennél a szónál úgy tűnik, mintha a 2-4-6. szótag lenne hangsúlyos, pedig valójában az 1-3-5. ;)

A másik pedig szimplán hibás, szerintem copy-paste áldozata lett, és elfelejtették kitörölni a dʒ elől a hangsúlyjelet.

Jól gondolod, fonémaként a /ə/ nem fordul elő hangsúlyosan. Ha mégis hangsúlyos a szótag, abban valamilyen más fonéma van, amely megválasztását akár az íráskép is befolyásolhatja, pl. "e"–/ɪ, ɪi/, "o"–/ɑ, oʊ/, stb.

@IdegenNyelvŐr: Aha, az a fura hangsúlyjelölés megzavart, bár kiszúrhattam volna, hogy a többi is "rossz helyen" van (de azokat nem néztem). ;)

@Devourius: a freedictionary nem-IPA-jelöléssel majdnem ugyanez (mellékhangsúlyos /oʊ/-val) csak az "-ity" első szótagját valamiért mindig /ɪ/-nek írják át.

Feltűnt, hogy az amerikai angol semleges változatában leggyakrabban a /ʊ/ fonémát, ha nem [ɫ] előtt áll, akkor canIPA[ɤ]-nek hallani. Canepari ezt írja is, de csak a Mediatic Americannél, a semlegesre nem vonatkoztatja. Mégis, úgy veszem észre, hogy nem csak a médiában gyakori, hanem YouTube-os oktatóvideókon is, ahol nem médiaemberek beszélnek.

Érdemes lenne ezt átvennem? Nem tenném vele tönkre a majdnem teljesen semleges amerikai modellemet?

@Devourius: azóta ezt át is vettem, ezért nálam az /ʊ, lʊ, ʊl, ʊr, ʊr̩/ rendre [ɤ̮, ɫɷ, ɷɫ, ʊɹ, ʊɹ̩ (uʊɹ̩, ɹ̩ː)], azzal, hogy az ɷ egyel zártabb, csak fejjel lefelé canIPA[ɷ] nincs az oldalon használt font karakterkészletében.

Egyébként nagyon faszányosan szólnak ez a SoCal LA accentös magánhangzók. Csak egy kicsit zártabbak a Californian Vowel Shit miatt, mint itt a blogon ismertetett Canepari-féle neutral amerikai magánhangzók, épp csak annyira, hogy a canIPA kockájuk aljáról lecsúsznak az alattuk levő kocka tetejére, és ezáltal olyan laza, nyesett, amerikaiasabb, dögösebb lesz a hangzásuk. Ugyanezeket a kaliforniai csúsztatott magánhangzókat vette át a modern General American is.

Ennek a blogon is ismertetett semleges akcentusoknak az a baja, hogy színtelenül, íztelenül szólnak, és emiatt kicsit unalmasak, szárazak, élettelenek, tankönyvízűek.

*Shift miatt, nem shit miatt, sajnos szerkeszteni nem lehet már.

Igazából az a baj ezzel a blogon és Caneparinál tárgyalt semleges amerikai akcentussal, hogy teljes egészében még sehol, senkitől nem hallottam. Vannak jellemzői, amelyek más akcentusokban felbukkannak bizonyos mértékben, de igazából ez egy annyira elméleti modell, hogy senki nem beszél így még talán félig sem. Talán még a semleges brit elmegy, mert az igazából modern RP, bár az is olyan ritka, hogy nem hogy 3%-ot nem ér el brit anyanyelvi részesedésben, hanem az 1%-ot sem.

Eleve, tanítani sincs értelme ezt a semleges amerikait, de ha már tanítják, akkor pedig, lévén, hogy nem létező akcentus, felesleges azon izmozni, hogy pl. az /ʌ/ sötét l előtt kap egy kis kerekítést. Persze kaphat más akcentusokban is ilyenkor, létező jelenség több nyelvjárásban, de egy nem létező nyelvjárás tárgyalásánál tényleg felesleges ennyire precízkedni. Persze, nem árt tudni, hogy a sötét l a magánhangzókra kerekítő, eltérítő hatást gyakorol, de elméleti akcentusnál ennek a konkrét mibenléte nem olyan érdekes. Akinek érdekes lenne, az inkább úgyis egy létező nyelvjárást fog megtanulni, az meg nem fog úgyse egybeesni az itt emlegetett semlegessel.

Így utólag jókat derülök olyan korábbi kérdéseimen, amikor kérdezem, hogy XY beszélőtől ZW dolgot hallok, amely nem esik egybe az itt tárgyaltakkal. Persze, hogy nem, mert általában General American (Rachel) vagy Californian (sok sorozat szereplője) beszélőket hallgattam már évekkel ezelőtt is, csak nem tudtam róla, persze, hogy nem esett egybe.