Az angol és a spanyol kiejtés bemutatását is megelőzte egy-egy áttekintő leírás a magyarhoz viszonyított kiejtési eltérésekről, és ez most sem lesz másként: a német nyelv kiejtésének vizsgálatát kezdjük néhány általános jellemzőjének megemlítésével.
A német és az angol is a germán nyelvcsaládba tartozik, így nem meglepő, hogy sok esetben az angolról elmondottak érvényesek a németre is, így többször fogok az angolra hivatkozni. Persze a németnek is megvannak a maga sajátosságai.
A németet 90 milliónál is többen beszélik Európában anyanyelvként, azaz durván másfélszer annyian, mint az angolt vagy a franciát. A nyelvjárásai kiejtése közt természetesen vannak kisebb-nagyobb eltérések, de ezekre nem fogok kitérni.
Hehezetes mássalhangzók
A szünet utáni vagy hangsúlyos szótag elején álló zöngétlen zár- és zár-réshangokat hehezettel, azaz egy kísérő /h/-val ejtik a németben is. Ezt csak fonetikus átírásban jelölik egy felső indexbe tett kis h-val: [ʰ], pl. kalt [kʰalt] /kalt/ ’hideg’.
Zöngés és zöngétlen mássalhangzók
A németben is zöngésség (azaz a hangszálak rezgése) szerint párokba lehet rendezni az egyébként azonos helyen és módon képzett mássalhangzókat. Mivel azonban a zöngések is gyakran részleges zöngétlenedésen mennek keresztül, így a különbség – egyes nézetek szerint – nem is annyira a zöngésségben, mint inkább a képzés erősségében, az izmok feszességében rejlik, emiatt létezik egy ún. fortis-lenis kategorizálás is, amelyben az erőteljesebb fortis felel meg a zöngétlennek, a gyengébb lenis pedig a zöngésnek – részben függetlenül a zöngésség tényleges mértékétől. Én azonban továbbra is maradok a megszokott és közérthető zöngés-zöngétlen felosztásnál.
Zöngétlen szó- és szótagvég
Arról már beszéltünk, hogy az angolban a szünet előtti zöngés mássalhangzók részlegesen zöngétlenednek, a németben azonban ennél jóval többről van szó: a szavak végén (és gyakran a szótagok végén is) a zöngés-zöngétlen fonémapároknak csak a zöngétlen tagja állhat, amit az íráskép nem feltétlenül tükröz, így pl. a bunt ’színes’ és a Bund ’szövetség’ ejtése megegyezik: /bʊnt/. A zöngétlen párral nem rendelkező fonémák persze állhatnak szó végén is, pl. hell /hɛl/ ’világos’, Sohn /zoːn/ ’vkinek a fia’.
Ha egy szó zöngétlen mássalhangzóra végződik, akkor ezt a tulajdonságát még akkor is megtartja, ha utána magánhangzó vagy zöngés mássalhangzó következik, függetlenül attól, hogy a szó egy mondat önálló szavaként vagy egy összetett szó első tagjaként fordul-e elő, pl.:
- (das) Kind singt /ˈkɪnt ˈzɪŋt/ ’(a) gyerek énekel’
- (das) Kind isst /ˈkɪnt ˈɪst/ ’(a) gyerek eszik’
- Hand /hant/ ’kéz’ – Handball /ˈhantˌbal/ ’kézilabda’
- Wand /vant/ ’fal’ – Wanduhr /ˈvantˌuːя/ ’falióra’
Ha az alapszóhoz csatolt nyelvtani végződés (ragozás) vagy képző megnöveli a szótagszámot, akkor az addigi utolsó hang nagy valószínűséggel az új szótag első hangjává válik, ezért a szótagvégi zöngétlenedés már nem vonatkozhat rá, pl.:
- kindisch /ˈkɪndɪʃ/ ’gyerekes’, de az alapszó: Kind /kɪnt/ ’gyerek’
- gelbes /ˈgɛlbəs/, de a ragozatlan alak: gelb /gɛlp/ ’sárga’
A szóeleji zöngés zárhangokat (/b, d, g/) félig zöngétlenítve ejtik szünet ill. zöngétlen mássalhangzó után, tehát a hang ejtése közben kezdenek csak el rezegni a hangszálak, pl. bunt/Bund [b̥ʊnt] /bʊnt/. A zöngétlen zárhangokkal azonban nehéz őket összetéveszteni, mert azokat ilyen helyzetben – ahogy már említettem – mindig hehezettel ejtik, pl. Punkt [pʰʊŋkt] /pʊŋkt/ ’pont’.
Zöngésség szerinti hasonulás
Az angolhoz hasonlóan egy zöngés és egy zöngétlen mássalhangzó találkozásakor a németben is a zöngés hang fog részlegesen zöngétlenedni, pl. Halbgott [ˈhalpˌg̊ɔt] /ˈhalpˌgɔt/ ’félisten’, Kraft [kʰʁ̥aft] /kʁaft/ ’erő’.
A német r
A német r pontos képzéséről a következő posztban részletesen lesz szó, ezért most csak az előfordulásával kapcsolatban szeretném felhívni a figyelmet egy fontos eltérésre a brit angolhoz képest. Ahogy arról már esett szó korábban, a brit angolban mássalhangzó ill. szünet előtt egyáltalán nem ejtik az r-et, szó végén pedig csak kötőhangként, ha a következő szó magánhangzóval kezdődik. A német annyiban hasonlít a brit angolra, hogy a magánhangzó előtti r-eket másképp ejtik, mint a mássalhangzó előttieket ill. a szóvégieket, melyek azonban – az angollal szemben – soha nem tűnnek el nyomtalanul. Sőt, még kötőhangként sem szokott feltűnni a magánhangzó előtti változat.
Unreleased mássalhangzók
Az angollal ellentétben a németben nem szoktak unreleased mássalhangzókat ejteni, tehát a zárhangokat szünet előtt is a rájuk jellemző felpattanó hanggal ejtik, hehezet nélkül.
Szótagalkotó mássalhangzók
A magyarral szemben a németben nemcsak a magánhangzók, hanem bizonyos mássalhangzók (rendszerint az /l/, az /n/ és az /m/) is alkothatnak önálló szótagot, azonban lassú, tagolt beszédben ezek bármikor visszaalakulhatnak egy [ə] és egy nem szótagalkotó [l], [n] vagy [m] szekvenciájára, pl. lesen /ˈleːzn̩/ [ˈleːzn̩, ˈleːzən] ’olvasni’ A szótagalkotó mássalhangzót, ahogy az iménti példából is látszik, az alája helyezett apró függőleges vonal jelöli.
A mássalhangzók hossza
A német mássalhangzókra is érvényes az, ami az angolokra: még akkor is csak egyet ejtenek belőlük, ha kettőt írnak (pl.: Hammer ’kalapács’). Hosszan ejtett mássalhangzó csak két szó találkozásakor ill. szóösszetételben szokott előállni: pl. unnötig ’szükségtelen’.
A magánhangzók hossza
Az angolban a magán- és kettőshangzók tényleges kiejtési hosszát befolyásolja, hogy utánuk zöngés vagy zöngétlen mássalhangzó következik-e, a németben azonban ez a jelenség nem tapasztalható.
A hosszú magánhangzók ugyan megrövidülhetnek, de ez csak az összetett szavak jellemzője: a szóösszetétel második elemének főhangsúlyos szótagjának hosszú hangja rendszerint megrövidül, miközben a szótag hangsúlya másodlagossá mérséklődik, pl. külön-külön: Bahn [ˈb̥aːn] /baːn/ ’pálya, vasút’, ill. Hof [ˈhoːf] /hoːf/ ’udvar’ de összetételként: Bahnhof [ˈb̥aːnˌhoˑf] /ˈbaːnˌhoːf/ ’pályaudvar’.
A német szóhangsúly
A magyarhoz hasonlóan a német is előszeretettel teszi a szavak főhangsúlyát az első szótagra, ugyanakkor pl. a nem elváló prefixumok hangsúlytalanul állnak a szavak elején: Gefühl /gəˈfyːl/ ’érzés, érzelem’.
Az idegen eredetű szavak hangsúlyozását azonban rendszerint megtartják, pl.:
- Akademie /akadeˈmiː/ ’akadémia’
- Akazie /aˈkaːʦjə/ ’akác’
- Hotel /hoˈtɛl/ ’szálloda’
- Melone /məˈloːnə/ ’dinnye’
- Pommes frites /pɔmˈfʁɪt/ ’hasábburgonya’
- Soldat /zɔlˈdaːt/ ’katona’
Néhány szó a német helyesírásról
Bár a poszt, ahogy az egész blog, a kiejtésről szól, de a német írás egy-két jellemzőjét fontosnak érzem megemlíteni.
ss—ß—β
A német ábécé unikuma az ß betű, mely feltehetően a hajdani sz, vagy gótbetűsen inkább ſʒ összeforrásából alakult ki, és még véletlenül sem tévesztendő össze a görög bétával: ß ≠ β. A német elnevezés, az Eszett (magyarosan: „eszcet”), az eredeti s+z írásmód emlékét őrzi. Hívják egyébként scharfes S-nek is (magyarosan: „sárfesz esz”).
A németben – az angolhoz hasonlóan – a kettőzött mássalhangzó, így az ss is, legtöbbször az azt megelőző magánhangzó rövidségét jelzi, az ß azonban szimpla mássalhangzónak számít, tehát az előtte álló magánhangzónak hosszúnak kell lennie. Ezt a hanghosszúságbeli eltérést az 1996-os német helyesírási reform előtt nem mindig tükrözte az íráskép, így pl. a rövid /ʊ/-val ejtett Nuss-t is Nuß-nak írták, mintha a valóban hosszú /uː/-s Fuß-szal rímelt volna.
Ebbe a logikába azonban belerondít az, hogy ha nem áll rendelkezésre az ß karakter, akkor lehet helyette ss-t is írni, így pl. a groß helyett a gross is elfogadható. (Egy csupa nagybetűs szóban is rendszerint SS áll helyette.) Ez a karakter egyébként legegyszerűbben az Alt Gr + Á billentyűkombinációval csalható elő Windows alatt és magyar billentyűzetkiosztás esetén.
ä—ae, ö—oe, ü—ue
Ahogy az ß helyett lehet ss-t írni, úgy az umlautos ä, ö, ü helyett is írható ae, oe ill. ue. Ez tulajdonképpen egy elég kézenfekvő áthidalás, hiszen a betűk fölötti két pont eredetileg is egy kis e betű volt, amellyel azt fejezik ki, hogy a hátul képzett hangok helyett az elöl képzett, azonos hosszúsággal és zártsággal ejtett párjaikat ejtik, pl. /oː/ helyett /øː/-t (Sohn–Söhne/Soehne), /ɔ/ helyett /œ/-t (Volk–Völker/Voelker). Erre az átírásra vezethető vissza a német Böing névből származó Boeing elnevezés is, melynek angol kiejtése: /ˈboʊɪŋ/.
Magyar billentyűzettel az Alt Gr + A megnyomásával az ä-t, az Alt Gr + E kombinációval pedig a nagy változatát, az Ä-t tudjuk könnyen begépelni pl. Lothar Matthäus nevében.
Főnevek
A német helyesírás egyik jellegzetessége, hogy a főneveket – legyen szó tulajdonnévről vagy köznévről – nagybetűvel írják, ahogy arra számos példát láthattunk a poszt során.
Ennyit röviden a német kiejtés általános jellemzőiről, legközelebb pedig megvizsgáljuk a német beszédhangokat.