Mostanában nem lehet azzal vádolni az IdegenNyelvŐr blogot, hogy ontja magából a posztokat, sőt. Jöjjön néhány szó a hallgatás miértjeiről.
Eltűnésemnek több oka is volt. Egyrészt mivel elég maximalista vagyok, ezért nekem egy-egy poszt elkészítése, tökéletesítése sok-sok órámba került. Már keddenként nekiálltam, hogy vasárnapra poszt legyen belőle, és még így is rendszerint csak vasárnap éjfél után végeztem vele… Gyakorlatilag minden szabadidőmet felemésztette, viszont ez a sok gép előtt töltött idő nem tett jót sem az emberi kapcsolataimnak, sem az egészségemnek, így el kellett gondolkodnom, hogy mi a fontosabb.
Másrészt az ember életében a hangsúlyok időről időre megváltoznak, eltolódnak. Úgy érzem, IdegenNyelvŐrként nagyjából elmondtam, amit el akartam, talán sikerült valami hiánypótlót alkotnom, de már nem érzem akkora kihívásnak, mint amikor belevágtam. Ha meg valamit nem szívből, jóleső érzéssel, hanem inkább valamiféle megfelelési kényszerből teszünk és teherként élünk meg, az meg fog látszani a minőségen is, azt meg a saját magam számára kitűzött elvárásaim miatt nem szeretném. De jelenleg az életem más területei kerültek előtérbe.
Harmadrészt, bár ez az előző kettőből következik, az önként vállalt elfoglaltságaim miatt jóval kevesebb szabadidőm van, aminek még kevesebb részét töltöm a gép előtt, abba meg nem hogy kimunkált posztok elkészítése, de még a kommentek írása sem nagyon fér bele, így nem is tudom megígérni, hogy a blogra érkező hozzászólásokra reagálni fogok.
Mindez nem jelenti azt, hogy végérvényesen szögre akasztom IdegenNyelvŐr gúnyáját, de az előszobai fogasról leviszem a pincébe a karácsonyfadíszek meg a napernyő mellé, ahonnan alkalom (ihlet) adtán elő tudom azért venni egy-egy poszt vagy hozzászólás kedvéért itt vagy más nyelvi portálokon.