HTML

Mi az IdegenNyelvŐr célja?

A magyarok többsége úgy beszél idegen nyelven, mint Fekete Pákó magyarul… Ez a blog annak szól, aki szeretne valamit tenni azért, hogy beszéde ne feketepákósan hangozzon, amikor idegen nyelven beszél.

Kiejtési felmérés

Bejegyzések

Friss topikok

  • Devourius: Azóta részletesebb képet kaptam a magánhangzótérről. Rájöttem, hogy a garat is csak passzív leköve... (2017.03.11. 17:29) A pápa neje és a kettőshangzók
  • Devourius: Revidiálnám az évekkel ezelőtt itt kifejtett nézeteimet. Jones és Canepari rendszere hibás, bár az... (2017.03.11. 17:14) Mire jó és mire nem az IPA jelölés?
  • Devourius: A February /bj/-vel nem csak az US-ben fordul elő, hanem a britben is, igaz ott ritkább. Néhány h... (2017.01.02. 02:19) Hónapok és napok
  • Devourius: A Moore vezetéknév a pour-poor merger alá eshet, ami a brit nyelvjárásokban dominál, ezért a kétfé... (2017.01.02. 01:54) Demi, Michael, Roger Moore, és Mickey Rourke
  • Devourius: Húha, talán ez az egyetlen cikk, amihez még nem volt komment, cirka 7 évet kellett várni, igaz add... (2017.01.02. 01:45) A végtelenbe és tovább…

Mi a különbség az [i] és a [j] ill. az [u] és a [w] között?

2012.07.15. 08:00 :: IdegenNyelvŐr

Sokan sokfelé hangoztatják, hogy az [i] és az [u] ill. a [j] és a [w] képzése között gyakorlatilag nincs különbség, és csak abban térnek el egymástól, hogy a szó­tag közepén vagy a szélén állnak-e. Ez a megállapítás azonban nem felel meg a valóságnak, ugyanis van egy igen lényeges képzési különbség köztük.

Ezen állításukat azzal szokták alátámasztani, hogy a hosszabban kitartott [i] ill. [j] hangszínképén, a spektrogramon, nem látszik semmi különbség köz­tük. Vél­he­tő­en úgy gondolják, ha nincs látható különbség a spektrogramon, nincs el­té­rés a képzésben sem. Rosszul gondolják.

A spektrogram ugyanis – leegyszerűsítve – nem más, mint a hanghullámok egy­fajta gra­fi­kus megjelenítése, és itt a hangsúly a hanghullámon van. Az ugyan igaz, hogy a hasonló hangzású hangoknak hasonló grafikus lenyomata van, csak­hogy at­tól, hogy két hang hasonlóan hangzik, még lehet a képzési helyük és/vagy mód­juk gyökeresen eltérő. Az ezt szemléltető példához nem kell messzire men­nünk, mert ahogy arról már esett szó korábban, a brit [ɻ] és az ame­ri­kai [ɹ] hang­zá­sa meglehetősen hasonló, a képzésük viszont markánsan el­tér, ez azonban a spekt­ro­gram­ja­ik elemzéséből nem feltétlenül derül ki.

A spektrogram tehát csak egy leképezés, egy lenyomat, ami óhatatlanul in­for­má­ció­vesz­tés­sel jár ahhoz hasonlóan, mint amikor egy térbeli testet vetítünk egy sík felületre. Gon­dol­junk csak bele: a feldobáskor a plafonon megpihenő pa­la­csin­ta ugyanúgy kör alakú fol­tot hagy, mint ahogy a plafonnak nekidobott vi­zes gumilabda – mégsem ál­lít­hat­juk, hogy a palacsinta és a gumilabda térbeli alak­ja azo­nos volna.

Na de akkor mi a különbség köztük?

Abban egyet szoktak érteni, hogy az [i] és az [u] magánhangzó, a [j] és a [w] pe­dig mássalhangzó. Viszont ha abból a tételből indulunk ki, hogy min­den, ami nem magánhangzó, az mássalhangzó, akkor már eleve nem ál­lít­hat­ná sen­ki, hogy a párok tagjai között nincs képzésbeli különbség, hiszen akkor egy ma­gán­hang­zó és egy mássalhangzó közé kerülne egyenlőségjel, ami meg nem össze­egyez­tet­he­tő az iménti kijelentéssel.

A lényeges különbség nem is annyira a képzési helyük, mint inkább a képzési mód­juk között van – de nem a hagyományos értelemben véve.

Azt tudjuk, hogy az egymást követő hangok kiejtése során a beszédképző szer­vek helyzete folyamatosan változik, azonban hosszabb-rövidebb idő­tar­ta­mok­ra viszonylag stabil állapotba kerülnek. És itt van a kutya elásva: a képzés di­na­mi­ká­já­ban!

A magánhangzók ejtésekor ugyanis hosszabb ideig van a nyelv viszonylagos nyu­ga­lom­ban, mint az approximáns [j] ill. [w] esetében. Ez utóbbiak ejtésekor a nyelv az [i] ill. [u] képzési helyénél feljebbről vagy lejjebbről indul, majd eresz­ke­dés ill. emelkedés közben keresztülhalad azok képzési helyén, és még túl is me­het azo­kon. Persze ez a mozdulat eléggé apró, de érzékelhető és hallható, a spekt­ro­gramon viszont nehezen kivehető. Ha pedig hosszasan kitartják e hangokat, akkor épp az őket a magán­hang­zóktól meg­külön­böz­tető dina­mikájuktól fosztják meg őket: a [j]-t talán épp az egyébként csak átmeneti [i] pozíciójában nyújt­ják el. Így rögtön érthető, hogy a spektrogramon miért nem észlelhető köz­tük a kü­lönb­ség. Mint ahogy a palacsinta és a gumilabda lenyomata közt sem.

Egyetlen mondattal tehát úgy lehetne megragadni a hangpárok közti kü­lönb­sé­get, hogy az [i] és az [u] egy-egy stabilabb állapot, míg a [j] és a [w] di­na­mi­kus átmenetek. Ez az illékonyság teszi az utóbbiakat mássalhangzóvá.

12 komment

Címkék: kiejtés fonetika beszédhang mássalhangzók hangtan magánhangzók

A bejegyzés trackback címe:

http://idegennyelvor.blog.hu/api/trackback/id/tr154657056

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2012.07.15. 08:15:34

Juhéjj, Nyelvőr még él és cikkezik. Olyan ez, mint a karácsony, húsvét, a szülinap, a névnap és a gyereknap egyszerre!

"a brit [ɻ] és az ame­ri­kai [ɹ] hang­zá­sa meglehetősen hasonló, a képzésük viszont markánsan el­tér, ez azonban a spekt­ro­gram­ja­ik elemzéséből nem feltétlenül derül ki."
Úgy tudom, hogy a feltétlenül kiderül, F3-F5 igen durva eltérések vannak közöttük:
itre.cis.upenn.edu/~myl/languagelog/archives/004023.html

"a nyelv az [i] ill. [u] képzési helyénél feljebbről vagy lejjebbről indul, majd eresz­ke­dés ill. emelkedés"
Erre gondoltam már én is, és ez alapján én az approximánsokat kettébontanám. A bizonyos pozícióból elmozduló és a meghatározott pozícióra ráközelítő approximánsokra.

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2012.07.15. 12:24:50

@Devourius: De sokan csak az F1–F3-at figyelik, meg olyan is van, hogy az alsó és felső frekvenciasávokat levágják, így aztán nem feltétlenül… ;)

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2012.07.16. 08:15:40

Hát csak ne vágják le, meg figyeljék szépen mindet. Egyébként meg nem tudtam, hogy egyes nyelvőrök ennyire idegenkednek a spektrogramoktól. Canepari sem szereti őket, azt írja az oldalán a FAQ-ban, hogy csak akkor használná őket, ha elvesztené a hallását.

El Mexicano (törölt) · http://elmexicano2010.blogspot.com 2012.07.17. 16:19:53

Szerintem azért szokták ezeket keverni, mert számos nyelvben a [j] és a [w] csak az /i/ és az /u/ magánhangzók ejtésváltozatai, fonémikus megkülönböztető szerep nélkül, ahogy a latinban és az újlatin nyelvekben is. Az angolban valóban mássalhangzó, fonéma szintjén is.

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2012.07.18. 09:57:35

Angolban sem mindig egyértelműen. A million vége is elképzelhető /-iən/-nek, az megint más, hogy inkább /-jən/ szokott lenni. Ugyan ilyen az US angolban a situation közepe, lehet /-u'eɪ-/, de lehet /-ə'weɪ-/ is. Szóval az őket használó nyelvekben egyfajta dinamizált i/u szokott lenni a j/w.

El Mexicano (törölt) · http://elmexicano2010.blogspot.com 2012.07.18. 20:04:52

@Devourius: Én itt elsősorban arra a két hangra gondoltam, melyet az angolban az <y> és a <w> jelölnek.

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2012.07.18. 20:27:45

Értem. Szóval a happy és a cow/few végére :D

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2012.07.31. 15:57:06

"A spektrogram tehát csak egy leképezés, egy lenyomat, ami óhatatlanul in­for­má­ció­vesz­tés­sel jár ahhoz hasonlóan, mint amikor egy térbeli testet vetítünk egy sík felületre."
Spektrogramból van 3D-s is, csak azt iszonyú nehéz leolvasni.

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2012.07.31. 16:20:44

Egyébként meg az lenne A Kánaán, ha hangfelvétel alapján le lehetne képileg képezni a száj- és orrüreget, torkot, a nyelvet, melyik hogyan áll adott hang ejtése közben, így virtuálisan bele lehetne látni a szájba.

Hasonlót remélek a magánhangzók normalizálásától is: valós időben, mikrofonba mondva be tudja rajzolni a gép pöttyel, hogy adott ejtett magánhangzó hová esett a magánhangzók rombuszában. Nemrég lemondtam róla, de mégis csak belevágok, de más módszerrel. Nem különböző beszélők pontatlan mássalhangzóit mérem össze, ahogy most a kutatók teszik. Ehelyett kinézek magamnak egy hangmintát, veszek egy magánhangzót, és leutánzom pontosan, utána mondom, így észlelés ügyileg a két magánhangzó azonos lesz és jobban látható lesz a formánsok korrelációja. Ezzel elfedem azt a különbséget, amit az akcentus, a szociolingvisztikai különbségek, és a pontatlan hivatalos IPA jelölés jelentenek, mert jelenleg ezeken buknak meg kísérletek. Olyan magánhangzókat akarnak normalizálni, közös nevezőre hozni, amelyek semmilyen szempontból nem azonosak (eleve nem esnek egy rombuszba) és így önellentmondáshoz vezetnek. Nekem így elég lesz csak a fiziológiai eltéréseket normalizálni teljesen azonos hangzású mássalhangzók között.

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2012.08.16. 23:12:48

@Devourius: Jó az irány! Az utánzás kulcsfontosságú. A vizualizálással az a baj, ami eleve a spektrogrammal is: csak azt ismered fel (tudod megjeleníteni), amit már eleve ismersz. Ha ismeretlen mintázatot látsz a spektrogrammon, abból nem biztos, hogy rájössz a pontos képzésére. Arra egyedül utánzásos próbálgatással lehet rátalálni, pont úgy, ahogy a kisgyerek beszélni tanul.

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2013.11.30. 12:38:12

Azóta elhatároztam, hogy másképp normalizálom a magánhangzók formánsait. Ugyanis az előzőleg említett kísérlet nem volt eredményes.

Veszek egy számítógépes vokális traktusmodellt, elmentett, azonos paraméterekkel. Ebben szólaltatok meg az olyan magánhangzót, amelyik teljesen azonos a hallott, mérni kívánt magánhangzóval (fülre állapítom meg, hogy mikor egyeznek 100%-ra, de hallás alapján). Majd ha megvan, a formánsokat felírom, de ezek a formánsok már összehasonlítható lesznek az ugyanebben a vokális traktusmodellben mért többi formánssal, össze fogom tudni hasonlítani a magánhangzókat, és egy magánhangzótérben ábrázolni.

Ez mind szép, és jó, de van egy oltári nagy fogyatékossága. Teljesen ajakréses, illabiális magánhangzóknál működik, de az ajakkerekítést nehéz belevinni a meghatározásba. Még akkor is, ha nem kerekített magánhangzóról van szó, hanem csak részben kerekítettről. Persze, a F3-on látszik, hogy kerekített, de a mértéke elég nehezen összehasonlítható. Továbbá kettes és többeshangzónál elég nehéz fülelni.

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2016.05.15. 16:41:40

Ez a cikk viszont azért emelkedik ki, mert nem csak a semleges nyelvjárási modellekre igaz, hanem a legtöbb ténylegesen beszélt nyelvjárásra is. A /w, j/ tényleg nem szerepel ezekben kötőhangként, az /r/ pedig csak az alacsony rhotikusságú nyelvjárásokban, a situation-típusú esetkör meg csak Észak-Amerikában, ott is főleg US, és főleg modern GA.

A legtöbb önjelölt "szakember" félrehallja ezt az állítólagos /j, w/ kötőhangokat, a kettőshangzók glide-ját hangják mássalhangzónak. Persze azért nem feltétlen kitaláció, mert itt Dél-Angliában meg az AAVE-ben előfordulhat ilyen ejtés, miszerint a DV szekvenciát VCV (a C itt glide-mássalhangzó) szerűen ejtik, így ez kivételes kiejtés.