HTML

Mi az IdegenNyelvŐr célja?

A magyarok többsége úgy beszél idegen nyelven, mint Fekete Pákó magyarul… Ez a blog annak szól, aki szeretne valamit tenni azért, hogy beszéde ne feketepákósan hangozzon, amikor idegen nyelven beszél.

Kiejtési felmérés

Bejegyzések

Friss topikok

  • Devourius: Kíváncsi lennék, hogy hány ember küldött végül hangmintát. Úgy tudom, hogy csak én és El Mexicano.... (2017.09.06. 07:57) Kiejtési felmérés
  • Devourius: Egyébként továbbra sem értem, hogy Kanada fonológiai-fonetikai befolyása miért olyan nagy az észak... (2017.07.31. 18:32) A Cot/Caught összeolvadásról
  • Devourius: Üdv újra itt hosszú idő után. Azóta megengedőbb vagyok olyan nevek ejtésének terén, amelyek még a... (2017.07.06. 18:55) Shia LaBeouf és a böfögés
  • Devourius: Azóta részletesebb képet kaptam a magánhangzótérről. Rájöttem, hogy a garat is csak passzív leköve... (2017.03.11. 17:29) A pápa neje és a kettőshangzók
  • Devourius: Revidiálnám az évekkel ezelőtt itt kifejtett nézeteimet. Jones és Canepari rendszere hibás, bár az... (2017.03.11. 17:14) Mire jó és mire nem az IPA jelölés?

Kötőhangok az angolban

2011.11.20. 08:00 :: IdegenNyelvŐr

Nemrég felmerült egy hozzászólásban, hogy az angolban két szomszédos szó­tag­hoz tartozó magánhangzó közé milyen kötőhangok szúródnak be. Volt némi fél­re­ér­tés, most tisztázzuk!

Hiátus és kitöltés

A két szomszédos szótaghoz tartozó magánhangzók egymással hiátust al­kot­nak. Vannak olyan nyelvek, melyek nehezen viselik a hiátust és elkerülik a ki­ala­ku­lá­sát egy mássalhangzó közbeékelésével, de vannak olyanok is, melyek jól el­van­nak vele.

A hiátuskitöltést gyakran a [j] és a [w] hang végzi, melyek közös tulajdonsága, hogy approximánsok, vagyis az [i]-nél ill. az [u]-nál valamivel magasabb, már hall­ha­tó zajt keltő nyelvállással képződnek. Lényeges leszögeznünk, hogy a ki­töl­tő hangok beszúródása nem szükségszerű, nem elkerülhetetlen. Gondoljunk csak bele: a szájüregnek van egy tartománya, a magánhangzótér, melyben a nyelv állásától függően képződnek a különféle magánhangzók, és melyen a más­sal­hang­zók képzési területe értelemszerűen kívül esik. Ha tehát a nyelv elmozdul az egyik magánhangzó képzési helyétől egy másikéra, akkor közben nem hagyja el a magánhangzóteret, azaz nem tud ráállni egyik mássalhangzó képzési helyére sem. A hiátuskitöltésnek tehát nem anatómiai kényszer az oka, hanem sokkal in­kább a hangok különválasztása, hogy nagyobb legyen köztük a kontraszt és emi­att esetleg könnyebb legyen őket felismerni.

Ez persze némileg bonyolítja a képzést, hiszen a két magánhangzó között nem a legrövidebb, egyenes úton halad a nyelv, hanem tesz egy kitérőt a ma­gán­hang­zó­té­ren kívülre is. Pl. az [ije] hangsorozatban a nyelv az [i] képzési helyétől elő­ször felfelé indul el, majd a [j]-t elérve elkezd süllyedni az [i]-nél is lejjebb kép­zett [e]-ig. Az [ie] esetén viszont a nyelv csak lefelé mozdul el.

Hiátuskitöltés az angolban

A hozzászólásokbeli beszélgetés abból indult ki, hogy egy /i/-t vagy /ɪi/-t kö­ve­tő magánhangzó elé beszúródhat egy [j] hang, egy /u/-t vagy /ʊu/-t kö­ve­tő­en pedig egy [w]. Eszerint az alábbi fonetikus átírások születnek: 

  • situation [ˌsɩʧμˈwEɪʃən] /ˌsɪʧuˈeɪʃən/
  • react [US ɹiˈjækt; GB ɻ-] /ɹiˈækt/
  • doing [ˈdʊuwɩŋ] /ˈdʊuɪŋ/
  • seeing [ˈsɪijɩŋ] /ˈsɪiɪŋ/

Az előbbi gondolatmenetnek a szóhatár sem szab gátat:

  • the end [ðiˈjEnd] /ði ˈɛnd/
  • to east [tʰμˈwɪist] /tu ˈɪist/
  • you ate [jμˈwEɪt (GB [-Et] is)] /ju ˈeɪt/
  • you wait [jμˈwEɪt] /ju ˈweɪt/
  • he earned [US hiˈjɹ̩ːnd; GB hiˈjɜːnd] /US hi ˈɜːɹnd; GB hi ˈɜːnd/
  • he yearned [US hiˈjɹ̩ːnd; GB hiˈjɜːnd] /US hi ˈjɜːɹnd; GB hi ˈjɜːnd/

Amint látszik, az utóbbi két-két kifejezés kiejtése azonossá válik. Ezzel csak egy baj van: a valóságban nagyon is megkülönböztethető egymástól a you ate /ju ˈeɪt/ és a you wait /ju ˈweɪt/ ill. a he earned /hi ˈɜːɹnd/ és a he yearned /hi ˈjɜːɹnd/. Ez pedig arra enged kö­vet­kez­tet­ni, hogy a fenti kijelentés nem felel meg a valóságnak. Ássunk kicsit mé­lyebb­re, hogy eldöntsük a kérdést.

Először is gondolkodjunk el azon, melyik szótaghoz tartozik a kötőhang. Mivel a beszúródó hang minősége az előtte álló hangtól függ, ezért kézenfekvőnek tűn­het, hogy egy szótagba tartozzanak, de ez egyrészt nem szükségszerű, más­részt mivel a [j] és a [w] hang csak szótag elején fordul elő az angolban, így ez alól csupán ezek a kötőhangok képeznének kivételt. Ez nem valószínű.

Ha viszont a következő szótaghoz tartoznak, mint ahogy a fenti példákban sze­re­pel, akkor tényleg nem lehetne az utolsó kifejezéspárok tagjait meg­kü­lön­böz­tet­ni egymástól. Feltéve, hogy valóban ugyanolyan [j] ill. [w] hang szúródik be az egyikbe, mint ami szerepel a másikban. Feltéve, hogy egyáltalán be­szú­ró­dik valami.

Az /i/ és az /u/ fonémákat realizáló [i] ill. [μ] hang csak magánhangzó előtt, valamint szó végén és szóösszetétel határán fordul elő. Ha feltesszük, hogy befurakszik egy mássalhangzó az e két hangot követő magánhangzó elé, akkor egy csapásra indokolatlanná válik a két hang jelenléte, mivel azok csak köz­vet­le­nül magánhangzó előtt állhatnak, hiszen nem szóösszetételről beszélünk. Kö­vet­ke­zés­képp a fenti the end-ben ill. to east-ben az [i] ill. [μ] hang helyett [ə]-t ké­ne találnunk a [j] ill. [w] előtt, akárcsak a the year-ben ill. a the west-ben. De nem találunk. Még pedig azért nem, mert nem mássalhangzó, hanem ma­gán­hang­zó követi őket. És azért követi őket magánhangzó, mert nem szúródik be sem­mi­féle [j] vagy [w] közéjük.

Az angolban alapvetően nem történik hiátuskitöltés. Ne higgyük el, ha valahol en­nek az ellenkezőjét olvassuk!

Jó, jó, de mi van a situ[w]ation-nel? Olyan sincs?

De igen, olyan van! Az ellentmondás csak látszólagos, van rá magyarázat.

Ha jól belegondolunk, az /ə/ hang elég ritkán fordul csak elő egy szón belüli má­sik magánhangzó előtt, főleg ha az még hangsúlyos is. Ilyen pozícióban rend­sze­rint [i]-nek ejtett /i/-t vagy [μ]-nak ejtett /u/-t találunk, ám az utóbbi – fő­leg Amerikában – akár el is sorvadhat. Ha pedig elsorvad, akkor az éppen [ə]-t fog eredményezni, vagyis előállna az a ritka helyzet, hogy [ə] kerülne egy másik ma­gán­hang­zó (vagy szótagalkotó mássalhangzó, pl. [ɫ̩]) elé. Ezt pedig a be­szé­lők haj­la­mo­sak egy mássalhangzó, egész pontosan a [w] közbeékelésével fel­ol­da­ni.

Mivel az angolban a [w] sosem áll szótag végén, ezért ez a beszúrt hang a kö­vet­ke­ző szótag elejére kerül, még akkor is, ha az a szótag hangsúlyos. A sit­ua­tion-ben épp ez történik.

  • situation [ˌsɩʧəˈwEɪʃən, ˌsɩʧμˈEɪʃən] /ˌsɪʧuˈeɪʃən/
  • annual [US ˈæņjəwɫ̩, ˈæņjμɫ̩; GB ˈæņjμɫ̩] /ˈænjuəl/

Akkor re[j]act is van?

Nem, olyan nincs! Mégpedig azért nincs, mert az /i/ nem sorvad el sem [ə]-vé, sem más olyan hanggá, ami a következő hang­gal feloldásra szoruló hang­sort hoz­na létre.

  • react [US ɹiˈækt; GB ɻ-] /ɹiˈækt/
  • happier [US ˈhæpiɹ̩; GB ˈhæpiɐ] /US ˈhæpiəɹ; GB ˈhæpiə/

Hát do[w]ing és see[j]ing?

Akik azt hallják, hogy ezekben a szavakban észlelhető valami hangminőségbeli vál­to­zás az -ing előtt, jól hallják. Ebben a változásban semmi meglepő nincs azok számára, akik tisztában vannak azzal, hogy az /ʊu/ is és az /ɪi/ is ket­tős­hang­zó. Akik viszont tiszta magánhangzónak hiszik őket, nos ők azok, akik a ta­pasz­talt hangváltozást – jobb híján – csak egy beszúródó [w] ill. [j] hanggal tud­ják megmagyarázni: [*ˈduːwɩŋ, *ˈsiːjɩŋ]. Pedig erről szó nincs: valójában csak az /ʊu/ [u]-ját ill. az /ɪi/ [i]-jét tévesztik össze a [w] ill. [j] hanggal.

  • doing [ˈdʊuɩŋ] /ˈdʊuɪŋ/
  • seeing [ˈsɪiɩŋ] /ˈsɪiɪŋ/

Mi a helyzet a beékelődő [ɻ] hanggal?

Azt tudjuk, hogy a britszerű nyelvjárások egyik jellemzője az, hogy a szó­vé­gi /ɹ̣/-t csak akkor ejtik ki, ha a következő szótag magánhangzóval kezdődik, azaz tulajdonképpen kötőhangként (linking-r) funkcionál. Arról is volt már szó, hogy e beszélők akkor is ejthetnek [ɻ]-t, ha egyáltalán nem is szerepel a szó vé­gén /ɹ̣/ – ezt nevezik beékelődő (intrusive) [ɻ] hangnak. Ezekben a nyelv­já­rá­sok­ban az /ɹ̣/ csak az /ɑː, ɔː, ɜː, ə/ fonémák egyikét követheti, ezért a fen­ti­ek­ben sorra vett esetekben nem bukkanhat fel. Amikor viszont felbukkan, akkor a szótagolásos posztban leírtak szerint tartozik a megelőző vagy a követő szó­tag­hoz.

  • saw it [GB ˈsσːɻɩt] /ˈsɔː ɪt/

A lényeg a lényeg

Az angol tehát azon nyelvek közé tartozik, melyek elviselik a hiátust. A [j] ill. [w] hangos hiátuskitöltés teóriája – a situation csoportjától eltekintve – fel­te­he­tő­en sajnálatos félrehallás és félreanalizálás eredményeként született meg.

20 komment

Címkék: angol hasonulás kiejtés fonetika fonéma hangtan magánhangzók

A bejegyzés trackback címe:

http://idegennyelvor.blog.hu/api/trackback/id/tr853397168

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2011.11.20. 09:46:45

Ez egy jó darabig szúrni fogja a csőröm. Nagyon ki fogom nyitni a fülem, tényleg létezik-e. Anyanyelviek miért tanítják a [j] és [w] kitöltést, ha nem létezik csak 1-1 szóban az [ə] után kivételesen? Mind félrehallja egyöntetűen? Ráadásul nem csak [i] után írják, hanem minden mgh. előtti ajakréses mgh. után (kivéve az [ə]). Ugyanez az [w]-re, minden mgh. előtti ajakkerekítéses mgh esetén megengedhetőnek tartják. Opcionálisan.

"Ha viszont a következő szótaghoz tartoznak, mint ahogy a fenti példákban sze­re­pel, akkor tényleg nem lehetne az utolsó kifejezéspárok tagjait meg­kü­lön­böz­tet­ni egymástól."
Az angolban úgyis sok a homofon és félreérthető szókapcsolat. Miért lenne baj, ha ehhez képest még lenne pár? Ez még akkor sem érv, ha tényleg igazad van.

"Az /i/ és az /u/ fonémákat realizáló [i] ill. [μ] hang csak magánhangzó előtt, valamint szó végén és szóösszetétel határán fordul elő. ..."
Ezt a logikát egyáltalán nem értem, még csak követni sem tudom.

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2011.11.20. 09:48:09

Ha pedig meg tényleg így van, akkor senkit ne ijesszen majd meg a nagy csörömpölés, amit hall, az az én összetörő lelkivilágom lesz :-|

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2011.11.20. 12:27:33

@Devourius: "Az angolban úgyis sok a homofon és félreérthető szókapcsolat. Miért lenne baj, ha ehhez képest még lenne pár? Ez még akkor sem érv, ha tényleg igazad van."
Nem az a baj, hogy több homofón lenne, hanem hogy ha igaz lenne a feltevés, akkor homofónnak kéne lenniük, de hallhatóan mégsem azok. Tehát a feltevés nem lehet helytálló.

Az anyanyelviek sokszor még kevésbé vannak tisztában a saját kiejtésükkel, mint a külsősök. Az /oʊ, eɪ, ʊu, ɪi/ fonémákat is sokan azért tartják monoftongusnak, mert a saját rendszerükön belüli "valódi" kettőshangzókhoz képest (/aɪ, aʊ, ɔɪ/) nem érzik kettőshangzónak, mert jóval kisebb nyelvmozgással járnak, amit ők a valódiakhoz képest nem is érzékelnek, vagy ha érzékelik, úgy vélik, ennyi még belefér, hiszen hol van ez az elmozdulás pl. az /aɪ/-hoz képest… De pl. egy magyar hangrendszerhez képest világosan hallatszik a különbség pl. az angol /eɪ/ és a magyar /eː/ között: a say magyarosan "széj", nem "szé".

El Mexicano (törölt) · http://elmexicano2010.blogspot.com 2011.11.20. 19:05:14

Ugyanez a spanyolban eléggé nyelvjárásfüggő, de általánosságban nem szeretik a hiátusokat. Persze ott nagyobb a szabadság is, mivel a két külön szótaghoz tartozó magánhangzót is lehet egy szótagban ejteni. Tipikus pl., hogy /e.a/, /e.o/, /e.e/ csoportokat (ha az első hang hangsúlytalan, inkább [ie], [io] és [ie]-nek ejtik, vagyis kötőhang helyett zárják az első hangot, hogy kettőshangzószerű legyen. Így aztán a creé 'létrehoztam' és a crié 'neveltem' kb. ugyanúgy hangzanak: [kriˈeː].

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2011.11.20. 19:08:21

A diftongusokhoz: az /oʊ/, /eɪ/ kettőshangzókat senki nem tartja monoftongusnak. Az /ʊu/, /ɪi/-t viszont mindenki monoftongusnak sorolja be rajtad és Caneparin kívül, valóban pontatlan tradíció, de védhető lenne, ha megfelelő megjegyzéssel látnák el.

Aztán itt vagyok én, aki szerint nem létezik tiszta hosszú monoftongus, kell hogy legyen minimális elmozdulás az /ɑ:/, /ɔ:/, /ɜː(r)/ esetén is.

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2011.11.20. 23:15:39

@El Mexicano: "kb. ugyanúgy hangzanak: [kriˈeː]."
De ettől ez még mindig hiátus marad. Ami feloldaná a hiátust, az a [kɾiˈje] vagy a [ˈkɾje] lenne, vagy a creé esetében szimplán [ˈkɾe]. Bár jobban belegodolva [kɾiˈje] sem lehet, mert a [j] nem kezdhet spanyol szótagot, csak a [ʝ], a [kɾiˈʝe]-t viszont túlzásnak érezném, mert annak meg bizonyos nyelvjárásokban [kɾiˈʤe] felene meg, ami kicsit erős hiátuskitöltőnek…

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2011.11.20. 23:17:51

@Devourius: "A diftongusokhoz: az /oʊ/, /eɪ/ kettőshangzókat senki nem tartja monoftongusnak"
Bár úgy lenne! Még a Wiki GenAm cikkében is a monfotongusok táblázatában o* ill. e* jelöli, és csak a megcsillagozott megjegyzésben teszik hozzá, hogy sokan diftongizálják.
Ezt írják: "For most speakers, what are often transcribed as /e o/ are realized as [eɪ oʊ], especially in open syllables."
en.wikipedia.org/wiki/General_American#Vowels

A másik "kedvencem" az alábbi interaktív oldal, ami szintén a monoftongusok közé sorolja az '/o/'-t meg az '/e/'-t. Az /ʌ/-t meg az /ə/-t meg megkülönbözteti, de igazából mégsem. Az /ɑ/ példái közt szerepel a 'raw' is, ami egy cot-caught-merged beszélőnél rendben van, de a csatolt hangminta nem ilyen beszélőtől származik… Az /u/-t a "szemtelen" nő [uː]-nak ejti, de alatta a 'drew' hangmintája egyértelműen kettősangzóval hallható. Szóval borzasztó katyvasz az egész, és ami a legszörnyűbb: mindez az iowai egyetem weboldalán, tehát még az is lehet, hogy angol anyanyelvű "szakértők" készítették. Sajnos ilyen és ehhez hasonló félretájékoztató oldalakkal tele az internet, csak az a baj, hogy az odatévedő érdeklődőknek fogalmuk sincs arról, hogy hülyeséget látnak, hallanak :(

www.uiowa.edu/~acadtech/phonetics/english/frameset.html

El Mexicano (törölt) · http://elmexicano2010.blogspot.com 2011.11.21. 18:07:37

@IdegenNyelvŐr: "Bár jobban belegodolva [kɾiˈje] sem lehet, mert a [j] nem kezdhet spanyol szótagot" – dehogynem kezdhet: hielo [ˈjeˑlo], hierba [ˈjɛrβa] stb. Az egy másik kérdés, hogy ez valakik úgy ejtik, hogy [ˈɟʝelˑo] és [ˈɟʝɛrβa], de a választékos beszédben (és Latin-Amerikában is) megkülönböztetik a yerba [ˈɟʝɛrβa]-t a hierba [ˈjɛrβa]-tól. :)

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2011.11.21. 23:24:55

@El Mexicano: A legtöbb spanyol nyelvváltozatban eltér a két j-szerű fonéma, a /ʝ/ és a /j/ realizációja: előbbi csak szótag elején áll és keményebben, pl. [ʝ, ɟʝ, ʤ]-ként ejtik, utóbbi pedig csak mássalhangzó után áll és lágyabban [j]-nek vagy akár [i]-nek ejtik.
Felteszem, ha létezne hiátuskitöltés a spanyolban, akkor az alapvetően azonos lenne minden nyelvjárásban, márpedig ha [j] szúródik be, akkor az a legtöbb dialektusban azt a /j/-t realizálja, ami szótag legelején nem fordul elő. Így aztán nem valószínű, hogy szótagkezdő pozícióba ez a hang szúródna be, hiszen ez nem igazán illeszkedne a fonotaktikai rendszerbe.
Persze tekinthetnék úgy is, hogy – a /w/ fonémával párhuzamosan – csupán egy /j/ fonéma van, és annak van két kontextuális allofóncsoportja: az egyik, az erőteljesebb ejtésű csoport csak szótag elején; a másik, lágyabb hangzású meg csak mássalhangzó után bukkan fel (ahogy a /w/-nek is eltérő erősségű allofónjai vannak e két helyzetben, csak a /j/ realizációinak nagyobb dialektális szórása teszi indokolttá a fonéma kettébontását), de ez a lényegen, a beszédhangok adott pozícióbeli tényleges felbukkanásán nem változtatna: szótag elején az egyetlen /j/ fonémának sem jelenne meg a lágyabb allofónja.
Röviden: a [j] csak azokban a nyelvjárásokban lehetne kötőhang, melyekben az erősebb /ʝ/-t is a lágyabb /j/-vel azonosan, [j]-nek ejtik.
A yerba–hierba szembenállás, úgy gondolom, írásképen alapuló megkülönböztetés, fonémikusan mindkettő /ˈʝeɾba/.
De ez az egész persze csak elméleti játszadozás, hiszen a crié-t nem ejtik sem [kɾiˈje]-nek, sem [kɾiˈʝe]-nek. ;)

El Mexicano (törölt) · http://elmexicano2010.blogspot.com 2011.11.22. 07:34:49

@IdegenNyelvŐr: A fonetikához nem értek annyira, viszont szerintem a spanyolban inkább úgy próbálják a hiátust ha nem is feloldani, de elkerülni, hogy egymástól eltávolítják a két hangot, nem szeretik, ha két azonos magánhangzó egymás mellé kerül, mert az erőltetetten hangzik. Ez elkerülhető akkor, ha a két azonos magánhangzó közül az első a hangsúlyos, mert akkor egyszerűen csak egyet ejtenek (persze a köznyelvről van szó, nem a választékos művelt kiejtésről): cree [ˈkre] 'ő hisz' / 'higgy!'. De ugyanez nem működik, ha a második hangsúlyos: creé [kriˈeː] 'létrehoztam', éppen azért, mert így a két ige nem lenne megkülönböztethető. Bár őszintén, nem tudom, hogy mindenhol így ejtik-e az eé-t, én mexikóiaktól hallottam (mareé [mariˈeː], paseé [pasiˈeː] stb.)

Viszont szerintem magánhangzók közt is megjelenthet a [j], mert ezt is hallottam anyanyelvűektől, tehát továbbra is állítom, hogy megkülönböztetik a "la yerba"-t a "la hierba"-tól, vagy számos dalban hallani pl. hogy me hiere, ami [meˈjere] és nem [me'ʝere]. Az utóbbi is előfordul, de nem az a jellemző. ;)

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2011.11.22. 15:38:06

@IdegenNyelvŐr: jó, ennél azért szakszerűbbekre gondoltam. Ezek tényleg irgalmatlan nagy baromságok, főleg az interaktív cumó jobb felső sarkában a fənɛtɪks durva, hangsúlyjelölés nélkül.

Ezek még Nádasdy szerint is diftongusok szerintem.

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2011.11.26. 21:02:40

Amúgy nem értem ezeket a szakszerűtlen oldalakat. Az még hagyján, hogy szerintük monoftongus, tévedni emberi dolog, de semmivel nem támasztják alá (legalább valami felmérésre alapoznának vagy valamire) és az sem zavarja őket, hogy a többség szerint diftongus. Meg sem próbálják védeni az álláspontjukat, csak úgy odaírnak valamit. Ez benne a legzavaróbb.

paraszthajszal 2011.11.27. 17:36:22

@Devourius: "meg se próbálják megvédeni az álláspontjukat" -> persze, mert ezek többségükben nem a "tudományos közösségnek" szólnak, hanem a téma iránt érdeklődő "abszolút laikusok" tájékoztatását szolgálnák. Itt pedig nem annyira a teljes precizitás a cél, mint inkább egy "hozzávetőleges kép" kialakítása az olvasóban.

Én jó rég voltam már általános iskolás, de annak idején a nyelvtan-tankönyvünk a magyar nyelv beszédhangjainak felsorolásakor a "j" hangot is a réshangok között említette (approximáns kategória nem is szerepelt benne, a "h" is réshang volt; az "l" és az "r" külön kategória volt, mint laterális ill. pergőhang). Azóta eltelt X év, de a sulinet oldalán ( sdt.sulinet.hu/Player/objectview.aspx?t=&g=c79c72f1-e3c9-4c7d-b45a-79b7c830d06f&v=1&b=2&w=&pkg=&port=FragWebNormal ) még mindig ugyanez a besorolás van érvényben. Ha úgy vesszük, tulajdonképpen ez egy nagyon is védhető álláspont, hiszen tényleg van /j/-nek réshang allofónja (/j/: [ʝ], [ç]), másrészt viszont magánhangzók előtt a szavak elején ill. önmagában approximánsnak szokták ejteni, így ez tűnik domináns allofónnak.

Másrészről meg pl. a Wikipédiában az [e:] vs. [eɪ] kérdés nemcsak lábjegyzetben van kifejtve, hanem ennél részletesebben is megindokolják, hogy miért szerepelhet ugyanaz a hang így is, meg úgy is: en.wikipedia.org/wiki/English_phonology#Transcription_variants

"The choice of which symbols to use for phonemic transcriptions may reveal theoretical assumptions or claims on the part of the transcriber. English "lax" and "tense" vowels are distinguished by a synergy of features, such as height, length, and contour (monophthong vs. diphthong); different traditions in the linguistic literature emphasize different features. For example, if the primary feature is thought to be vowel height, then the non-reduced vowels of General American English may be represented according to the table to the left and below. [ebben a táblázatban ez a hang [e]-ként szerepel] (...) If vowel transition is taken to be paramount, then the chart may look like one of these: (...) [a következő két táblázatban meg [ej]-ként vagy [ɛɪ̯]-ként]

paraszthajszal 2011.11.27. 17:52:31

@paraszthajszal: Ja, és természetesen a táblázatoknál ez mind fonémikus (phonemic) és nem fonetikus (phonetic) átírás, ergo a fő szempont az, hogy megkülönböztethető legyen a "gate" és a "get" hangja (ebből a szempontból az (/e/ vs. /e:/; az /ɛ/ vs. /e/ és az /e/ vs. /eɪ/ ugyanúgy kielégítő lehet), nem az, hogy az adott hang összes képzés- és hangzásbeli jellegzetességét kimutassa (arra a fonetikus átírás való, ahol tényleg csak az [eɪ] jó).

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2011.11.27. 18:24:54

@paraszthajszal: ezt nem is vettem észre. Tényleg csak fonémikus jelölés. Mondjuk ebben az esetben is hibádzik, ennyi erővel az /aɪ/ lehetne /a:/, bár lehet azért veszik már fonémikus jelölésben is diftongusnak, mert túl nagy a távolság az alkotóelemei között.

paraszthajszal 2011.11.27. 18:55:11

@Devourius: Egyrészt túl nagy a távolság az alkotóelemei között, másrészt meg, amint az a táblázatban is látható, ɑbbɑn az átírásban, ahol a magánhangzóhossz az elsődleges megkülönböztető elem, a "palm" /ɑː/ hangját jelölik /a:/-ként.

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2011.11.27. 22:16:31

Ez a "szép" a fonológiában: attól függ a jelölés, mit tart fontosabbnak a szerző. Aztán győzze az ember, főleg a laikus, összevetni a különféle szerzők írásait.
A bajok aztán akkor kezdődnek, amikor valaki az egyszerűsített fonémajelölésből következtet a tényleges kiejtésre, mert nem tudja, hogy azok a hang nem minden jellemzőjét tükrözik…

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2013.10.16. 11:56:10

Egy kontár, a [i]=[j] gondolatmenetet mélységeiben feszegető cikksorozatot olvasva az merült fel bennem, hogy talán carrier, currier, folier, inferior, nuclear, warrior, senior és hasonló szavak végén még akkor sincs [j], ha egy egy szótagosra tömörítve ejtjük őket a végén. Nem biztos, de a szótárak [j]-s megjelölését ezen a ponton gyanúsnak vélem, talán épp olyan urban legend, mint a [j] és [w] kötőhang. Gyanús az is, hogy Canepari Sensei egy büdös szót nem ír az említett szócsoportok végéről, ez pedig azt szokta jelenti, hogy nem létezik ez a [j]-s megoldás. Idegennyelvőr megnyilatkozhatna a témában, ha majd egyszer erre jár.

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2013.11.24. 10:08:49

Jól elvagyok magammal, ezért folytatom a monológot. Egyre inkább az a meggyőződésem, hogy a carrier, currier, folier, inferior, nuclear, warrior, senior és hasonló szavak végén nem j+ə+ɹ van, hanem [iə] kettőshangzó + ɹ. Persze még nem teljesen biztos.

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2013.11.24. 10:17:32

Ennyi erővel akár [ɪɹ̩] is lehet, bár nem úgy hallom.