A német nyelv magánhangzóival legutóbb már megismerkedtünk, most jöjjenek a mássalhangzók.
Orrhangok
Az orrhangok közül az /n/ a legérdekesebb, mivel számos allofónja van, mert szinte mindig hasonul a képzés helye szerint a következő mássalhangzóhoz, de ez ne riasszon meg senkit, hiszen ezeket az allofónokat automatikusan kiejtjük, amennyiben az őket követő hangot helyesen képezzük – és persze ha nem akarunk minden áron [n]-et ejteni helyettük. Az allofónok többségét a magyarban is használjuk.
/m/ | [m] | Megfelel a magyar m hangnak. Mund /mʊnt/ (száj), kaum /kaom/ (alig) |
/m̩/ (/əm/) | [m̩] [ɪm] | A szótagalkotó /m̩/ ugyan nem önálló fonáma, de külön figyelmet érdemel, mert lassabb beszédtempó mellett ejtik [ɪm]-nek is. Atem [ˈaːtm̩, ˈaːtɪm] /ˈaːtm̩/ (lélegzet) |
/ŋ/1 | [ŋ] | Ilyen hangot ejtünk, pl. a lengő vagy bank szóban – az /n/-et (mint a „nap” szóban) nem ejtjük külön a /g/ ill. /k/ előtt, tehát nem len-gő ill. ban-k. Ezt a hangot írásban az „ng” és az „nk” betűkapcsolat jelöli, de a németben a /k/-t mindig ejtik utána, a /g/-t viszont általában nem. Schrank [ʃʁ̥aŋk] /ʃʁaŋk/ (szekrény), singt [zɪŋt] /zɪŋt/ (énekel) |
/ŋ/2 | [ɴ] | Ezt a hangot a [ŋ] hanghoz hasonlóan képzik, de annál hátrább: a nyelvcsapnál. Ezt a szóvégi -ung ill. -ungen végződésben használják, illetve /ʁ/ mellett. Endung [ˈʔɛndʊɴ] /ˈɛndʊŋ/ (végződés), hungrig [ˈhʊɴʁɪç] /ˈhʊŋʁɪç/ (éhes) |
/n/1 | [n] | Megfelel a magyar n hangnak. Magánhangzó előtt és szünet előtt fordul elő, továbbá amikor nem hasonul az azt követő mássalhangzóhoz. nein /naen/ (nem), Sinn /zɪn/ (ész, értelem) |
/n/2 | [ɱ] | Az /f/ ill. /v/ előtti /n/ hangot hozzánk hasonlóan a németben is az alsó ajak és a felső fogsor összeérintésével képzik. fünf [fʏɱf] /fʏnf/ (öt) |
/n/3 | [m] | Ha [p] ill. [b] előtt áll, [m]-nek ejtik, akárcsak a magyarban. unbedingt [ˈʔʊmbɪˌdɪŋt] /ˈʊnbəˌdɪŋt/ (feltétlenül) |
/n/4 | [ņ] | Ha [ç] ill. [j] előtt áll, [ņ]-nek ejtik, akárcsak a magyarban, de e hang képzéséről már az angol „nyú-tyú-gyú” kapcsán is esett szó. Mönch [mœņç] /mœnç/ (szerzetes) |
/n̩/ (/ən/) | [n̩] [ŋ̍] [ɱ̍] [ɴ̩] [m̩] [ņ̍] [ɪn] | A szótagalkotó /n̩/ ugyan nem önálló fonáma, de külön figyelmet érdemel, mert gyakran hasonul az előtte álló mássalhangzóhoz, de ritkábban maradhat [n̩] vagy [ɪn] is. Rennen [ˈʁɛnn̩, ˈʁɛnɪn] /ˈʁɛnn̩/ (futam) singen [ˈzɪŋŋ̍, ˈzɪŋn̩, ˈzɪŋɪn] /ˈzɪŋn̩/ (énekelni), sagen [ˈzaːgŋ̍, ˈzaːgn̩, ˈzaːgɪn] /ˈzaːgn̩/ (mondani) schlafen [ˈʃlaːfɱ̍, ˈʃlaːfn̩, ˈʃlaːfɪn] /ˈʃlaːfn̩/ (aludni) Jungen [ˈjʊɴɴ̩, ˈjʊɴn̩, ˈjʊɴɪn] /ˈjʊŋn̩/ (fiúk) sieben [ˈziːbm̩, ˈziːbn̩, ˈziːbɪn] /ˈziːbn̩/ (hét, 7) Mädchen [ˈmEːţçņ̍, ˈmEːţçn̩, ˈmEːţçɪn] /ˈmɛːtçn̩/ (lány) |
Zárhangok
A németben ugyanazok a zárhangok vannak, mint a magyarban, azzal a különbséggel, hogy a zöngétlen /p, t, k/ fonémák rendelkeznek hehezetes allofónnal is.
Gyakran megjelenik a németben az önálló fonéma státusszal nem rendelkező glottal stop ([ʔ]) is, mégpedig a magánhangzóval kezdődő szótagok elején. Leggyakrabban szünet után és/vagy hangsúlyos szótag elején ill. szóösszetételek határán fordul elő, de hangsúlytalan szótag elején sem kizárt. Használata nem kötelező. Mivel azonban nem fonéma (hiszen nincs jelentés-megkülönböztető szerepe), ezért a fonémikus átírásban nem jelölik, ahogy írásban sem.
[ʔ] | Ez jelöli a glottal stop-ot, mely ejtésekor a hangszálak közti rés összezárul, így egy rövid időre ott feltorlódik a kiáramló levegő. Ez a hang a magyarban is előfordulhat magánhangzóval kezdődő szó elején, főleg, ha az adott szót hangsúlyozzuk. elf [ʔɛlf] /ɛlf/ (tizenegy), beendet [b̥ɪˈʔɛndɪt] /bəˈɛndət/ (befejez) Postamt [ ˈpʰɔstˌʔamt, ˈpʰɔstˌamt] /ˈpʰhɔstˌamt/ (postahivatal) | |
/p/1 | [pʰ] | Ha szó elején vagy hangsúlyos szótag elején (és nem szótagon belüli /s/ vagy /ʃ/ után) áll, hehezettel ejtik. Pause [ˈpʰaozɪ] /ˈpaozə/ (szünet), Gepäck [g̊ɪˈpʰɛk] /gəˈpɛk/ (csomag) |
/p/1 | [p] | Megfelel a magyar p-nek, ha szótagon belüli /s/ vagy /ʃ/ után, szó végén, vagy hangsúlytalan magánhangzó előtt áll. Spiel [ʃpiːl] /ʃpiːl/ (játék), Wespe [ˈvɛspɪ] /ˈvɛspə/ (darázs), Lippe [ˈlɪpɪ] /ˈlɪpə/ (ajak), halb [halp] /halp/ (fél, ½), Absage [ˈʔapˌz̥aːgɪ] /ˈapˌzaːgə/ (lemondás) |
/b/ | [b] | Megfelel a magyar b-nek, melyet szünet után részlegesen zöngétlenül ejtenek. Bein [b̥aen] /baen/ (láb), gebe [ˈg̊eːbɪ] /ˈgeːbə/ (adok), bringe [ˈb̥ʁɪŋɪ] /ˈbʁɪŋə/ (hozok) |
/t/1 | [tʰ] | Ha szó elején vagy hangsúlyos szótag elején (és nem szótagon belüli /s/ vagy /ʃ/ után) áll, hehezettel ejtik. tief [tʰiːf] /ˈtiːf/ (mély), Getränk [g̊ɪˈtʰʁ̥ɛŋk] /gəˈtʁɛŋk/ (ital) |
/t/1 | [t] | Megfelel a magyar t-nek, ha szótagon belüli /s/ vagy /ʃ/ után, szó végén, vagy hangsúlytalan magánhangzó előtt áll. Stau [ʃtao] /ʃtao/ (forgalmi dugó), Küste [ˈkʰʏstɪ] /ˈkʏstə/ (part), Hütte [ˈhʏtɪ] /ˈhʏtə/ (kunyhó), bald [b̥alt] /balt/ (hamarosan), Admiral [ˌʔatm̥iˈʁaːl] /ˌatmiˈʁaːl/ (admirális) |
/d/ | [d] | Megfelel a magyar d-nek, melyet szünet után részlegesen zöngétlenül ejtenek. Dame [ˈd̥aːmɪ] /ˈdamə/ (hölgy), Rede [ˈʁeːdɪ] /ˈʁeːdə/ (beszéd), Druck [d̥ʁʊk] /dʁʊk/ (nyomás) |
/k/1 | [kʰ] | Ha szó elején vagy hangsúlyos szótag elején (és nem szótagon belüli /s/ után) áll, hehezettel ejtik. kalt [kʰalt] /kalt/ (hideg), bekannt [b̥ɪˈkʰant] /bəˈkant/ (ismert) |
/k/1 | [k] | Megfelel a magyar k-nak, ha szótagon belüli /s/ után, szó végén, vagy hangsúlytalan magánhangzó előtt áll. Skandal [skanˈdaːl] /skanˈdaːl/ (botrány), Maske [ˈmaskɪ] /ˈmaskə/ (álarc), Socke [ˈzɔkɪ] /ˈzɔkə/ (zokni), Flug [fl̥uːk] /fluːk/ (repülés), möglich [ˈmøːkl̥ɪç] /ˈmøːklɪç/ (lehetséges) |
/g/ | [g] | Megfelel a magyar g-nek, melyet szünet után részlegesen zöngétlenül ejtenek. Gast [g̊ast] /gast/ (vendég), Frage [ˈfʁ̥aːgɪ] /ˈfʁaːgə/ (kérdés), grau [g̊ʁao] /gʁao/ (szürke) |
Réshangok
/f/ | [f] | Megfelel a magyar f-nek. Írásban az f-en kívül v-vel és ph-val is jelölik. Volk /fɔlk/ (nép), Phase /ˈfaːzə/ (fázis), Fett /fɛt/ (zsír) |
/v/ | [v] [ʋ] | Megfelel a magyar v-nek. Írásban rendszerint a w jelöli, de néhány szóban a v is. Ahogy a magyarban, úgy a németben is gyakran előfordul, hogy a /v/-t lágyabban, az approximáns [ʋ]-ként ejtik, azaz az alsó ajak nem éri el a felső fogsort, csak megközelíti. Wein /vaen/ (bor), Entwicklung /ɛntˈvɪklʊŋ/ (fejlődés), Vase /ˈvaːzə/ (váza) |
/s/ | [s] | Megfelel a magyar sz-nek. Írásban s, ss vagy ß (nem azonos a bétával: ß ≠ β) jelöli. skeptisch /ˈskɛptɪʃ/ (szkeptikus), Kunst /kʊnst/ (művészet), Straße /ˈʃtʁaːsə/ (utca), Eis /aes/ (jég) |
/z/ | [z] | Megfelel a magyar z-nek. Írásban s jelöli. A szóeleji s mindig a /z/-t jelöli, ha magánhangzó követi. Sahne /ˈzaːnə/ (tejszín), Suppe /ˈzʊpə/ (leves), Reise /ˈʁaezə/ (utazás) |
/ʃ/ | [ʃ] | Megfelel a magyar s-nek. Írásban az sch jelöli, illetve szótag elején s, ha p vagy t követi. Schule /ˈʃuːlə/ (iskola), wasche /ˈvaʃə/ (mosok), Fisch /fɪʃ/ (hal), Spinne /ˈʃpɪnə/ (pók), Staat /ʃtaːt/ (állam), bestimmt /bə'ʃtɪmt / (biztos) |
/ʒ/ | [ʒ] | Megfelel a magyar zs-nek. Csak idegen (francia) eredetű szavakban szerepel ez a hang. Genie /ʒeˈniː, ʒəˈniː/ (zseni), Etage /eˈtaːʒə/ (emelet) |
/ç/ | [ç] | Ezt a hangot ejtjük pl. a kapj vagy lopj szavaink utolsó hangjaként. E zöngétlen hang képzésekor a nyelv közelebb kerül a szájpadláshoz, mint a magyar j ejtésekor, így a levegő erőteljesebb súrlódását okozza. echt /ɛçt/ (valódi), Teppich /ˈtɛpɪç/ (szőnyeg), Küche /ˈkʏçə/ (konyha), wenig /ˈveːnɪç/ (kevés) |
/χ/ | [χ] | Ez a zöngétlen hang a nyelvcsapnál jön létre: képzésekor a nyelv hátulsó része megközelíti a nyelvcsapot, ami a kettő közt átáramló levegő erős súrlódását eredményezi. Buch /buːχ/ (könyv), acht /aχt/ (nyolc), Suche /ˈzuːχə/ (keresés) |
A /ʁ/ fonéma
Legutóbb arról már esett szó, hogy a németben az r a brit angolhoz hasonlóan eltérően viselkedik magánhangzó ill. mássalhangzó előtt. Pontosabban: az eltérés a szótag elején ill. a szótag végén álló hangok között jelentkezik a németben. Ezt azért fontos kiemelni, mert míg az angolban a szóvégi (és így egyben szótagvégi) /ɹ/ kiejtését befolyásolja, hogy utána magán- vagy mássalhangzó áll-e a következő szó elején, addig ez a német szó- ill. szótagvégi /ʁ/ szempontjából közömbös, ugyanis ha a következő szó magánhangzóval kezdődik, akkor azt a már fentebb említett módon rendszerint megelőzi egy glottal stop, így a szótagvégi /ʁ/ után tulajdonképpen nem is magánhangzó áll.
A német /ʁ/ fonéma kiejtése alapvető eltérést mutat attól függően tehát, hogy szótag elején vagy végén áll-e, ezért én nemcsak a fonetikusban, hanem a fonémikus átírásban is külön karakterrel jelölöm őket: szótag elején /ʁ/, szótag végén pedig /я/ karakterrel. A szétválasztás azért is szerencsés, mert mindkét előfordulásnak további, tájegységenként és korosztályonként is eltérő kiejtései léteznek, de közös tulajdonságuk, hogy zöngések.
/ʁ/(1) | [ʁ] [ʀ] [ɾ] | A szótageleji allofónnak (beleértve a szótagalkotó mássalhangzó (pl. /n̩/) előttit is) a két modern változata ([ʁ] ill. [ʀ]) uvuláris, azaz a nyelvcsapnál képzik őket, akárcsak a franciában; míg a hagyományosabb és a ma már a legkevesebb beszélő által használt változata megegyezik a magyarban is alkalmazott tap-pel: [ɾ]. A leggyakoribb változat a [ʁ], mely az imént bemutatott [χ] zöngés párja, tehát uvuláris réshang, azaz képzésekor a nyelv hátulsó része megközelíti a nyelvcsapot, ami a kettő közt átáramló levegő erős súrlódását eredményezi. A másik uvuláris változat egy pergőhang (trill): a [ʀ], amely képzésekor a nyelv még közelebb kerül a nyelvcsaphoz, ezért a köztük átáramló levegő már magával ragadja a nyelvcsapot és ide-oda himbálja, ami raccsoló hangzást eredményez. A tap ([ɾ]) ejtésekor a nyelv hegye egyetlen alkalommal, röviden érintkezik a fogmederrel, akárcsak a magyarban, pl. a terel szóban. Mivel a [ʁ] a leggyakoribb változat, ezért a fonémikus és a fonetikus átírásokban csak azt tüntetem fel, a következő néhány példa kivételével. Reh [ʁeː, ʀeː, ɾeː] /ʁeː/ (őz), Brot [b̥ʁoːt, b̥ʀoːt, b̥ɾoːt] /bʁoːt/ (kenyér), gerade [g̊ɪˈʁaːdɪ, g̊ɪˈʀaːdɪ, g̊ɪˈɾaːdɪ] /gəˈʁaːdə/ (egyenes), Herren [ˈhɛʁn̩, ˈhɛʀn̩, ˈhɛɾn̩] /ˈhɛʁn̩/ (urak) |
/я/ (/ʁ/2) | [я] [ʌ] [ɐ] | Szótag végén sokkal lágyabban ejtik a /ʁ/ fonémát, oly annyira, hogy akár még magánhangzóvá is válhat. Gyakran azonban megmarad a hang mássalhangzónak, mivel a nyelv hátrahúzásával létrejön egy kis szűkület a nyelvcsapnál, de jóval kisebb mértékű, mint az iménti [ʁ] hangnál, vagyis minimális súrlódó hangzású uvuláris approximánsként ejtik: [я]. Emiatt a jelentősen eltérő hangzás miatt viszont a fonémikus átírásban is /я/-ként jelölöm ezt a hangot, még ha valójában csak a /ʁ/ fonéma egyik allofón(csoport)járól van is szó. Előfordulhat, hogy a /я/ kiejtésekor semmilyen szűkület nem keletkezik, így végül az angolból ismert tiszta magánhangzóhoz hasonlóan realizálódik ez a hang: [ʌ]-ként vagy [ɐ]-ként. Mivel a [я] a leggyakoribb változat, ezért a fonémikus és a fonetikus átírásokban csak azt tüntetem fel, a következő néhány példa kivételével. Tier [tʰiːя, tʰiːʌ, tʰiːɐ] /tiːя/ (állat), leer [leːя, leːʌ, leːɐ] /leːя/ (üres), Zwerg [ʦʰv̥ɛяk, ʦʰv̥ɛʌk, ʦʰv̥ɛɐk] /ʦvɛяk/ (törpe), warm [vaяm, vaʌm, vaɐm] /vaяm/ (meleg) |
/я̩/ (/əя/) | [я̩] [ʌ] [ɐ] [əя] [Eя] | A szótagalkotó /я̩/ ugyan nem önálló fonéma, de külön figyelmet érdemel. Ezt a hangot írásban az er betűkapcsolat jelöli. Ez a hang csak hangsúlytalan szótagban fordul elő, melynek elején és/vagy végén állhat még más mássalhangzó is. Leggyakrabban az imént ismertetett uvuláris approximáns szótagalkotó változataként ejtik: [я̩]; de ritkábban előfordulhat, hogy tiszta magánhangzóként: [ʌ] vagy [ɐ]. Lassú beszédben lehet akár két hang sorozata is: [əя]. Szó elején pedig (és elvétve szó végén is) visszaállíthatják az [ə] helyett az eredeti [E] hangot is: [Eя]. Ha a szóvégi -er kiegészül egy magánhangzóval kezdődő szótaggal, a szótagalkotó /я̩/ helyébe minden esetben a /ʁ/ magánhangzó előtti változata lép egy beszúródó /ə/ után: /əʁ/. Leder [ˈleːdя̩, ˈleːdʌ, ˈleːdɐ, ˈleːdəя, ˈleːdEя] /ˈleːdя̩/ (bőr), Lehrer [ˈleːʁя̩, ˈleːʁʌ, ˈleːʁɐ, ˈleːʁəя, ˈleːʁEя] /ˈleːʁя̩/ (tanár), de: Lehrerin [ˈleːʁəˌʁɪn] /ˈleːʁəˌʁɪn/ (tanárnő), wandern [ˈvandя̩n, ˈvandʌn, ˈvandɐn, ˈvandəяɴ, ˈvandEяn] /ˈvandя̩n/ (vándorolni), wanderten [ˈvandя̩tn̩, ˈvandʌtn̩, ˈvandɐtn̩, ˈvandəяtn̩, ˈvandEяtn̩] /ˈvandя̩tn̩/ (vándoroltak), versteht [fя̩ˈʃteːt, fəяˈʃteːt, fEяˈʃteːt, fEʌˈʃteːt] /fя̩ˈʃteːt/ (megért), Erlebnis [ʔя̩ˈleːpnɪs, ʔəяˈleːpnɪs, ʔEяˈleːpnɪs] /я̩ˈleːpnɪs/ (élmény); veraltet [fя̩ˈʔaltɪt, fəяˈʔaltɪt, fEяˈʔaltɪt] /fя̩ˈaltət/ (öregszik) |
Alapvetően igaz ugyan, hogy magánhangzó előtt a keményebb változatokat ([ʁ, ʀ]), mássalhangzó előtt pedig a lágyabbat ([я]) használják, de találkozhatunk fordított használattal is – mind tájnyelvileg, mind alkalmilag. Ez utóbbira lehet példa, amikor gyorsabb beszéd mellett approximánssá ([я]) lágyulhat a /ʁ/; vagy amikor mássalhangzó előtt a keményebb változatok egyikét ejtik, pl. diktálásnál, vagy csak retorikai elemként. Olyan változat is létezik, melyben a szótagvégi /ʁ/-t rövid magánhangzó után keményen, hosszú után meg lágyan ejtik, pl. her [heːя], de Herr [hɛʁ] – én azonban az utóbbit is [hɛя]-ként jelölöm, mivel az a gyakoribb kiejtése.
Zár-réshangok
/ʧ/1 | [ʧ] | Megfelel a magyar cs-nek, ha nem szó elején vagy hangsúlyos szótag elején áll. deutsch [d̥ɔʏʧ] /dɔʏʧ/ (német), rutsche [ˈʁʊʧɪ] /ˈʁʊʧə/ (csúszkálok) |
/ʧ/2 | [ʧʰ] | Ha szó elején vagy hangsúlyos szótag elején áll, hehezettel ejtett magyar cs. Tschüss/Tschüß [ʧʰʏs] /ʧʏs/ (Szia!) |
/ʦ/1 | [ʦ] | Megfelel a magyar c-nek, ha szótagon belüli /s/ után, szó végén, vagy hangsúlytalan magánhangzó előtt áll. Grenze [ˈg̊ʁɛnʦɪ] /ˈgʁɛnʦə/ (határ), Katze [ˈkʰaʦɪ] /ˈkaʦə/ (macska), Kreuz [ˈkʰʁ̥ɔʏʦ] /kʁɔʏʦ/ (kereszt), Szene [ˈsʦeːnɪ] /ˈsʦeːnə/ (jelenet) |
/ʦ/2 | [ʦʰ] | Ha szó elején vagy hangsúlyos szótag elején (és nem szótagon belüli /s/után) áll, hehezettel ejtett magyar c. Zeit [ʦʰaet] /ʦaet/ (idő), Bezirk [bɪˈʦʰɪяk] /bəˈʦɪяk/ (kerület) |
/pf/1 | [pf] | (Sajnos nincs olyan karakter, amely a ʧ-hez hasonlóan összekötné a p-t és az f-et, pedig igazán azzal kéne jelölni, mivel egy oszthatatlan egységet képez a hang. Szokták /pf͡/ ill. [pf͡]-ként is jelölni, de a felső összekötő ív pozíciója erősen betűtípus- és böngészőfüggő, ezért én webes felületen nem alkalmazom.) Ahogy a cs nem egy t és egy s sorozata, úgy ez a hang sem egy [p] és egy [f] sorozata. Képzésekor az [f] kiejtésére készülve az alsó ajak érintkezik a felső fogsorral, de eközben rövid időre a felső ajak is összeér a „beharapott” alsóval, melyek így a hang ejtése kezdetén pár pillanatra elzárják a kiáramló levegő útját. (Vannak olyan nyelvjárások is, melyekben a [pf] helyett egyszerűen [f]-et ejtenek.) Így ejtik ezt a fonémát, ha hangsúlytalan magánhangzó előtt áll. Előfordulhat, hogy szótaghatáron kerül egymás mellé egy [p] és egy [f], melyeket ekkor külön-külön ejtenek, de gyorsabb beszédtempónál nem kizárt, hogy ezzel a zár-réshanggal ejtik, ahogy a magyarban is az, hogy két sör, hangozhat akár „kéccsör”-nek is. Apfel [ˈʔapfl̩] /ˈapfl̩/ (alma), Kopf [kʰɔpf] /kɔpf/ (fej); szótaghatáron: Abfrage [ˈʔapˌfʁ̥aːgɪ, ˈʔaˌpf͡ʁ̥aːgɪ] /ˈapˌfʁaːgə/ (lekérdezés) |
/pf/2 | [pfʰ] | Hangsúlyos szótag elején hehezettel ejtik. Pfund [pfʰʊnt] /pfʊnt/ (font), Pferd [pfʰeːяt] /pfeːяt/ (ló) |
Approximánsok
/j/ | [j] | A magyar j-nél rendszerint egy picivel zártabb. jung /jʊŋ/ (fiatal), Objekt /ɔpˈjɛkt/ (tárgy) |
/h/ | [h] | Megfelel a magyar h-nak. Haus /haos/ (ház), heute /ˈhɔʏtə/ (ma), Gehör /gəˈhøːя/ (hallás) |
Laterálisok
/l/ | [l] | Megegyezik a magyarban használt l-lel. Leder /ˈleːdя̩/ (bőr), Saale /ˈzaːlə/ (terem), Welt /vɛlt/ (világ), voll /fɔl/ (tele) |
/l̩/ (/əl/) | [ l̩ ] [ɪl] | A szótagalkotó /l̩/ ugyan nem önálló fonéma, de említést érdemel, mert lassabb beszédtempó mellett ejtik [ɪl]-nek is. Esel [ˈʔeːzl̩, ˈʔeːzɪl] /ˈeːzl̩/ (szamár), Kugeln [ ˈkʰuːgl̩n, ˈkʰuːgɪln] /ˈkuːgl̩n/ (golyók) |
Ennyit „röviden” a német nyelv kiejtéséről.