Ha ezeknek a szavaknak a kiejtését a hasonló írásképük alapján szeretnénk kitalálni, jó eséllyel rossz lóra teszünk.
Ezek közül a boot-tal rímelő suit (= per; öltöny) a legismertebb szó, melyben az i betű nem jelöl semmilyen hangot sem. Konzervatív brit nyelvjárásokban még előfordul, hogy az /s/ után /j/-t is ejtenek, de a dialektusok többségében ma már nem.
- suit /sʊut; konzervatív GB: sjʊut/
Ha hozzátoldunk egy e betűt a végéhez, akkor egy merőben más kiejtésű szóhoz jutunk: a suite (= lakosztály; szvit) ejtése ugyanis teljesen azonos a sweet szóéval, mely kapcsán emlékezzünk meg a sweat-ről is, melyet azonban tőlük eltérően a wet-tel rímelve ejtenek.
- suite /swɪit/
- sweet /swɪit/
- sweat /swɛt/
Ha ezt az e betűt a suit i-je helyére írjuk, a suet (= faggyú) íráskép mellé egy kétszótagos kiejtést kapunk, melynek az első szótagjára esik a hangsúly, szemben a hasonló kinézetű duet-tel, melynek a másodikra. A suet és a suicide kiejtése tehát azonosan kezdődik.
- suet /ˈsʊuə̣t; konzervatív GB: ˈsjʊuɪt/
- duet /US duˈɛt; GB djuˈɛt/
- suicide /ˈsʊuə̣ˌsaɪd; konzervatív GB: ˈsjʊuɪˌsaɪd/
A suit–suite pároshoz hasonlóan suede (= szarvasbőr; írják suède-nek is) kiejtése is jelentősen eltér a suet-étől: egyszótagos, és a made-del rímel. A tőle csak egyetlen betűnyit különböző Swede (= svéd) kiejtése viszont megint csak a sweet-tel rímel.
- suede/suède /sweɪd/
- Swede /swɪid/