HTML

Mi az IdegenNyelvŐr célja?

A magyarok többsége úgy beszél idegen nyelven, mint Fekete Pákó magyarul… Ez a blog annak szól, aki szeretne valamit tenni azért, hogy beszéde ne feketepákósan hangozzon, amikor idegen nyelven beszél.

Kiejtési felmérés

Bejegyzések

Friss topikok

  • Devourius: Kíváncsi lennék, hogy hány ember küldött végül hangmintát. Úgy tudom, hogy csak én és El Mexicano.... (2017.09.06. 07:57) Kiejtési felmérés
  • Devourius: Egyébként továbbra sem értem, hogy Kanada fonológiai-fonetikai befolyása miért olyan nagy az észak... (2017.07.31. 18:32) A Cot/Caught összeolvadásról
  • Devourius: Üdv újra itt hosszú idő után. Azóta megengedőbb vagyok olyan nevek ejtésének terén, amelyek még a... (2017.07.06. 18:55) Shia LaBeouf és a böfögés
  • Devourius: Azóta részletesebb képet kaptam a magánhangzótérről. Rájöttem, hogy a garat is csak passzív leköve... (2017.03.11. 17:29) A pápa neje és a kettőshangzók
  • Devourius: Revidiálnám az évekkel ezelőtt itt kifejtett nézeteimet. Jones és Canepari rendszere hibás, bár az... (2017.03.11. 17:14) Mire jó és mire nem az IPA jelölés?

New Call of Duty Trailer on YouTube (avagy az angol "nyú-tyú-gyú")

2009.12.20. 07:00 :: IdegenNyelvŐr

Az angolban nem létezik a magyar ny, ty és gy hang – mégis sokunk a címben szereplő szavakat "nyú"-nak, "gyúti"-nak és "jútyúb"-nak ejtené. De akkor hogyan ejtik az angolok a címben szereplő sza­va­kat, ha nem így?

Mindenekelőtt idézzük fel röviden, mit is nevezünk összeolvadásnak és ha­so­nu­lás­nak, továbbá mi a különbség az utóbbi részleges és teljes változata között a magyar nyelv­ben. Mind­három ese­mény két eltérő mássalhangzó találkozásakor kö­vet­kez­het be. Részleges ha­so­nu­lás­kor az egyik valamilyen szempontból hozzá­ido­mul a másikhoz, de nem, vagy csak "véletlenül" vá­lik azzal azo­nos­sá, pl. szín­pad = "szimpad" – az /n/ a /p/ képzési helyét fel­vé­ve ajak­hang lesz: [m]; vi­szont napból = "nabból" – a /p/ hozzá­zön­gé­se­dik a /b/-hez, így tör­té­ne­te­sen azo­nos­sá válik vele, de ettől ez még részleges hasonulás. Teljes hasonulásnál az egyik más­sal­han­gzó kiesik, a másik meg cserébe meg­hosszabbodik, pl. kézzel = kéz+vel – a /z+v/-ből /zː/ lesz. Össze­olvadáskor pe­dig a két mássalhangzóból egy harmadik lesz, pl.: 

  • bánja = "bánnya": /n+j/ = [ ɲː ]
  • látja = "láttya": /t+j/ = [ cː ]
  • tudja = "tuggya": /d+j/ = [ ɟː ]

A magyar ny, ty, gy hangokat tehát az IPA az [ɲ], [c] és [ɟ] karakterekkel jelöli, ahogy arról a magyar beszédhangokról szóló posztban már olvashattunk. Ezekkel a jelekkel sehol nem szoktunk találkozni IPA jelölést használó angolszótárakban, ami közvetetten iga­zol­ja, hogy e fonémák az angolban nem léteznek. Persze köz­vetetten az is bizonyítja e hangok ismeretlenségét az angol anyanyelvűek szá­má­ra, hogy gyakorlás nélkül okoz nekik némi nehézséget pl. a mi gyár, tyúk, ill. nyár szavaink kezdőhangjainak megfelelő kiejtése.

Ahogy a magyarban, úgy az angolban is gyakran hasonítja magához a /j/ fo­né­ma az előtte álló más­sal­hang­zót, viszont a hasonulás illetve összeolvadás ki­me­ne­tele nem ugyanaz lesz a két nyelvben, amit részben az is okoz, hogy az angol [t] és [d] hang képzése kissé eltér a magyarétól, amint azt az angol más­sal­hang­zók­ról szóló posztból már tudhatjuk.

Az amerikai és brit angol különbségeiről szóló posztban már olvashattuk, hogy egy időben nagyon elszaporodott a /j/ hang az angolban: gyakorlatilag bár­milyen mássalhangzó után állhatott, de pl. egy /ɹ/ vagy egy /ʧ/ után nehézkes volt még egy /j/-t is ejteni, így előfordulása hamar elkezdett gyérülni. Ma már a chew, June, ill. rude szavakban, azaz a /ʧ/, /ʤ/, /ɹ/ hangok után csak néhány nyelv­vál­tozat­ban ejtik a /j/-t. A /t/, /d/, /n/ /s/, /z/, /θ/ hangok után pedig mára vagy eltűnt a /j/, vagy eltűnőben van; illetve vagy összeolvadt velük, vagy összeolvadóban vannak. Persze minél konzervatívabb egy nyelvjárás, annál in­kább megőrzi a /j/-t az em­lí­tett po­zí­ciók­ban.

Noha a fülünkkel hallunk, a hallottak értelmezését az agy végzi, és emiatt for­dul­hat elő, hogy fülünk ugyan észleli és továbbítja is az agy felé a mi ty, gy, ny hangjaink és az angol /tj/, /dj/, /nj/ hang­kap­cso­la­tok ejtése közti különbséget, de ha agyunk nem tud erről a különbségről, az észlelt eltérést be fogja tudni pl. táj­szó­lás­nak vagy beszéd­hibának, és "korrigálni" fogja, azaz átfordítja az el­vá­rá­sai szerinti hangra – vagyis elrejti előlünk a ténylegesen hallott hangot. Ha azonban tudatosulnak bennünk az eltérések, azaz fel­hív­juk rájuk agyunk fi­gyel­mét, akkor a későbbiekben jó eséllyel már nem fogja őket egy kalap alá venni, és így va­ló­ban meg fogjuk hallani a magyar és az angol han­gok közti különbségeket.

A következőkben megvizsgáljuk, hogy miként ejtenek néhány ha­gyo­má­nyos, /j/-t tartalmazó fo­né­ma­kap­cso­la­tot ma a két fő nyelvváltozatban. Az an­gol sza­vak­ban a /j/ hang leggyakrabban az /ʊu/ ill. /ʊ/ hangok előtt fordul elő, és a hatása az előtte álló hangra nagyrészt attól függ, hogy hang­súlyos vagy hang­súly­ta­lan szótag elején állnak-e. (Az angol magán­hang­zók jelöléséről és a hang­súlyok fajtáiról már be­szél­tünk ko­ráb­ban.)

/t+jʊu/, /st+jʊu/

Főhangsúlyos szótag elején

US-ben rendszerint kiesik a /j/, így /tʊu/ ill. /stʊu/ lesz belőlük, a /j/ ejtése opcionális és ritka, emiatt létrejöhetnek azonos kiejtésű szavak, pl. tune = toon.

A semleges GB-ben ugyanakkor nem esik ki a /j/ és nem is olvad össze a /t/-vel, így maradnak /tjʊu/ ill. /stjʊu/ – de ahogy említettem, az angol [t] ej­té­se eltér a magyarétól, hiszen valahol a magyar t és c ([ʦ]) között kép­zik nyelv­já­rás­tól függően, így még ha nem is olvad össze a /j/-vel, akkor is más lesz a hang­zá­sa ennek a hangkapcsolatnak az angolban, mint a magyarban. Számos brit nyelv­já­rás­ban ugyan­akkor tel­je­sen össze­ol­vad a /j/ a /t/-vel: az eredmény viszont soha nem a magyar ty ([c]) hang lesz (mivel ezt a hangot nem ismeri az angol), hanem a cs ([ʧ]), azaz /ʧʊu/ ill. /sʧʊu/ lesz a végeredmény. (Az utób­bi­ban lévő /sʧ/ mássalhangzócsoport megjelenése szótag elején annyira friss fej­le­mény az angolban, hogy sok helyen még nem is jegyzik.)

A határt az összeolvadás és a nem összeolvadás között nem olyan egyszerű meg­húzni, mert attól, hogy nem olvad össze a két hang, még nem feltétlenül fog­ják őket teljesen külön ejteni (és ez vonatkozik a /d+j/-re és az /n+j/-re is). Sőt, ha kifejezetten külön ejtik őket, az so­kak­ban affektáltság benyomását kelti, mert többnyire inkább egy összemosódó, de cs-vé össze még nem olvadó hang­kap­cso­lat­tal ejtik, és pont ez tudja megvezetni a ma­gyar fü­le­ket (agyakat), mi­vel ez az összemosódó hang valóban emlékeztet a magyar ty-re, de ha meg­hall­gat­juk ugyanazt a szót összemosottan és magyar ty-vel is kiejtve, rögtön hal­lani fog­juk a különbséget. A tube szón meg­fi­gyel­het­jük a különejtett, az össze­mo­sott, az össze­olvadt, és a ty-vel ejtett változatokat:

  • különejtett: /tjʊub/
  • összemosott: /tjʊub/
  • összeolvadt: /ʧʊub/
  • ty-vel ejtett: /cʊub/

Hogy világos legyen, ezúttal a posztban magyaros (közelítő) át­írással is meg­adom az angol kiejtéseket (tehát a magyaros átírások angol szöveg­kör­nye­zet­ben értendők, nem magyarban): a tube szó ejtése lehet "túb", "tjúb", vagy "csúb", de nem lehet "tyúb" (így a YouTube sem lehet "jútyúb"); illetve a stew szóé lehet "sztú", "sztjú", vagy "szcsú", de nem lehet "sztyú" (így a Stewie név sem lehet "sztyúi"), és a stupid sem lehet "sztyúpid".

  • tube /US tʊub; GB tjʊub, ʧʊub; hibás magyaros: *cʊub/
  • YouTube /US ˈyʊuˈtʊub; GB ˈyʊuˈtjʊub, ˈyʊuˈʧʊub; hibás magyaros: *ˈyʊuˈcʊub/
  • tune /US tʊun; GB tjʊun, ʧʊun; hibás magyaros: *cʊun/
  • Tuesday /US ˈtʊuzdeɪ; GB ˈtjʊuzdeɪ, ˈʧʊuzdeɪ; hibás magyaros: *ˈcʊuzdeɪ/
  • stew /US stʊu; GB stjʊu, sʧʊu; hibás magyaros: *scʊu/
  • stupid /US ˈstʊupə̣d; GB ˈstjʊupɪd, ˈsʧʊupɪd; hibás magyaros: *ˈscʊupɪd/

(A Tuesday második szótagja lehet /-di/ is bármelyik nyelvjárásban.)

Mellékhangsúlyos vagy hangsúlytalan szótag elején

Hangsúlytalan szótag elején US-ben rendszerint összeolvad a /j/ a /t/-vel, melynek ez esetben is /ʧ/ lesz az eredménye, így /ʧʊu/ lesz belőle. GB-ben meg­maradhat a /j/ összeolvadás nélkül, de össze is olvadhatnak. A /j/ mellék­hang­sú­lyos helyzetben többnyire követi főhangsúlyos példát, de követheti a hang­súly­ta­lant is, sőt, olyan szavak is vannak, ahol ma már mindig összeolvadás történik és a /tj/-s ejtés már nagyon modorosnak/affektáltnak hat.

Magyarosan átírva: a costume vége lehet "-túm", "-tjúm", "-csúm", de nem le­het "-tyúm". A statue pedig rendszerint "sztecsú" lesz, modorosan "sztetjú", de soha sem "sztetyú".

  • costume /US ˈkɑstʊum, ˈkɑsʧʊum; GB ˈkɒstjʊum, ˈkɒsʧʊum; hibás magyaros: *ˈkɒscʊum/
  • statue /US ˈstæʧʊu; GB ˈstæʧʊu, modoros: ˈstætjʊu; hibás magyaros: *ˈstæcʊu/

/t+jʊ/, /st+jʊ/

Hangsúlyos szótag elején

US-ben rendszerint kiesik a /j/ (/tʊ/, /stʊ/), ritkán viszont a /t/-vel össze­ol­vad­va /ʧ/ lesz (/ʧʊ/). GB-ben többnyire marad a /j/ (/tjʊ/, /stjʊ/), de bi­zo­nyos nyelv­já­rá­sok­ban /ʧ/-vé olvad össze a /t/-vel (/ʧʊ/). Magyar ty ebből az összeolvadásból sem keletkezhet.

Magyarosan: a turing lehet "turing", "tjuring", vagy "csuring", de nem lehet "tyuring".

  • Turing /US ˈtʊɹɪŋ; GB ˈtjʊəɹɪŋ, ˈʧʊəɹɪŋ; hibás magyaros: *ˈcʊəɹɪŋ/
  • mature /US məˈtʊɹ, məˈʧʊɹ; GB məˈtjʊə, məˈʧʊə; hibás magyaros: *məˈcʊə/
  • Asturias /US əˈstʊɹiəs; GB əˈstjʊəɹiəs, əˈsʧʊəɹiəs; hibás magyaros: *əˈscʊəɹiəs/

Hangsúlytalan szótag elején (nem /ɹ/ előtt)

US-ben a /(s)t+jʊ/-ból /(s)ʧə/ lesz mássalhangzó előtt, magánhangzó előtt pedig vagy /(s)ʧu/, vagy /(s)ʧəw/. GB-ben még előfordul, hogy megtartják a /j/-t, de ez is kezd már idejét múlttá válni, így ott is egyre inkább terjed az összeolvadás. A mássalhangzó előtti /ʊ/ viszont többnyire nem sorvad el /ə/-vé, hanem /ʊ/ marad.

  • fluctuate /US ˈflʌkʧuˌeɪt, ˈflʌkʧəˌweɪt; GB ˈflʌkʧuˌeɪt, régimódi: ˈflʌktjuˌeɪt; hibás magyaros: *ˈflʌkcuˌeɪt/
  • capitulate /US kəˈpɪʧəˌleɪt; GB kəˈpɪʧʊˌleɪt, régimódi: kəˈpɪtjʊˌleɪt; hibás magyaros: *kəˈpɪcʊˌleɪt/

Hangsúlytalan szótag elején (/ɹ/ előtt)

Ma már gyakorlatilag mindenhol összeolvadt a /t/ és a /j/ /ʧ/-vé, a ma­gán­hang­zó pedig /ə/-vé sorvadt, így az ered­mény /US ʧəɹ; GB ʧə/ lett. A /j/ önálló ejtése ma már nagyon ritka, a culture-t is talán csak Gyula ejti ty-vel

  • lecture /US ˈlɛkʧəɹ; GB ˈlɛkʧə/
  • culture /US ˈkʌlʧəɹ; GB ˈkʌlʧə/
  • gesture /US ˈʤɛsʧəɹ; GB ˈʤɛsʧə/

/d+jʊu/

A /t+jʊu/ és a /d+jʊu/ remekül párhuzamba állíthatóak, mivel ugyanolyan hely­zet­ben ugyanúgy viselkednek, csak más hang születik az összeolvadásból.

Főhangsúlyos szótag elején

Az esetek döntő többségében kiesik a /j/ US-ben, így /dʊu/ lesz belőle, a /j/ ejtése választható, de ritkán élnek vele, így pl. a due/dew és a do ejtése azo­nos­sá válhat.

Ezzel szemben a semleges GB-ben megmarad a /j/ és nem olvad össze a /d/-vel sem, így marad /djʊu/ – de a [t]-hez hasonlóan a [d] képzése is eltér a ma­gya­ré­tól, mert az angolban valahol a d és a dz ([ʣ]) között képzik, így a /j/-vel ta­lál­koz­va a magyartól eltérő hangzás alakul ki. Sok brit dialektus be­szé­lő­je viszont össze­ol­vaszt­ja a /j/-t a /d/-vel, melynek az eredménye soha nem a magyar gy ([ɟ]) hang lesz, hiszen ezt a hangot sem ismeri az angol, hanem a dzs ([ʤ]), azaz /ʤʊu/ lesz a /d+jʊu/-ból. Ebben az eset­ben is előállhatnak azonos ejtésű szó­pá­rok, pl. dune = June, due/dew = Jew, deuce = juice.

Magyarosan átírva: a dune szó ejtése lehet "dún", "djún", vagy "dzsún", de nem lehet "gyún"; a produce szó vége lehet "-dúsz", "-djúsz", vagy "-dzsúsz", de nem lehet "-gyúsz"; a duty pedig lehet "dúti", "dúdi", "djúti", vagy "dzsúti", de nem lehet "gyúti".

  • dune /US dʊun; GB djʊun, ʤʊun; hibás magyaros: *ɟʊun/
  • due/dew /US dʊu; GB djʊu, ʤʊu; hibás magyaros: *ɟʊu/
  • duty /US ˈdʊuti; GB ˈdjʊuti, ˈʤʊuti; hibás magyaros: *ˈɟʊuti/
  • produce (igeként) /US pɹəˈdʊus; GB pɹəˈdjʊus, pɹəˈʤʊus; hibás magyaros: *pɹəˈɟʊus/

Mellékhangsúlyos vagy hangsúlytalan szótag elején

US-ben többnyire összeolvadáson megy keresztül a /j/ és a /d/ hangsúlytalan szótagban, ami itt is /ʤ/-t ered­ményez – így tehát a /d+jʊu/-ból /ʤʊu/ lesz. GB-ben viszont az össze­ol­va­dás helyett akár érintetlenül is maradhat a /j/ a /d/ mögött. Mellékhangsúlyos helyzetben US-ben rendszerint a főhangsúlyos mintát követik (/dʊu/), ritkábban a hangsúlytalant, de bizonyos szavakban már mindig össze­olvadás történik.

Magyarosan: a residue vége lehet "-dú", "-djú", vagy "-dzsú", de nem lehet "-gyú"; a module vége pedig lehet "-dzsúl", vagy "-djúl", de nem lehet "-gyúl".

  • produce (főnévként) /US ˈpɹɑˌdʊus, ˈpɹoʊˌdʊus; GB ˈpɹɒˌdjʊus, ˈpɹɒˌʤʊus; hibás magyaros: *ˈpɹɒˌɟʊus/
  • residue /US ˈɹɛzə̣ˌdʊu; GB ˈɹɛzɪˌdjʊu, ˈɹɛzɪˌʤʊu; hibás magyaros: *ˈɹɛzɪˌɟʊu/
  • module /US ˈmɑʤʊul; GB ˈmɒdjʊul, ˈmɒʤʊul; hibás magyaros: *ˈmɒɟʊul/

/d+jʊ/

A /d+jʊ/ is párhuzamba állítható a /t+jʊ/-val.

Hangsúlyos szótag elején

US-ben tehát a /j/ kiesésével /dʊ/, esetenként a /d/-vel összeolvadva /ʤʊ/ lesz belőle, míg GB-ben általában nem esik ki a /j/ (/djʊ/), de a /ʤʊ/-vá össze­olvadás kezd teret nyerni. Magyar gy ebből az össze­olvadásból sem kelet­kez­het.

Vannak szavak (pl. during, sure), melyekben az /US ʊɹ; GB ʊə(ɹ)/ kapcsolatot ejthetik /ɜːɹ/-nek is US-ben, ugyanakkor /ɔː(ɹ)/-nak GB-ben.

Magyarosan: a during lehet "during", "djuring", vagy "dzsuring", de nem lehet "gyuring".

  • during /US ˈdʊɹɪŋ, US ˈdɜːɹɪŋ, ˈʤʊɹɪŋ; GB ˈdjʊəɹɪŋ, ˈʤʊəɹɪŋ, ˈdjɔːɹɪŋ, ˈʤɔːɹɪŋ; hibás magyaros: *ˈɟʊəɹɪŋ/
  • endure /US ɪnˈdʊɹ; GB ɪnˈdjʊə, ɪnˈʤʊə; hibás magyaros: *ɪnˈɟʊə/

Hangsúlytalan szótag elején (nem /ɹ/ előtt)

Mássalhangzó előtt US-ben a /d+jʊ/-ból /ʤə/ lesz, magánhangzó előtt pedig itt is két lehetőség van: vagy /ʤu/, vagy /ʤəw/. GB-ben is már egyre rit­káb­ban tart­ják meg a /j/-t, mert terjedőben van az összeolvadás. Itt is el­mond­ha­tó, hogy a mássalhangzó előtti /ʊ/ nem mindig sorvad el /ə/-vé, hanem gyak­ran meg­marad /ʊ/-nak.

Magyarosan: a graduate-ben szerepelhet "dzsu", "dzsö", vagy "dju", de nem szerepelhet "gyu".

  • graduate (igeként) /US ˈgɹæʤuˌeɪt, ˈgɹæʤəˌweɪt; GB ˈgɹæʤuˌeɪt, régimódi: ˈgɹædjuˌeɪt; hibás magyaros: *ˈgɹæɟuˌeɪt/
  • pendulum /US ˈpɛnʤələm; GB ˈpɛnʤʊləm, régimódi: ˈpɛndjʊləm; hibás magyaros: *ˈpɛnɟʊləm/

Hangsúlytalan szótag elején (/ɹ/ előtt)

Elég kevés szóban szerepel ez a hangsor, de ahol igen, ott már többnyire össze­olvadt a /d/ és a /j/ /ʤ/-vé, és a ma­gán­hang­zó is leegyszerűsödött /ə/-vé, ezért mára e hangsor ejtése /US ʤəɹ; GB ʤə/ lett. A /j/ megtartása nem jellemző, és persze a magyar gy itt sem bukkanhat fel.

  • procedure /US pɹəˈsɪiʤəɹ; GB pɹəˈsɪiʤə/

Azt látjuk tehát a /t+j/ és a /d+j/ kapcsán, hogy hangsúlytalan szótagban már GB-ben is elég elterjedt szokás összeolvasztani őket /ʧ/-vé ill. /ʤ/-vé, de ez hangsúlyos helyzetben még csak mostanában kezd terjedni, de csak GB-ben, hiszen US-ben – kiejtett /j/ híján – továbbra sincs, ami kiváltaná az össze­ol­va­dást.

/n+jʊu/

Szótag elején

US-ben a /d/-hez és a /t/-hez hasonlóan az /n/ mögül is általában kiesik a /jʊu/-ból a /j/, így csak /nʊu/ marad az /n+jʊu/-ból.

GB-ben gyakran megmarad a /j/, de bizonyos nyelvjárásokban – a /t/-hez és a /d/-hez hasonlóan – az /n/-nel is összeolvad az azt követő /j/. Ezt azonban már nem tudjuk párhuzamba állítani a /t/-vel és a /d/-vel: a /t+j/ és a /d+j/ fo­né­ma­szin­ten összeolvadhat /ʧ/-vé ill. /ʤ/-vé, hiszen ezek eleve létező fo­né­mák az an­gol­ban, de az /n+j/ összeolvadása olyan hangot eredményez, amely az angolban önálló fonémaként nem létezik, ezért fonémikus átírásban ez az össze­olvadás nem is jelenik meg, csak fonetikusban. Annyiban viszont mégis hasonlít a helyzet a /t+j/-hez ill. /d+j/-hez, hogy az összeolvadás itt sem olyan hangot ered­ményez, mint a magyarban: soha nem magyar ny ([ɲ]) lesz belőle (mivel azt nem ismeri az angol), hanem [ņ].

Ezt a hangot a magyarban is ismerjük az /n/ egyik allo­fón­ja­ként, tehát nap mint nap kiejtjük mi is, még ha eset­leg nem is tudunk róla: az ny hangunknál előbbre képezzük, ott ahol a cs-t és a dzs-t, ebből pedig az következik, hogy pl. a cs előtti /n/-et – a kép­zés helye szerinti részleges hasonulás miatt – ezzel az allofónnal ejtjük, így pl. a kincs szavunk ki­ejt­ve [kiņʧ] lesz. Könnyen beláthatjuk, ha kimondjuk egymás után a kinn és a kincs szavainkat, hogy valóban kissé el­té­rő­en képezzük a ben­nük sze­rep­lő /n/ fo­né­má­kat, még ha hangzásilag nem is áll­nak olyan nagyon távol egymástól: a kinn ejtésekor a nyelvnek csak a hegye érintkezik a fog­me­der­rel ([n]), a kincs esetén pedig – már a cs ejtésére elő­ké­szül­ve – a nyelv hegye mögötti rész simul hozzá a száj­padlás fogmeder mögötti területéhez ([ņ]), amitől kicsit lá­gyab­bá válik a hang­zása. Az is egyértelmű, hogy mindkettő különbözik az ny-től is ([ɲ]), figyeljük csak meg, hogyan ejtjük a cs előtti hangot abban, hogy kinn csöpög (az eső) ill. könnycsepp.

Szótag elején tehát az /n+j/ GB ejtése ma­rad­hat hasonulás nélküli [nj], de ritkábban lehet belőle [ņ] is a két hang össze­ol­va­dá­sá­val.

Magyarosan: a new lehet "nú" vagy "njú", de nem lehet "nyú".

  • new/knew /US nʊu; GB njʊu; hibás magyaros: *ɲʊu/ [US nʊˑu; GB njμˑu, ņμˑu; hibás magyaros: *ɲμˑu]
  • nude /US nʊud; GB njʊud; hibás magyaros: *ɲʊud/ [US nʊˑud̥ ̚; GB njμˑud̥ ̚, ņμˑud̥ ̚; hibás magyaros: *ɲμˑud̥ ̚]
  • avenue /US ˈævəˌnʊu; GB ˈævəˌnjʊu; hibás magyaros: GB ˈævəˌɲʊu/ [US ˈævəˌnʊˑu; GB ˈævəˌnjμˑu, ˈævəˌņμˑu; hibás magyaros: *ˈævəˌɲμˑu]

Két szótag határán

Szótaghatáron az /n+j/ első hangja hasonul a másodikhoz, így tehát kiejtve [ņj] lesz belőle, mivel ilyenkor a /j/ sem US-ben, sem GB-ben nem esik ki. A ma­gyar ny itt sem jöhet szóba.

  • menu /ˈmɛnjʊu; hibás magyaros: *ˈmɛɲʊu/ [ˈmEņjμˑu; hibás magyaros: *ˈmEɲʊu]
  • venue /ˈvɛnjʊu; hibás magyaros: *ˈvɛɲʊu/ [ˈvEņjμˑu; hibás magyaros: *ˈvEɲʊu]

/n+jʊ/

Szótag elején

Az /n+jʊu/-nál leírtak érvényesek a szótag elején álló /n+jʊ/-ra is, tehát US-ben rendszerint kiesik a /j/ ([nʊ]), GB-ben pedig vagy megmarad [njʊ]-nak, vagy ritkábban összeolvadva [ņʊ] lesz.

  • neural /US ˈnʊɹəl; GB ˈnjʊəɹəl; hibás magyaros: *ˈɲʊəɹəl/
    [US ˈnʊɹɫ̩; GB ˈnjɷəɻɫ̩, ˈņɷəɻɫ̩; hibás magyaros: *ˈɲʊɹɫ̩]
  • neurotic /US nʊˈɹɑtɪk; GB njʊˈɹɒtɪk; hibás magyaros: *ɲʊˈɹɒtɪk/
    [US nɷˈɹ̮ɑɿɩk̚; GB njɷˈɻ̮ɒtɩk̚ , ņɷˈɻ̮ɒtɩk̚ ; hibás magyaros: *ɲɷˈɻ̮ɒtɩk̚ ]

Két szótag határán (nem /ɹ/ előtt)

Akárcsak az /n+jʊu/-nál, az /n+jʊ/ esetében is szótaghatáron hasonulás tör­té­nik: [ņjʊ]. Az /ʊ/ ejtése mássalhangzó előtt US-ben többnyire /ə/, GB-ben inkább marad /ʊ/; magánhangzó előtt pedig /u/ lesz, de US-ben /əw/ is lehet. Az -ual végződés kiejtése le is egyszerűsödhet: /US əl; GB ʊl/.

  • granulate /US ˈgɹænjəˌleɪt; GB ˈgɹænjʊˌleɪt ; hibás magyaros: *ˈgɹæɲʊˌleɪt/ [US ˈgɹ̮æņjəˌlEɪt̚; GB ˈgɻ̮æņjɷˌlEɪt̚ ; hibás magyaros: GB ˈgɻ̮æɲɷˌlEɪt̚ ]
  • insinuate /US ɪnˈsɪnjuˌeɪt, ɪnˈsɪnjəˌweɪt; GB ɪnˈsɪnjuˌeɪt; hibás magyaros: *ɪnˈsɪɲuˌeɪt/ [US ɩnˈsɩņjμˌEɪt̚, ɩnˈsɩņjəˌwEɪt̚ ; GB ɩnˈsɩņjμˌEɪt̚; hibás magyaros: *ɩnˈsɩɲμˌEɪt̚ ]
  • annual /US ˈænjuəl, ˈænjəwəl, ˈænjəl; GB ˈænjuəl, ˈænjʊl; hibás magyaros: *ˈæɲuəl/ [US ˈæņjμɫ̩, ˈæņjəwɫ̩, ˈæņjɫ̩; GB ˈæņjμɫ̩, ˈæņjɷɫ; hibás magyaros: *ˈæɲμɫ̩]

Két szótag határán (/ɹ/ előtt)

Alapvetően ugyanaz történik az /n+jʊ/-val /ɹ/ előtt, mint nem /ɹ/ előtt, de a magánhangzó többnyire /ə/-vé sorvad: /US njəɹ; GB njə/.

  • tenure /US ˈtɛnjəɹ; GB ˈtɛnjə/ [US ˈtʰEņjɹ̩; GB ˈtʰEņjɐ]

/s+jʊu/

Hangsúlyos szótag elején

A legtöbb amerikai nyelvjárásban kiesik a /j/ az /s/ mögül, ezért /sʊu/ lesz az /s+jʊu/-ból. A brit dialektusok már változatosabb képet mutatnak: szó elején több­nyi­re kiesik a /j/ (/sʊu/), csak a konzervatívabb dialektusokban (pl. RP) ma­radhat meg (/sjʊu/); más pozícióban megmarad a /j/, de némely nyelvjárásban az előtte álló /s/-szel /ʃ/-sé olvadnak össze: /ʃʊu/.

  • super /US ˈsʊupəɹ; GB ˈsʊupə, modoros: ˈsjʊupə/
  • sewer /US ˈsʊuəɹ; GB ˈsʊuə, modoros: ˈsjʊuə/
  • assume /US əˈsʊum; GB əˈsjʊum, əˈʃʊum/

Hangsúlytalan szótag elején

US-ben többnyire összeolvad a /j/ az /s/-szel, ami a magyarban is ismert s (/ʃ/) hangot ered­mé­nye­zi, így tehát /ʃʊu/ lesz a kimenetel. GB-ben is lehetőség van erre az összeolvadásra, de ritkábban megmaradhat vál­to­zat­la­nul is a /j/: /sjʊu/.

  • issue /US ˈɪʃʊu; GB ˈɪʃʊu, ˈɪsjʊu/
  • tissue /US ˈtɪʃʊu; GB ˈtɪʃʊu, ˈtɪsjʊu/

/s+jʊ/

Az esetek döntő többségében (akár hangsúlyos, akár hangsúlytalan hely­zet­ben) az /s/ összeolvad a /j/-vel (/ʃ/), de ritkán előfordul még a két hang ejtése külön-külön is, ami ma már modorosság benyomását kelti.

  • sugar /US ˈʃʊgəɹ; GB ˈʃʊgə/
  • sexual /US ˈsɛkʃuəl, ˈsɛkʃəwəl, ˈsɛkʃəl; GB ˈsɛkʃuəl, modoros: ˈsɛksjuəl/

Hangsúlyos /s+jʊɹ/

Ez esetben is összeolvadás történik, de a várt /ʃʊɹ/ mellett US-ben /ʃɜːɹ/, GB-ben pedig /ʃɔː(ɹ)/ is lehet belőle.

  • sure /US ʃʊɹ, ʃɜːɹ; GB ʃʊə, ʃɔː/
  • assure /US əˈʃʊɹ, əˈʃɜːɹ; GB əˈʃʊə, əˈʃɔː/

Hangsúlytalan /s+jʊɹ/

Az összeolvadás itt is bekövetkezik, de emellett még a magánhangzó is el­sor­vad: /US ʃəɹ; GB ʃə/

  • pressure /US ˈpɹɛʃəɹ; GB ˈpɹɛʃə/

/z+jʊu/

A /z+jʊu/ hangsúlyos és hangsúlytalan szótagban is hasonlóan működik, mint az /s+jʊu/, bár hang­súly­talanban nemigen fordul elő.

Kevés szó kezdődik /z+jʊu/-val az angolban, de ami igen, abból rendszerint US-ben kiesik a /j/, ami /zʊu/-t eredményez. A GB nyelvjárások ez esetben is több­féle lehetőséget kínálnak: a szóeleji hangsúlyos /z+jʊu/-ból általában kiesik a /j/ hang (/zʊu/), és szintén csak a konzervatívabb változatokra jellemző a /j/ meg­tar­tá­sa (/zjʊu/); nem szóeleji szótagban általában megmarad a /j/, de akad­nak dia­lek­tu­sok, melyekben a /z+j/-ből /ʒ/ alakul ki: /ʒʊu/.

  • Zeus /US ˈzʊus; GB ˈzʊus, ˈzjʊus/
  • Zune /US ˈzʊun; GB ˈzʊun, ˈzjʊun/
  • presume /US pɹə̣ˈzʊum; GB pɹɪˈzjʊum, pɹɪˈʒʊum/

/z+jʊ/

Leggyakrabban itt is összeolvadás következik be, melynek a magyar zs (/ʒ/) lesz az eredménye. Ritkán még megtartják GB-ben a /j/-t külön is, de ez ma már egyre inkább modorosságba hajlik.

  • casual /US ˈkæʒuəl, ˈkæʒəwəl, ˈkæʒwəl; GB ˈkæʒuəl, modoros: ˈkæʒjuəl, ˈkæzjuəl/

Hangsúlytalan /z+jʊɹ/

A legtöbb szóban bekövetkezik az összeolvadás, amelyhez ez alkalommal is csat­lakozik a magánhangzó sorvadása (/US ʒəɹ; GB ʒə/), de a GB használat né­mely szónál (pl. azure) még ingadozik mind összeolvadás, mind sorvadás te­kin­te­té­ben.

  • pleasure /US ˈplɛʒəɹ; GB ˈplɛʒə/
  • closure /US ˈkloʊʒəɹ; GB ˈkloʊʒə/
  • azure /US ˈæʒəɹ; GB ˈæʒə, ˈæʒjʊə, ˈæzjʊə/

/θ+j/

Az eddigiekkel ellentétben ez a ritka hangkapcsolat nem képes össze­ol­va­dás­ra (így ebből végképp nem lehet magyar ty), legfeljebb a /j/ eshet ki a szótag ele­jén álló /θ/ mögül – és az esetek túlnyomó részében ki is esik US-ben hang­sú­lyos helyzetben. GB-ben is úgy tűnik, kezd elterjedni a /j/ kiesése, de ma még a meg­tartása nem szá­mít modorosnak. Szótaghatáron azonban mindig megőrzik a /j/-t US-ben és GB-ben is.

Magyarosan: a Matthew nem lehet sem "metyú", sem "mettyú".

  • enthusiastic /US ɪnˌθʊuziˈæstɪk; GB ɪnˌθʊuziˈæstɪk, ɪnˌθjʊuziˈæstɪk/
  • Matthew /ˈmæθjʊu; hibás magyaros: ˈmæcʊu/

/t, d, s, z/ + you(r)

A you és a your névmásoknak van egy olyan különleges képességük, hogy az előttük álló szó utolsó hangját magukhoz tudják hasonítani, sőt, még akár össze is olvad­hat­nak vele, főleg gyorsabb beszédtempó mellett. Erre más szavak nem képesek, tehát ha egy mondatban a you-t ki­cse­rél­jük pl. Yin-re (meet you helyett meet Yin), máris nem történhet meg az össze­ol­va­dás.

  • meet you [ˈmɪitjμ, ˈmɪiʧμ] /ˈmɪit ju/
  • need you [ˈnɪidjμ, ˈnɪiʤμ] /ˈnɪid ju/
  • miss you [ˈmɩsjμ, ˈmɩʃjμ, ˈmɩʃμ] /ˈmɪs ju/
  • raise you [ˈɹ̮Eɪzjμ, ˈɹ̮Eɪʒjμ, ˈɹ̮Eɪʒμ] /ˈɹeɪz ju/

Összefoglalva

Ne felejtsük tehát: ha egy angol beszédében a magyar ty, gy vagy ny hangot véljük felfedezni, az csak érzéki csalódás.

24 komment

Címkék: angol kiejtés fonetika beszédhang mássalhangzók allofón hangtan

A bejegyzés trackback címe:

http://idegennyelvor.blog.hu/api/trackback/id/tr151609797

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

ttarvai (törölt) 2009.12.20. 11:25:28

Baromi jó poszt, szerintem eddigi egyik legjobb. Köszi!

Mindig éreztem, hogy a graduate nem olyan egyszerű, hogy gragyüét, de szótárig nem másztam el - megnyugtató, hogy jól ejtettem a du-t. :)

Amúgy a példákban eztán mindig lehetne valami aktuális popkultúrában szereplő név, mint ahogy itt is, a Youtube vagy a Call of Duty, mert szerintem ezek emblematikussá váltak bizonyos közösségeknek, és hogy ha ennek a kiejtését tudják és picit gondolkodnak, akkor a többi is simán megy.

Olman · http://szofejto.blog.hu/ 2009.12.20. 15:54:59

Köszi, tényleg hasznos és tartalmas a cikk.

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2009.12.20. 16:45:10

@massatz: @Olman: Köszönöm, én is úgy érzem, ez elég jól sikerült ;) Kár, hogy az Index ezúttal nem karolta fel :(, pedig jó lett volna, ha ez az ismeret kicsit több emberhez is eljut. De hát a tabánis meg avataros cikkekkel az Index címlapján nem tudok versenyezni... :(

Kravver 2009.12.21. 12:13:31

Hát, hogy stílusos legyek: This yes! Very animal post! :D

Vártam már nagyon a hosszabbat az előző rövidke után, most megint lesz min merengni üres időimben.

Franci1969 2009.12.23. 08:48:25

én még nem tudtam meghallgatni, de a gyerekeimet is idehívom :)))
külön érdekes, hogy a hibás megoldás is meg van adva, érdekes fogás, de hasznos lehet!
ami számomra különös ezekkel a hangokkal, hogy az írás alapján olvasó magyar elvileg nem kéne, hogy [gyúti]-nak mondja azt amikor a 'd' hang jelét látja.
vajon az angoloktatás 'u' = 'ju' hatása lenne?
onnantól pedig a hasonulás?
d+ju=gyu módon?

Olman · http://szofejto.blog.hu/ 2009.12.23. 10:36:08

Franci1969: a magyar gy hang elvileg a d hang lágyítása j-vel.

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2009.12.23. 13:15:40

@Franci1969: Igen, feltehetően így jutnak el a magyarok a "gyúti"-hoz, hiszen ahogy Olman is írta, nálunk a d+j = gy (pl. adja), és egyrészt ez az összeolvadás elég mélyen belénk van rögzülve, másrészt átlagos nyelvtanulóként mi okunk lenne feltételezni, hogy más nyelvekben nem, vagy nem úgy működik az összeolvadás/hasonulás, mint a magyarban. De hát ezért kell (kéne) a nyelvtanároknak felhívniuk erre a tanulók figyelmét.
Az angol /dj/ összemosodó kiejtése a magyar fülekben csenghet "gyésen", hiszen az az általunk ismert leginkább hasonló hang, de ha meghallgatjuk mellette az "igazi", magyar gy-vel kiejtett (hibás) változatot, remélhetőleg hallható lesz az eltérés.

snuffi · http://mentolosmacska.sfblogs.net 2010.01.23. 13:16:47

Az a baj, hogy a címben szereplő példákat sokan már csak azért is helytelenül mondják, mert így klasszikusak. Tudom, hogy nem kéne így lennie, én mondjuk többnyire az amerikai angol kiejtést használom, vagy inkább ahol lehet, magyar megnevezést. (Videomegosztót például jutúb helyett.)

Egyébként kár, hogy nem kerül ki gyakrabban index címlapra, mert így sokszor megfeledkezem róla, és bár hiába van a kedvencekben, nemigen használom a kedvenceket :P

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2010.01.23. 14:48:31

@nyiflet: Az Indexet nem tudom befolyásolni, a kedvenceid látogatását meg nem tudom előidézni helyetted :), viszont a jobb oldali hasáb alján vannak feedek, RSS vagy Atom. Azokra fel tudsz esetleg iratkozni, és akkor látod, ha új bejegyzés vagy új komment jelenik meg. Próbáld ki, hátha beválik. Mindenesetre holnap reggel lesz új poszt :)

A Tyne folyó déli partja 2010.07.18. 19:06:05

na, azért kattintottam ide, mert azt hittem, h. másról lesz szó, és épp fel akartam háborodni. ugyanis, egyszer valaki közölte, h. angolul olyan nincs, h. "nyú" az mindig "nú". na ez hülyeség, britül ny-esen mondják.

viszont a többihez: ennyi erővel az összes többi angol hangot is le lehetne vezetni, a t-t se úgy képzik, mint a magyar (nyelvészeten úgy magyarázták, h. kezdj el kimondani egy magyar n betűt, és mikor a nyelved odaér a szájpadláshoz, akkor ejts t-t n helyett. akkor lesz a "köpködős" , angol t.

ezért röhejes fonetikusan leírva, magyar szerint látni őket, mert köze nincs az ejtéshez. az nem az a hang , ennyi.

SNR 2010.08.30. 22:10:47

A "t+j = cs" dologra a magyarban is van példa az igeragozásnál: ért+jen = értsen

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2011.08.01. 09:37:30

Azt figyeltem meg magamon, hogy hiába tudom, hogy az amerikai angolban nem ejtik, nincs szótag eleji [n] után [j] az olyan szavakban, mint a new, mégis belehallom a [j]-t, megcsal a fülem. A sok éves hibás "ny"-es berögződés teszi vagy más oka is lehet?

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2011.08.01. 13:20:45

@Devourius: _Általában_ nem ejtik az amerikaiak, nem soha. Vannak, akik ejtik. Ez sok mindentől függhet: van, aki csak bizonyos szavakban ejti; van, aki beszédstílustól függően ejti vagy nem ejti; de van, aki ilyen helyzetben az /ʊu/-t [ɨμ]-nak ejti, és akkor pl. a 'new' [nɨμ] lesz, amiben az [ɨ] már emlékeztethet [j]-re.

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2011.08.01. 19:19:58

Tudom, van aki ejti, de elég ritka arra felé. Nem írtam, de olyan esetekről beszélek, mikor felvételről hallom és többször visszatekerem, és tényleg nincs ott a j, de először általában mégis belehallom. Az viszont valóban lehet, hogy /u:/ kettőshangzó első elemének van lágyító hatása és ez zavar meg, erre nem is gondoltam még. Kösz.

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2011.10.09. 11:16:14

Egy megfigyelés: a New York ny-nyel, a Newark n-nel terjedt el nálunk. Nem logikus. Talán az előbbit a britek többet emlegetik, utóbbit a magyarok amerikai filmekből hallották.

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2011.10.09. 22:21:01

@Devourius: Szerintem a Newark is nálunk inkább ny-nyel hallható, bár igazad van, én is hallottam már n-nel: "nevárk". ;)

paraszthajszal 2011.10.09. 23:21:32

@Devourius: Ebben a témában szerintem Nádasdy "Fővárosunk Bjúdöpeszt" seas3.elte.hu/delg/publications/modern_talking/23.html c. esszéje adhat némi fogódzót.

New York, az ENSZ székhelye, az USA gazdaságilag talán legjelentősebb városa a hírek napi szereplője (lásd Dow Jones), ugyanabba a kategóriába tartozhat, mint pl. London, Párizs. Newark viszont messze nincs ennyire jelentős, a magyarok jó része szerintem nem tudná egy vaktérképen belőni, hogy hol van; aki véletlenül igen, az meg könnyen lehet, hogy nem is Magyarországon, vagy magyar szövegkörnyezetben került vele kapcsolatba.

Ez kicsit olyan mint az angol városok. Leicester esetében jó eséllyel [bár nem tuti] "Lesztert" fogsz hallani "Lejcseszter" helyett, de Londont senki nem ejti Lándönnek. London az magyarul [london], szép magyaros o-val; New York meg "nyújork". Ezeket még az a pedáns híradós csóka is így ejti, aki a múltkor Kadhafi nevét képes volt [q]-val és [ð]-vel ejteni (bár lehet azt is csak azért, mert az Al Ghaoui Hesna rászólt, hogy rosszul ejtik :)).

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2011.10.10. 14:55:40

"Ezeket még az a pedáns híradós csóka is így ejti, aki a múltkor Kadhafi nevét képes volt [q]-val és [ð]-vel ejteni"

Az igen! Melyik tv-n volt ez hírmondó?

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2011.10.10. 17:27:34

Ami meg a Newarkot illeti: ez még mindig nem magyarázza, hogy minimum miért nem "nyúvárk", vagy "nyúárk". Talán az zavarta meg a népeket, hogy az egybeírás miatt a w-t a következő szótag elején érezték, ilyen formán pedig a "ne"-nek már nem volt köze a new-hoz. Mindig csak tipp.

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2011.10.10. 20:31:24

@Devourius: Szerintem nem ennyire bonyolult. Ha feltételezzük azt a cseppet sem ritka esetet, hogy valaki nem tudja, mi a különbség, ill. hogy egyáltalán van különbség a v meg a w kiejtése között, vagy netán korábban németet tanult, akkor simán kiolvashatja "nevárk"-nak. Ez olyasmi, mint Mark Zuckerberg neve, amivel valószínűleg a többség leírva találkozott először, és mivel német szónak tűnik, németesen terjedt el nálunk a kiejtése. De ettől ő még "zakörbörg", nem pedig "cukkerberg".

paraszthajszal 2011.10.10. 21:03:43

@IdegenNyelvŐr: Hát a helyzetet a "Newark" esetén picit bonyolítja, hogy még ha hősünk véletlenül tud is arról, hogy a /w/ és a /v/ az angolban különböző hangok, akkor se biztos, hogy rájön, hogy az <ew> itt egy [(j)ʊu]~[(j)μu]~[ɨμ] kettőshangzó és nem egy magánhangzó+"w" mássalhangzó egymás után (hisz a szó közepén, egy másik magánhangzó előtt elvileg /w/ is állhatna). A "ewe" (nőstény juh) szót is elég jó eséllyel el szokták téveszteni, elvégre a [jʊu] már majdnem olyan, mintha magyarul ejtenéd ki. ;-)

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2013.02.25. 20:48:25

Mostanában elég gyakran hallom, hogy "evnyú" az avenue-ra. Ha még el is nézzük, hogy mindenáron ragaszkodnak ahhoz a nyomorék ny-nezéshez, meg RP-s non-j-dropping kiejtéshez, akkor sem kapunk magyarázatot, hogy a szerencsétlen svá hogy a francba esett ki. Elvitte a mentő? Szerintem A Me[x]ikói ez utóbbit mondaná :D

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2016.06.25. 20:32:30

@Devourius: azóta így több mint 3 év távlatából részben megkövetem magam az avenue-t illetően. Tényleg lehet szinkópával érintett, és kieshez a második szótagbeli svá, de ez egyrészt ritka, másrészt magyaroknak nem ajánlott, mert az evön-jú kiejtése jobb lenne, mint az evnyúzás. Egyébként az avenue szónak sokféle kiejtése van, diafonémikusan /ˈæˑv(ə̣)n(j)uː/ és /ˈæˑvə̣njə/ alakban írható le, az /æˑ/ itt azt jelzi, hogy az /æ/ feszesedhet Amerikában.

Némi adalék még a cikkez: ez a nyunyú gyutyúúúzós, lézerpisztolyhang-utánzós Hunglish-megoldásban nem is az a gáz, hogy magyaros hangokat alkalmaz, de egy angol anyanyelvűnek morbidnak tűnik, hogy az /uː/ előtt egy j-vel összeolvadt, de rövid (!) mássalhangzó van. Nem az a baj vele, hogy az angolban nem létező mássalhangzót használ. Ugyanis pont az a lényege az /uː/ előtti yod-nak a britszerű nyelvjárásokban, hogy egy régi kettőshangzó első elemeként lágyítsa, elnyújtsa a mássalhangzó és magánhangzó közötti átmenetet, elnyújtsa a megelőző mássalhangzót, míg a magyaros nyú, tyú, gyú megoldásokban az ú előtti mássalhangzót képtelenség megnyújtani. Ráadásul a tyú-zás azért is gáz, mert lehetetlenné teszi a hehezetes ejtést. Sokkal jobb ilyenkor a j-t dobni amerikai mintára, vagy ha meghagyjuk, akkor modern britszerű mintára n(j)ú, csú, gyú megoldást használni helyette (Estuary English módjára)

Ennyit akartam hozzáfűzni, a „gyuk(e)nyukem” legyen veletek testvéreim :D

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2016.07.12. 05:44:41

@Devourius: *kieshez, kieshet.

akkor modern britszerű mintára n(j)ú, csú, *gyú megoldást használni helyette (Estuary English módjára)
Itt úgy akartam írni, hogy n(j)ú, csú, dzsú megoldást.