HTML

Mi az IdegenNyelvŐr célja?

A magyarok többsége úgy beszél idegen nyelven, mint Fekete Pákó magyarul… Ez a blog annak szól, aki szeretne valamit tenni azért, hogy beszéde ne feketepákósan hangozzon, amikor idegen nyelven beszél.

Kiejtési felmérés

Bejegyzések

Friss topikok

  • Devourius: Kíváncsi lennék, hogy hány ember küldött végül hangmintát. Úgy tudom, hogy csak én és El Mexicano.... (2017.09.06. 07:57) Kiejtési felmérés
  • Devourius: Egyébként továbbra sem értem, hogy Kanada fonológiai-fonetikai befolyása miért olyan nagy az észak... (2017.07.31. 18:32) A Cot/Caught összeolvadásról
  • Devourius: Üdv újra itt hosszú idő után. Azóta megengedőbb vagyok olyan nevek ejtésének terén, amelyek még a... (2017.07.06. 18:55) Shia LaBeouf és a böfögés
  • Devourius: Azóta részletesebb képet kaptam a magánhangzótérről. Rájöttem, hogy a garat is csak passzív leköve... (2017.03.11. 17:29) A pápa neje és a kettőshangzók
  • Devourius: Revidiálnám az évekkel ezelőtt itt kifejtett nézeteimet. Jones és Canepari rendszere hibás, bár az... (2017.03.11. 17:14) Mire jó és mire nem az IPA jelölés?

Az amerikai és a brit kiejtés közti különbségek

2009.11.22. 07:15 :: IdegenNyelvŐr

Legutóbb megismerkedtünk az angol nyelv kiejtésének múltbéli alakulásával, el­jutottunk időben az Újvilág benépesítéséig. Ez a történés új fejezetet nyitott az angol nyelv történetében, mivel ekkor kezdett egymástól különválni az ame­ri­kai és a brit nyelvváltozat, melyek eltéréseivel érdemes közelebbről is meg­is­mer­ked­nünk.

Az 1600-as évek elején az Újvilág keleti partvidékére érkező első telepesek nyilván az „otthoni” kiejtésüket hozták ma­guk­kal, az viszont nem teljesen egy­ér­tel­mű, hogy az pontosan milyen is volt, hiszen a Brit-szigeteken már az idő tájt is elég sokféle nyelvjárás létezett, így a telepesek kiejtése is attól függött, hogy hon­nan és mikor indultak el új hazájuk felé. Mivel a többségük Angliának arról a déli részéről ér­ke­zett, amely élen járt a nyelv vál­to­zá­sá­ban, könnyen el­kép­zelhető, hogy ezek az első­ként érkező telepesek már egy a többi nyelv­vál­to­zat­hoz képest tovább­fejlődött nyelv­járást beszéltek, míg az Ame­rika nyugatabbi ré­szei­re érkező későbbi be­ván­dor­lók Anglia olyan tájairól ér­kez­tek, ahol akkor még nem terjedtek el a déli vál­to­zá­sok. Ez megmagyarázná, hogy a ke­le­ti part­vidék dialektusai miért hor­doz­nak brit jellemzőket – még ma is. 

Ha viszont azt feltételezzük, hogy az első telepesek még a változások beállta előtt elhagyták szülő­földjüket, akkor valószínűleg az lehet a magyarázat az em­lí­tett keleti parti dialektusok brit angolos beütésű hangzására, hogy ők le­te­le­pe­dé­sük után még hosszabb ideig álltak szorosabb kapcsolatban az Anyaországgal, így át­ve­het­tek bizonyos kiejtési je­gye­ket az onnan érkező presztízsértékű vál­to­za­tot be­szélőktől. Azoknak a beszédére ellenben, akik a keleti partról nyu­ga­tabb­ra vándoroltak vagy eleve ott ­te­le­pe­dtek le, nem lehettek hatással az Ang­liá­ban bekövetkezett ki­ej­tés­be­li vál­to­zá­sok, hiszen ők nemigen találkoztak onnan ér­kezőkkel, ugyanakkor kapcsolatba kerültek többek kö­zött spa­nyo­lok­kal, né­me­tek­kel, hollandokkal, franciákkal és olaszokkal, akiktől elsősorban új szavakat és kifejezéseket vettek át, majd el­kez­dő­dött körükben a sok különböző nyelv­járás össze­ol­va­dá­sa. A nyelv korábbi fejlődésével ellentétben viszont ebben az egy­sé­ge­se­dés­ben már jó adag tudatosság is volt, hiszen a megalakult új nemzethez saját nem­zeti nyelv is dukált, hogy az összetartozást és a végleges el­sza­ka­dást a bri­tek­től ezzel is kifejezzék. Ennek kö­vet­kez­té­ben az amerikai angol jó­val egy­sé­ge­seb­bé vált, mint a brit angol – legalábbis a két ország földrajzi ki­ter­je­dé­sé­hez képest.

Noha mind Amerikában, mind Angliában számos dialektus létezik, a két sem­le­ges nyelv­vál­tozat kiejtése közti alapvető különbségek többnyire jellemzőek az egyes dia­lek­tusokra is. Lássuk, melyek ezek, de előbb emlékeztetőül a canIPA táb­lá­zat:

A canIPA magánhangzói

Az /ɹ/ helyzete…

Az egyik legjellemzőbb különbség az amerikai és a brit angol között az /ɹ/ fo­né­má­hoz kötődik, mely az elmúlt évszázadok folyamán minőségi és mennyiségi vál­to­zá­son ment keresztül. Minőségin, mert a korábbi – feltételezhetően – per­gő­hang ([r]) előbb a magyarban is használt tap-pé ([ɾ]) egyszerűsödött (ez a ki­ej­tés maradt fenn Skóciában a mai napig), majd mindennemű érint­ke­zést el­veszt­ve a szájpadlással approximáns lett belőle ([ɹ] ill. [ɻ]) – képzése tehát egyre lá­gyab­bá vált. Ugyanakkor mennyiségi változás is érte, mert mára a brit angolban lecsökkent az /ɹ/ fonéma előfordulása, miután mássalhangzó és szünet előtt ma már nem ejtik. Mivel az nem teljesen egyértelmű, hogy a minőségi változás mikor kö­vetkezett be, ezért a továbbiakban egységesen az /ɹ/ karakterrel fogom je­löl­ni ezt a fonémát. Az amerikai és a brit /ɹ/ képzésével az angol mássalhangzókról szó­ló poszt vége felé már részletesen foglalkoztunk.

…a brit angolban

A változás első lépése az volt, hogy a szótag végén álló /ɹ/ hangok elé el­kezd­tek beszúrni egy-egy /ə/ hangot, mely kiejtve feltehetően inkább [ɐ] volt. Ezután az előttük álló magánhangzók rend­szerint nyíltabbá váltak, emellett ha hosszúak voltak, meg is rövidültek, így tu­laj­don­kép­pen kettős- vagy hármas­hang­zók­ká váltak az /ə/-vel. Ezután az egyre lá­gyabbá váló /ɹ/ kezdett el­tü­ne­dez­ni: előbb csak mássalhangzók előtt, majd be­széd­szünet előtt is. Még később pedig a ki­ala­kult kettős- vagy hármas­hang­zók némelyike tiszta magánhangzóvá vált.

Az átalakulás a korábbi posztban bemutatott magánhangzó–változások után kez­dő­dött, ezért a folyamatot onnantól kezdve mutatom csak be:

  • beer/GB biːɹ – biːəɹ – bɪəɹ – bɪə/ [GB ma: bɩˑɐ]
  • care/GB keːɹ – keːəɹ – kɛəɹ – kɛə (– kɛː)/ [GB ma: kʰEˑɜ vagy Eː]
  • poor/GB puːɹ – puːəɹ – pʊəɹ – pʊə – pɔː/ [GB ma: pʰσː ritkábban pʰɷˑɐ]
  • wore/GB woːɹ – woːəɹ – wɔəɹ – wɔə – wɔː/ [GB ma: wσː]
  • war/GB wɔɹ – wɔəɹ – wɔə – wɔː/ [GB ma: wσː]
  • far/GB faːɹ – fɑːɹ – fɑːəɹ – fɑəɹ – fɑə – fɑː/ [GB ma: fɑː]
  • fire/GB faiɹ – faiəɹ – faɪəɹ – faɪə (– faː)/ [GB ma: faɘɐ ritkábban faˑɐ, faˑa]
  • tower/GB tauɹ – tauəɹ – taʊəɹ – taʊə (– taː)/ [GB ma: tʰaΩɐ ritkábban tʰaˑɐ]
  • firm/GB fɪɹm –fɪəɹm – fɜːɹm – fɜːm/ [GB ma: fɜːm]
  • term/GB tɛɹm – tɛəɹm – tɜːɹm – tɜːm/ [GB ma: tʰɜːm]
  • turn/GB tʊɹn – tʊəɹn – tɜːɹn – tɜːn/ [GB ma: tʰɜːn]

Amint látható az utolsó három típusban, a rövid /ɪ, ɛ, ʊ/ + /ɹ/ hang­kap­cso­la­tok össze­olvadtak, és közösen /ɜːɹ/ majd /ɜː/ lett belőlük.

…az amerikai angolban

Mivel a telepesek többsége még minden helyzetben ejtette az /ɹ/ hangot, így az amerikai angolra magára is jellemző lett az /ɹ/ ejtése. Viszont a keleti-parti te­rületeken még ma is meg­figyelhető az /ɹ/ brit angolhoz hasonló használata, ugyan­akkor úgy tűnik, ge­ne­rá­ció­ról ge­ne­rá­ció­ra növekszik az /ɹ/ hangot minden hely­zet­ben ejtők tábora ezek­ben a ré­giók­ban is.

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy az imént a brit angolnál felsorolt vál­to­zá­sok egyáltalán nem következtek be Amerikában. Feltehetően a be­ván­dor­lás­kor már megtörtént az /ə/ beszúrása, és valószínűleg a rövidülés és nyíltabbá válás is, az /ɹ/ lekopása viszont már pont nem. Oly annyira nem, hogy inkább még meg is erősödött: sok esetben szótagalkotó mássalhangzóvá vált a koráb­ban elé be­szúrt /ə/ törlése árán.

  • beer/US biːɹ – biːəɹ – bɪəɹ – bɪɹ/ [US ma: bɪˑɹ̩]
  • care/US keːɹ – keːəɹ – kɛəɹ – kɛɹ/ [US ma: kʰEˑɹ̩]
  • poor/US puːɹ – puːəɹ – pʊəɹ – pʊɹ/ [US ma: pʰʊˑɹ̩ ritkábban pʰσːɹ]
  • wore/US woːɹ – woːəɹ – wɔəɹ – wɔːɹ/ [US ma: wσːɹ]
  • war/US wɔɹ – wɔəɹ – wɔːɹ/ [US ma: wσːɹ]
  • far/US faːɹ – fɑːɹ – fɑːəɹ – fɑəɹ – fɑːɹ/ [US ma: fɑːɹ]
  • fire/US faiɹ – faiəɹ – faɪəɹ/ [US ma: faɘɹ̩]
  • tower/US tauɹ – tauəɹ – taʊəɹ/ [US ma: tʰaΩɹ̩]
  • firm/US fɪɹm –fɪəɹm – fɜːɹm/ [US ma: fɹ̩ːm]
  • term/US tɛɹm – tɛəɹm – tɜːɹm/ [US ma: tʰɹ̩ːm]
  • turn/US tʊɹn – tʊəɹn – tɜːɹn/ [US ma: tʰɹ̩ːn]

Az utolsó három típus itt is összeolvadva /ɜːɹ/ lett, de ennek tényleges ejtése csupán egy szótagalkotó mássalhangzó: [ɹ̩]. Ennek következtében léteznek ma olyan kiejtésű szavak, melyekben egyáltalán nem szerepel klasszikus értelemben vett magánhangzó – ahogy az utolsó három példában is láthattuk.

A szavak közti /ɹ/

Amikor a brit kisgyerekek beszélni tanulnak, rájönnek, hogy ha az olyan sza­vak, mint pl. a floor [GB flσː] /GB flɔː/, magánhangzóval kezdődő szavak elé kerülnek, a végükön feltűnik egy kötőhang, az [ɻ], pl. floor is [GB ˈflσːɻɩz̥]. Aztán ezt a szabályt többségük általánosítja: egy nem zárt magánhangzóra végződő és egy magánhangzóval kezdődő szó között mindig megjelenik egy [ɻ]. Azt azon­ban nem tudhatják, hogy így olyan helyekre is beékelik, ahol egyébként soha nem is állt /ɹ/, pl.: flaw is [GB ˈflσːɻɩz̥] /GB ˈflɔː ɪz/. Így tehát a floor is és a flaw is brit kiejtése gyakran megegyezik – előbbit kötőhanggal, utóbbit be­éke­lő­dő hanggal ejtik.

Ebbe a „csapdába” Amerikában – ahol minden helyzetben, így szó végén is ej­tik az /ɹ/ hangot – nyilván nem sétálnak bele a kisgyerekek, de ettől még az amerikaiak előtt sem teljesen ismeretlen a két szó közé beékelődő /ɹ/: cseppet sem meglepően főként a brit használatra hasonlító nyelvjárásokban fordul elő, de általánosságban véve ritkán.

Furry vs hurry

Az -urr- betűkombináció a brit nyelvjárásokban vagy az /ʌɹ/, vagy az /ɜːɹ/ fo­né­ma­kapcsolatot jelöli, az amerikaiakban azonban csak az utóbbi létezik, mert az előbbi beleolvadt.

A két hang brit eloszlása mutat némi szabályszerűséget, de kivételek is van­nak. Ami a furry és a hurry eltérő ejtését illeti, a furry /ˈfɜːɹi/ ejtése adja ma­gát, hiszen a fur /GB fɜː/ alap­szó­ból kép­ző­dik, míg a hurry maga alap­szó, nem kép­zett: /GB ˈhʌɹi/. Ugyanakkor az occurrence brit ejtése /GB əˈkʌɹəns/, mely nem követi az alapszó, az occur ejtését: /GB əˈkɜː/.

  • occur /US əˈkɜːɹ; GB əˈkɜː/
  • occurrence /US əˈkɜːɹəns; GB əˈkʌɹəns/
  • fur /US fɜːɹ; GB fɜː/
  • furry /ˈfɜːɹi/
  • hurry /US ˈhɜːɹi; GB ˈhʌɹi/

Last Cat

Már szóba került az előző posztban, hogy a korábbi rövid /a/ hang a képzési he­lyé­nek előretolódása miatt /æ/ lett, így pl. a last ejtése az addigi /last/ helyett /læst/ lett, a cat-é pedig /kat/ helyett /kæt/.

Az amerikai kiejtésre ez ma is igaz: a last, pass, path, can't, dance és a többi hasonló szó mind rímel a cat szóval. A brit nyelvjárások zömében azonban már nem: valamikor az elmúlt pár évszázad folyamán az előbb felsorolt szavak cso­port­ja a bar szóval kezdett el rímelni. Ez tehát azt jelenti, hogy az eredeti, kö­zé­pen képzett /a/ hang a középkorban előrecsúszott és /æ/ lett, majd a brit angolban – valamikor az amerikai telepesek kivándorlása után – még az ere­de­ti­nél is hátrébb képzett /ɑː/ lett belőle.

Általánosságban tehát az /-æf/, /-æs/, /-æsC/, /-æθ/, /-ænC/ (a C vala­milyen mássalhangzót jelöl) végű vagy azt tartalmazó szavak magánhangzója vált elöl képzettből hátul képzetté: /-ɑːf/, /-ɑːs/, /-ɑːsC/, /-ɑːθ/, /-ɑːnC/.

  • half /US hæf; GB hɑːf/
  • laugh /US læf; GB lɑːf/
  • pass /US pæs; GB pɑːs/
  • fast /US fæst; GB fɑːst/
  • task /US tæsk; GB tɑːsk/
  • path /US pæθ; GB pɑːθ/
  • dance /US dæns; GB dɑːns/
  • advance /US ədˈvæns; GB ədˈvɑːns/
  • advantage /US ədˈvæntɪʤ; GB ədˈvɑːntɪʤ/

Akadnak azonban a hátracsúszásnak ellenálló szavak is, melyek a mai brit nyelv­vál­to­za­tok­ban is rend­szerint rímel­nek a cat-tel:

  • cat /kæt/
  • gas /gæs/
  • mass /mæs/

Figyelemre méltó a father és a gather szavak első magánhangzójának hely­ze­te, hiszen előbbié Ame­ri­ká­ban is hátul képzetté vált, utóbbié pedig a brit nyelv­já­rá­sok zömében is elöl kép­zett maradt:

  • father /US ˈfɑːðəɹ; GB ˈfɑːðə/
  • gather /US ˈgæðəɹ; GB ˈgæðə/

Hátul képzett nyílt hangok

Érdekes eltérést mutatnak az amerikai és a brit kiejtésben a hátul képzett nyílt (vagy inkább nem zárt) magánhangzók, vagyis az [ɑ], az [ɒ], az [ɔ] és az [σ].

Lot

Akárcsak az előzőek, ez a pont is az utóbbi pár száz év egyik jelentős vál­to­zá­sát mutatja be, azoktól eltérően viszont ebben az esetben a fejlődés Ame­ri­ká­ban következett be, noha minden bizonnyal már a tömeges kivándorlás előtt el­kezdődött, csak aztán a szigetországban nem teljesedett ki, az óceán túl­ol­da­lán viszont igen.

Arról van ugyanis szó, hogy a lot típusú szavak magánhangzója – ahogy az elő­ző posztban láthattuk – a középkorban egy /o//ɔ//ɒ/ váltáson ment ke­resz­tül, és ma is ez utóbbi hanggal ejtik a britek ezeket a szavakat. Ame­ri­ká­ban azon­ban még egy lépés bekövetkezett: elvesztette ez a fonéma az ajak­ke­re­kí­té­sét (meg egy parányit előbbre is csúszott), és /ɑ/ lett belőle.

  • lot /US lɑt; GB lɒt/
  • hot /US hɑt; GB hɒt/
  • cot /US kɑt; GB kɒt/
  • stop /US stɑp; GB stɒp/
  • bond /US bɑnd; GB bɒnd/
  • body /US ˈbɑdi; GB ˈbɒdi/

Court vs Caught

A fenti két szó a brit nyelvjárásokban ugyanúgy hangzik, Amerikában azonban különb­ség van köztük: a court-ban ejtik az /ɹ/ hangot, és ennek következtében eltérően ejtik az azt megelőző magánhangzót is, mivel az /ɔː/ fonémát /ɹ/ előtt [σː]-nak, egyébként [ɔː]-nak ejtik – bár ezt az utolsó megállapítást azért még árnyalni fogjuk a következő pontban. A brit angolban ezt a fonémát minden eset­ben [σː]-nak ejtik.

  • court [US kʰσˑɹt̚; GB kʰσˑt̚] /US kɔːɹt; GB kɔːt/
  • caught [US kʰɔˑt̚; GB kʰσˑt̚] /US kɔːt; GB kɔːt/
  • floor [US flσːɹ; GB flσː] /US flɔːɹ; GB flɔː/
  • flaw [US flɔː; GB flσː] /US flɔː; GB flɔː/

Cot vs Caught

Ahogy az imént már utaltam rá, az /ɔː/ fonéma nem /ɹ/ előtti észak-amerikai ejtése még némi pontosításra szorul. A kiejtésük hosszát most figyelmen kívül hagyva, a caught és a cot magánhangzói ([ɔ] és [ɑ]) képzési szempontból szom­szé­dok, melyek a semleges amerikai akcentusban is csak fele olyan messze van­nak egymástól, mint brit megfelelőik ([σ] és [ɒ]). Ha ehhez hozzá­vesszük, hogy vi­szony­lag kevés olyan szópár létezik, melyek csak e két hangban térnek el egy­más­tól, tálcán kínálja magát a lehetőség a két hang össze­olva­dá­sára. És elég sok dialektusban (elsősorban a középső és nyugati ország­részben valamint Ka­na­dá­ban) ez be is következett. Az /ɑ/ és a nem /ɹ/ előtti /ɔː/ össze­olva­dá­sá­nak ered­mé­nye­ként többnyire [ɑ] lesz mind­két fonéma kiejtése, de valójában az, hogy mennyire hátul, illetve ajak­kere­kí­tés­sel vagy anélkül képzik, területenként és beszélőnként is eltérő lehet, így tulajdonképpen az [a], az [ɑ], az [ɔ], és az [ɒ] hangok közül bármelyik hang kikerülhet az összeolvadás győzteseként.

  • cot [US kʰɑt̚; GB kʰɒt̚] /US kɑt; GB kɒt/
  • caught [US kʰɔˑt̚, kʰɑt̚; GB kʰσˑt̚] /US kɔːt, US kɑt; GB kɔːt/
  • Don [US dɑˑn; GB dɒˑn] /US dɑn; GB dɒn/
  • dawn [US dɔːn, dɑˑn; GB dσːn] /US dɔːn, US dɑn; GB dɔːn/

Ha meg az összeolvadás eredményeként mégis azonosalakúság jönne létre, a szövegkörnyezetből szinte mindig kikövetkeztethető a használt jelentés. Ezért is kerülhetett sor az összeolvadásra, hiszen feltehetően nem éltek volna ezzel a lehetőséggel, ha lépten-nyomon félreértéseket okozna.

Ez olyasmi, mint a magyarban a „normál e” és a „zárt ë”. Aki számára csak az egyik létezik, egy mindkettőt használó beszédét esetleg tájnyelvinek, ízesnek fog­ja érez­ni, ha egyáltalán feltűnik neki a két különböző hang. De ez a kommu­ni­ká­ció sike­res­sé­gét egyáltalán nem veszélyezteti.

Zárójelben megjegyzem, hogy olyat is hallani, nem is ritkán, hogy az /ɔː/ nem /ɹ/ előtt állva ahelyett, hogy az /ɑ/-val olvadna össze, inkább olyan kettős­hang­zóvá alakul, mely tartalmazza az [ɔ]-t is és az [ɑ]-t is: [ɔɑ].

  • caught [US kʰɔɑt̚] /kɔːt/
  • dawn [US dɔˑɑn] /dɔːn/

Összefoglalva tehát a cot–caught–court hármasból Amerikában az első kettő ejtése egybeeshet, de mindenképpen eltérnek a harmadiktól, brit nyelvterületen pedig a második kettő egybeesik és mindig eltérnek az elsőtől.

Lost Dog

Vannak olyan szavak is, melyek első ránézésre úgy tűnnek, mintha a lot cso­port­jába tartoznának, mégis a magánhangzójuk ejtése Amerikában a várt [ɑ] he­lyett gyakran inkább [ɔː]. Ez persze csak azokban a nyelvjárásokban fordulhat elő, ahol egyébként az /ɑ/ és az /ɔː/ nem olvadt össze.

Az ebbe a kategóriába eső szavakat rendszerint helyesírásuk alapján könnyen fel lehet ismerni: idetartoznak az egyszótagos -off, -oft, -og, -ong, -oss, -ost, -oth végű szavak; továbbá az or-, -orV-, -orrV- betűkapcsolatokat tartalmazó szavak, valamint a gone és az on. Ezeknek a szavaknak a brit ejtése a lot [ɒ] hang­já­val történik.

  • log /US lɔːg, lɑg; GB lɒg/
  • lost /US lɔːst, lɑst; GB lɒst/
  • soft /US sɔːft, sɑft; GB sɒft/
  • song /US sɔːŋ, sɑŋ; GB sɒŋ/
  • boss /US bɔːs, bɑs; GB bɒs/
  • off /US ɔːf, ɑf; GB ɒf/
  • moth /US mɔːθ, mɑθ; GB mɒθ/
  • orange /US ˈɔːɹənʤ, ˈɑɹənʤ; GB ˈɒɹɪnʤ/
  • tomorrow /US təˈmɔːɹoʊ, təˈmɑɹoʊ; GB təˈmɒɹoʊ/
  • gone /US gɔːn, gɑn; GB gɒn/
  • on /US ɔːn, ɑn; GB ɒn/

Az amerikai kiejtés szempontjából szintén ebbe a csoportba tartoznak azok a szavak, melyekben a kérdéses magánhangzó a kiejtésben [w] után vagy [ɫ] előtt áll, még ha ez utóbbit ma már esetleg nem is ejtik. A brit angolban azonban e cso­port bizonyos szavait [ɒ]-val, másokat meg [σː]-val ejtenek. Amint látni fog­juk, ezeket a szavakat túlnyomórészt „a”-val írják.

  • wash [US wɔˑʃ, wɑʃ; GB wɒʃ] /US wɔːʃ, wɑʃ; GB wɒʃ/
  • water [US ˈwɔˑɿɹ̩, ˈwɑɿɹ̩; GB ˈwσˑtɐ] /US ˈwɔːtəɹ, ˈwɑtəɹ; GB ˈwɔːtə/
  • wall [US wɔːɫ, wɑˑɫ; GB wσːɫ] /US wɔːl, wɑl; GB wɔːl/
  • walk [US wɔˑk̚, wɑk̚; GB wσˑk̚] /US wɔːk, wɑk; GB wɔːk/
  • salt [US sɔˑɫt̚, sɑɫt̚; GB sσˑɫt̚] /US sɔːlt, sɑlt; GB sɔːlt/

A /j/ tündöklése és bukása

Az előző posztban szó volt az /ɛu/, az /iu/ és az /y/ fonémák össze­olva­dá­sá­ról, melyek közösen aztán /jʊu/-vá fejlődtek. Így aztán nagyon elszaporodott a /j/ hang az angolban, hiszen tulajdonképpen beszúrták minden egyes /ʊu/ hang elé, melyet írásban „u”, „ew”, vagy „ue” jelölt, pl. rude /ɹjʊud/, chew /ʧjʊu/, sue /sjʊu/.

Aztán mivel sok esetben nehézkesnek bizonyult a /j/ hangok kiejtése, bi­zo­nyos mássalhangzók után elkezdték őket elhagyogatni – feltéve, hogy azonos szó­tag­ban vagy hangsúlyos helyzetben állnak. Előbb csak a /ʧ/, /ʤ/ és /ɹ/ után, majd a legtöbb mai dialektusban az /l/, /s/, /z/, és /θ/ után is. Pl.: rude /ɹʊud/, lute /lʊut/, chew /ʧʊu/, June /ʤʊun/, sue /sʊu/, Zeus /zʊus/, thew /θʊu/.

És itt jön a különbség az amerikai és a brit használat között, mivel a mai ame­ri­kai beszélők többsége kiterjeszti a /j/ elhagyását a /t/, /d/, /n/ hangok utáni elő­fordulására is – szintén feltéve, hogy azonos szótagban vagy hang­sú­lyos hely­zet­ben állnak.

  • tune /US ˈtʊun; GB ˈtjʊun/
  • dune /US ˈdʊun; GB ˈdjʊun/
  • new /US ˈnʊu; GB ˈnjʊu/
  • avenue /US ˈævəˌnʊu; GB ˈævəˌnjʊu/

Szótaghatáron és hangsúlytalan helyzetben tehát megmarad a /j/:

  • menu /ˈmɛnjʊu/
  • Matthew /ˈmæθjʊu/
  • value /ˈvæljʊu/

A /j/ azonban nemcsak amiatt veszít előfordulásából az angol valamennyi nyelv­járá­sá­ban, mert itt-ott nem ejtik ki, hanem amiatt is, mert bizonyos előtte álló mássalhangzókkal össze is olvadhat egy harmadik hanggá: pl. a sugar ko­ráb­bi ejtése /sjʊgəɹ/ volt, de ma már /US ʃʊgəɹ; GB ʃʊgə/. Ez azonban csak a jég­hegy csúcsa, ezt a témát majd egy külön posztban vesézem ki a közel­jövő­ben.

Az /ʊu/ eltérő képzése

Az angol /ʊu/ fo­né­má­nak is eltérő az ejtése az amerikai és a brit dia­lek­tu­sok­ban. Amerikában a semleges nyelvváltozatban több­nyi­re [ʊu]-nak ejtik, a Brit-szigeteken pedig [μu]-nek (a kép­zé­si módjairól és az allofónjairól lásd a magán­hang­zók­ról szóló posztot), de egyik sem kizárólagos ej­tés: bizonyos nyelv­járásokban léteznek ezeknél még előbbre tolt, azaz még ü-sebb beütésű változatok is, pl. [ʉμ] vagy [ʊ̶ʉ] (lásd az IPA táblázatokat fentebb).

  • mood [US mʊˑud̥ ̚; GB mμˑud̥ ̚] /mʊud/
  • blue [US blʊˑu; GB blμˑu] /blʊu/

A wh- és a w- összeolvadása

A wh- kezdetű szavak ejtése évszázadokkal ezelőtt még a /ʍ/ illetve a /hw/ hangokkal történt, de aztán elkezdtek összeolvadni a /w/ hanggal, és mára a brit angolból szinte nyom nélkül kiveszett a két hang megkülönböztetése. Ame­ri­ká­ban szintén visszaszorulóban van, de elsősorban az idősebb korosztály be­szé­lői között még hallható a wh- és a w- eltérő ejtése.

  • which /US ʍɪʧ, hwɪʧ, wɪʧ; GB wɪʧ/
  • why /US ʍaɪ, hwaɪ, waɪ; GB waɪ/
  • when /US ʍɛn, hwɛn, wɛn; GB wɛn]

Az /ʌ/ eltérő képzése

Jó fél évszázaddal ezelőtt a /ʌ/ fonéma képzése előbbre tolódott és kicsivel nyíl­tabb is lett a brit nyelvjárásokban, így ott ma már [ɐ]-nak ejtik. Ennek elle­né­re fo­né­ma­ként továbbra is az /ʌ/ karakterrel jelölik. (Erről és az allofónjairól bő­veb­ben az angol ma­gán­hang­zók ismertetésénél már beszéltünk.)

  • but [US bʌt̚; GB bɐt̚] /bʌt/
  • done [US dʌn; GB dɐn] /dʌn/

Flap vs Glottal Stop

Az amerikai nyelvjárásokra jellemző, hogy a hangsúlytalan helyzetben lévő /t/ fonémát (és gyakran a /d/-t is) flap-pel [ɿ] ejtik (mely nem azonos a [d]-vel), míg a brit dialektusokban vagy [t]-vel, vagy glottal stop-pal [ʔ] ejtik. E hangok kép­zé­sé­nek módjáról és a további használatukról bő­veb­ben a mássalhangzók is­mer­te­té­sé­nél volt szó.

  • butter [US ˈbʌɿɹ̩; GB ˈbɐʔɐ vagy ˈbɐtɐ] /US ˈbʌtəɹ; GB ˈbʌtə/

Hangsúlyozás, sorvadás

Sok szó hangsúlytalan magánhangzója a szigetországban csak /ɪ/-vé sorvad, a tengerentúlon viszont gyakran még jobban, egészen /ə/-vé sorvadhat – ezt az ingadozó fonémát szoktam a blogon /ə̣/-vel jelölni.

  • headed [US ˈhEdəd̥ ̚, ˈhEdɩd̥ ̚; GB ˈhEdɩd̥ ̚] /US ˈhɛdə̣d; GB ˈhɛdɪd/
  • guesses [US ˈgEsəz̥, ˈgEsɩz̥; GB ˈgEsɩz̥] /US ˈgɛsə̣z; GB ˈgɛsɪz/
  • biggest [US ˈbɩgəst̚, ˈbɩgɩst̚; GB ˈbɩgɩst̚] /US ˈbɪgə̣st; GB ˈbɪgɪst/

Vannak olyan szavak is, melyek hangsúlyozása eltérő lett mára az amerikai és a brit angolban, és olyanok is léteznek, ahol a különbség abban nyilvánul meg, hogy egyes magánhangzóik sorvadnak-e, és ha igen, mennyire. (A szavak hang­sú­lyo­zá­sá­ról és a sorvadásról már volt szó korábban.)

Bizonyos végződésű szavak a brit angolban elvesztették a mellékhangsúlyukat az idők során, valamely szavak meghatározott magánhangzói meg elsorvadnak Ame­ri­ká­ban, míg brit nyelvterületen megőrizték korábbi kiejtésüket.

Ezek azonban nem olyan merev szabályok: Amerikában is időnként lehet hallani brit mintára ejtett szavakat, és Angliában is lehet elvétve amerikai ejtésmóddal ta­lál­kozni.

Az -ary és az -ory végződés

Ezen végződések tipikus amerikai ejtése mellékhangsúllyal történik, a brit ej­té­se azonban kétféle lehet: a magánhangzó vagy hangsúlyát vesztve [ə]-vé sor­vad, vagy teljesen ki is esik:

  • -ary [US -ˌEɹi; GB -əɻ̮i, -ɻ̮i] /US -ˌɛɹi; GB -əɹi, -ɹi/
  • -ory [US -ˌσɹi; GB -əɻ̮i, -ɻ̮i] /US -ˌɔːɹi; GB -əɹi, -ɹi/

Akkor eshet ki a hang, ha az így létrejövő utolsó szótag valamilyen angolban lé­te­ző mássalhangzó­csoporttal kezdődik, pl. a -tory-ból lehet -try, mert /tɹ/ állhat szótag elején (pl. tree). Ha azonban nem létező alakulna ki, akkor a hang nem eshet ki, így pl. a -lary-ből nem lehet -lry, hiszen /lɹ/ hangkapcsolattal nem kezdődhet angol szótag.

Négy vagy annál több szótagos szavaknál ez a hangsúlyminta megváltozását is jelentheti a brit nyelvjárásokban, mivel egy angol szónak a legkésőbb a szó vé­gé­től számított harmadik szótagjának hangsúlyosnak kell lennie, márpedig ha hangsúlytalanná válik az utolsó előtti szótag, akkor a megmaradó egyetlen hang­súly már csak a hátulról számított negyedik szótagra esne.

A territory szónak például az első szótagján van a főhangsúly, az utolsó előttin pedig a mellékhangsúly, de ez a szótagja kieshet, mert az így létrejövő utolsó szótag létező mássalhangzócsoporttal kezdődne. Így a szónak már csak három szótagja marad, ezért a főhangsúly maradhat az első szótagon brit angolban is.

  • territory [US ˈtʰEɹəˌtʰσɹi; GB ˈtʰEɻəʈɻ̮i] /US ˈtɛɹəˌtɔːɹi; GB ˈtɛɹətɹi/

Az ötszótagos laboratory eredetileg az első és a negyedik szótagján hang­súlyos, és ez utóbbi szótag szintén kieshet az előbbiek alapján a brit angolban, így viszont a négyszótagúra zsugorodó szónak a hátulról számított negyedik szó­tag­já­ra esne csak hangsúly, ami kerülendő, ezért a főhangsúly hátrébb lép egyet, hogy három szótagnál ne legyen messzebb a szó végétől. Az amerikai angolban két lehetőség van e szó ejtésére. Az egyik szerint megmaradnak a hangsúlyok az eredeti helyükön, viszont gyors beszédtempó mellett gyakran ki­esik a hangsúlytalan „bo” szótag magánhangzója, hogy ne legyen két hang­súly­ta­lan szótag a két hangsúlyos szótag között. A másik változat ezt úgy oldja fel, hogy a brithez hasonlóan eggyel hátrébb lépteti a főhangsúlyt, de megtartja a mellékhangsúlyt is, tehát mind az öt szótagot.

  • laboratory [US ˈlæbɹ̮əˌtʰσɹi, ləˈbɔˑɹəˌtʰσɹi; GB ləˈbɒɻəʈɻ̮i] /US ˈlæbɹəˌtɔːɹi, ləˈbɔːɹəˌtɔːɹi; GB ləˈbɒɹətɹi/

A capillary szóból például nem eshet ki az -ary első magánhangzója brit angolban sem, mert ez nem létező mássalhangzócsoportot eredményezne, ezért csak hang­súly­ta­lan­ná válik és [ə]-vé sorvad. (Ezt legfeljebb az amúgy nem túl jel­lem­ző szótaghatár-eltolással lehetne fel­ol­da­ni, hogy az /ɹ/ kezdje az utolsó szó­ta­got, az /l/ meg még az előző szótag végére kerüljön, ez viszont azt ered­mé­nyez­né, hogy az /l/ „sötét” allofónja, az [ɫ] tűnne fel.) A sorvadás miatt viszont az egyetlen megmaradó hangsúly három szótagnál messzebb lenne a szó vé­gé­től, ezért a laboratory-hoz hason­ló­an eggyel hátrébb kerül. Az amerikai nyelv­já­rá­sok­ban itt viszont csak egy lehe­tő­ség van, hiszen a laboratory-val szemben a capillary csak négy szótaggal ren­del­ke­zik, így sem hangsúlyos, sem hang­súly­ta­lan szótagból nem kerül kettő egymás mellé, ezért hangsúlyeltolásra nincs szük­ség.

  • capillary [US ˈkʰæpəˌlEɹi; GB kʰəˈpʰɩləɻ̮i] /US ˈkæpəˌlɛɹi; GB kəˈpɪləɹi/

Az -ization és az -isation végződések

Az -ization ill. -isation végződés első hangja brit angolban megtartja teljes hang­értékét, tehát hangsúlytalan /aɪ/, Amerikában azonban /ɪ/-vé vagy még inkább /ə/-vé sorvad. Emiatt ritkán előfordul, hogy az előző szótag kap egy mellékhangsúlyt, hogy ne legyen egymás mellett két sorvadt szótag.

  • fertilization /US ˌfɜːɹtələ̣ˈzeɪʃən; GB ˌfɜːtəlaɪˈzeɪʃən/
  • improvisation /US ɪmˌpɹɑvə̣ˈzeɪʃən, ˌɪmpɹəvə̣ˈzeɪʃən; GB ˌɪmpɹəvaɪˈzeɪʃən/

Az -ile végződés

Az -ile végződés az előzőhöz hasonlóan Amerikában rendszerint elsorvad, így szó­tag­alkotó [ɫ̩] lesz belőle.

  • fragile [US ˈfɹ̮æʤɫ̩; GB ˈfɻ̮æʤaɘɫ] /US ˈfɹæʤl̩; GB ˈfɹæʤaɪl/
  • hostile [US ˈhɑstɫ̩; GB ˈhɒstaɘɫ] /US ˈhɑstl̩; GB ˈhɒstaɪl/

Rendszertelen eltérések

Az eddig felsorolt különbségek szabályszerűséget mutattak, de elég sok olyan szó is akad, melyek amerikai és brit kiejtése nem a fentiek alapján tér el egy­más­tól, és igazából csak nyakatekert szabályokat lehetne rájuk húzni. Az ő ese­tük­ben inkább csak rend­szer­telen, egyedi eltérésekről beszélhetünk, de róluk majd csak egy kö­vet­ke­ző poszt­ban lesz szó.

Hogyan tovább?

Az angol nyelv jövőbeli fejlődési irányát lehetetlen megjósolni. A fejlődés múlt­já­ban felismerhetünk számos ismétlődő lépést, amikor különböző fonémák ugyan­azo­kon a változásokon estek át (pl. /e/–/i/), de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ez a jövőben ismét be fog következni. De persze ki sem zárja. Ha jól meg­nézzük például a 4) csoportot (time), a mai /aɪ/ első lépésben azzal tért el az egykori /i:/-től, hogy /ɪi/-ként kettőshangzó lett, majd ennek első tagja egyre nyíltabbá vált. Azonban a mai angolban is a korábbi /i:/ fonémát a be­szé­lők döntő többsége már kettőshangzóként ejti: [ɪi]. Sőt, bizonyos nyelv­járá­sok­ban már még nyíltabban, [ɘɪ]-ként ejtik. Vajon ez a változás folytatódni fog, és végül ebből is /aɪ/ lesz, így a mai team ejtése time lenne? Ha igen, mi lesz a time mai /aɪ/-jával? Összeolvadnak? Vagy a a múltbeli /a/–/æ/ váltás min­tá­já­ra /æɪ/ lesz belőle? Esetleg nyelvjárásonként eltérő lesz?

Ezek inkább csak költői kérdések: a nyelv múltbeli kiejtésére még csak-csak lehet írásos emlékek alapján következtetni, de a jövő bármit hozhat. Az viszont figyelemre méltó, hogy a nagyvárosokban saját nyelvváltozatok alakultak és ala­kulnak ki, melyek a környékükön terjedni is látszanak, pedig azt várhatnánk, hogy a médiának köszönhetően egyre inkább egységesedni fognak. De nem ez történik, hanem pont az ellenkezője…

Amerikai vs brit angol

Sokan gondolják úgy megfelelő ismeretek hiányában, hogy az amerikai angol a brit angolnak valamiféle elfajzott változata. De amint látjuk, a mai különbségek jó része a brit angolban bekövetkezett fejlődés eredményeképpen alakult ki, így az amerikai angolban sok tekintetben a brit angol egy korábbi változata él to­vább, persze a tengerentúlon kialakult változásokkal kiegészülve. Szóval ne te­kint­sük egyiket sem jobbnak vagy rosszabbnak a másiknál, hiszen kommunikációs szempontból mindkettő tökéletesen megfelel a céljának.

89 komment

Címkék: angol kiejtés fonetika amerikai angol fonéma nyelvjárás beszédhang brit angol mássalhangzók hangtan magánhangzók

A bejegyzés trackback címe:

http://idegennyelvor.blog.hu/api/trackback/id/tr781542554

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

kekeckecc 2009.11.22. 09:27:09

korrekt cikk, tetszett. csak így tovább!

roli101 2009.11.22. 09:49:34

Nagyon jól összeszedett cikk. Csak néhány dolgot fűznék hozzá.
Csak egy kicsit beszélek angolul, annyira, mint amennyire egy utazásnál, egy rövid üzleti megbeszélésnél szükséges. Egyáltalán nem törekszem arra, hogy amerikás vagy angolos kiejtésem legyem. Nekem megfelel tökéletesen a Fekete Pákós, mégpedig azért, mert Amerikán és Anglián kívűl, jórészt mindenki így beszéli az angolt. Ezért tudom megérteni.
Amerikában is lassan kisebbségbe kerül az amerikai angolt beszélők aránya a spanyol, kínai és egyéb bevándorlók anyanyelvéhez és dialektusához képest.

Másrészt, bár nem tudom, hogy a cikkben szerepel-e, mert nem olvastam el az egészet, az angol nyelv Amerikában egy szavazás miatt lett a hivatalos nyelv. Egyetlen szavazattal előzte meg a németet. Ha a német nyer, az egy egész más történelmet idézett volna elő.
Bár ezt néhányan csak legendának tartják, de valahogy biztos történt döntés.

monday 2009.11.22. 09:50:00

Profi munka. Gratulálok! Csak így tovább.

Kravver 2009.11.22. 10:08:33

Wow.
Nagyon tetszik.
Csak így tovább.

Flashzee · http://www.flashzene.com 2009.11.22. 10:13:18

Nagyon jó, főleg ha nem másolva lett valahonnan!

Zsoolt · http://www.annyit.blog.hu 2009.11.22. 10:20:53

Tényleg igényes cikk, bár én bevallom ezekből a nyelvészeti szakkifejezésekből egy szót sem értek. Az audio minták sokat segítettek, szerintem videókkal az egész - egyébként nagyon érdekes - poszt sokkal emészthetőbb lett volna. Rengeteg youtube video elérhető a témában, amik az angol eltérő változatait tárgyalják. De ez csak egy tanács a következő posztokhoz. Elismerésem egyébként, mert láthatóan nagyon sok munka van így is az írásban!

sick · http://sickestreality.blogspot.com/ 2009.11.22. 10:29:06

@roli101: Tudom, hogy hülyén hangzik, de az USÁ-ban az az érdekes, hogy eleve nincs hivatalos nyelve (így ez a németes szavazós dolog emiatt sem lehet igaz). Sok államban hivatalos nyelv az angol, de ez az egész országra nem vonatkozik. (Én is bebuktam ezt a kérdést anno Applied Linguistics vizsgán, onnan tudom.) :)

érdeklődő 2009.11.22. 10:37:18

Összefoglaló igényű munka. Magam a brit kiejtést pártolnám, mert közelebb áll az én alföldi, parasztosabb lauózós-maunikauzós akcentusomhoz, ezen belül is a skót a szívem csücske (luuvlicupofcufee), mindazonáltal legtöbben amerikai angolon nevelkedtek, akiket ismerek ( filmek miatt ) és velük szemben redukálnom kell a köpéseim számát és érthetőbb, amerikaiasabb angolt kell használnom. Továbbá megjegyzendő, hogy a brit akcentus kifejlesztése igen nagy türelmet és ráfordítást igényel, oda kell figyelni legalább egy napig valami élő angol szövegre ( film/bbc stb... ), amit később egy kis cnn-es breaking news simán felülír, mert valahogy gördülékenyebb az a fajta angol...

érdeklődő 2009.11.22. 10:39:53

Bár ha jobban átgondolom a luózás-maunikázás inkább az amerikai angol kiejtéséhez áll közel...

Juliette28 2009.11.22. 10:54:59

12 évig éltem USA-ban és ott is jártam középiskolába.
A fent leírtak tudományos munkának lehet, hogy jók, de a valósághoz nem túl sok köze van.

lyesmith 2009.11.22. 10:59:54

Érdekes cikk bár saját tapasztalatom szerint alig van értelme a megkülönböztetésnek. Egyrészt mert sok angol gyerek amerikaisodott angolt beszél. Másrészt mert Anglián vagy az USA-n belül is akkora nyelvi eltrések vannak az orászgon belül hogy azokhoz képest a "hivatalos" "british" vagy a US english közötti különbségek eltörpülnek. Nem is beszélve az amerikai "hölgyek" fake britt akcentusáról.

Magam részéről magyarként majdhogynem lehetetlen feladatnak tartom kettéválasztnai a két kiejtést a saját beszédemben. Bár szeretném a british englisht beszélni valszeg inkább amerikaiasabb a beszédem.

windmill 2009.11.22. 11:21:36

Jo cikk.

Tenyleg jopofa jatek a ketfele kiejtes osszehasonlitasa. Vannak online szotarak, ahol a ketfele kiejtest egymas utan meg lehet hallgatni, pl itt:
www.thefreedictionary.com/schedule

Kattints az amcsi es a brit zaszlokra balra fent.

Apropo, a multkor lattam a bbc-n egy termeszetfilmet, ahol David Attenborough, akinel posh-abb brit kiejtes keves van, a halraj szot egeszen varatlan modon nemetesen ejtette. School of fish - súl of fis.

immortalis · http://immortalis.blog.hu/ 2009.11.22. 11:25:36

Huh, komoly poszt...gratula.
Én KY-ban szedtem össze a nyelvtudásom javát, angol anyanyelvű partnereim ezt általában le is vágják elsőre... :)

A brit vs. usa kiejtésről meg az a véleményem, hogy a lényeg az, hogy az ember megértesse magát a beszélgetőpartnerével. Ha ezt magas színvonalon teszi, az már csak hab a tortán.

hogyaneljuktuljazmint 2009.11.22. 11:30:39

Túl hosszú, túl részletes, túl sok elmélet. :( Neki sem kezdek, amig nem lesz egy szabad fél délutánom.
A kiejtés spec jelekből nem értek egy kukkot sem.

puffancs 2009.11.22. 11:36:38

szerintem is teljesen mindegy, milyen a kiejtesed, ha kommunikaciokepes vagy. az angol tolerans, gondolom az amerikai is. a lenyeg az informaciocsere, es nem leszel fekete pako, ha nem ugy beszelsz eppen, mint ok. tisztelik a tudast. szerintem magyaroknak is tisztelniuk kene azokat, akik beszelnek magyarul idegen letukre, es buszkenek kene lennunk arra, hogy mas idegen nepek erdemesnek tartjak a nyelvunket arra, hogy megtanuljak.
kicsit kevesebb sznobizmus es tobb alazat. ez kell a nyelvtanulashoz.

sorica123 (törölt) 2009.11.22. 11:41:50

@roli101: ezen gondolkodtam én is, hogy meg lehet-e és kell-e tanulni tökéletesen hihető kiejtéssel angolul. Amit én több forrásból hallottam, hogy a britet nem is lehet, mert nagyon radarjuk van az ilyesmire, úgyis kiszúrják, hogy külföldi vagy. Az amerikaiak meg tojnak rá. Én próbálom helyesen is ejteni, meg az az igazság, hogy eleve úgy tanultam meg angolul, hogy ne legyen az, amit 'iron courtain accentnek' neveznek. Ismerek - nem is rossz - angoltanárt is rettenetes kiejtéssel, de a mienk háklis volt arra, hogy akkor már helyes is legyen (és British-t tanított, miközben az anyanyelvi tanáraink között volt mindenféle, amerikai is legalább kettő). Na úgyhogy én például nem tudom eljátszani, hogy lenni nádzson külföldi, beszélni tört németséggel angol...

Morzsi36 2009.11.22. 11:49:15

Ehhez azért nem árt némi angol nyelvészeti bevezetés, mondjuk egyetemi szinten. Aki meg tanult olyat, annak meg nincs sok szüksége erre a cikkre.
Az, hogy US vs GB kiejtés, eléggé elnagyolt distinkció, mind a két országban sok nyelvjárás van, egy New England-i nagyon nem úgy beszél, mint egy kaliforniai, de egy liverpoolit se ért meg az, aki a Queens English kiejtést tanulta az iskolában. Angliában is van sok r-ező meg az a: helyett e:-t mondó dialektus.
Nem kell (nem is nagyon lehet) olyan kiejtéssel beszélni, mint egy született brit vagy amerikai. Az viszont nem árt, ha valaki tényleg utánanéz egy kicsit a fonetikának, hogy ugyanazt az allofónt (mondjuk úgy, beszédhangot) mindig egyformán mondja, tehát ha azt mondja, hogy ai ka:nt (I can't), akkor ne modja, hogy ai pe:st (I passed), mert ez olyan, mintha egyszer ö-zne szögediesen, egyszer meg e-zne. Az is fontos, hogy megtanulja az angol hasonulási szabályokat (lukt és nem lugd (looked)). Az, hogy kinek mennyire hasonlóak a hangjai, leginkább adottság, és nem nagyon tanulható. Nem kell erőltetni. (a fonetikai jeleim nem igaziak, bocs, csak jelezni próbáltam pár dolgot).

ttarvai (törölt) 2009.11.22. 11:53:01

Az a baj, hogy anno, mikor elkezdtem angolul tanulni, ilyen összefoglaló jellegű dolgokat nem vertek a fejünkbe, és akkor itt vagyok egy vélhetően inkább amerikai angollal, viszont szívem szerint britet használnék és akkor tudatlanságból létrejön egy durva hibrid.

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2009.11.22. 12:00:42

Köszönöm a gratulációkat és a biztató szavakat. Valóban elég sok munkám volt benne, és az elsőtől az utolsó karakterig saját kútfőből származnak a posztjaim.

@hogyaneljuktuljazmint:
Egy kicsit tényleg hosszúra nyúlt, de nem akartam több cikkre széttagolni, Ti viszont nyugodtan elolvashatjátok több lépcsőben is ;) A kiejtési jeleket korábbi posztokban már ismertettem, ha érdekel, elolvashatod:
idegennyelvor.blog.hu/2009/07/03/az_angol_maganhangzok
idegennyelvor.blog.hu/2009/07/09/az_angol_massalhangzok

ebenbry (törölt) 2009.11.22. 12:02:22

Nem a fake brit, fake amerikai akcentus erőltetése lenne a lényeg, ha idegen nyelvként tanulod az angolt, hanem a hangok helyes kiejtése, a helyes hangsúlyozás és az érthetőség (olyan hibát ne kövess el, ami a megértést akadályozza). Az akcentust én már nem tudom levetkőzni, de helyesen még megtanulhatok beszélni.
A legjobban beszélő nem-angol ismerősömről is 30 másodperc után tudja egy anyanyelvi beszélő, hogy kelet-európai.

breQ 2009.11.22. 12:19:04

Erdekes olvasnivalo, bevallom meg nem kuzdottem at magam az egeszen, de tervezem :) Amit eddig eszrevettem, hogy skot kollegam kiejteseben ehhez kepest a legkisebb logikat sem vagyok kepes felfedezni, igaz o maga is bevallotta, hogy a skotokat meg Londonban se mindig ertik meg, ugyhogy a boltban o is neha csak mutogat :-) bar naluk a kiejtes nemhogy varosrol varosra, de kb kisebb varosreszenkent elter (town accent vagymi amit emleget allandoan:)

Aldo · http://autostat.hu/markakereskedesek-szervizek 2009.11.22. 12:23:07

számomra nagyon egyszerű: a brit érthetetlen, az amerikai viszont egyszerű (kivéve a nagyon szélsőséges redneck és feka gettó stílus)

Viktus 2009.11.22. 12:26:52

Anyanyelvi beszélőnél is számít, hogy angol, walesi, vagy skót ... a skótok még cifrább változatokat tudnak belevinni, mint a leggyatrábban makogó magyar.-

puffancs 2009.11.22. 12:27:34

@ebenbry: csak annyit tud, hogy europai, ha jol beszel, illetve jo kiejtessel beszel, es gyorsan, helyesen pick-elte az accent-et, akkor max annyit tud az anyanelvi megallapitani, h europai es nem francia v. nemet.

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2009.11.22. 12:28:52

@puffancs: Persze, elsődleges szempont az egymás által közölt tartalom megértése, de ezt biztos megkönnyíti, ha igyekszünk betartani az adott nyelv íratlan szabályait. Nem kell, nem is lehet akcentus nélkül beszélni egy idegen nyelvet, ez nem is lehet reális cél, és szerintem a blogomon ezt sehol nem is írtam. De én úgy gondolom, ez nem egy szimpla mindent vagy semmit kérdés: bőven vannak fokozatok a teljesen magyaros kiejtés és az anyanyelvi szint között. Az meg, hogy ki milyen fokozatot tart számára elérendőnek, az ő dolga és döntése, a blogommal csak ahhoz szeretnék hozzájárulni, hogy halljatok/olvassatok olyanokról, amik a legtöbb nyelvórán nem kerülnek szóba, hogy szélesebb rálátás alapján tudjatok megcélozni egy fokozatot. Nyilván lesz olyan, aki azt mondja, nyaraláskor bárban italt bármilyen kiejtéssel tud kérni, ennél több meg neki nem is kell; és talán olyan is, aki meg úgy dönt, szeretne kisebb akcentussal beszélni. Mindkét döntés teljesen rendben van. Semmi kényszer vagy előírás! ;)

HunVanHungary? 2009.11.22. 12:30:05

nem értem miért kéne megtanulni az akcentust akármelyik nyelvtanulónak...persze pozitivum ha valki törekszik nem magyarul beszélni az angolt, de túlzásokba sem kéne esni. vagy talán szégyellni kell külföldi mívoltunkat?
legalább mi nem egy raccsolós lehetetlen kiejtésű nyelvet beszélünk

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2009.11.22. 12:40:02

@Morzsi36: Szerintem a nyelvészeti bevezetés a korábbi posztjaimban megvolt, legalábbis úgy érzem, ez sem volt jobban tele szakkifejezésekkel, mint a korábbiak, melyekben ezeket definiáltam is. Az előző poszt meg egyenesen felvezette ezt történelmileg. ;)
Valóban rengeteg dialektus van, ezért is írtam valahol a kép fölött, hogy ez a leírás a semleges amerikai és brit változat eltéréseiről szól, melyek nagyrészt megvannak a helyi dialektusokban is, az ottani sajátosságok mellett. Vannak persze a semlegestől nagyon eltérő dialektusok. Az összes angol dialektus bemutatása meg eleve lehetetlen, mert mire végeznénk vele, már tovább is fejlődtek. ;)
És igen: a következetesség (can't/passed) nagyon fontos lenne.

Kopi3.14 2009.11.22. 12:46:29

Egy újabb blog a kedvencek között. Gratula érte.

Zigomer Trubahin · http://ertedmar.blog.hu/ 2009.11.22. 12:56:50

@sorica123: "Na úgyhogy én például nem tudom eljátszani, hogy lenni nádzson külföldi, beszélni tört németséggel angol..."

Bájos, ahogy így fényezed magad, de közben még a curtain szót is hibásan írod...

magyar sün 2009.11.22. 13:36:04

Igazából sosem értettem a szorító szükségességét annak, hogy ennyire precízen leírjuk az ejtésbeli különbségeket; főleg abból a szempontból nem értem, hogy nem tudom hová tenni ezt a brit angol - amerikai angol kettősséget, hiszen ilyen nincs. Gondolom, a brit angolon a szerző a standard egyetemi városi kiejtést érti, míg az amerikai angolon meg a középnyugati - "standard" - amerikait. De számomra ez kicsit olyannak tűnik, mintha a pesti dialektusra ráhúznánk a "magyar magyar", a csángó dialektusra meg a "külföldi magyar" jelzőt - miközben tudjuk, hogy ezek mellett még számos "magyar-magyar" és "külföldi-magyar" dialektus létezik. Tom Hanksnek szerepel egy filmben (Betörő az albérlőm), amelynek egyik érdekességét az adja, hogy mindegyik szereplő más és más amerikai-angol dialektust beszél, kezdve az idős néger néni déli-rabszolga angoljától a művelt új-angliai sznob egyetemi angolig. Amy Walker (youtube) megmutatja, hogy a külföldiek angol dialektusa mellett az anyanyelvi beszélők milyen dialektusokban társalognak, míg itt (www.youtube.com/watch?v=dr6FvXxte4I) az hallható, hogy a skóciai angolt milyen nehéz egyáltalán angolnak nevezni. :)

magyar sün 2009.11.22. 13:39:54

@IdegenNyelvŐr: "semleges amerikai és brit változat eltéréseiről...
??????????

Krogshöj 2009.11.22. 13:40:28

Na, én eddig nem tudtam, miért mondanak az angol sportkommentátorok olyasmiket, hogy "Hondar engine" és "Chinar Open".

magyar sün 2009.11.22. 13:47:03

Ah awiz keep mah pinkie oot wan ah batter sumwan oer the heid wi a basebaw bat.

Nem vagyok fideszes 2009.11.22. 13:55:36

"legalább mi nem egy raccsolós lehetetlen kiejtésű nyelvet beszélünk"

Háát, nem raccsolós, de hogy kiejteni mennyire lehetetlen vagy nem lehetetlen a magyar szavakat külföldieknek, arról meg kéne kérdezni párat...

hajtipajti 2009.11.22. 13:59:33

Pedig hatalmas különbségek vannak az amerikai és brit angol között. Mindkettőt pár mondat után könnyen ki lehet szúrni. Én standard britnek a BBC angolt tekintem, és hivatalos/angolokkal folytatott kommunikációban törekszem azt használni. Az más kérdés, hogy hozzámhasonló bevándorlókkal slendrián módon (lustaságból) erős magyar akcentussal beszélek angolul.

Továbbá tudom, hogy rengeteg nyelvjárás/akcentus van még Londonon belül is, de a külföldi akcentus az külföldi akcentus.

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2009.11.22. 14:18:50

@magyar sün: Semleges változat alatt a következőt értem: olyan dialektus, amely mentes mindenféle tájegységekhez köthető sztereotip kiejtésjegytől. Sokan használják ezt a dialektust, főleg ha nyilvánosság előtt beszélnek, míg a családjukkal esetleg valamilyen helyi dialektusban beszélnek. Ilyen semleges változat létezhet minden nyelvben, a magyarban is. És épp a helyi jellegzetességek hiánya miatt alkalmas az elsajátításra, mert nincs se negatív, se pozitív megbélyegzése.

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2009.11.22. 14:27:12

@hajtipajti: Így van, sokan érvelnek azzal, hogy "Miért baj, ha akcentusom van, amikor van egy csomó eltérő angol dialektus is?". Nem baj, ha akcentusunk van, csak egy külföldi akcentust ne vegyük minden tekintetben egy kalap alá egy helyi anyanyelvi dialektussal.

nyari mikulas (törölt) 2009.11.22. 15:50:00

Hogyan lehetne meghallgatni a peldakat? Ott a kis hangszoro-jel, raklikkelek, valami tortenik, de nekem nem szolal meg... segitsetek!

Zenoni 2009.11.22. 16:05:13

Elolvastam. Gratulálok. Némi megjegyzésem azonban lenne. Amiből én személyesen kiszúrom az amerikai angolt az az ɹ ejtése és az itt igen rövidre szabott Flap vs Glottal Stop rész, ahol egyébként nem vagyok tisztában mit is jelentenek ezek a kifejezések. Mindenesre nekem az jön át, hogy amerikai akcentussal a city, pretty, fifty stb. szavak kiejtésénél a t-vel jelölt hang nálam olyan ð-nek hallatszik. A flap mibenlétét nem sikerült megfejteni.
- Azonkívül a Cot vs Caught taglaló részben van egy ilyen mondat: "Ha meg az összeolvadás eredményeként mégis azonosalakúság alakulna ki, " stb. szerintem szerencsésebb lenne az azonosalakúság alakulna ki helyett egy azonosalakúság jönne létre kifejezés. :-)

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2009.11.22. 16:33:00

@tamaskodo: Explorer, Firefox, Chrome és Opera alatt szokott működni a hanglejátszás. Ha mégsem, akkor lehet, hogy fel kell telepítened egy ingyenes Quicktime lejátszót:
www.apple.com/quicktime/download/

lbs 2009.11.22. 16:41:50

Arról, hogy a "semleges" kiejtéshez kapcsolódnak-e előítéletek, tudnék mesélni... a briteknél biztosan... amikor részeg szobatársam hazatelefonált egyszer, és a legszebb "Queen's Englishemet" (de szép is a dupla birtokos) elővéve vettem fel a kagylót, akkor hirtelen John Majorrel akart beszélni (1996-ot írtunk).... a szobatársam első generációs pakisztáni bevándorló volt Birminghamből.... nyolcan laktunk a lakásban: egy skót, egy ír, egy norwichi, egy liverpooli, egy leedsi, egy birminghami, egy görög és egy magyar...én értettem egyedül mindenkit:-)

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2009.11.22. 16:54:03

@Zenoni: A flap-et, és a glottal stopot azért szabtam rövidre, mert már korábban ismertettem őket az alábbi poszt Zárhangok nevű fejezetében a /t/ 4. és 5. allofónjaként:
idegennyelvor.blog.hu/2009/07/09/az_angol_massalhangzok

A flap jele a [ɿ], a glottal stopé a [ʔ], az általad írt [ð] pedig a this első hangját jelöli. Röviden összegezve a flap csak hangsúlytalan magánhangzók között (city, pretty), [ɹ] előtt vagy után (better, party), vagy /l/ előtt vagy után (bottle, filter) állhat. A fifty /t/-je viszont [t] marad, hiszen /f/ után áll.

A szóismétlést javítottam, köszi. :)

flea 2009.11.22. 17:01:23

@roli101: tisztázzuk ezt az 1 szavazat urban legendet:

www.snopes.com/language/apocryph/german.asp

Tehát: a kérdés az volt, hogy egy konkrét jogi korpusz német nyelvű megjelentetéséről vagy meg nem jelentetéséről vitázzon-e tovább legközelebb a szenátus, vagy hagyja a témát a fenébe. 1 szavazatos többséggel az utóbbi lett.

(A hír igaz, de nem Moszkvában, hanem Leningrádban; nem Mercedeseket, hanem Moszkvicsokat; és nem osztogatnak, hanem fosztogatnak.)

flea 2009.11.22. 17:03:32

Egyébként ez egy remek bejegyzés, gratula.

(Bakker, eddig nem is tűnt föl, hogy már a britek sem /mɑs/-nak ejtik a mass-t, hanem /mæs/-nek.)

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2009.11.22. 17:12:59

@lbs: Az érdekes lehetett :)

Jól érzékelted: a Queen's English, azaz a Received Pronunciation (RP) vagy BBC English valóban ma már előítéletek tárgya, éppen ezért amikor semleges brit nyelvváltozatról beszélek,nem az RP-re kell gondolni... ;)

nyari mikulas (törölt) 2009.11.22. 17:40:05

@IdegenNyelvŐr: koszi, IE es Firefox alatt probaltam, quicktime van a gepen...megsem megy :-((

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2009.11.22. 17:52:02

@tamaskodo: A hardveres hibák nagy része két okra vezethető vissza: valami vagy nincs bedugva vagy nincs bekapcsolva ;)
Ennek szellemében: biztos, hogy nem csúszott ki a hangszóró kábele a helyéről? Biztos, hogy nincs lenémítva a hangszóró kimenet? Biztos, hogy nincs lecsavarva a hangerő? Biztos, hogy nincs letiltva a Quicktime plugin?
Esetleg indítsd újra a gépet vagy a böngészőt, mert pl. ha lerakom a gépet készenléti módba a Firefox futása közben, visszakapcsolás után a FF nem mindig tudja folytatni a lejátszást, csak miután kilépek belőle és újraindítom.

magyar sün 2009.11.23. 00:20:20

"Semleges változat alatt a következőt értem: olyan dialektus, amely mentes mindenféle tájegységekhez köthető sztereotip kiejtésjegytől. Sokan használják ezt a dialektust, főleg ha nyilvánosság előtt beszélnek, míg a családjukkal esetleg valamilyen helyi dialektusban beszélnek. Ilyen semleges változat létezhet minden nyelvben, a magyarban is. És épp a helyi jellegzetességek hiánya miatt alkalmas az elsajátításra, mert nincs se negatív, se pozitív megbélyegzése."
Köszi a választ, de azt kell mondja, hogy ilyen semleges változtatot nem nagyon lehet mutatni, hiszen minden egyes dialektus egyben egy adott tájegységhez (is) köthető. Például, ha az itthoni semleges magyart említjük, akkor gyakorlatilag nem értünk alatta mást, mint a budapesti nyelvjárást, pedighát... :)

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2009.11.23. 09:11:56

@magyar sün: Ez nem egészen így van, ott van például a pár kommenttel feljebb szóba került brit RP, ami nem tájegységhez, hanem inkább társadalmi ranghoz kötődik, bárhol is él az adott beszélő. Szóval nem kötelező egy dialektusnak tájegységhez kötődnie, bár tény. hogy a budapestinek és a semlegesnek elég nagy a közös halmaza, de azért nem teljesen esnek egybe, főleg ha a dialektus fogalmát nem szűkítjük le csak a kiejtésre (ahogy én is kissé elhamarkodottan tettem feljebb), hanem beleértjük a nyelvtant és a szóhasználatot is.

s_timcsi · http://autostat.hu/cikk-kereso 2009.11.23. 11:36:06

És az ausztrál kiejtésről nem ejtesz szót?

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2009.11.23. 14:39:30

@s_timcsi: Ilyen részletességgel valószínűleg nem, mert nem szeretném a blogot túlságosan elvinni a dialektusok felé, mert nem ez az angolul tanulók legfőbb problémája.

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2009.11.24. 09:52:01

@flea: "már a britek sem /mɑs/-nak ejtik a mass-t, hanem /mæs/-nek"

Valószínűleg soha nem is ejtették /mɑs/-nak, legfeljebb /mas/-nak még sok-sok évszázaddal ezelőtt, még amikor a cat is /kat/ volt, aztán azzal együtt a mass is /mæs/ lett. Szóval ez nem valamiféle modern amerikanizálódás eredménye. Hasonló a helyzet a math vagy a passenger szavakkal is, ezeket is /æ/-vel ejtik a britek is.

Franci1969 2009.11.24. 11:01:28

egészségére a blogmotornak :S

röviden annyi, hogy megdícsértem a részletes cikket és szívesen vettem volna több kiejtési példát.

puffancs 2009.11.24. 13:59:28

@IdegenNyelvŐr: ne vedd sertesnek, de a maths (ugye tobbesszamban hasznaljak, mert mathematics) egyertelmuen hosszu a-val ejtendo, es a passenger-t sem ae-vel, hanem egy a-hoz kozelebb eso hanggal mondjak. a mass-t is a-san mondjak az uk-ban.

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2009.11.24. 17:41:16

@puffancs: Nem veszem sertésnek, vagy inkább sértésnek – gondolom az utóbbira gondoltál így ékezetek nélkül :)
Annál is inkább, mert van igazság abban, amit mondtál: egyrészt valóban a math-t többesszámban használják brit nyelvterületen (US-ben math), másrészt valóban az UK sok dialektusában egy á-hoz közelebb eső hanggal ejtik az említett szavakat. Egész pontosan egy [æ] és [a] közötti hanggal, amelyet a posztban is látható IPA táblázat 1F kódú kiskapitális [A] hangjával lehet jelölni.

De ez egy ténylegesen kiejtett beszédhang, amit ne tévesszük össze a fonémával, ami csak egy elvont hang, aminek tájegységtől (is) függően eltérő lehet a konkrét megvalósítása, így az angol /æ/ fonéma ejtése valójában lehet [æ], [A], [ɛ], [Eɘ], csak hogy egy párat említsek. Pl. a cat ejtése fonémikusan mindenhol /kæt/, de fonetikusan más és más lehet (most hadd tekintesek el a fonetikus mellékjelektől):
– semleges US és GB (és RP): [kæt]
– gyakori UK változata: [kAt]
– Ausztráliában: [kɛt]
– bizonyos US dialektusokban:[kEɘt], stb.

Én meglehetősen biztos vagyok abban, hogy a maths, mass, passenger, stb. szavak is az /æ/ fonémát tartalmazzák GB-ben is, csak épp ezt ott gyakran [A]-val ejtik, ami viszont nem azonos a pass/parse [ɑː] hangjával. Én a fonémák szintjén írtam /æ/-t, te meg a tényleges beszédhangokén utaltál az [A]-ra – nincs itt ellentmondás, mindkettőnknek igaza volt ;)

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2009.11.24. 20:32:07

@Franci1969: Ehhez a poszthoz 116 hangmintát töltöttem fel. Csak túl hosszúra nyúlt a poszt, ezért elvesznek benne ;)

gcsallo 2009.11.24. 21:51:49

@windmill: Teljesen jol mondta akkor...
SCHOAL of fish, nem pedig school - bar nem tudom a school mikor kezdett elterjedni.

Engem is tobbszor kijavitottak mar (Angliaban elek, es buvarkodom, tehat temaba vag)

kcs

windmill 2009.12.06. 18:40:16

@gcsallo: kosz! Every day is a schoolday! :)
Mondjuk ez meg mindig nem magyarazat arra, hogy miert ejtette hosszu u-val, de lehet, hogy a kisoreg mar egyszeruen csak loosing it.

shoal
1. A large group; a crowd.
2. A large school of fish or other marine animals.

school
A large group of aquatic animals, especially fish, swimming together; a shoal. See Synonyms at flock.

______________ (törölt) 2010.01.25. 22:48:38

"Rendszertelen eltérések... róluk majd csak egy kö­vet­ke­ző poszt­ban lesz szó."
pl. junta, azaz Észak-Amerikához közelebb van Dél-Amerika, mint Angliához Spanyolország. ;)

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2010.11.15. 13:52:54

@IdegenNyelvŐr: Nekem ez új. Mi a "semleges" brit és honnan lehet megtanulni, ha az nem az RP?

A magyar nyelvtanulónak, ha nem jut ki nyelvgyakorlatra, 3 lehetősége van:
1) Nem tanulja meg kifejezetten egyik változatot sem, hanem az oroszból át-"képzett tanároktól" megtanul valami Hunglish maszlagot, amiről a tanárok azt hiszik, hogy az a brit. Ezt rosszabb esetben a magyar médiában hallható baromságokkal egészíti ki (lásd címkép), jobb esetben amerikai filmekből vesz át valamennyit és egy hibrid valami fog ezekből kialakulni. A szegénységi bizonyítványt azzal szokták magyarázni, hogy az angol megtanulhatatlan a rengeteg dialektus miatt és a következetességet nem kell komolyan venni, a Hunglish nem gáz. Teljesen téves álliberális okfejtés. Persze a legtöbb embernek elég ez a szint is, ha nem ebből él. Főleg, hogy sokan még ezt sem tudják hozni, Bikicsunáj és társai.
2) Ha messzebb menő céljaink vannak az angollal, következetesen választunk egy nyelvjárást. Mivel az "standard" amerikai kiejtés (GA) áll a magyarhoz a legközelebb, érdemes ezt választani. Ez köszön vissza a legtöbb, legkönnyebben elérhető angol hanganyagban (film, zene, hírek, web, stb.). A körülöttem angolul tanulókat figyelve, nekik is kivétel nélkül ez áll(na) inkább a szájukra. A többi amerikai dialektust esélytelen itthon megtanulni. Szótárakban csak a GA kiejtést adják meg a legjobb esetben. Még egyes, mára a nyelvőrzéstől elidegenedett nyelvőröknél is megfigyelhető freudi momentum, hogy az US kiejtést adják meg először :-)
3) Az ember mégis a következetes brit mellett dönt, mert meg akar felelni az európai elvárásoknak. Ilyenkor csak az RP jön szóba. A többi nyelvjárás nem (elég) dokumentált a tanuláshoz. Az RP-t választva vállalni kell az ezzel járó nehézségeket: el lehet felejteni minden korábbról hozott angol ismeretet, mindent külön ki kell szótárazni, mindent lehet elölről kezdeni, meg kell szenvedni az r elhagyásait, kevesebb médiaanyagon lehet gyakorolni, stb. Végül pedig megtanulhatunk egy olyan elméleti dialektust, amit a britek elenyésző százaléka beszél és a megítélése egyre rosszabb, de legalább a többi ESL beszélővel való kommunikációt is megnehezíti. Még egyetlen egy olyan, nem angol európaihoz nem volt szerencsém személyesen, aki nem, hogy RP-t, de legalább valamiféle britet beszélt volna. Mindegyik ken't-ezett és szkedzsuöl-özött, stb.

Mindhárom cipőben jártam már. Most épp a harmadik pontot gyűröm kb. fél éve, de ahogy kikerülök a jelenlegi tanárom szárnyai alól, azonnal visszatérek a kettes ponthoz. Az RP-nek az egyetlen előnye, hogy minden szótárban megtalálható, míg a GA csak a színvonalasabb egynyelvűekben. Esetleg ha már brit, még a [t]-t helyettesítő glottal stoppok poénját lehet kiélvezni, csak épp a kutya nem érti meg, nem díjazza, az anyanyelvi beszélőket kivéve.

Negyedik pont (nem RP/GA dialektus) csak olyanoknak opció, akik legalább egy nyelvjárást már nagyon jól és következetesen ismernek és van rálátásuk az egész témára. Nekik felesleges váltani vagy ezen elmélkedni.

paraszthajszal 2010.11.16. 15:30:28

@Devourius: Szerintem azért nem olyan szörnyű az RP-t tanulni, mint ahogy így leírod. Pl. a BBC és leányai még médiaanyagot is szolgáltatnak. :)

Egyébként szerintem a megítélése "önmagában" még nem rossz, csak nem mindegy, hol/hogyan használná az ember -- nyilván Magyarországon is furcsán néznének rád, ha a barátaiddal beszélgetés helyett "diskurzust szeretnél folytatni".

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2010.11.16. 19:42:18

@Devourius: A semleges nyelvváltozatot definiáltam pár kommenttel feljebb: @IdegenNyelvŐr: . Azt annyival egészíteném ki, hogy nem csak tájnyelvi elemektől, hanem szociolingvisztikai elemektől is mentes, hiszen az RP sem tájegységhez, hanem vélt vagy valós társadalmi pozícióhoz kötődik – a semleges meg se tájegységhez, se társadalmi szinthez. Éppen ezért a semleges változat tulajdonképpen nagyon kevés embernek az "anyanyelve" (mit ahogy az RP is), ellenben sokan térnek át rá tudatosan, akár időlegesen (pl. nyilvános szereplés idejére), akár véglegesen, az esetleges hátrányos megbélyegzések elkerülése céljából.

@paraszthajszal: -nak is címezve:
A BBC English jelentése is kettős, hiszen anno egyet jelentett az RP-vel, de ma már erről szó nincs: a média brit szinonimája, ami a BBC London központúsága miatt alapvetően egybeesik az Estuary English-sel. Így az általa szolgáltatott médiaanyag legfeljebb akkor RP, ha a riportalany azt beszéli. A műsorvezetők, színészek, stb. elvétve beszélnek RP-t.

Éppen ezért én inkább a média brit tanítását találnám hasznosabbnak, hiszen a nyelvtanulók úgyis leginkább azzal kerülnek kapcsolatba – mármint a brit nyelvjárások közül. Azokon kívül egyértelmű az amerikai nyelvjárások dominanciája, azokon belül is a General Americanként emlegetett média amerikaié (ami persze nem azonos a semleges amerikaival). Éppen ezért nyelvtanulási szempontból ennek az elsajátítása a legcélszerűbb, nemcsak a rendelkezésre álló hanganyag tömkelege miatt, hanem az íráskép és a kiejtés szorosabb összefüggése miatt, ami nyelvtanulóként egyértelmű előny a brit nyelvjárásokkal szemben. Ezért is szerepeltetem a blogomon az amerikai kiejtést először.

Persze akinek valami konkrét, GB-nyelvterülethez kötődő célja van az angollal, annak nyilván valamelyik brit változat hasznosabb, de az RP még akkor sem a legjobb választás, hiszen egyrészt egyre inkább lenézik, sznobizmusnak tartják a britek, másrészt akcentus nélkül valószínűleg senki nem fogja idegen nyelvként megtanulni, akkor meg csak egy wannabe-sznob-utánzat marad belőle, illetve belőlünk… A média vagy a semleges brittel viszont ilyen probléma nincs.

Hasonló gondolatmenet alapján azzal sem értek egyet, hogy meg kell felelni az európai elvárásoknak – miért kéne? Csak a saját elvárásainknak kell megfelelnünk. Az angol a kontinentális Európában mindenkinek idegen nyelv, és (szinte) mindenki akcentussal beszéli. Most akkor érdemes amiatt görcsölni, hogy az RP-t beszéli valaki akcentussal, vagy a semlegest, vagy a média britet, vagy netán a GenAm-et? Szerintem nem: amíg következetesek vagyunk, egy átlagos hallgató meg fog minket érteni. Másokat a beszédük alapján megítélni meg nem menő – ha valaki mégis így tesz, az legyen az ő baja. Ráadásul honnan tudhatjuk, hogy akivel a későbbiekben kapcsolatba kerülünk, az nem amerikai sorozatokon szocializálódott-e? Szóval emiatt ne főjön a fejünk: azt a nyelvváltozatot sajátítsuk el, amelyik nekünk tetszik, ne azt, amit elvárnak tőlünk – pláne, ha esetleg csak mi gondoljuk azt, hogy elvárják tőlünk.

paraszthajszal 2010.11.16. 21:22:36

@IdegenNyelvŐr: "Azt annyival egészíteném ki, hogy nem csak tájnyelvi elemektől, hanem szociolingvisztikai elemektől is mentes, hiszen az RP sem tájegységhez, hanem vélt vagy valós társadalmi pozícióhoz kötődik – a semleges meg se tájegységhez, se társadalmi szinthez."

Ezek szerint te úgy gondolod, hogy van olyan tényleg "semleges" standard brit angol, amit minden társadalmi osztály beszél, vagy ez csak valami hipotetikus konstrukció? Mert az rendben van, hogy az RP csak a középosztályé + attól felfele, de a munkásosztály hol használ semleges nyelvváltozatot [ahol a kiejtésben nincsenek se Cockney, se Geordie, se Mackem, se Scouse stb. elemek]?

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2010.11.16. 22:32:26

@paraszthajszal: Nem hipotetikus, hiszen létezik és bárki beszélheti is, ha akarja. Akárcsak az RP-t. A fő különbség nem az a semleges meg az RP között, hogy ki vagy milyen társadalmi osztály beszélheti, hanem hogy a semlegest még az alsóbb osztálybeliek sem ítélik el. Hogy ők maguk mennyire használják, az ebből a szempontból lényegtelen.

paraszthajszal 2010.11.16. 23:13:12

@IdegenNyelvŐr: Jó, ha nem hipotetikus konstrukció, akkor mégis hol beszélik? Szerintem kicsit azért beszélünk el egymás mellett, mert én szerintem RP alatt nem ugyanazt értem, mint te.

Én kb. olyasmit, amit John C. Wells így definiál (Accents of English, 1982): "The accent which enjoys the highest overt prestige in England is known to phoneticians as Received Pronunciation (RP, for short). (...) The accent in question is sometimes popularly referred to as 'BBC English' or 'Standard English'. It is what English people mean when they say that someone 'hasn't got an accent' (though to Americans it is a typical British accent)."

Én igazából azt nem értem, hogy ez a te "semleges brit angolod" és az RP különbsége a kiejtés (és nem a szóhasználat;) terén hol fogható meg, ha az RP-t már eleve úgy definiálják (legalábbis Wells), hogy [a brit angolon belül] egy kiejtési sajátosságok nélküli nyelvváltozat?

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2010.11.21. 17:18:46

@paraszthajszal: Igen, valószínűleg nem teljesen ugyanarról beszélünk. Az RP-t én időnként absztraktan és konkrétan is szoktam használni.

Absztraktként ugyanazt értem alatta, mint pl. Wells: a legmagasabb presztízsű változat. De hogy ennek mi a konkrét realizációja, az generációnként változik. Tehát ha egy 30 éves meg egy 70 éves azt modja, RP-t beszél, az valószínűleg nem teljesen ugyanazt a kiejtést jelenti.

Amikor konkrét RP realizációról írok, akkor az alatt általában a "hagyományos", 50-60 évvel ezelőtti RP realizációt szoktam érteni, tehát amit ma az idős korosztály használ. Ez gyakorlatilag a hagyományos BBC English szinonimája is.

Az én szóhasználatomban a semleges brit angol alapvetően megfelel a "mai RP"-nek (ami nem azonos sem a hagyományos, sem a mai BBC English-sel), de míg az RP elnevezés maga is egyre inkább negatív tartalommal töltődik meg, addig a semlegesnek nincs ilyen vonzata, ezért szerencsésebbnek tartom. Emellett az RP – generációk miatti – többértelműségét is el lehet vele kerülni.

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2012.05.27. 16:46:44

Hihetetlen, hogy mostanság az USÁ-ban mennyire nagy divatja van a brit angolnak. Szinte minden amerikai színész erre gyúr most, ezt mockolja az újabb filmjeiben, ezen erőlködnek ezerrel. Úgy ahogy sikerül nekik, de nem 100%-osan. Pedig előre írt scriptekkel, meg brit beszélő szakértőkkel simán lehetne 100%-os.

Interjúkban is gyakran kérik meg őket, hogy mockolják egy picit. Nem értem ezt a népszerűséget. Ennyire új dolog lenne ez ott, ennyire egzotikus még ennyi év után is? Sose értettem, hogy amcsik mit esznek rajta.

Meg ha már egzotikus, nyugodtam majmolhatnák ennyi erővel az ausztrált (érdekes, ezt nem teszik), vagy az írt, skótot, új-zélandit. Az indiai nem olyan népszerű odaát, azt nehezen is értik meg.

Ezt olvastam egyébként netes fórumokon is, sok amerikai írja a brit akcentusról, hogy eleganciát és műveltséget kölcsönöz a beszélőnek, eléggé odavannak érte, szívesen hallgatják.

Szerintem meg idegesítő nyökögést és homokos hatást kölcsönös, kicsit parasztosnak is hangzik az amerikai után hallgatva.

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2012.05.28. 15:28:45

Szubjektíve már a szemem ráng tőle. Tegnap délután is belenéztem egy amerikai sorozatba, hadd gyakoroljak egy picit (és kössem össze a szórakozást a hasznossal), erre 00:30-nál már elkezdett benne egy brit gyerek (tényleg brit, nem mockolta) nyökögni. Káromkodtam rendesen, elég sokat szerepelt, konkrétan az egész részt végignyökögte. Persze a cselekményben a többi szereplő nyalta a valagát ezerrel, angol cserediák, jajj, de édi az akcentusa. Az hát, persze-persze. Nehogy már végén az amerikai akcentus legyen snassz egy amerikai sorozatban/filmben. Nem normálisak.

Ha majd nyökögést akarok hallgatni, nézek BBC-t vagy már brit anyagot.

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2012.05.28. 15:29:29

*más brit anyagot.

Meg végül értettem mit mond a csávó, de rohadt fárasztó volt.

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2012.05.28. 15:57:09

Egyébként valahol a briteknek is rossz lehet ilyen tekintetben. Jómunkásember meg a családja meló után este nekiül tévézni. Bekapcsolják, megy az amerikai film. Elkapcsolják, ott is amerikai film megy. Végigkapcsolgatják, aztán végignézik valamelyiket. Jön a híradó, legalább részben átvett hírek a CNN-től, jön az áldás amerikai dialektusban. Ezután legfeljebb az időjárás-jelentés lesz az ő dialektusukban, de mire megörülnének neki, kezdődik a sorozat, amelyik megint amerikai. Kicsit kínlódnak még a kapcsolgatással, mire megint feladják, és belemerülhetnek valamelyik amerikai filmbe vagy sorozatba. Másnap már készülnek, bekészítenek saját filmet DVD vagy BD lemezről, jajj nem, az is amerikai mert az angolokat már látta az egész család... Harmadnap elszántabbak bevágódnak a net elé... és onnan is az amerikai ömlik rájuk. Nem csodálkoznék, ha a szemük rángana nekik is.

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2012.12.30. 12:10:41

Mivel L'Oréal, mert megérdemeljük, egy újabb kérdés: már több helyen olvasom britek tollából, hogy az amerikai akcentusnak flat voweljei vannak. Mit értenek ezen? Hogy kerekítetlenek ezek a magánhangzók? Vagy hogy lax magánhangzók (azaz, hangsúlyos, zárt szótagban szokásos, nem tense magánhangzókról van szó)?

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2013.01.01. 15:35:25

Az olvastam a brit, nem rhotikus akcentusról, hogy ez a nem rhotikusság annak az eredménye, hogy az első ipari forradalom miatt egy korábban lecsúszott, munkásosztályból származó, újgazdag réteg emelkedett ki, aki mindenben éreztetni akarta, hogy más, mint az előtte uralkodó, hagyományos arisztokrácia, a nyelv terén is. Így jött be a nem rhotikusság, és velük kezdődött a brit angol nagymértékű eltorzulása is a splitekkel, és "újításokkal". Aztán ezt fogták és idővel elterjesztették az összes gyarmatukon, egyedül az amerikai földrészen nem találtak fogást, így ott megőrződött az eredeti állapot.

Ez megerősített abban, hogy korábban is jól gondoltam. Én a brit nyelvjárásokat (és többi, nem amerikait is, az észak/kelet-angol és ír/skót akcentusokat leszámítva) ronda, buzis, tartás nélküli, angoltalan nyökögésnek, az angol nyelv eltorzításának és megcsúfolásának éreztem mindig is. Korábban úgy gondoltam, hogy lehet nincs ebben igazam, mert én a számítógépek és a filmek miatt az amerikai angolba nőttem vele, azzal ismertem meg az angolt és főként csak azzal találkoztam mindig is, ahhoz szoktam hozzá. Először akkor kezdtem gyanankodni, mikor a shakespeari angol rekonstruált kiejtéséről olvastam. Azóta, még többet megismerve csak megerősített a véleményemben.

Valahogy az angol akusztikájához hozzátartozott a rhotikusság, a preveláris-morgós r, és a hagyományos, nem fonológiai splitekben szétforgácsolt kiejtés.

Az angol elment egy olyan irányba, amerre nem kellett volna neki. Kb. mintha a spanyolok az ñ, r hangokat adnák fel, lekoptatnának minden szóvégződést, és úgy a spanyol nyelv íze, lényege veszne oda. Az értem, hogy a nyelvek folyton változó ökoszisztémák, és nem szabad szűk látókörűen ellenállni a változásoknak, de különbség van aközött, hogy egy nyelv megújul, modernizálódik és aközött, hogy unatkozásból, divatdiktálásból szétcseszik.

Azon meg különösen nagyon jót szoktam mulatni, mikor fórumokon meg videókon odavannak magukkal a britek, hogy ők találták ki az angolt, meg azt úgy kell beszélni, ahogy ők beszélik, és a többiek nem tudnak angolul, főleg az amerikaiak teszik tönkre az angol nyelvet.

paraszthajszal 2013.01.03. 18:59:01

@Devourius:

Az, hogy valakinek a kiejtése mennyire "buzis", nem igazán attól függ, hogy amerikai vagy brit angolt beszél-e, lásd
youtube.com/watch?v=5sAKp7-71aw

A rotikus ejtés ôrzésével valóban az amerikai angol a konzervatívabb, de a kemény feka (cf. nigga) csávók által beszélt ebonics szintén nem rotikus, sôt náluk az r akár olyan helyeken is kieshet, ahol a britben nem, mégsem hiszem, hogy örülnének ha a dumájukat valaki buzis nyökögésnek titulálná, úgyhogy ne cukkold a tesóimat (brotha), yo? Respect!
m.urbandictionary.com/#define?term=brotha

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2013.01.03. 21:22:36

Jé, rég láttalak. Jó tudni, hogy még élsz. Azt hittem, hogy téged is a föld nyelt el, mint INyŐ-t.

A buzist az RP-re értem. Az amerikain meg a semleges és GA változatot. Nekem mindig is az lesz a véleményem az RP-ről és az ahhoz közel álló angol nyelvjárásokról, hogy buzis. Amerikaiak is azt szokták róla írni, hogy effeminate és gayish, de tőlük függetlenül is ez a véleményem.

paraszthajszal 2013.01.03. 23:52:29

@Devourius: Engem nem nyel el a föld, csak se INyŐ, se új poszt nincs már jó régóta. :(

Szerintem ez a brit vagy amerikai angol kérdés alapvetően hitvita ill. ízlés kérdése; a britpártiak meg az amcsi angolról gondolják, hogy durva és elkorcsosult.

A "homokos angol" egyébként ált. vélekedés (sztereotípiák) szerint jól megkülönböztethető jellegzetességekkel rendelkezik a brit angolhoz képest is ("gay" lisp {/s/->[θ]}), furcsának tűnő hangsúlyozás, hanglejtés stb. ; egy eklatáns brit példa: www.youtube.com/watch?v=IDWu_Z18lyA ), ami igazán markánsan, eltúlozva persze a beszélői paródiáiban jelenik meg (pl. az előző énekes paródiája: www.youtube.com/watch?v=5OW_As_ZdLs ). Azért ha szívedre teszed a kezed, akkor ezt azért még te is meg tudod különböztetni a sima RP-től. :-)

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2013.01.04. 08:48:49

Hát, nekem mind homokosnak hangzik, az első szőke riportercsaj is. Egy kicsit néha lágyan, kisujjal még a szemöldöküket is megnyálazhatnák hozzá, de csak egész vékonyan :D

Egyébként a britek kritikáját is ismerem a GA-ra: - monoton (hanglejtése és beszédfolyamatossága miatt, néhány brit azt is megjegyzi ennél a pontnál, hogy álmosító)
- a szótagvégi ɹ-rek miatt morgolódós kutyaugatáshoz hasonlítják (like dog's barking, like "RRRRRRRRRRRRR"),
- régies,
- erőltetett (ɹ-rek, ɑ-k túlhangsúlyozása, túlzott használata, o-k helyett is),
- parasztos (párhuzam a rhotikus, alacsony presztízsű, északi és keleti brit vidéki nyelvjárásokkal),
- gyerekes (?),
- túl férfias (erőltetetten macsós, főleg amerikai nők esetében tartja néhány brit ízléstelennek),
- túl szájbarágós (túl könnyen érthető, körülményesen lassú, mintha hülyének nézné a hallgatóságot),
- "flat" (nem csak a hanglejtésre, de sokszor az amerikai magánhangzókra értve, jelentsen ez utóbbi bármit).
Szokták még róla mondani, hogy túl nazális és sok a szlenges töltelékszó (like, ya'know), nyávogós (Valley girl accent), de ezek már csak téves sztereotípiák.

Mr. Bean "amerikaiul":
www.youtube.com/watch?v=UfuN9HRDVZY

paraszthajszal 2013.01.04. 23:55:08

@Devourius: Szemöldöknyálazás fújj, vizuális típus vagyok. Rowan Atkinson viszont király, noha őszintén szólva ennél már jobb amcsi stílusparódiát is láttam (pl. Hugh Laurie-tól).

Nyilván mindkét változat beszélőinek az a változat a furcsa, amit nem ők beszélnek. Én a brit angolt könnyebben megértem, mert azt tanultam, így nekem meg az a szimpatikus; viszont INyŐ-vel értek egyet abban, hogy egyik sem rosszabb vagy jobb a másiknál. :-)

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2013.01.05. 17:16:34

Én meg fordítva vagyok. Mindig is az amerikait értettem meg jobban. Gyerekkoromtól fogva, huszonsok éve, főleg a számítógép, zenék, majd sorozatok kapcsán az amerikaival találkozok csak, írásban és beszédben is. Sokáig azt sem tudtam, hogy egyáltalán létezik másfajta angol is, és ennyire különbözőek.

Az RP-vel csak a középiskolában ismerkedtem meg, de már akkor sem tudtam az eltérő kiejtésével mit kezdeni, meg nem értettem, hogy mik ezek az eltérések. Csak egészen pár évre visszamenő fejlemény nálam, hogy elkezdtem a kiejtéssel foglalkozni és megismerni a különbséget, meg nyelvvizsgára én is RP-vel tanultam a kiejtést (ekkor már főként erről a blogról), tanár az RP-t erőltette. Sose szerettem, bár van benne egyfajta különc, torz vonás, ami jó poén, végül is élveztem, csak nehezen állt rá a nyelvem következetesen a kiejtési eltérésekre. Van, ami az RP-ben könnyebb is: lépcsőzetes hanglejtés könnyebb, meg a /ɔː/ = canIPA[σː] is egyszerűbb, sőt a Vt+V/# = [ʔ] is nagyon megtetszett. Az viszont rossz volt, hogy nehezen találtam magamnak RP-s hanganyagokat, sorozatot, amivel gyakorolni tudtam volna. Nyelvvizsga után visszaváltottam.

Az amerikai összességében egyszerűbb (jó, azért vannak nehezebb részei is), és jóval több minden tudom gyakorolni, meg nem kell mindenféle fonológia eltérésekre figyelni. Sőt, ahogy tapasztaltam, az angolul tanulók 99%-a az amerikait érti meg jobban, sokkal jobban. Igazából nekem a brit kiejtés (nem csak az RP), olyan, mint egy mesebeli, egzotikus valami: még sose találkoztam élőben egy brittel se (ideértve a skótot, írt is). Csak felvételen hallottam őket, meg könyvben olvastam, hogy léteznek. Gyanítom még nagyon soká fogok velük élőben találkozni. Átlag magyar (vagy más, nem angol anyanyelvű) polgárnál ugyanez van, amivel találkozik az az angol amerikai változata (kivéve, ha hozzájuk vándorol ki, vagy angol szakra megy, angoltanárnak). Egyszerűen a britek globális súlya verdesi a 0-át, amerikaiaké a 99%-100%-ot. Csak egy dolog miatt tartja magát az RP, nevezetesen a nyelvoktatásban, illetve angol szakokon világszerte (US+Kanadán kívül), az Oxfordhoz, Cambridge-hez kötődő nyelvtanári-kiadói maffiák az RP-t akarják a tanulók torkán lenyomni, inkább kevesebb, mint több sikerrel.

paraszthajszal 2013.01.07. 00:33:58

@Devourius: Hát az utolsó bekezdéseddel azért én vitatkoznék… Az, hogy az angolul tanuló végül is az amerikai vagy a brit angolt érti-e meg jobban, attól is függ, hogy a beszélő, akivel találkozik, milyen nyelvváltozatot beszél. Akkor még viszonylag könnyebb a dolog, ha ez a változat az RP vagy a GA, de a gyakorlatban még a művelt/iskolázott beszélők esetében is előfordul, hogy egy attól lényegesen eltérő (pl. észak-angol, skót stb.) változatot beszélnek. Egy egyetemi körökben elterjedt "mese" szerint pl. ha a bécsi egyetem diákjai nem értik a helyi business school texasi előadóját, akkor a helyi osztrák asszisztens udvariasan megkéri, hogy ugyan köpje már ki a rágóját; ami után a hallgatók ugyan továbbra se értenek majd semmit, de a vizsgáig még lesz idejük belerázódni.

A brit, vagyis inkább brit-szerű angol globális súlyát pedig azért nem érdemes lebecsülni, mert a volt gyarmatbirodalom öröksége azért érezhető mondjuk az indiai, dél-afrikai (egyáltalán: afrikai), ausztrál angolon is, más kérdés, hogy pl. a helyi nyelvek erőteljes hatása vagy a függetlenség óta eltelt idő miatt ezek a változatok természetesen nem egyeznek meg az RP-vel (de a brithez közelebb állhatnak). Az európaiak számára pedig azt is érdemes figyelembe venni, hogy pl. az Európai Unió munkanyelvét is inkább a brit angolhoz igyekeznek közelíteni (persze közel sem teljes sikerrel), a külföldi munkavállalást tekintve pedig a brit szigetek "bevétele" sokkal könnyebbnek tűnik, mint a távoli Amerikáé, ahol a munkavállaláshoz szükséges papírok beszerzése sem egyszerű (ha az embernek nincs valami speciális, keresett szakmája, különleges szaktudása).

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2013.01.07. 09:11:45

Az amerikai alatt most a GA-t értem, és az ahhoz közel eső nyelvjárásokat. Briten meg az RP-t, és a hozzá közé eső ANGOL nyelvjárásokat. Nagyon substandard tájszólások nem játszanak, főleg a briteknél vannak olyan durvák, hogy azt sem tudni, hogy angolul beszél-e egyáltalán az illető (bár én utóbbi emberek helyében elgondolkodnék, hogy a helyieken kívül sehol nem értik mit pofázok, még a honfitársak sem, talán ki kéne valamit találni).

Főleg a kezdőknél jön ki (értem ezalatt a középfokot is, ha nem jó a hallás utáni értése az illetőnek, mert csak papírangolt és nyelvtant tanult oroszból átképzett tanártól), hogy szövetségi, nemzetközi amerikai adók, hollywoodi filmek, sorozatok, zenék hanganyagát egész jól megértik, de ha RP közeli angol hanganyagot teszel be nekik, akkor csak egyszerűbb szavakat és funkciószavakat, a többire csak pislognak. Nyilván, haladóbbak már a nyelvjárásokkal is megbirkóznak, magabiztosabb tudással el tudnak vonatkoztatni akkor is, ha nem ismerik az adott nyelvjárást.

Az ausztrál, új-zélandi, indiai, dél-afrikai angol pedig igaz, hogy a brit angol családjába tartozik, de a nem rhotikuságot és a trap-bath splitet, mint közös pontot leszámítva eléggé különbözőek. Az indiait leszámítva beszélőszámban eléggé elmaradnak Észak-Amerikától, röpke 260 millió a különbség, és akkor nem számoltunk az amerikai technikai, média, és szórakoztatóipari dominancia túlsúlyával.

Brit szigetek "bevétele": oda ugyanolyan jó a GA. Persze van, akinek a britek (főleg idősebbek, konzervatívok, patrióták) közül nem tetszik, de nekik az RP fellengzése, és ESL akcentussal keveredése sem tetszene. Meg igazából a GA-t utáló britek, nem a GA-t nem szeretik, hanem csak amerikaiakat utálják, féltékenyek Amerika hatalmára. Jó példa erre, hogy ha meghallanak egy kanadait, akkor általában amerikainak nézik, és fintorognak rá (előveszik a sztereotípiákat, hogy nazális, hangos, bunkó), de ahogy megtudják, hogy kanadai, egyből királynőalattvalós tetvér lesz és körbeölelgetik, meg dicsérik, hogy milyen fasza az akcentusa... Egy GA modellt követő ESL beszélővel sincs bajuk, mert könnyen rájönnek, hogy nem amerikai, és nem rajta kell számon kérni a válságot, meg Bush és Obama politikáját.

Másrészt hiába vannak közelebb a britek, akik nem akarnak külföldre telepedni, vagy nincs pénzük utazgatni, azoknak a brit szigetek sem jönnek szóba (még ha fapados társasággal is, de nem épp olcsó kiutazni, kint lenni). A polgárok többségének (főleg így válságidőben, ekkora munkanélküliség, minimálbéren, nyugdíjon, segélyen tengődés mellett) megfizethetetlen. Ellentétes esetben pedig Amerikába kijutni sem sokkal drágább, nem sokkal nehezebb, hiába van sokkal messzebb. Olcsó repjegyet oda is ki lehet fogni és a vízummal sem kell már szenvedni.

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2015.12.31. 14:52:24

@Devourius: „Brit szigetek "bevétele": oda ugyanolyan jó a GA.”

Ezzel kapcsolatban azóta gyakorlati tapasztalattal is tudok szolgálni. Már harmadik hónapja kint vagyok angolhonban. Azt kell, hogy mondjam, hogy az előző hozzászólásomban írtak nem fotelből okoskodások, hanem a gyakorlatban is beigazolódtak.

Teljesen jól lehet még Angliában is kint boldogulni amerikai kiejtéssel. Mindenki megérti, eddig sehol nem volt belőle kommunikációs problémám, hogy valahol nem értettek volna meg, vagy csak nehézséggel, vagy félreértettek volna.

Ráadásul hiába beszélek nyelvtanítási értelemben substandard, déliesen nyújtogatott, surfer dude-os jellegű dél-kalifornia/LA akcentussal, azaz hiába beszélek nagyon másként, mint a britek, a legtöbb ember nem hogy nem tiltakozik, nem hogy elviseli, de még kifejezetten tetszik is nekik, sokan dicsérik is. Alig van néhány ember, aki csak simán közömbös iránta, és kb. 1000 emberből talán 2-3 van olyan, aki tényleg nem szereti, bár nekik sem konkrétan az amerikai hangzással van bajuk, hanem azzal, ha külföldi valaki, ők eleve bizalmatlanok a külföldiek és a nem brit kiejtések irányában. Pedig nem csak simán amerikai kiejtéssel beszélek, hanem brit szemszögből extrém amerikaival, mégsincs belőle baj. Nincs bajuk sem a cot-caught mergerrel, sem a túlnyújtott hangokkal, sem semmivel. Teljesen megfelelőnek, tévéből megszokottnak érzik, nemzetközi jelenségnek.

Pedig féltem, mikor kijöttem, hogy nagyon nem lesz vele sikerem, mindenhol lehurrognak majd vele, hogy hülye gyerek, ez nem Amerika, vagy majd pofákat vágnak, hogy észrevegyem magam, de nem. Teljesen jó ide, formális és informális helyzetekben is teljes értékűen használható.

Szóval urban legend, hogy az angolok nem értik meg a nem angol akcentusokat. Akik ezt állítják, azok csak a rossz kiejtésüket mentegetik vele. Az sem igaz, hogy az angolok összevissza beszélnek, és egymást sem értik. Igaz lehet azért, mert dél-keleten vagyok, Londontól nem messze, de a legtöbb ember teljesen újsztenderd Estuary Englisht beszél, olyat, amilyen Phil Collinsnak van, ilyet hallani a modern angol sorozatokban vagy hírműsorokban is, Canepari ezt nevezi Mediatic Britishnek. Durva, pl. északi vagy túl cockneys akcentust ritkán hallani. Hagyományos és modern (Canepari-féle semleges) RP-t is mocsok kevesen beszélnek, nem hogy 3%-os részesedést nem érzek, de még 1%-osat sem, inkább ezrelékben lehetne kifejezni, és akkor is csak nagyon idős emberekre jellemző.

Szóval nem igaz az, hogy a britek utálják az amerikai kiejtést. Igazából nem csak akcentusfüggő, hanem emberfüggő is. Nem csak az akcentus számít, hanem a beszédmodor, intelligencia is. Aki szépen csengő hangon beszél, dallamosan, szép hanglejtéssel, illedelmes, intelligens, az hiába beszél megbélyegzett akcentussal, szeretni fogják, amit mond, míg ugyanez az akcentus egy csúnya, ormótlan, monoton beszédű, vagy illetlen, viselkedni nem tudó ember szájából már negatívan hangzik, és ellenérzéseket vált ki. Az akcentus egy dolog, nagyon sokat számít, hogy az adott akcentust hogy adjuk elő.

Szerintem nem csak az amerikaival, vagy egy másik angol anyanyelvű akcentussal nincs bajuk, de pl. egy enyhe Hunglish kiejtéssel sem lenne bajuk, ha valaki igényesebben, szépen adja elő, már ha lehet ilyenről Hunglish esetében beszélni. Ha nem túl durván Hunglish, és szépen, folyékonyan előadott, akkor az is teljesen jó ide, nem kell attól tartani, hogy nem fognak minket megérteni, vagy kinéznek bennünket, bénának tartanak. Az a kevés 2-3 ember, akinek nem fog tetszeni, nekik semmi más sem tetszene, csak a saját akcentusuk, úgyhogy ők nem mérvadók.

Arról nem is szólva, hogy itt kint van egy csomó külföldi, az indiaitól, a kínain át, a bantu négeren keresztül az arabokig és lengyelekig, egyik rosszabbul tud angolul, mint a másik, szinte egymásra licitálnak, hogy ki töri nagyobb mértékben. Azokhoz képest egy visszafogott, normálisan beszélt, szolid Hunglish akcentus már zsírkirályságnak hangzik idekint.

Ugyanez a baj Fekete Pákóval is, hogy a blog főhősével és fő ihletőjével foglalkozzak egy kicsit. Nem az a baj vele, hogy afró hangja és nigériai akcentusa van, hanem a beszéde kulturálatlan, erőltetett, túllihegett ungabunga beszéd. Ha kicsit finomabban, intelligensebben adná magát elő, szebb hanglejtéssel, folyamatos (nem darabosan ugatott) hangzással, kulturáltabban, máris nem lenne olyan zavaró és nevetséges, ahogy beszél, talán még jól, pozitív értelemben egzotikusnak hangzana. Tényleg rengeteget számít, hogy az adott akcentust hogyan adjuk elő, hogyan csomagoljuk, milyen taktikusan.

Még egy érdekesség a végére. Az angolok közül az amerikai angolban a legtöbben igazából csak a weak vowel mergert érzik nem megfelelőnek, ez sérti leginkább a kényes emberek fülét, hiszen ők /ɪ/-znek a wanted, watches utolsó szótagjában, sőt, sokan [i]-znek is. Nekem ez elég modorosnak, nevetségesnek hat, hiszen nem csak az amerikaiban, hanem az összes többi nyelvjárásban is kiveszett már ez a fajta kiejtés. Persze megszokható.

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2016.05.09. 02:05:29

Még egy pár gondolat ehhez a cikkben és a blogon emlegetett semleges amerikai és brit kiejtésről. Ezek caneparista fogalmak. Az elsőre nem is létezik mainstream szakkifejezés a szakirodalomban, hiszen a semleges amerikai ilyen értelemben egyfajta amerikai RP, amit senki nem beszél igazából, épp ezért megtanulni sem érdemes, helyette a General American vagy más nagyobb, ismertebb amerikai nyelvjárás javasolt, amit sok ember használ, és a médiában, filmekben, sorozatokban, zenékben, videókban is hallani. Fontos, hogy az ember mintákat hallgasson, utánozzon, míg ez a Canepari-féle semleges amerikai egy nem létező, kitalált, elméleti akcentus, sehol nem fogjuk hallani. Persze el lehet sajátítani ennek az elméleti semleges amerikainak is a kiejtését, de olyan külföldies, papírízű, túl tudományos, mesterkélt lesz tőle a kiejtésünk.

A másik kifejezés, a caneparista semleges brit, az tényleg létezik a valóságban, nem csak elméleti kitaláció, csak rettentő kevesen beszélik. Ezt a hagyományos szakirodalomban RP-nek nevezik (én modern RP-nek), újabb szakirodalmakban néha General Britishnek (bár ez megtévesztő, mert a sok szerző a General Britishen inkább egyfajta Estuary Englisht ért). Caneparinak ez a semleges brit címkéje félrevezető, mert igazából RP ez, de annak egy modern változata. Az RP-n Canepari (és Idegennyelvőr) a tradicionális, 1947-ben lerögzített BBC RP-t érti, a modern RP-re kitalálták ezt a semleges brit jelzőt, pedig rohadtul nem semleges, hanem nagyon durván marked RP. Canepari meg az U-RP-t affected Britishnek nevezi. Tehát csak az elnevezések mások, de épp úgy az U-RP (királynő beszéli), hagyományos RP (David Attenborough és némileg Stephen Fry beszéli), modern RP (David Cameron beszéli) hármasáról van szó, mindegyik ugyanannak az RP akcentusnak időbelileg egy másik változata. A lényeg, hogy mind RP, mindhárom ellen a mai angolok többsége ellenérzéssel viseltetik, de nem is azért, mert korábban ez volt az elit beszéd, hanem a mai ember kiejtése ettől nagyon eltávolodott, sokkal modernebb lett, és ezeket az RP-kiejtéseket nagyon régiesnek, száraznak, hidegnek, íztelennek vagy épp papírízűnek, mesterségesnek, természetellenesnek, sterilnek, gépiesnek, túltudományosnak, hiperkorrektnek hallják, amolyan távolságtartónak, barátságtalannak, színtelennek, semmilyennek. Sokkal szívesebben hallanak valamit, ami autentikus, van íze, színe, egyénisége, hangzáskaraktere, természetessége, még akkor is, ha az amerikai vagy ausztrál vagy pidgin/tört angol, mert még azzal is sokkal jobban tudnak azonosulni, mint ezzel a mímelt, elrégiesedett, íztelen RP-vel. Igazából sok modern angol ember fülét az RP annyira bántja, hogy egyenesen nem angol anyanyelvi, azaz külföldi, EFL/ESL akcentusnak érzik, és ennek érzem én is. Egyszerűen túl szerénynek, soványnak, kevésnek, túl száraznak, gépiesnek érezni, ha használójáról az az érzése tényleg az embernek, hogy tankönyvből tanulta a kiejtést (még akkor is, ha angol anyanyelvű beszélő), vagy olyan természetellenese és régies lesz a beszéde tőle, mintha egy beszédszintetizátoros felolvasógép beszélne.

Kicsit olyasmi, mintha magyarul tanuló külföldiek fekete-fehér, klasszikus magyar filmekből Kabos Gyula kiejtésével, vagy valami hasonló régen őshonos, úri, modoros, színészi kiejtéssel próbálnának meg beszélni (túlpergetett trill [r]-rel, zárt és nyílt-e megkülönböztetése, nazális hangzás, eltérő hangsúlyozás), szerintem mi is kiröhögnénk őket. A mai modern magyar ember fülét bántja már az ilyen, bénának, régiesnek érzi, bár még ez sem a legjobb párhuzam, mert az RP inkább régies és száraz, míg a régi magyar beszéd inkább mesterkélt és túlízesített.

Aki modern, autentikus brit angol kiejtést akar, annak Estuary Englisht kell tanulni, ez az újsztenderd egész Angliában, újabb angol filmekben, sorozatokban, tévéműsorokban, sportközvetítésekben ezt hallani (Canepari Mediatic Britishnek, avagy médiabritnek nevezi). Ráadásul nem csak délen, London körzetében, hanem egész Angliában ezt beszélik a legtöbben, legfeljebb nagyon keleten, nyugaton, északon helyi elemekkel elszínezve használják, és így kap kisebb-nagyobb helyi ízt.

Annak ellenére, hogy a caneparista semleges amerikai nem létezik, a semleges brit pedig majdnem kihalt/nem ajánlandó, ez a cikk helytálló marad, legalábbis a nagy része, mivel fonémaeloszlásokat tárgyal, a fonémák nem változtak annyit, csak a beszédhangok, allofónok. Fonémaszinten nincs nagy különbség az Esturary English és a modern RP (semleges brit) között, talán csak a szóvégi és prevokális /i/-ből lesz /iː/, meg az /ʊə/ helyén nem opcionális, hanem kötelező az /ɔː/.

A General American és ez az elméleti semleges amerikai sem különbözik sokban fonémaszinten, a leglényegesebb a rövid /ɒ/ vagy más jelöléssel a rövid /ɑ/ hiánya tensing miatt,helyette /ɔː/ (cot-caught merger) vagy /ɑː/ (father-bother merger) van,és emellett jellemzi a kötelező Mary-marry-merry merger, míg a cot-caught és pin-pen merger opcionális, illetve az /æ/ is egyre inkább csak tense /æː/.

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2016.05.09. 02:45:03

Kicsit visszatérve erre a semleges amerikaira: nem létezik, de ha létezne a brit RP-nek párja az US-ben, az úgy hangzana, ahogy ezt a semleges amerikait Canepari leírja. Itt az a lényeges, hogy úgy hangzana, de nem hangzik, mert nincs ilyen, kitaláció, az RP-nek az US-ben nem létezik párja, soha nem is létezett.

Sok hiszik azt, hogy a brit RP-nek az US-ben a General American (GA) a párja. Nem. A General American a brit Estuary English (EE) amerikai megfelelője, és fordítva is így van, az Estuary English a General American brit megfelelője (és ezért modern szerzők nevezik is General Britishnek, GB-nek).

Ennek ellenére a semleges amerikai önmagában nem teljes kitaláció. Így önmagában, teljes terjedelemben nem létezik, senki nem beszél így, viszont a megállapított jegyei, részei léteznek szétszórva különböző létező akcentusokban. Csak az összes jegy nem fordul elő egyszerre egy akcentusban, mindig csak egy kisebb része, egy-két vonása.

Canepari viszont úgy tárgyalja, mint létező akcentust, állítja, hogy vannak emberek, akik beszélnek így (pedig még Canepari és Idegennyelvőr sem beszél így). Lényegében ezért kéne, hogy neveket írjon (Jacob Gipps vagy John Smith amerikai szenátor, vagy színész, vagy mit tudom én ki), vagy hangmintát csatoljon. Persze ilyen adalékok nem állnak Canepari rendelkezésére, mivel nem létező akcentusról van szó, és Idegennyelvőr is azért nem tudott videókat, külsős hangmintákat betenni, mert senki nem beszél így, jobb híján a saját hangmintáit tette be, de azok meg néhány ponton különböznek ettől az amerikai semlegestől. Csak azt nem értem, hogy Canepari miért hülyíti az embereket, és pláne a nyelvtanulókat egy nem létező akcentussal. Miért gondolja, hogy ez jó? Nagyon nem értem, hogy az ilyesfajta nézetei milyen talajon fejlődtek.

Bár azért van egy jelentős elméleti, módszertani különbség Idegennyelvőr és Canepari között. INyŐ nézete szerint a semleges amerikait/britet kell tanítani (semleges amerikait preferálja jobban). Canepari szerint viszont sem a semleges amerikait, sem a semleges britet nem kéne tanítani, mivel nagyon mesterséges, elitista akcentusok, kevés beszélővel, ő helyette az International Englisht ajánlja nyelvtanulóknak, ami viszont nem sokkal jobb, mivel épp úgy egy nem létező akcentus, és épp úgy bír a fentebb felsorolt negatív jellemzőkkel (egyedül az elitizmus nem mondható el róla). Viszont a szemléletbeli különbség mégis jelentős ezen két megközelítés között, annak ellenére, hogy mindkettő egyformán káros.

Vagyis nem minden területen káros. Ezeknek a semleges akcentusoknak a fonémarendszere nem annyira eltérő, így sok leírt jelenség (ezen a blogon, vagy Canepari könyveiben) helytálló marad. Egyedül a beszédhangok szintjén történő tanítása káros ezeknek a semleges akcentusoknak, de ez pl. ezen blognak inkább csak két cikkét érintette, az angol magán- és mássalhangzókról szólót. A többi helytálló marad, hangsúlyozom, fonémaszinten, azaz a kiejtési logika szintjén.

Pedig nem akarom a blog szerzőjét ekézni. Egy-két tévedése ellenére tisztelem, nagyon hasznos volt ez a blog, összehozta a szakma hivatalos, nem hivatalos művelőit is, nem csak a laikusoknak volt eye-opener. Érdekes témák voltak, sok helytálló dolog lett itt lehozva. Pl. ennek a cikknek az -ary, -ery, -ory-s részében a svá kiesése a szótagszám kapcsán elég szép levezetést kap, de az meg főleg nagyon zseniális gondolat, hogy ezt a hangkiesést az is befolyásolja, hogy a kieséssel létrejönne-e az angolban nem megengedett szótagnyitány. Na, az ilyen gondolatok miatt szerettem ezt a blogot. Nagyon nagy kár, hogy a bloggazda elhagyta és a blog kihalt. Nincs sajnos nagyon igény az ilyesmire.