HTML

Mi az IdegenNyelvŐr célja?

A magyarok többsége úgy beszél idegen nyelven, mint Fekete Pákó magyarul… Ez a blog annak szól, aki szeretne valamit tenni azért, hogy beszéde ne feketepákósan hangozzon, amikor idegen nyelven beszél.

Kiejtési felmérés

Bejegyzések

Friss topikok

  • Devourius: Kíváncsi lennék, hogy hány ember küldött végül hangmintát. Úgy tudom, hogy csak én és El Mexicano.... (2017.09.06. 07:57) Kiejtési felmérés
  • Devourius: Egyébként továbbra sem értem, hogy Kanada fonológiai-fonetikai befolyása miért olyan nagy az észak... (2017.07.31. 18:32) A Cot/Caught összeolvadásról
  • Devourius: Üdv újra itt hosszú idő után. Azóta megengedőbb vagyok olyan nevek ejtésének terén, amelyek még a... (2017.07.06. 18:55) Shia LaBeouf és a böfögés
  • Devourius: Azóta részletesebb képet kaptam a magánhangzótérről. Rájöttem, hogy a garat is csak passzív leköve... (2017.03.11. 17:29) A pápa neje és a kettőshangzók
  • Devourius: Revidiálnám az évekkel ezelőtt itt kifejtett nézeteimet. Jones és Canepari rendszere hibás, bár az... (2017.03.11. 17:14) Mire jó és mire nem az IPA jelölés?

Az angol kiejtés fejlődése

2009.11.15. 07:00 :: IdegenNyelvŐr

Az eddigi posztokban az angol mai kiejtésével foglalkoztunk (és ez így lesz a jö­vő­ben is), de most tegyünk pár lépést hátra a nagyobb rálátás kedvéért, hogy az angolt ne csak mint egy pillanatfelvételt lássuk, hanem mint egy hosszú film­so­ro­za­tot, mely a kezdet kezdetén még némafilm volt, aztán a történet el­kez­dett fejlődni sercegő fekete-fehérben, később színes lett és sztereó, mára sok­sze­rep­lős­sé vált 5.1-es hanggal, a jövőbeli részeket pedig folyamatosan for­gat­ják valahol…

Az angol nyelv úgy másfél-két évezreddel ezelőtt kezdett el különválni a többi germán nyelvtől (melyek egyikéből alakult ki például a mai német), és azóta ren­ge­teg változáson ment keresztül. Azokra a kérdésekre, hogy mégis mitől lett ennyire más a kiejtése, vagy hogyan alakultak ki a mai beszéd­hangok, minden két­sé­get kizáró választ nem lehet adni, hiszen azokban az időkben még nem ké­szül­tek hang­felvételek, idő­gép meg még nem áll rendelkezésünkre, hogy vissza­menjünk és saját fülünkkel vizsgálódjunk, ezért a következőkben leírtak alapjául csupán többé-kevésbé alá­támasztott fel­tevések szolgálhatnak.

A fejlődés leírását tovább nehezíti, hogy valószínűleg soha nem létezett egy­sé­ges angol nyelv, inkább csak kisebb-nagyobb csoportok beszéltek egy-egy nyelv­járást, melyek kölcsönösen érthetőek voltak, mint ahogy mi ma simán meg­értjük pl. a felvidéki, erdélyi, vasi, észak-magyar­országi magyar nyelvjárásokat a nyilvánvaló eltéréseik ellenére. Ez persze nem csak a múltbeli, hanem a jelen, és minden bizonnyal a jövőbeli angolra (és minden más beszélt nyelvre) is igaz lesz. 

Az angol egyik sarkalatos tulajdonsága a kiejtés és helyes­írás közötti szabá­lyok viszonylagos lazasága. Nyelv­tanulóként hamar szembesülünk azzal, hogy hason­ló helyes­írású szavak kiejtése meg­lepően eltérő lehet (pl. hear/heard/heart), ugyan­akkor teljesen más írású szavak kiejtése is lehet azonos (pl. I/eye, there/their/they're). Jó okunk van feltételezni, hogy az írásbeliség kez­de­te­kor az íráskép többé-kevésbé tükrözte az akkori kiejtést, ezért az eltérés a ki­ej­tés és a he­lyes­írás között feltehetően csak az írás­beliség szabványosítása, azaz a könyv­nyomtatás meg­jelenése, tehát az 1400-as évek után alakulhatott ki, ezért a to­váb­bi­ak­ban csak az azt követő idő­szakról lesz szó. Ha megismerjük az ekkor be­kö­vet­ke­zett változásokat és fel­ismerjük a mögöttes rendszert, az elősegítheti a nyelvtanulásunkat, hiszen máris nem tűnik olyan véletlenszerűnek a mai kiejtés. Az angol korábbi fejlődésének is­me­rete nem annyira fontos nyelv­tanulási szem­pontból, meg aztán szab­vá­nyo­sí­tott helyes­írás hiányában még ke­vés­bé lehet­sé­ges a fellelt írásos emlékek alap­ján szilárd kijelentéseket tenni az ak­ko­ri kiej­tés­ről.

Az írás valamilyen elvek alapján kódolja a beszédet, de mivel az angol sosem volt egységes, ezért minden bizonnyal már az írás­beliség terjedésének kezdete­kor sem felelt meg minden beszélő kiejtésének az egyes szavak helyes­írása. Azt is vegyük még ehhez hozzá, hogy olyan is elő­for­dul­hatott, hogy egy bizonyos csoport kiejtése alapján kódoltak egy adott szót, az ebben a formában rögzült, később azonban a szónak egy másik csoport általi kiejtése terjedt el – így a szó kiejtését a többség számára már nem tükrözte a helyes­írása.

Ezek az okok azonban eltörpülnek az angol nyelv fonéma­szintű átalakulásához képest, mely során a legtöbb magán­hangzó kiejtése meg­változott. Ezt a folya­ma­tot nevezik Great Vowel Shift-nek (GVS), azaz nagy magán­hangzó vál­tás­nak/csú­szás­nak. Pechünkre azonban ez a szavak helyes­írásának rögzülése után tel­je­se­dett ki, így végső soron a GVS okozza, hogy az angol (magán­hang­zókat jelölő) betűk ma egész más hangokat jelölnek, mint pl. a németben vagy akár a magyarban.

Kísérletek persze voltak az angol helyesírás megreformálására, de ezek inkább kevesebb, mint több sikerrel jártak. Próbálkoztak például a yu használatának el­ter­jesz­tésével a you helyett, de a megszokás ez esetben is túl nagy úrnak bizo­nyult. Másrészt az eltérő nyelvjárások ma már lehetet­lenné tesznek egy olyan egy­sé­ges helyesírási reformot, mely minden dialektusban megállná a helyét, így aztán nem is forszírozzák. Ez olyan lenne, mintha a magyar méh szót mostantól -nek kellene írni, mondván sokan nem ejtik a végén a /h/-t. Sokan viszont ejtik, így az ő kiejtésüket többé már nem tükrözné az új helyesírás. Legfeljebb meg­engedni lehetne a két írásmód együttes létezését, ami viszont újabb kér­dé­se­ket vetne fel – gondoljunk csak az elmúlt nyáron történt angol nyelvű dip­lo­ma­fordításos bot­rány­ra, ahol is a for­dí­tás­ban szerepelt a specialisation és a specialization szó is: ugyan mindkettő helyes (az előbbi GB, az utóbbi US szab­ványt követ), mégis egy dokumentumon belül hol ezt, hol azt használni egyesek szerint igény­telen­sé­get sugall, mások meg örülnek a változatosságnak…

No és azt se felejtsük el, hogy az eddig felhalmozódott angol nyelvű szövegek értelmezése komoly problémát okozna a megreformált helyesírást tanuló gene­rá­ci­ók­nak – feltehetően nekik külön meg kellene tanulniuk a régi helyesírást is. Ezt is figyelembe véve talán beláthatjuk, hogy tényleg nem érdemes alapvetően át­ala­kí­ta­ni az angol helyesírást. Térjünk is inkább vissza a kiejtéshez.

Great Vowel Shift

A GVS tehát fonémaszintű változást hozott, ezért aztán nem egyes szavak ki­ej­tése változott meg, hanem egy bizonyos fonéma (majdnem) minden elő­for­du­lása ugyanarra a másik hangra változott, miközben más fonémák is hasonló át­ala­kuláson mentek keresztül. Vannak, akik csak a hosszú magán­hang­zók meg­vál­tozását tulajdonítják a GVS-nek, mások meg a rövidekét is, hiszen a változá­sok azok többségét is érintették.

Hogy mikor kezdődött és mikor ért véget a GVS, attól függ, mely változásokat soroljuk a GVS-hez. Az biztos, hogy nem egyik napról a másikra történt (hogyan is történhetett volna?), hanem több generáció alatt fokozatosan ment végbe. Fel­tehetően az 1400-as években kezdődött (vagy talán még korábban), és egye­sek szerint kb. 150 évig, mások szerint bő 300 évig tartott. Egy azonban való­színű­síthető: az Újvilág tömeges benépesítésére, tehát az 1700-1800-as évek­re a legtöbb változás lezajlott, mivel ezt követően az amerikai és brit nyelv­változatok már egymástól függetlenül fejlődtek (és fejlődnek) tovább, tehát a köz­tük lévő különbségek nem írhatók a GVS számlájára. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy az amerikai angol alapjául (a nem angol anyanyelű be­ván­dor­lók mellett) a nagy számban érkező ír tele­pe­sek szolgáltak, míg a brit angol inkább a szi­get­or­szág déli részén beszélt nyelvváltozaton alapszik, melyek nyil­ván sosem voltak azo­no­sak, tehát a köztük lévő mai eltérések nem feltétlenül az utóbbi néhány év­szá­zad­ban alakultak ki.

A GVS okáról rengeteg feltevés létezik, és ebből fakadóan tulajdonképpen az összeset vitatják is, melyek egyébként nem is fel­tét­le­nül zárják ki egymást: ép­pen­ség­gel együtt is előidézhették a változásokat. Lás­sunk néhányat a leg­nép­sze­rűbb feltevésekből:

Az egyik vitatott teória szerint a vagy tízezer(!) francia eredetű jövevényszó angolba épülése váltotta ki a GVS-t. Tény, hogy az angoloknak bőven volt lehe­tő­ségük francia szavak átvételére (főleg oktatási, államigazgatási, jogi terü­le­ten), hiszen egyrészt az 1066-os hastingsi csatát követően három évszázadra a francia lett a hivatalos nyelv a Brit-szigeteken, másrészt a franciák ellen vívott Száz­éves háború (1337–1453) is éppen a GVS feltételezett kezdete idején zaj­lott. A francia szavak átvétele kétségtelenül megtörtént (valószínűleg franciás kiejtéssel), de hogy ez a franciás kiejtés átterjedt volna a nem újonnan átvett szavak­ra is, az kérdéses. Mellette szólhat, hogy az angol szókincs csaknem fele francia eredetű lett, ami valóban hatással lehetett a régebbi szavakra; és ellene szól, hogy a francia mégiscsak az elnyomók nyelve volt, tehát azt várhatnánk, hogy az elnyomottak, amint tudnak, próbálnak tőle minél jobban megszabadulni – persze az alsóbb társadalmi osztályokba tartozók feltehetően nem beszéltek fran­ciául, így nem lehettek tudatában annak, hogy nyelvük kezd francia kiejtés­mintákat felvenni. Szóval akár így is történhetett.

Egy másik feltevés szerint az 1348-ban kitört és a lakosság 30-40 száza­lé­kának az életét követelő pestisjárványnak is köze lehetett a hangváltáshoz, mi­vel rengetegen menekültek előle dél felé. Ennek következtében egyrészt a kü­lön­bö­ző dialektusok keveredtek és kezdtek egységesebb formát ölteni a Lon­don környéki régióban, másrészt alsó- és főleg középosztálybeliek kerülhettek a ko­ráb­ban a szintén megtizedelt felsőosztálybeliek által ellátott munkakörökbe. Mi­vel ők a "nép" soraiból kerültek ki, így kiejtésük a nép körében hamar presz­tízs­ér­té­kű­vé válhatott, ezért egyre több követőjük akadt, míg végül elterjedt az or­szág nagy részén.

Megint más elméletek az angol nyelv nyelvtani átalakulásában látják a GVS ki­vál­tó okát: nagyrészt eltűnt például az esetek jelölése, a melléknév- és ige­ra­go­zás, és már nem ejtették a szó végi magánhangzókat. Ezeknek az ered­mé­nye­kép­pen sok, közel azonos kiejtésű szóalak jelent meg: a különbséget csak a ha­son­ló­vá lett szavak magánhangzójának kissé eltérő hossza jelentette, melyet azon­ban önkéntelenül is igyekeztek érzékelhetőbbé tenni a hosszabb ma­gán­hang­zók kiej­té­sének megváltoztatásával.

Az előbbi elképzeléseket valamelyest megkérdőjelezi az a felismerés, hogy nagy­jából ugyanabban az időben más germán nyelvekben – pl. a németben – is le­zajlottak kisebb mértékű magánhangzóváltások, köztük olyanok is, melyek az an­gol­ban is bekövetkeztek. Például az addigi "hosszú í" /iː/ kettőshangzóvá vált: /aɪ/, így lett a jég jelentésű addigi /iːs/-ből mindkét nyelvben megközelítőleg /aɪs/ (Eis/ice). Az izlandi nyelvben viszont ez a változás nem következett be, ahogy ezt az ország neve és annak kiejtése is mutatja: Ís+land /islant/. Már­pedig az angolul beszélők nem voltak olyan közeli kapcsolatban a németül be­szé­lőkkel, hogy egymásra ilyen mértékben hathattak volna: az angolok év­szá­za­do­kon át az újlatin franciával voltak napi kapcsolatban. Akkor mégis mivel ma­gya­rázható a német és az angol közel azonos időben bekövetkezett magán­hang­zó­vál­tá­sa?

Az egyik lehetőség az, hogy talán a germán nyelvek hajlamosabbak a hang­vál­tá­sok­ra, esetleg "genetikusan" beléjük van kódolva a kiejtés ilyen irányú fej­lő­dé­sé­nek lehetősége, ami pl. az újlatin nyelvekre (a franciát kivéve) vagy a ma­gyar­ra sokkal kevésbé jellemző. A másik lehetőség az lehet, hogy ugyanaz a kül­ső tényező hatott mindkét nyelvre – egymástól több száz kilométerre. Talán pont a franciák jelentették ezt a kiváltó okot? Vagy talán azért tudott ilyen ha­tás­sal lenni rájuk egy külső körülmény, mert eleve képlékenyebbek a germán nyel­vek magánhangzói és ezáltal hajlamosabbak a változásra? Vagy csak vé­let­len egybeesés? Ki tudja.

Mint látjuk, elgondolásokkal jól állunk, de hogy melyik jár közelebb az igaz­ság­hoz, talán sosem fogjuk megtudni. Feltehetően a változások a többség számára ész­revétlenül és nem tudatosan zajlottak le, és az is könnyen elképzelhető, hogy az egyes hangváltozások nem egyszerre, hanem egymást köve­tő­en tör­tén­tek meg, így egy adott időpontban tájegységenként más-más fokon áll­ha­tott az átalakulás.

A magánhangzók változása

Bár nem lehetünk teljesen bizonyosak, de eléggé valószínűnek tűnik, hogy az egyes hangok meg­vál­to­zá­sa lánc­reakcióként más hangok módosulását vonta ma­ga után. Elméletileg a lánc­reakcióknak két fajtája létezik: az ún. "push-chain" és a "pull-chain" – a gyakorlatban azonban könnyen elképzelhető, hogy a kettő egy­szerre munkálkodott az angolban. A "push-chain" teória szerint egy meg­vál­to­zott kiejtésű hang olyan közel került egy már létező hanghoz, hogy azt is vál­to­zás­ra kényszerítette ("kilökte" a helyéről), hogy a hangok meg­kü­lön­böz­tet­he­tőek maradjanak, de ezáltal meg a kilökött hang került veszélyesen közel egy harmadik hanghoz, ahol ugyanez a folyamat ját­szó­dott aztán le. A "pull-chain" pedig azt jelenti, hogy egy elmozdult hang helyén űr támadt a hangtérben, aho­vá idővel becsúszott egy másik hang, amely így szintén űrt hagyott maga után, melyet egy harmadik hang foglalhatott el, és így tovább.

Mivel az máig vitatott, hogy a GVS mettől meddig tartott, ill. hogy mely vál­to­zá­sok képezték a részét és melyek zajlottak le attól függetlenül, ezért a kö­vet­ke­zők­ben nem a GVS hang­változásait fogom bemutatni, hanem azt szem­lél­te­tem, hogy melyik 13-14. századi magánhangzó milyen feltételezhető vál­to­zá­so­kon ment ke­resz­tül az amerikai és brit angol különválásáig tartó év­szá­za­dok fo­lya­mán.

Az alábbi változások többsége bekövetkezett az összes mai angol nyelv­vál­to­zat­ban, de vannak olyanok is, melyeknek bizonyos nyelvjárások ellenálltak. Lé­tez­nek ugyan­akkor nyelvjárástól függetlenül olyan szavak, melyek nem követték a hasonló ejtésű társaik változását, és vagy máig megőrizték eredeti ki­ej­té­sü­ket, vagy rendhagyó módon fejlődtek tovább.

Ne felejtsük el, hogy a következőkben végig fonémákról lesz szó, nem konkrét be­széd­han­gok­ról, hiszen a kettő nem ugyanaz. Egy bizonyos fonémának te­rü­le­ten­ként kissé eltérő lehet a képzése, gondoljunk csak a mai /oʊ/ fonémára, mely képzése valójában lehet [σɷ], [ɜɷ], vagy akár [Ωɷ] is, ahogy ezt a magán­hang­zók kapcsán már kitárgyaltuk.

Emlékeztetőül az angol fonémák képzési helyének hozzávetőleges el­he­lyez­ke­dé­se a hang­tér­ben:

Az angol hangtér

1) /aː/–/æː/–/ɛː/–/eː/–/eɪ/

Nagy utat tettek meg a name típusú szavak. Az eredeti hosszú á /aː/ először előrecsúszott és /æː/ lett belőle, majd ez elkezdett aprán­ként egyre zártabbá válni: előbb /ɛː/ lett belőle, később pedig /eː/, majd a legtöbb nyelvjárásban a mai kettőshangzóvá vált: /eɪ/.
Pl.: make /maːk–mæːk–mɛːk–meːk–meɪk/.

2) /ɛː/–/eː/–/iː/–/ɪi/

Ezt a csoportot az east típusú szavak alkotják, melyeket eredetileg hosszú e-vel /ɛː/ ejtettek, majd ezek is egyre zártabbá váltak: előbb /eː/-vé, majd /iː/-vé, aztán pedig kettőshangzóvá: /ɪi/. Bár ez is és az előző csoport is át­esett kialakulása során egy /ɛː/–/eː/ váltáson, de ez a csoport jóval korábban (hiszen az előző csoportnak két átmeneten is keresztül kellett előbb mennie), ezért a két csoport nem olvadt össze. (Az "ea" sokféle mai ejtéséről már volt szó ko­­ráb­ban.)
Pl.: meat /mɛːt–meːt–miːt–mɪit/.

3) /eː/–/iː/–/ɪi/

A feed típusú szavak sorolhatók ebbe a csoportba, melyeket eredetileg hosszú é-vel /eː/ ejtettek, majd ezek is még zártabbá, azaz /iː/-vé váltak, aztán pedig kettőshangzóvá: /ɪi/. Tulajdonképpen az előző csoport az első lépés után el­ju­tott ennek a csoportnak a kiinduló hangjához, de addigra ebből már /iː/ lett, ezért a két csoport ekkor még nem olvadt össze, de aztán a 2) csoport hangja a következő lépésében ugyanúgy /iː/-vé vált, így a végső kettőshangzóhoz már valószínűleg egyszerre érkezett meg a két csoport.
Pl.: meet /meːt–miːt–mɪit/.

4) /iː/–/ɪi/–/eɪ/–/əɪ/–/ɐɪ/–/aɪ/

Ebbe a csoportba a time típusú szavak tartoznak, melyeket eredetileg hosszú í-vel /iː/ ejtettek. Ezek azonban már nem tudtak még zártabbá válni, hiszen a még feljebb emelt nyelv ekkor már /j/-t, azaz mássalhangzót hozott volna létre. Így inkább kettőshangzóvá vált: előbb szűkké /ɪi/, majd hogy még hallhatóbb legyen az eltérés az /iː/-től, több lépésben egyre tágabbá alakult (azaz egyre távolabbi képzéshelyre került egymástól a kettőshangzó két eleme), míg végül el­jutott a mai /aɪ/-ig. A 2) és 3) csoport időben később érkezett meg az /iː/-be majd /ɪi/-be, ezért azokat elkerülte a kettőshangzó további átalakulása.
Pl.: ice /iːs–ɪis–eɪs–əɪs–ɐɪs–aɪs/.

5) /a/–/æ/

Ezt a csoportot olyan szavak alkotják, mint a back, melyeket eredetileg – az 1) csoporttól eltérően – rövid á-val /a/ ejtettek, így a két csoport eltérő ered­ményhez vezetett: e hang fejlődése során az első és egyetlen lépés az volt, hogy az 1) csoporthoz hasonlóan előrecsúszott és /æ/-vé vált, de rövid maradt. Valószínűleg mire ez bekövetkezett, az 1) csoport hangja már /ɛː/ volt, így a két csoport összeolvadására emiatt sem kerülhetett sor.
Pl.: cat /kat–kæt/.

6) /ɔː/–/oː/–/oʊ/

Ez a bone-hoz hasonló szavak csoportja, melyeket eredetileg /ɔː/-val ej­tet­tek, majd ebben az esetben is zártabbá vált a kiejtés, így lett belőle /oː/, végül itt is kettőshangzó lett az eredmény: /oʊ/.
Pl.: stone /stɔːn–stoːn-stoʊn/.

7) /ɔu/–/ou/–(/oː/)–/oʊ/

Ez a know típusú szavak csoportja (mely nem azonos a now típusúakéval), melyben a w-t eredetileg /u/-nak, így az ow-t /ɔu/-nak ejtették. A zártabbá vá­lá­si folyamat itt is bekövetkezett, így /ou/ lett belőle, majd végül kialakult az /oʊ/. Látható, hogy a 6) és 7) csoport összeolvadt, de az vitatott, hogy volt-e már egy közös /oː/ fázisuk is, vagy csak a legvégső lépésben egyesültek-e. (Az "ow" kétfajta mai ejtéséről is esett már szó korábban.)
Pl.: low /lɔu–lou–(loː)–loʊ/.

8) /oː/–/uː/–/ʊu/

Ezt a csoportot a moon típusú szavak teszik ki, melyeket eredetileg hosszú ó-val /oː/ ejtettek, mely először a zártabb /uː/-vá alakult át, majd ket­tős­hang­zó­vá változott: /ʊu/. Mire a 6) és 7) csoport /oː/ fázisa bekövet­ke­zett, ezt a cso­por­tot már javában /uː/-val ejtették, ezért az össze­olvadás lehe­tő­sége nem állt fenn.
Pl.: food /foːd–fuːd–fʊud/.

9) /uː/–/ʊu/–/oʊ/–/ʌʊ/–/aʊ/

A house típusú szavakból tevődik össze ez a csoport, de valószínűleg ide so­rol­ha­tó­ak a now típusúak is, melyeket eredetileg hosszú ú-val /uː/ ejtettek. A hang fejlődése nagyon jól párhuzamba állítható a 4) csoport hangjával: ez is a le­he­tő legzártabb hangból indult (csak az /iː/ elöl, ez meg hátul képzett), mely szintén kettőshanggá alakult: a szűk /ʊu/-ból több lépésben végül eljutott a mai /aʊ/-ig. Mire a 8) csoport elérkezett az /uː/-ig, ez a hang már ket­tős­hang­zó lett, így a két csoport nem olvadt össze.
Pl.: mouse /muːs–mʊus–moʊs–mʌʊs–maʊs/, cow /kuː–kʊu–koʊ–kʌʊ–kaʊ/.

10) /ai/–/æi/–/æːi/–/ɛːi/–/ɛː/–/eː/–/eɪ/

Ez a csoport a day-hez hasonló szavakból áll. Miután az eredeti kettőshangzó első tagja előbbre csúszott /a/-ból /æ/-be, elkezdett meghosszabbodni és egy­re zártabbá válni. Feltehetően egy ponton tiszta magánhangzóvá vált: /ɛː/, majd összeolvadt az 1) csoporttal, így végül ismét kettőshangzó lett: /eɪ/.
Pl.: may /mai–mæi–mæːi–mɛːi–mɛː–meː–meɪ/.

11) /au/–/ɒʊ/–/ɒː/–/ɔː/

A law-hoz hasonló szavakból áll ez a csoport, melyben a w-t eredetileg /u/-nak, így az aw-t /au/-nak ejtették. Később a kezdőhang hátracsúszott (hacsak eleve nem hátul képzett volt) és ajakkerekítéses lett, a második hang pedig kissé nyíltabb, így az eredeti kettőshangzóból /ɒʊ/ lett. Aztán a kö­vet­ke­ző lépésben tiszta magánhangzóvá vált miután a második hang lekopott és cse­ré­be az első meghosszabbodott: /ɒː/. Ezek után a hang zártabbá vált, így /ɔː/ lett be­lő­le.
Pl.: saw /sau–sɒʊ–sɒː–sɔː/.

12) /o/–/ɔ/–/ɒ/

Ez a lot-hoz hasonló szavak csoportja, melyeket eredetileg a magyar o-hoz hasonló /o/-val ejtettek, majd ezt kezdték egyre nyíltabban ejteni: előbb /ɔ/, ké­sőbb /ɒ/ lett belőle.
Pl.: hot /hot–hɔt–hɒt/.

13) (/ɛu/–)/eu/–/iu/–/juː/–/jʊu/

Ez a csoport a dew típusú szavakból áll. A kettőshangzó első tagja bizonyos szavakban /ɛ/, másokban /e/ ill. /i/ volt, de aztán ezeket elkezdték zártabban ej­te­ni (/i/), majd végül approximáns /j/ lett belőlük. A második tagja is kissé meg­vál­to­zott az idők folyamán: előbb kissé megnyúlt, majd kettőshangzóvá vált.
Pl.: few /fɛu–feu–fiu–fjuː–fjʊu/.

14) /yː/–/iu/–/juː/–/jʊu/

Ezt a csoportot a fume típusú szavak alkotják. Az eredeti ű /yː/ hang kettős­hangzóvá válva összeolvadt az előző csoporttal, és közösen fejlődtek tovább az előbb leírtak szerint.
Pl.: duke /dyːk–diuk–djuːk–djʊuk/.

15) /i/–/ɪ/

A sit típusú szavakból tevődik össze ez a csoport, melyek eredeti /i/ ejtése kissé nyíltabbá válva és hátrébb képezve /ɪ/ lett.
Pl.: pick /pik–pɪk/.

16) /u/–/ʊ/–/ʌ/

A cut-hoz hasonló szavak alkotják ezt a csoportot, melyeket eredetileg /u/-val ejtettek, majd ezt elkezdték egy kicsit nyíltabban és kissé előbbre ej­te­ni, így lett belőle /ʊ/, majd ez még nyíltabb lett és elvesztette ajakkerekítését: /ʌ/.
Pl.: nut /nut–nʊt–nʌt/.

17) /u/–/ʊ/

A put-hoz hasonló szavak csoportja a cut csoportjával közösen kezdett el fej­lődni, de aztán bizonyos szavak nem estek át a második lépésen, így fej­lő­dé­sük az /ʊ/-nál megállt.
Pl.: push /puʃ–pʊʃ/.

18) /oː/–/uː/–/u/–/ʊ/–/ʌ/

A blood csoportja a 8) csoport mintájára előbb /uː/ lett, majd valami miatt megrövidült és /u/ lett, később pedig összeolvadt a cut csoportjával. (Az "oo" mai ejtéseivel foglalkoztunk már korábban is.)
Pl.: flood /floːd–fluːd–flud–flʊd–flʌd/.

19) /oː/–/uː/–(/ʊu/–)/ʊ/

Ebbe a csoportba a foot-hoz hasonló szavak tartoznak, melyek valószínűleg egy csoportot alkottak az előbbivel az /uː/ kialakulásáig, ekkor azonban egy idő­re nyugalomba kerültek, és csak később alakult ki belőlük az /ʊ/.
Pl.: book /boːk–buːk–bʊk/.
(Ez a lépés még nem zárult le, bár már jó ideje folyamatban van, így ma léteznek ingadozó ki­ej­tést mutató szavak, pl.: room /ɹʊum, ɹʊm/.)

A mássalhangzók változása

A mássalhangzókat nem érte olyan nagy változás, mint a magánhangzókat, és nem is annyira hangváltozások, mint inkább összeolvadások és eltűnések tör­tén­tek.

Az egyik legfontosabb változás a gh-val jelölt hanghoz kapcsolódik, mely ere­de­ti­leg a németben ma is használt /x/ hangot jelölte. Ennek ejtése azonban a legtöbb helyen megszűnt, ugyanakkor sok esetben megváltoztatta az előtte álló magánhangzó kiejtését, ahogy arról egy korábbi posztban már beszéltünk.

A szóeleji /gn/, /kn/, /mn/ és /ps/ hangkapcsolatokból csak az /n/ ill. az /s/ maradt meg, továbbá a szóvégi /mb/ és /mn/ hangcsoportból csak az /m/, de erről is volt már szó korábban.

Hajdanán a szóeleji /wɹ/ ajakkerekítéses, a sima /ɹ/ pedig ajak­kerekítés nélküli ki­ej­tést jelölt, melyek összeolvadása nyomán minden szó (ill. szótag) elején ajak­ke­re­kí­tés­sel kezdték el ejteni az /ɹ/ hangot: [ ɹ̮ ].
Pl.: wrap /wɹap–wɹæp–ɹæp/, rap /ɹap–ɹæp/.

Ugyanakkor az /ɹ/ ejtése is megváltozott: a korábbi pergetett /r/ előbb tap (/ɾ/) lett, majd approximáns: /ɹ/. De erről a következő posztban még lesz szó bő­veb­ben is.

Ezeken kívül persze még történt több, szabályokba kevésbé vagy egyáltalán nem foglalható vál­to­zás mind a magánhangzókkal, mind a mássalhangzókkal, így is­mét csak ajánlani tudom, hogy az ismeretlen szavak kiejtésének mindig néz­zünk utána egy megbízható szótárban.

Hogyan tovább?

Időben eljutottunk Észak-Amerika benépesüléséig. Ekkortól külön utakon jár az angol nyelv az Atlanti-óceán két oldalán, ezért legközelebb azt fogjuk kö­ze­lebb­ről megnézni, hogy mára milyen eltérések alakultak ki a két fő nyelv­vál­to­zat, az ame­ri­kai és a brit angol kiejtése között.

67 komment · 1 trackback

Címkék: angol kiejtés fonetika fonéma mássalhangzók hangtan magánhangzók

A bejegyzés trackback címe:

http://idegennyelvor.blog.hu/api/trackback/id/tr441525127

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Angol akcentusok, dialektusok – Érted!?… 2010.06.14. 17:53:36

Sokan könnyen beleesnek abba a hibába, hogy a középfokú angol nyelvtudást elegendőnek tekintik a boldoguláshoz. Jó néhány év hazai nyelvtanulás és esetleg nyelvhasználat sem tud felkészíteni egyetlen dologra, a különböző angol dialektusok és akcentusok...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Franci1969 2009.11.15. 10:16:52

ez a változási folyamat lehet az oka, hogy egyes tájegységek esetében maradt a régebbi ejtés és nem "haladt tovább" a hangzók fejlődése?

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2009.11.15. 10:46:20

@Franci1969: igen, vannak nyelvjárások, melyek már évszázadok óta ellenállnak bizonyos változásoknak.

pocak 2009.11.15. 12:08:23

jó, de ez mitől fejlődés?

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2009.11.15. 12:15:07

@pocak: Franci1969 hozzászólásában én is éreztem az ellentmondást ("ez a változási folyamat lehet az oka, hogy...nem "haladt tovább" a hangzók fejlődése"), de mivel sejtettem, mit akart kérdezni, ezért arra válaszoltam ;) Feltéve, hogy jól sejtettem. Jól sejtettem, Franci1969?

Szakadás 2009.11.15. 12:17:08

Köszönjük a fejtágítást, szuper, mint mindig !

szs. · http://martinluther.blog.hu 2009.11.15. 12:18:34

Annak idején, amikor ezt száraz nyelvtöris órán próbálták a fejembe verni, nem gondoltam volna, hogy egyszer saját magamtól fogok erről olvasni, méghozzá úgy, hogy még jól is érzem magam közben. :)

Vonatosi Márió · http://konzervatorium.blog.hu 2009.11.15. 12:26:18

utáltam a nyelvtörit, pedig Nádasdy tartotta, utáltam a fonetikát is, aztán elmentem PhD-zni.

pocak 2009.11.15. 12:42:23

@IdegenNyelvŐr: az az igazság, hogy tőled kérdeztem. Nem értem, mitől lenne ez az egész folyamat fejlődés, amikor nyilvánvaló, hogy nem jobb (meg persze nem is rosszabb) a helyzet, mint e Beowulf korában, ami az angol kiejtést illeti.

szomorutojas · http://tojas.blog.hu 2009.11.15. 12:51:52

Az írásképnél ugyancsak fontos, hogy a latin karakterkészlettel próbálták meg lejegyezni a -valószínûleg már akkor is- diftongusoktól hemzsegô nyelvet. Mivel az írásbeliség nem centralizáltan alault ki, akár ugyanazon hangcsoportot is leírhatták különbözôképpen.Így nem feltétlenül szükséges feltenni, hogy a ma azonos hangzású szavaknak eltérô hangzása volt csupán a lejegyzés eltérése miatt.

max_headroom 2009.11.15. 12:56:19

"... a for­dí­tás­ban szerepelt a specialisation és a specialization szó is: ugyan mindkettő helyes (az előbbi GB, az utóbbi US szab­ványt követ)... "

Nem fordítva?

Kravver 2009.11.15. 13:20:25

Na, erre megérte várni.

Szerintem még párszor elolvasom, hogy rögzüljön.

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2009.11.15. 13:35:40

@pocak: Fejlődés, változás, alakulás – ezek szerintem rokonértelműek eben a jelentésben. Ha valami A állapotból szépen lassan B állapotba kerül, azt szerintem lehet fejlődésnek nevezni. Én sem mondtam, hogy ma jobb vagy rosszabb lenne, mint régebben volt. Én a fejlődés szót development értelemben használtam, nem improvementként. Vagy szerinted a fejlődésnek szükségszerűen javulást vagy romlást kellene magával hoznia?

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2009.11.15. 13:37:41

@max_headroom: specialisation = brit, specialization = amerikai.

MiKeyRuLeS 2009.11.15. 13:40:58

Én csak szimpla angolul tanuló/beszélő vagyok, de mindig ledöbbentett, hogy képzett angl tanároknak fogalmuk sem volt az angol hangokról. Ergo nem is tanítják a diákokat. Én a magam tanulási folyamatának fontos részének tartottam a kiejtés közelítő megtanulását (mindig lesz akcentusom), így ezek a fenti dolgok szerintem evidensek kellenének hogy legyenek egy szekember részére.

Több amerikai barátunk van, így a lányaim kiejtése egyre inkább hozzájuk hasonlít (á-s hangok a hot, rod, stb szavakban az ó-s helyett), de a középiskolai tanára mindig szívatja ez miatt, sőt valami nagyon erős skót-féle akcentusra próbálja szoktatni őket. Szörnyű.

pocak 2009.11.15. 13:41:50

@IdegenNyelvŐr: hát nemtom, nálam a fejlődés az egyértelműen azt jelenti, hogy valami jobb, használhatóbb lesz.

De oké, legyen, nem akarok kötekedni, ha a lényeget egyformán értjük.

is 2009.11.15. 14:02:18

minden elismerésem. magam csak azt a saját tapasztalatot tudom hozzátenni, hogy az angolok azért nem nyitják ki a szájukat beszéd közben, nehogy bemenjen a hideg levegő :-). ez aztán minden hangképzést befolyásol. ugyanez amerikában úgy érvényesül, hogy nem szabad, hogy máshogy hangozzék rágógumival, és anélkül :-).

victor vacendak 2009.11.15. 14:19:59

@MiKeyRuLeS: nem csak az egyes szavak kiejtése határozza meg az akcentusnélküliséget. A mondaton beüli hanglejtés legalább ilyen fontos.

mostly harmless 2009.11.15. 14:40:12

specialisation: es akkor csak hogy add insult to injury, brittul kiejtve 'szpesolajzeson', amerikaban meg 'szpesolizason' (sajat megfigyeles, nem magas tudomany :)

jo blog, pattan is be rss reader-be.

2009.11.15. 14:53:23

számomra érdekes olvasmány volt a témában Rot Sándor: Old English c. könyve.

Guido (törölt) 2009.11.15. 15:40:03

le kéne szokni az angol nyelvvről. Nahyon ártalmas. Igeeen.... mint 5 liter sör egy baszás után . Na bannolj hülye bölcsész

tomi257 2009.11.15. 15:47:06

mi a facctól van az hogy majdnem minden magyar a "bought" és thought"-ot mint bout és thout ejti ki és nem korrektül baht és that-nak? pedig olyanok is akik állitólag tökéletesen beszélnek angolul:) olyan kurva bántó a fülnek! és angolul qva parasztosan hangzik.

Invictus 2009.11.15. 16:42:15

Egymás kiejtését javítgatni (hacsak nem vagyunk anyanyelvi szintű beszélők) ölég nagy modorosság. A sokféle akcentus miatt persze még akkor sem biztos hogy jogos.
Igen, Magyarországon hagyományosan a brit angolt erőltették mindig is, pontosabban annak a "hunglish" változatát (RP according to Rigó utca), ez igaz. Az idősebb angoltanárok többsége sosem töltött el pár hétnél több időt angolul beszélő környezetben, és nem 6 évesen vagy előbb kezdte a nyelvet tanulni, ezt pedig már nem fogják pótolni.

szomorutojas · http://tojas.blog.hu 2009.11.15. 16:59:16

@MiKeyRuLeS: @Invictus: angolban van két sztenderdizált, a Queen's English és a CNN English, ezen felül van sokszáz beszélt dialektusa. Akármilyet is beszél a beszélô a lényeg a konzisztencián van. Ha egy mondatban minden szó valamely dialektusnak megfelelne, de mindegyik másnak, az nem natív akkcentus, hanem katyvasz.

MiKeyRuLeS 2009.11.15. 17:02:16

@victor vacendak: igen, tudom, de ha pontos akarsz lenni, akkor nemcsak kettő, hanem 3 fontos területe van a kiejtésnek: accent=pronunciation + liaison + intonation

Ezek együtt képezik a kiejtést, és ezek közül szinte egyiket sem tanítják a gyerekeknek.

MiKeyRuLeS 2009.11.15. 17:04:56

@szomorutojas: CNN English nem létezik, mert ott a hong-kongi tudósítótól Londonon és New Yorkon át Johannesburgból és Kenyából is vannak anyanyelvi tudósítók.

Balangó 2009.11.15. 17:09:26

Akármiért csinálták ezt a GVS-t, elég nagy felelőtlenség volt a részükről. Könnyebb lenne az életem nélküle.

Balangó 2009.11.15. 17:11:40

Hogy nem tudták valami hasznosabbal elfoglalni magukat.

mbaye (törölt) 2009.11.15. 17:13:52

Velem a tanárom utáltatta meg a nyelvet, mert egy olyan keverék brit akcentust erőltetett, ami szerintem nem is létezik, vagy a bivalybasznádi főiskolán ezt tanították neki. Mindezt egy 1500 szavas szókinccsel kombinálta, ami nem tette hitelessé az egészet.
Később önerőből tanultam meg angolul, mert rájöttem, hogy senki nem beszél úgy, ahogy Kati néni és ez önbizalmat adott. Se a kaliforniaiak, írek, se a japánok, indiaiak, kínaiak, mégis angol a munkanyelv a cégüknél. Ők nem nyelvészkednek, hanem a létező nyelvet próbálják használni.
Magyarországon a standard angolt kellene tanítani az iskolákban, nem pedig nyelvjárásokban tobzódni.

szomorutojas · http://tojas.blog.hu 2009.11.15. 17:20:41

@MiKeyRuLeS: A tudósítók nyelvhasználatában nyomokban marad valami a helyi sajátosságokból, akárcsak a BBC-nél, de amikor a telefonban igazi Dél-Afrikai akart hozzám beszélni jópárszor vissza kellett kérdeznem.

fénycsepp 2009.11.15. 17:20:44

Gratula a poszthoz4 Én szerettem a nyelvtörtit, sőt, a fonetikával is akkor barázótkoztam meg (nem teljesen), amikor ezt tanultam. Cser András tolta a szöveget az előadáson (négyesre vizsgáztam nála, juhé), és a kapcsolódó szemináriumon az óangolt boncolgattuk west-saxon forrásokból. Mit mondjak, sok hasznot vettem a német nyelvtudásomnak:)

Hm...most próbálom leszoktatni 2 tizenéves diákomat a skótos ó-ól.. a bout és a tout titkára én sem jöttem rá:-o
A komfərteibl meg a vedzsitéjbl jóval aggasztóbb számomra:D

Franci1969 2009.11.15. 18:13:17

nos, a hozzászólásomba semmi iróniát nem akartam becsempészni. ilyesmit még nem olvastam, hogy így fejlődtek volna a hangok - élőben tapasztaltam, hogy vannak olyan tájegységek (esetemben, adott tájegységről származó emberek) akik a vázolt fejlődés alacsonyabb fokán maradtak. ez alatt nem azt értem, hogy elmaradottabbak :)

Franci1969 2009.11.15. 18:15:50

a másik gondom az, amint sok hozzászóló megemlítette, a Magyarországon tanított angol kiejtés sok esetben valószínűleg vagy valami keverék, a valóságban nem létező nyelvjárás; vagy pedig elavult.

aki pedig magánúton nyelvtanulásra vállalkozik, vagy már van tudása, de fejleszteni akarja és tegyük fel nincs pénze külföldön hónapokat, éveket eltölteni, hazáját nem akarja elhagyni, nyelvtanárt nem tud/akar megfizetni, az vajon hogyan kerülheti el azt a csapdát, hogy "katyvasz" angolt beszéljen?

fénycsepp 2009.11.15. 18:33:12

franci: menjél céges angoloktatásra :)

egyébként nem kell ekkora ügyet csinálni ebből: nézzél filmet, dokumentumot angol nyelven, olvassál!!!nem charles dickensre gondoltam, hanem sima lektűrre. ha nem vagy biztos nyelvtanhajúzer, forgasd az English grammar in use-t. Nem lebilincselő feladatgyűjtemény, de tanár nem kell hozzá:)

___________________________ (törölt) 2009.11.15. 21:07:29

"az amerikai angol alapjául (a nem angol anyanyelű be­ván­dor­lók mellett) a nagy számban érkező ír tele­pe­sek szolgáltak"

nem skótok inkább?

jártam Edinburghben és döbbenetesen amerikaias kiejtése volt az embereknek - lágy r-ek és sok e betű. Ráadásul a keresztnevek is nagyon amerikaiasak voltak, Jill meg Jack, ami az Angliában megszokott Alisonok és Brianök után egy kicsit meglepő volt.

Írek többnyire rabszolgaként érkeztek az Újvilágba (ld. Cromwell), és még a XIX. század végén is gettóban élő, megkülönöztetett népcsoportot alkottak, nem lehetett annyira nagy befolyásuk a nyelvre.

Szerintem skótok lesznek azok, leszámítva persze pl. Bostont és a déli redneckeket, azok valóban többnyire írek voltak.

Franci1969 2009.11.15. 21:23:41

@fénycsepp: nincs cégem, szabadúszó vagyok és épp azt csinálom, amit javasoltál :)
nézek angol és amerikai kisebb-nagyobb filmeket, dokumentum, hírműsor, mozifilm és minden - a kiejtés egyáltalán nem egységes.

most újra elolvastam a reggeli hozzászólásomat és valóban ellentmondásos volt, elnézést érte.

pocak 2009.11.15. 21:36:29

@Shenpen: Azért a skót meg a General American nemigen hasonlít egymásra, a skót "r" sokkal brutálisabb bír lenni, és a hangsúlytalan szótagok redukciójának elmaradása se jellemző Ámerikában.

A mai keresztnévdivatokból azért nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni a 17. századra nézvést. Teszem azt származását tekintve a Brian ír név.

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2009.11.15. 21:41:42

Bocs mindenkitől, hogy csak most kezdek reagálni a hozzászólásokra, de délután sajnos nem tudtam gép közelben lenni, amikor meg este visszaértem, épp a blog.hu szunyókált…

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2009.11.15. 21:46:06

@MiKeyRuLeS: Sajnos a csőlátás sok tanárra jellemző, de persze ez sok más területen ugyanígy elmondható. :(

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2009.11.15. 21:49:46

@Invictus: Ha párbeszéd közben javítjuk ki a másikat, az valóban nem veszi jól ki magát, kioktatásnak tűnhet, de az, hogy többé-kevésbé tárgyilagosan leírom, hogy mit hogyan mondanak az anyanyelviek, szerintem senki számára nem bántó, vagy legfeljebb csak annyira, mint egy történelem tankönyv.

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2009.11.15. 21:51:57

@Balangó: Hidd el, nem akarattal csinálták a GVS-t;) Így alakult. Ahogy a mi J és LY hangjaink sem akarattal olvadtak össze. Én legalábbis nem tudok róla, hogy előírták volna. ;)

Balango 2009.11.15. 21:58:16

IdegenNyelvŐr · idegennyelvor.blog.hu 2009.11.15. 21:51:57

Én is tudom, hogy gondatlan elkövetés volt, de a tragikus végeredményen ez nem változtat... :-)

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2009.11.15. 22:11:00

@Franci1969: Jól teszed, ha minél több angol nyelvű filmet nézel, a nem egységes kiejtés meg csak jó, mert elősegíti a különböző helyről származó angol anyanyelvűek (és nem anyanyelvűek) megértését. Tanulási szempontból ugyanezért hátrány is persze, mert a "katyvasz" felé terelget, de az még mindig jobb, mint ha teljesen rosszul ejted a szavakat.
Ha viszont kiválasztasz magadnak egy dialektust, amihez közelíteni szeretnéd a kiejtésed, akkor meg "csak" annyi a dolgod, hogy megnézed egy (hangos-) szótárban, hogy annak a dialektusnak a kiejtési sajátosságai szerint hogyan kell ejteni a más nyelvjárásból megtanult szavakat. Egy idő után persze ez megy szótár nélkül is, erre meglepően hamar ráérez az ember, ha komolyan veszi a dolgot. De azért mindig legyen ott a kétely bennünk, hogy esetleg egy adott szónál pont nem szabályszerű az eltérés a két nyelvjárás kiejtése között, lásd pl. az advertisement szó esetében. ;)

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2009.11.15. 22:21:19

@Shenpen: Én úgy tudom, milliós nagyságrendben vándoroltak ki írek is Amerikába az otthonukat sújtó éhínség elől valamikor a XIX. század közepén. Nem hiszem, hogy mind rabszolgának álltak volna odakint. De ettől persze még skótok is vándoroltak ki.

pocak 2009.11.15. 22:28:17

@IdegenNyelvŐr: igen, igen, a potato famine után iszonyat sokan mentek ki az USA-ba és Kanadába is. Akkor, az 1850-es években, északon, fehérként ha akartak volna, se lehettek volna rabszolgák.

Senderos 2009.11.15. 23:36:19

"Próbálkoztak például a yu használatának el­ter­jesz­tésével a you helyett, de a megszokás ez esetben is túl nagy úrnak bizo­nyult."

régen, shakespeare vagy shelley műveiben thou volt you helyett. ezt ugyanúgy ejtették ki mint most a you-t? azért terjedt el utána a you, mert az közelebb állt a kiejtéshez?

pocak 2009.11.15. 23:42:42

@Senderos: Nem. Shakespeare-nél nem a you helyett van a thou (kiejtése amúgy /ðaʊ/), hanem mellette. Akkor még nagyjából megvolt a tegezés-magázás különbség, amiben is a you jelentette a magázást, a thou pedig a tegezést. (Szóval már csak ezért is hülyeség, amit mondani szoktak, hogy a mai angolban csak tegezés van.)

A thou amúgy a német du-val származik egy őstől, a you meg lánykorában asszem a többesszám 2. személy részesesete volt - vagy valami ilyesmi, erre már nem mernék megesküdni.

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2009.11.15. 23:52:47

@Senderos: pocak beelőzött a válaszával. Köszönet érte. :)

Kravver 2009.11.16. 13:01:24

@pocak:
Ma is tanultam újat. Thx.

Esetleg a Texasban és környékén használt "yell"-ről ( úm: we are, yell are, they are) is tudsz hasonló okosságokat?

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2009.11.16. 13:22:16

@Kravver: Megmondom őszintén, én még yell-t nem hallottam személyes névmásként (lehet esetleg szleng?), de y'all-t már igen (aposztróffal), ami a "you all" vagy "you-all" összevonása ti értelemben.
Kiejtve: y'all /jɔːl/.

Kravver 2009.11.16. 14:10:38

Az én texasi barátom és a komplett(*) családja és azon szomszédok akiket ismerek pedig szép nyitott e-vel mondják. Yell.

*-ezügyben megoszlanak a vélemények

MiKeyRuLeS 2009.11.16. 14:22:53

@Franci1969: Rengeteg tréning program elérhető az internet segítségével. Megrendelhetsz egy rakással az amazonról, vagy töltögethetsz, de vannak ingyenes honplaok is, amelyek missziója a helyes kiejtés elterjesztése.

Viszont ezeknek a nagy része az észak-amerikai kiejtéssel foglalkozik, a britek úgy tűnik nem igazán fordítanak nagy erőfeszítést erre, de tapasztalatom szerint náluk sokkal nagyobb különbségek vannak az akcentusok között viszonylag szűk területen is, mint az USA-ban.

www.pronuncian.com
www.bestaccenttraining.com
www.englishlearning.com

mostly harmless 2009.11.16. 14:52:07

Gyakorlaskeppen tenyleg angol anyanyelvueket hallgatni a legjobb. A BBC-n pl a radioadasok elerhetoek kulfoldrol (Mo-rol) is:
www.bbc.co.uk/iplayer

ha tudsz trukkozni az IP-cimeddel, akkor a tv-musorok is :)

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2009.11.16. 14:57:32

@Kravver: Hát akkor most én is tanultam valamit :) Szerintem ez a y'all módosult kiejtésű változata lehet, így szintén a "you all"-ból vagy a korábbi "ye all"-ból eredhet. De ezt most csak tippelem.

pocak 2009.11.16. 15:07:29

@Kravver: @IdegenNyelvŐr: nekem is új, de én is ugyanerre tippelnék, olyan lehet, mint a "you guys", amit szerintem a legpraktikusabb tsz. 2. személyű névmásnak értelmezni, oszt annyi

puffancs 2009.11.22. 10:25:50

@fénycsepp: nem ertem mi bajotok van a bought ou-os kiejtesevel. az uk-ban igy hasznaljak. au-val v a-val total idegenul es helytelenul hangzik. az uk-ban mindent o-val mondanak, ami sok amerikai film utan szokatlan lehet. got, god, hot, pot stb. bought=bout, thought=thou ugy, hogy a vegen hirtelen all meg a hang, igy mintha kicsit megnyomnad.
szoval tenyleg nem ertem, hogy lehetsz mar te a masodik, aki erre panaszkodik

pocak 2009.11.22. 12:05:27

@puffancs: ööö, biztos, hogy diftongus van az említett szavakban?

A hirtelen megállásnak tűnő valami, meg a glottális stop, amit jó pár brit nyelvjárás bedob szó végén meg intervokális helyzetben lévő t helyett.

puffancs 2009.11.22. 12:22:57

@pocak: ooooo nem tudom, mi aza diftongus meg intervokalis helyzetekben alkalmazott glottalis stop?

de az biztos, hogy bought, thought o-val ejtem, valami tompabbal, nem mint a bot (sem stick sem bolt parasztosan :))

pocak 2009.11.22. 12:32:20

@puffancs: o-val persze, nem ou-val, erről van szó.

amúgy:
hu.wikipedia.org/wiki/Kett%C5%91shangz%C3%B3

en.wikipedia.org/wiki/Glottal_stop

Az intervokális meg azt jelenti, hogy vokálisok (i.e. magánhangzók) közötti.

puffancs 2009.11.22. 13:25:35

@pocak: o-nak sem tiszta o, de a srac arrol nyilatkozott fentebb, hogy a-val ejti, a masik meg egyetertett. en arra reagaltam.

pocak 2009.11.22. 13:51:21

@puffancs: persze, hogy nem magyar o, hanem valahogy így: /bɔːt/, de ha azt sem tudtad, mi az, hogy diftongus, akkor nem akartam az IPA-val jönni.

Viszont ou-s ejtésről beszéltél (merthogy azt kritizálták fentebb), ami nyilván baromság, mert hogy kerülne a boughtba meg a többi ilyenbe az u?

David Porter 2010.08.18. 11:29:49

Makacsul tartja magát a mítosz az angol "francia eredetű" szavairól. Ezzel csak az a probléma, hogy amikor ezek a szavak (elsősorban rengeteg ige) az angol nyelvbe kerültek, a francia nyelv még nem létezett. Egyrészt nem "franciás" a kiejtés, nincs nyoma a franciára jellemző szó végi eróziónak sem, ráadásul ezek a "francia" jövevényszavak egytől-egyig latin eredetű szavak. (Persze ebben csalás van, hiszen a francia latin-germán-kelta keverék, az angol pedig germán-kelta, így csak a latint tudjuk "idegenként" izolálni benne.) Lényeg a lényeg, ebben az időben Franciaországban többféle keveréknyelvet beszéltek, melyek nem is voltak teljesen interaudibilisak egymással. Az egységes francia nyelv nagyjából a XV. és XVII. század között alakult ki. Persze a fiatal nyelvek és fiatal nemzetek esetében mindig szeretnek az érzelmileg érthetően elfogult érintettek őstörténeteket fantáziálni maguknak (lásd az "ős-szlovákokról" szóló nevetséges meséket), nincs ez másképp a francia nyelvtudósokkal sem.

A másik dolog, hogy a "vowel shift"-jelenség az angolban nem egy adott évszázadban történt, hanem az egységes nyelvvé válás kezdeteitől (kb. XIII. század) egészen a XX. század elejéig folyamatosan zajlott (lásd amerikai angol kiejtés).

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2010.08.18. 12:01:31

@David Porter: A mai francia kiejtést és szóvégi eróziót nem lehet számon kérni az angolba a XIII. század táján beépült szavakon, hiszen azóta a francia és az angol is sokat változott.

Ebben a posztban az angol nyelv fejlődésének Great Vowel Shift-ként emlegetett időszakáról van szó, ami az amerikai angol leválására (XVII-XVIII. század) kétségtelenül befejeződött. Az azóta bekövetkezett ill. jelenleg is folyamatban lévő változások már nem írhatók a GVS számlájára.

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2012.03.22. 13:31:06

@Guido: Ez a komment tetszett legjobban mind közül :-D

Látom a kommentek között itt is előkerült az itthoni angoltanárok britmajmolása, rossz kiejtése, meg a ˈɹɩgσɷ ˈst(ʃ)ɹɪit ̚. Mindig élvezettel olvasom, hogy nem csak engem bosszant. Meg persze tanúsítja, hogy ezek szerint mégsem csak az amerikai angol iránti elfogultságom mondatja velem.

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2012.03.26. 23:35:52

@Devourius: És csak azért sem tiltottam ki :) ahogy eddig senki mást sem.

paraszthajszal 2012.03.27. 23:16:07

@IdegenNyelvŐr: "A mai francia kiejtést és szóvégi eróziót nem lehet számon kérni az angolba a XIII. század táján beépült szavakon"

--> Erről jut eszembe egy kérdés, ami régen foglalkoztatott.

Hogy ejti az átlag angol anyanyelvű beszélő a francia kifejezésekkel, amik a XIII. századnál jóval később kerültek a nyelvbe (pl. double entendre, agent provocateur)?

Különösen a double entendre az érdekes, mert itt pl. a Merriam-Webster webszótár ( www.merriam-webster.com/dictionary/double%20entendre ) az etimológiánál azt tünteti fel, hogy "obsolete French", ergo a mai franciában ezt ezek szerint ebben a formában nem is használják. Mégis, mindkettőnél elsődleges kiejtésnek a "nazális magánhangzós" változatot tüntetik fel, az OALD ( oald8.oxfordlearnersdictionaries.com/dictionary/double+entendre ) meg pl. csak azt.

A franciául egyébként nem tudó művelt beszélőktől itt megkövetelik az "n" nélkül ejtett nazális /ɑ/-t vagy /ɒ/-t? (Mert én igazából még a szótárak hangmintái közül csak az OALD britben érzem a "hibátlan" franciás nazális a-t /n/ nélkül, az OALD amerikainál és a merriam-websternél szerintem ejt utána /n/-t is).

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2012.03.28. 22:57:58

@paraszthajszal: Az átlag angol anyanyelvű valószínűleg hasonlóan elegyíti a francia elemeket az angolokkal, mint ahogy mi a magyarokat. A mgh. nazalizálása talán még megy, de azt követően könnyen előfordulhat az [n] megjelenése is (még művelteknél is), mint ahogy azt a linkelt hangmiták is mutatják. Ugyanakkor a francia "r"-t a franciául nem tudók szinte biztos a saját angol /ɹ/ realizációjukként ejtik (mint ahogy mi meg tap-pel), de persze azt is csak a rotikusságuktól függően.

A ritkábban használt, kevésbé hétköznapi szavaknál, kifejezéseknél nem ritka, hogy az írásképük alapján ejtik ki őket, függetlenül attól, hogy esetleg más kiejtéssel vették át őket annak idején (vagy ha az átadó nyelvből már ki is veszett). Ekkor még mindig két lehetőség van: vagy az angol betű–hang-megfeleltetések alapján olvassák ki, pl. foyer, cul-de-sac; vagy, ha (fel-)ismerik az eredetüket, akkor annak a nyelvnek a szabályai szerint, legalábbis részben, ilyen pl. a double entendre. A helységnevek meg még egy külön kategória, pl. Illinois, Des Moines.