HTML

Mi az IdegenNyelvŐr célja?

A magyarok többsége úgy beszél idegen nyelven, mint Fekete Pákó magyarul… Ez a blog annak szól, aki szeretne valamit tenni azért, hogy beszéde ne feketepákósan hangozzon, amikor idegen nyelven beszél.

Kiejtési felmérés

Bejegyzések

Friss topikok

  • Devourius: Kíváncsi lennék, hogy hány ember küldött végül hangmintát. Úgy tudom, hogy csak én és El Mexicano.... (2017.09.06. 07:57) Kiejtési felmérés
  • Devourius: Egyébként továbbra sem értem, hogy Kanada fonológiai-fonetikai befolyása miért olyan nagy az észak... (2017.07.31. 18:32) A Cot/Caught összeolvadásról
  • Devourius: Üdv újra itt hosszú idő után. Azóta megengedőbb vagyok olyan nevek ejtésének terén, amelyek még a... (2017.07.06. 18:55) Shia LaBeouf és a böfögés
  • Devourius: Azóta részletesebb képet kaptam a magánhangzótérről. Rájöttem, hogy a garat is csak passzív leköve... (2017.03.11. 17:29) A pápa neje és a kettőshangzók
  • Devourius: Revidiálnám az évekkel ezelőtt itt kifejtett nézeteimet. Jones és Canepari rendszere hibás, bár az... (2017.03.11. 17:14) Mire jó és mire nem az IPA jelölés?

Hangsúlyozás és hanglejtés az angolban

2009.09.13. 11:00 :: IdegenNyelvŐr

Az angol és a magyar lényeges különbségei közé tartozik az eltérő hangsúlyozás és hanglejtés, ezért most merüljünk bele ebbe a témába egy kicsit.

A hangsúlyon belül fontos különbséget tenni a szóhangsúly és a mondat­hang­súly között: a szóhangsúly a szavaknak az a szótagja, amelyet a legnagyobb erővel (és rendszerint hangosabban is) ejtünk – ezt főhangsúlynak is nevezzük. Három vagy több szótagos angol szavakban gyakran jelenik meg mellék­hang­súlyos szótag is, mely kiejtésének erőssége kisebb, mint a fő­hang­súlyé. Még hosszabb szavakban előfordulhatnak további mellékhangsúlyos szótagok is. A szó hangsúlyos szótagjait rendszerint legalább egy hangsúlytalan szótag választja el egymástól. 

A hangsúlyos szótagok az angolban és a magyarban sem szabadon választ­hatóak: egy adott szónak egy adott szó­tagján van a fő­hang­súly és adott szó­tagokon vannak a mellék­hang­súlyok – ezt a kiejelentést a későbbiekben még árnyalni fogjuk.

Egy mondat minden szavának megvan tehát a hangsúlyos szótagja, melyet az egyes szavakon belül a legerősebben ejtünk, de ez az erősség nem azonos minden szóban: a mondat a közlés szempontjából legfontosabb szavát (vagy csak annak hangsúlyos szótagját) még erősebben ejtjük, mint a többi szót. Ez a mondathangsúly, mely hasonlóan működik az angolban is, mint a magyarban.

A hangsúly nem összetévesztendő a hanglejtéssel: míg az előbbi egy-egy szó­tag kiejtésének erősségére vonatkozik, az utóbbi teljes szavak vagy mondatok szótagjainak egymáshoz viszonyított hangmagasság-változásaira. Tehát amit a mondat végén le szoktunk vinni, az szigorúan véve nem a hangsúly, még ha általában azt is mondjuk, hiszen nem a hangerőt csökkentjük, hanem a hang­magasságot.

Vannak olyan nyelvek (pl. a kínai), melyekben az egyes szavak eltérő hang­lejtésének (tónusának: pl. ereszkedő, emelkedő) jelentés-megkülönböztető szerepe van – az angol és a magyar nem ilyen, ezért a szavak tónusával most nem foglalkozunk.

A mondat hanglejtése (intonációja), ha nem is megváltoztatja, de minden­képpen árnyalja a mondat jelentését, viszont ez nyelvenként eltérő lehet, és a magyar és az angol el is térnek egymástól. Míg az angolban a különböző mondat­fajtáknak a nyelvtani szerkezete is rend­szerint eltér, addig a magyarban ugyanaz a mondat eltérő intonációval kifejezhet kijelentést, kérdést, felkiáltást, kételyt, gúnyt, meglepődést és még sok minden mást is (persze van ilyen az angolban is, mint majd később látni fogjuk). Pl.:

  • Nyertél a lottón. [Emlékszem, húsz éve abból vetted a szobabútort.]
  • Nyertél a lottón? [Megnézted már a számokat?]
  • Nyertél a lottón? [Komolyan? És ezt csak így mondod?]
  • Nyertél a lottón? [Ja persze, ezt nem veszem be.]
  • Nyertél a lottón! [Most néztem meg a számokat! Mind az öt egyezik!]

Az angol és a magyar tehát eltérő szóhangsúlyt és intonációt használnak, és mivel ezek adják a nyelvek sajátos hangzását és ritmusát, meg kell néznünk az eltéréseiket közelebbről is.

A szóhangsúly

A magyarban a szóhangsúly viszonylag egyszerű kérdés: mindig a szavak első szótagjára esik a hangsúly, hacsak nem valamelyik másik szótag (morféma, azaz önálló jelentéssel bíró rész) jelentőségét szereténk kiemelni, pl. (a nagybetűs rész a hangsúlyos szótag):

  • MEGnézhették volna [de nem tették – semleges]
  • megNÉZhették volna [de csak meghallgatták]
  • megnézHETték volna [de nem engedték nekik]
  • megnézhetTÉK volna [én viszont nem]

Mivel az angol alapvetően nem toldalékoló (agglutináló) nyelv, ezért az előbbi magyar példák morfémáit külön szavakkal fejezik ki, így ha azokat szeretnék ki­domborítani, akkor ők a mondathangsúlyt tolják a megfelelő szóra:

  • they could have watched it [but they didn't – semleges]
  • they could have WATCHED it [but they only listened to it]
  • they COULD have watched it [if they had been allowed to]
  • THEY could have watched it [but I couldn't]

Persze ahogy a magyarban, úgy az angolban is van mód kifejezni a fenti példákat eltérő nyelvtani szerkezetekkel, pl. az utolsókat így is mondhatnánk: lehetőségük NEKIK lett volna megnézni [nem nekem], ill. it's THEM who could have watched it [not me]. Ebben az esetben mindkét nyelv a mondathangsúllyal éri el a kívánt célt.

De visszatérve a szóhangsúlyhoz, az angolban a főhangsúlyos szótag nem csak az első lehet, hanem bármelyik. Ennek pedig nem csak a szótag kiejtésének erősségére van hatása: a szótag magánhangzójának kiejtését nagyban be­folyásolja, hogy a szótag hang­súlyos (akár fő-, akár mellék-) vagy hang­súly­talan-e, mivel legtöbbször a hang­súly­talan magán­hangzók elvesztik eredeti hang­értéküket, és /ə/-vé vagy /ɪ/-vé sorvadnak. Pl.: about /əˈbaʊt/, examine /ɪgˈzæmə̣n/. Összességében tehát négyféle hangsúlytípust különböztethetünk meg az angolban (erősség szerint csökkenő sorrendben, az /æ/ fonémán szemléltetve):

  • főhangsúlyos (stressed, pl. activate /ˈæktə̣ˌveɪt/)
  • mellékhangsúlyos (half-stressed, pl. activation /ˌæktə̣ˈveɪʃən/)
  • nem sorvadt hangsúlytalan (zéró hangsúlyos, unstressed, pl. accept /ækˈsɛpt/)
  • sorvadt hangsúlytalan (reduced, pl. geography /US ʤiˈɑgɹəfi; GB ʤiˈɒgɹəfi/).

Arra a kérdésre, hogy miért is kerítek ekkora feneket ennek a hangsúlyozós dolognak, az a válasz adható, hogy azért, mert időnként jelentés-meg­kü­lön­böz­tető szerepe lehet, de ami még sokkal fontosabb: ez adja meg az angol nyelv ritmusát. Az angolban ugyanis a hang­súlyos szótagok nagyjából ugyanakkora idő­közönként követik egymást, és ezt az idő­tartamot változó számú hang­súly­talan szótag tölti ki. Például a következő mondatban a kivastagítások jelzik az egymástól azonos időbeli távolságra lévő hangsúlyos szótagokat:
I don't believe what you told me /aɪ ˈdoʊn bə̣ˈlɪiv wɑt jʊu ˈtoʊld mi/.

A szótagok hangsúlyozottsága hozzátartozik a szóhoz: ha egy másik szótagra tesszük a hangsúlyt, egyből megváltozik a szó hangzása. Nézzük egy példát arra, hogyan hangzik egy hosszabb magyar szó, az elnéptelenedik, ha más-más szótagjára helyezzük a hangsúlyt:

  • ELnéptelenedik /ˈɛlneːptɛlɛnɛdik/
  • elNÉPtelenedik /ɛlˈneːptɛlɛnɛdik/
  • elnépTElenedik /ɛlneːpˈtɛlɛnɛdik/
  • elnépteLEnedik /ɛlneːptɛˈlɛnɛdik/
  • elnépteleNEdik /ɛlneːptɛlɛˈnɛdik/
  • elnépteleneDIK /ɛlneːptɛlɛnɛˈdik/

Azt hiszem, elég egyértelmű, hogy az első kivételével mindegyik kissé magyar­talanul hangzik (és még csak nincs is a szótagoknak önálló jelentésük a korábbi "megnézhették volna" szósorral szemben), és úgyanígy furcsán hang­zanak az angol szavak is, ha nem a megfelelő szótagot hangsúlyozzuk. De ezen a pusztán "esztétikai" hibán túl bizony egy rossz helyre tett hangúly megnehezítheti a szó felismerését is. Az előbbi magyar szónál maradva, ha azt halljuk, elnépteLEnedik, agyunk a magyar kiejtés szabályai szerint a hangsúlyos szótagnál a követkető szó kezdetét tételezheti fel, ezért először az addig tartó szót próbálja értel­mezni: "elnépte". Hát ez mi? Ilyet agyunk nem ismer, nekiáll hát hasonló hangzású szavak után kutatni. Talán inkább "ellépte" volt? Vagy "eltépte"? Talán. De inkább továbbmegy a következő szóra (vagy amit annak vél), hátha abból (vagy a szövegkörnyezetből, ha van) vissza tud következtetni az előzőre: "lenedik". Hát, ez így kapásból semmilyen ismert szóra nem hasonlít, talán csak egy fosztóképzőre. Az lenne? Végül is, az előző szót sem sikerült tökéletesen beazonosítani, talán összetartoznak: elnépte+lenedik – elnéptelenedik! Bingó!

Na, valahogy ezt az utat járhatja be agyunk, miután "első hallásra" nem ismeri fel az idegenszerűen hangsúlyozott szót, csak ez nyilván sokkal több munkával jár, így előbb elfárad, kimerül. Ez persze más nyelveken is hasonlóan zajlik, és éppen ezért fontos, hogy – a beszédhangok pontos kiejtése mellett – a szavak helyes hangsúlyozására is törekedjünk, hogy a hallgatóságunk szövegértését – és ezzel a kommunikáció sikeres megvalósulását – elősegítsük.

Bár korábban azt állítottam, hogy a szavak hangsúlyos szótagja rögzített, de ez azért nem teljesen igaz: léteznek olyan szavak, melyeknek többféle hang­súlyozása is használatos, pl. adult /əˈdʌlt/ ill. /ˈæˌdʌlt/, detail /də̣ˈteɪl/ ill. /ˈdɪiˌteɪl/.

Olyan szavak is vannak, melyek több szófajba is tartoznak, a hangsúlyozásuk pedig attól függ, hogy épp milyen szófajúként szerepelnek a mondatban. Az ilyen szavak névszóként (azaz fő- és melléknévként) többnyire az első szó­tag­jukon hordják a fő­hang­súlyt, igeként azonban a másodikon. Pl.: refuse /ˈɹɛfjʊus/ ill. /ɹə̣ˈfjʊuz/, present /ˈpɹɛzn̩t/ ill. /pɹə̣ˈzɛnt/.

Sőt, olyan szavakkal is találkozhatunk, melyek igeként a névszó fő­hang­súlyának megtartása mellett még egy mellék­hang­súlyos (vagy nem sorvadt hang­súlytalan) szótaggal is rendelkeznek: separate /ˈsɛpəɹət vagy ˈsɛpɹət/, ill. /ˈsɛpəɹeɪt, ritkábban ˈsɛpɹeɪt/, pl.: They have separate rooms, ill. Don't separate them.

A funkciószavak (pl. elöljárók, kötőszavak, névelők, név­mások, segédigék) azon­ban rendszerint sorvadt hangot tartalmaznak, de erről egy külön poszt szól majd.

A képzők hatása

Míg ha a magyarban az alapszóhoz képzőt illesztünk, az alapszó kiejtése alap­jában véve nem változik meg (a kéz-kezes típusú rövidüléstől eltekintve), addig az angolban ez nem feltétlenül van így. Bizonyos képzők a hangsúlyozás szem­pontjából változatlanul hagyják a szót, mások viszont elmozdítják az alapszó fő­hangsúlyát (mellyel rendszerint együttjár a magánhangzók kiejtésének meg­változása is), és esetleg még mellék­hang­súly vagy zéró hangúly is meg­jelenik a képzett szóban. Lássunk néhány gyakori képzőt mindkét csoportból.

Képzők, melyek változatlanul hagyják az alapszó hangsúlyozását: -able, -hood, -er, -ing, -ism, -ist, -ly, -ment, -ness, -ship:

  • accept /ækˈsɛpt/acceptable /ækˈsɛptəbl̩/
  • brother /US ˈbɹʌðəɹ; GB ˈbɹʌðə/brotherhood /US ˈbɹʌðəɹˌhʊd; GB ˈbɹʌðəˌhʊd/
  • geography /US ʤiˈɑgɹəfi; GB ʤiˈɒgɹəfi/geographer /US ʤiˈɑgɹəfəɹ; GB ʤiˈɒgɹəfə/
  • promise /US ˈpɹɑməs; GB ˈprɒmɪs/promising /US ˈpɹɑməsɪŋ; GB ˈprɒmɪsɪŋ/
  • Darwin /US ˈdɑːɹwən; GB ˈdɑːwɪn/Darwinism /US ˈdɑːɹwəˌnɪzəm; GB ˈdɑːwɪˌnɪzəm/
  • happy /ˈhæpi/happily /ˈhæpəli/
  • psychology /US saɪˈkɑləʤi; GB saɪˈkɒləʤi/psychologist /US saɪˈkɑləʤɪst; GB saɪˈkɒləʤɪst/
  • meteorology /US ˌmɪitiəˈɹɑləʤi; GB ˌmɪitiəˈɹɒləʤi/meteorolgist /US ˌmɪitiəˈɹɑləʤɪst; GB ˌmɪitiəˈɹɒləʤɪst/
  • develop /dɪˈvɛləp/development /dɪˈvɛləpmənt/
  • silly /ˈsɪli/silliness /ˈsɪlinəs/
  • partner /US ˈpɑːɹtnəɹ; GB ˈpɑːtnə/partnership /US ˈpɑːɹtnəɹˌʃɪp; GB ˈpɑːtnəˌʃɪp/

Képzők, melyek rendszerint megváltoztatják az alapszó hangsúlyozását, melynek következtében a főhangsúly a képző előtti (az -al esetében a kettővel azelőtti) szótagra kerül: -al, -ic, -ian, -ion, -ity:

  • politic /US ˈpɑlə̣tɪk; GB ˈpɒlɪtɪk/political /pəˈlɪtɪkl̩/ politician /US ˌpɑlə̣ˈtɪʃən; GB ˌpɒlɪˈtɪʃən/
  • allergy /US ˈæləɹʤi; GB ˈæləʤi/allergic /US əˈlɜːɹʤɪk; GB əˈlɜːʤɪk/
  • geography /US ʤiˈɑgɹəfi; GB ʤiˈɒgɹəfi/geographic /ʤiəˈgɹæfɪk/
  • history /ˈhɪstəɹi/historic /US hɪˈstɔːɹɪk; GB hɪˈstɒɹɪk/
  • meteorology /US ˌmɪitiəˈɹɑləʤi; GB ˌmɪitiəˈɹɒləʤi/meteorologic /US ˌmɪitiəɹəˈlɑʤɪk; GB ˌmɪitiəɹəˈlɒʤɪk/
  • ocean /ˈoʊʃən/oceanic /ˌoʊʃiˈænɪk/
  • activate /ˈæktə̣ˌveɪt/activation /ˌæktə̣ˈveɪʃən/
  • combine /kəmˈbaɪn/combination /US ˌkɑmbə̣ˈneɪʃən; GB ˌkɒmbɪˈneɪʃən/
  • recognize /ˈɹɛkəgˌnaɪz/recognition /ˌɹɛkəgˈnɪʃən/
  • musical /ˈmjʊuzɪkl̩/musicality /ˌmjʊuzɪˈkæləti/

A mondat hanglejtése

Az intonáció tulajdonképpen a mondat dallamát jelenti, akár le is lehetne kot­tázni. Lássuk, milyen hanglejtés jellemzi az angol kijelentő, kérdő, és felszólító mondatot.

A kijelentő mondat hanglejtése

A magyarhoz hasonlóan ereszkedő hanglejtése van az angol kijelentő mon­dat­nak is: a mondat legfontosabb szavától (fókuszától) kezdve folyamatosan eresz­kedik a mondat végéig. Pl.: I live in Vienna /aɪ ˈlɪv ɪn viˈɛnə/.

A kiegészítendő kérdés hanglejtése

Ez a fajta kérdés mindig tartalmaz kérdőszót is (– Mikor indul a busz? – Délben.), a hanglejtése a magyarban és az angolban is ereszkedő, akárcsak a kijelentő mondaté. Pl.: Who are you waiting for? /US ˈhʊu əɹ jʊu ˈweɪtɪŋ ˌfɔːɹ; GB ˈhʊu ə jʊu ˈweɪtɪŋ ˌfɔː/

Az eldöntendő kérdés hanglejtése

Az ilyen típusú kérdésben nincs kérdőszó, így az erre adott válasz rendszerint tartalmazza az igen, nem, de, talán szavak egyikét, vagy valami hasonlót, vagy kitérő választ (– Megették az ebédet? – Igen/Nem/Lehet/Mittudomén/Őket kérdezd!). Az angol és a magyar hanglejtés ebben az esetben jelentősen eltér: a magyar az utolsó előtti szótagnál felviszi a hangot, majd az utolsón leejti, az angol viszont folyamatosan emelkedő dallamot használ. Pl.: Are you waiting for him? /US ˈɑːɹ jʊu ˌweɪtɪŋ fɔːɹ ˈhɪm; GB ˈɑː jʊu ˌweɪtɪŋ fɔː ˈhɪm/; Do you live in Vienna? /ˈdʊu jʊu ˌlɪv ɪn viˈɛnə/.

Az eldöntendő kérdés végén tehát felvisszük a hangot, de ha a kérdéshez hozzáfűzünk még egy tagmondatot, akkor annak is emelkedő lesz a dallama, amely így a magyar fül számára szokatlanul hosszú ideig járhat viszonylag maga­san. Pl: Could you tell me anything I don't know yet? /ˌkʊd jʊu ˈtɛl mi ˈɛniθɪŋ aɪ ˈdoʊn ˈnoʊ jɛt/.

A visszakérdezés hanglejtése

Visszakérdezéskor a mondat szerkezete rendszerint kijelentő, de emelkedő dal­lam­mal, hiszen ilyenkor csak az intonáció különbözteti meg a tényleges ki­je­len­tés­től – akárcsak a magyarban. Visszakérdezés például akkor történhet, ha nem hiszünk a fülünknek, olyan meglepőt hallunk, pl.: – I'm getting married. – You're getting married? /US jʊəɹ ˈgɛtɪŋ ˈmæɹid; GB jʊə ˈgɛtɪŋ ˈmæɹid/.

Akkor is előfordulhat visszakérdezés, ha csak a mondat egy mondatrészét nem értettük, vagy nem hisszük el. Ekkor az adott mondatrész helyére az arra vonatkozó kérdőszó kerül, pl: – He is lazy. – He is what? /US ˈhiz ˈwʌt; GB ˈhiz ˈwɒt/ – Lazy.

Az utókérdés hanglejtése

Az utókérdést a magyarban leggyakrabban az ugye szóval szoktuk megoldani (Szereted, ugye? vagy Ezt nem gondolod komolyan, ugye?), az angolban pedig gyakran a megismételt segédige negálásával, tehát állítás után tagadó utó­kérdés áll (You like it, don't you?), tagadás után állító (You are not serious, are you?). A modat első fele kijelentő mondat, annak megfelelő hanglejtéssel, és csak az utókérdés maga kap kérdő hangsúlyt. Bár alakilag el­dön­tendő kérdésnek tűnik (are you?, don't you?), a hang­lejtése lehet a kiegészítendő és az el­dön­ten­dő kérdésé is, azaz ereszkedő és emelkedő is – csak épp a jelentése lesz eltérő.

Ha az utókérdéssel csupán a feltételezésünket szeretnénk megerősíttetni, ereszkedő hanglejtést használunk, pl.: Te ugye egészséges vagy? [szerintem igen] – You're healthy, aren't you? /US jʊəɹ ˈhɛlθi ˈɑːɹnt jʊu; GB jʊə ˈhɛlθi ˈɑːnt jʊu/; Ő nincs itt, mi? [ahogy számítottam] – She's not here, is she? /US ʃiz ˈnɑt ˌhɪɹ ˈɪz ʃi; GB ʃiz ˈnɒt ˌhɪə ˈɪz ʃi/.

Ha azonban ténylegesen érdeklődünk, emelkedő intonációt használunk, pl.: Te egészséges vagy, ugye? [nyugtass meg] – You're healthy, aren't you? /US jʊəɹ ˈhɛlθi ˈɑːɹnt jʊu; GB jʊə ˈhɛlθi ˈɑːnt jʊu/; Ő nincs itt, ugye? [akkor maradok] – She's not here, is she? /US ʃiz ˈnɑt ˌhɪɹ ˈɪz ʃi; GB ʃiz ˈnɒt ˌhɪə ˈɪz ʃi/.

A felszólító mondat hanglejtése

Ez a mondatfajta is ereszkedő hanglejtésű, legfeljebb kicsit erőteljesebben, nagyobb hangerővel mondjuk, kiáltjuk. Pl.: Stop talking! /US ˈstɑp ˈtɔːkɪŋ; GB ˈstɒp ˈtɔːkɪŋ/.

A szavak megfelelő hangsúlyozására és a mondatok hanglejtésére tehát nem árt odafigyelnünk, ha nem szeretnénk, hogy beszédünk túlságosan magyarosan hangozzon.

38 komment

Címkék: angol hangsúly helyes kiejtés

A bejegyzés trackback címe:

http://idegennyelvor.blog.hu/api/trackback/id/tr471373726

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

m. kisasszony · http://kisasszony.blog.com 2009.10.19. 19:56:03

jajj, de örülök ennek a bejegyzésnek, pont erre van szükségem.
köszönöm :)

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2009.11.28. 14:50:55

Jó cikk. Egy lényeges dologgal nem foglalkozott a mondathangsúllyal kapcsolatban: mely szavakat hangsúlyozunk egy mondaton belül és melyeket nem, mikor-hogyan lehet ezt eldönteni.

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2009.11.28. 15:12:31

@Devourius: A mondthangsúly arra a szóra esik, ami a közlés szempontjából a legfontosabb, ahogy a magyarban is, csak nyilván kötöttebb a szórend az angolban. Ennek a szónak erősebb a hangsúlyozása mint a többinek, melyek normál hangsúlyozásúak, kivéve a funkciószókat, melyek sorvadnak, ahogy arról egy későbbi posztban írtam:
idegennyelvor.blog.hu/2009/10/11/sorvadas

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2009.11.30. 10:55:40

Egyes publikációk azért megkülönböztetnek semleges mondaton belül hangsúlyos, tartalmat közvetítő szavakat (főige, főnév, melléknév, határozószók, tagadó segédige) és csak nyelvhelyesség szempontjából szükséges, de a mondatban kevésbé fontos, és ezért hangsúly nélkül maradó strukturális szavakat (névmás, elöljárószó, névelő, kötőszó, segédige). Kérdéses szokott lenni a kérdőszavak, egyebek besorolása. Ezekre részletesebb szabályok vannak. Ilyesmikre gondoltam.

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2009.11.30. 11:12:26

@Devourius: Amit te strukturális szavaknak nevezel, én funkciószóknak, amikre utaltam is az előző kommentemben: rendszerint sorvadnak, így a hangsúlyukat is elvesztik. Ezekről a strukturális szavakról írtam a Sorvadás című posztomban: idegennyelvor.blog.hu/2009/10/11/sorvadas

puffancs 2009.12.02. 12:30:12

– I'm getting married. – You're getting married? /US jʊəɹ ˈgɛtɪŋ ˈmæɹid lejátszás; GB jʊə ˈgɛtɪŋ ˈmæɹid/.

GB: a brit angol nem kerdez ugy vissza, hogy you're getting married? az angol igy mondja: are you getting married? vagy csak visszakerdez. Oh, are you? ez a gyarkoribb. de azt az amerikai szorendet abszolute nem hasznalja, sot, elegge le is nezi.

puffancs 2009.12.02. 12:39:01

Ha az utókérdéssel csupán a feltételezésünket szeretnénk megerősíttetni, ereszkedő hanglejtést használunk, pl.: Te ugye egészséges vagy? [szerintem igen] – You're healthy, aren't you? /US jʊəɹ ˈhɛlθi ˈɑːɹnt jʊu lejátszás; GB jʊə ˈhɛlθi ˈɑːnt jʊu/; Ő nincs itt, mi? [ahogy számítottam] – She's not here, is she? /US ʃiz ˈnɑt ˌhɪɹ ˈɪz ʃi lejátszás; GB ʃiz ˈnɒt ˌhɪə ˈɪz ʃi/.

Ha azonban ténylegesen érdeklődünk, emelkedő intonációt használunk, pl.: Te egészséges vagy, ugye? [nyugtass meg] – You're healthy, aren't you? /US jʊəɹ ˈhɛlθi ˈɑːɹnt jʊu lejátszás; GB jʊə ˈhɛlθi ˈɑːnt jʊu/; Ő nincs itt, ugye? [akkor marad

ezzel kapcsolatbanis van eszrevetelem. az ereszkedo question tag-ekkel megerositjuk a mondatot, es ez altalaban negativ allitas,

pl: she has no idea what's going on, does she?

mig az emelkedoeknel nem az hogy erdeklodunk vagy erdeklodoek vagyunk, hanem valaszt varunk a partnerunktol, es altalaban nem megjegyzeshez, hanem cselekveshez kapcsoljuk/
pl let's go out tonight, shall we?
vagy
shut the door, will you?

puffancs 2009.12.02. 12:45:33

nyilvan lehet az ereszkedo question tag-eket pozitiv dologra is hasznalni, pl she looked amazing at the dinner party, didn't she?
de a negativ erzete az gyakoribb. marmint en gyakrabban hallom.

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2009.12.02. 12:57:50

@puffancs: Én egy kifejezés amerikai és brit kiejtését adtam meg. Az más kérdés, hogy az adott kifejezést hol mennyire használják, de ha pl. egy brit egy amerikai szerző művéből felolvasva botlik a fenti kifejezésbe, valószínűleg ki fogja tudni mondani a megfelelő hanglejtéssel, csak brit beszédhangokkal. Azért adtam meg a kétféle kiejtést, mert a kettő egy fonémában eltér egymástól.

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2009.12.02. 13:12:15

@puffancs: Nem egészen értem a megjegyzésésedet:

Én: "feltételezésünket szeretnénk megerősíttetni, ereszkedő hanglejtést használunk"
Erre te: "ereszkedo question tag-ekkel megerositjuk a mondatot"
Én itt nem látok különbséget, a negatív használat meg – ahogy te is írtad – nem kizárólagos.

Illetve:
Én: "érdeklődünk, emelkedő intonációt használunk"
Te: "emelkedoeknel ... valaszt varunk a partnerunktol".
Ha valamire választ várunk, akkor érdeklődünk, nem? Még akkor is, ha csak udvariasságból kérdezzük, de igazán nem érdekel a válasz. ;) Szóval én itt sem látok alapvető eltérést. Bár jobban belegondolva az emelkedő és az ereszkedő kérdésre is várunk választ, csak más indíttatásból... ;)

puffancs 2009.12.02. 18:40:09

@IdegenNyelvŐr: epp az a lenyeg, hogy az ereszkedonel nincs szukseg arra, hogy a beszelgetopartner megerositse, nem a masiktol varjuk a megerositest, csak ugy oda van teve.

az emelkedonel viszont az van, hogy a partner eygeterteset kerjuk valamihez.

de en nem akarok szorszalhasogatonak tunni.

a you're getting married?/hez meg azert tettem oda, mert ezt a kerdo szorendet igy egyaltalan nem hasznalja a brit angol, es ez fontos, mert ilyet nem is ejthet ki, hiszen nem egy letezo szorend.

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2009.12.02. 19:56:58

@puffancs: A "you're getting married" nem kérdő szórend, hanem sima egyenes szórend. Ezt miért ne ismerné a brit angol? Legfeljebb a kérdő intonáció lehet szokatlan, de nem hiszem, hogy ezt ne ismernék a britek. Lehet, hogy maguktól nem alkalmaznák, de hogy ismerik, értik, és ha úgy hozza a sors, használják is, azt azért elég valószínűnek tartom. Mint ahogy Shakespeare-t felolvasva biztos találkoznak hath és hast igealakokkal is, amiket ma már maguktól nem mondanának, de ettől még tutira ki tudják ejteni őket. De most már tényleg kezdünk elmenni szőrszálhasogatásba.

puffancs 2009.12.02. 20:06:31

@IdegenNyelvŐr: igen. pont a kerdo szorendrol volt szo, hogy angol igy nem kerdez. allit, de nem kerdez. ezert szoltam, hogy hiaba irod fonetikusan, mert ilyen kerdes, hogy you are getting married? a brit angolban nincs.

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2010.06.26. 10:26:16

Ezt nem is vettem eddig észre:

@puffancs: dehogynem! Van a brit angolban is. Akkor használják, amikor azért ismétlik meg a hallott kijelentő mondatot egy az egyben, mert nem hisznek a fülüknek, jól hallották-e, valóban létezik-e ilyen hallatlan dolog. Persze rá lehetne kérdezni fordított szórendű, hagyományos, really-s kérdőmondattal, választékos irodalmi stílusban, ám ezt iskolázatlan beszélők grammar nazi type arisztokrata fellengzésnek, precízkedésnek veszik.

US-ben kiváltképp nagyon gyakori ez a kérdő jellegű kijelentő mondat. Utoljára a Cops Uncut műsorban (Cool tv-n volt, de a YouTube-on bele lehet nézni) figyeltem fel rá. Mikor a rendőrök leállították, elkapták a delikvenseket, szinte csak ilyen kérdő jellegű kijelentő mondatokkal operáltak. Mintha nem is ismerték volna a kérdő szórendet. Az egész műsor alatt talán 1-2x hallottam "rendes" kérdő mondatot, de azt is csak azért használták, mert kiegészítendő kérdés volt benne (tessék kapaszkodni: what). Döbbenetes igénytelenség. Látszik, az utca embere nem oxfordi nyelvvizsgára készül.

Mi magyarok viszont ezt a lezserséget nem engedhetjük meg magunknak nyelvtanuláskor. Elég ezt a mondattípust elég felismerés szinten ismerni.

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2010.06.26. 21:50:52

@Devourius: "Mi magyarok viszont ezt a lezserséget nem engedhetjük meg magunknak nyelvtanuláskor."

Miért ne engedhetnénk meg? És miért lenne ez lezserség? A nyelvtanulásnak nem az a célja, hogy valamely profit orientált intézettel minősíttessük nyelvtudásunkat és esetleg papírunk is legyen róla, hanem az, hogy sikeresen tudjunk kommunikálni – élve akár a köznyelvi fordulatokkal is, ha nem akarjuk magunkat nevetségessé tenni a köznyelvtől idegen affektálással, ahogy erre te is céloztál. Persze ismerni kell az irodalmi nyelvet is és tudni kell, milyen helyzetben kell azt használni, de a nyelvhasználattal rugalmasan kell alkalmazkodni a környezethez és a szituációhoz.

Szerintem te sem az irodalmi magyart beszéled, de akkor miért kéne nekünk az irodalmi angol nyelvet beszélnünk? Miért kéne az anyanyelvi beszélőknél is "jobban", "helyesebben" beszélnünk? Ez szerintem egyáltalán nem igénytelenség: a nyelv nem az, ami a tankönyvben van, hanem az, amit a hétköznapi emberek beszélnek. Hiszen ez a nyelv köszön vissza a tévéből, és ezen a nyelven beszél hozzád egy anyanyelvi beszélő.

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2011.08.12. 12:36:45

Mit veszek észre? INyŐ is t-zik a θ helyett a "You're healthy, aren't you?" hangmintában. Ez valami összeesküvés lesz :-)

(A harmadlagos hangsúlyra szerintem sem az accept a legjobb példa, ahogy pahaszthajcál már írta egy másik cikk kommentjében.)

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2011.08.12. 12:54:32

Előbb lemaradt, more. Itt egy példa, ahol még a kiegészítendő kérdést is kijelentő mondatszerkezettel használják ("What you say?") az eldöntendő kérdés emelkedő hanglejtésével:
www.youtube.com/watch?v=9TBg-ZagvkE#t=5m02

Az egész videó egy csemege amúgy, kár, hogy nem lehet letölteni ezt a részt egyben. Győzike állítólag még a rendőrrel is leállt ordítozni :-) Illetve a faszi 3:30-nál a saying kettőshangzóját elég érdekesen, ásítva mondja, arrafelé ez nem gyakori.

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2011.08.12. 23:54:56

@Devourius: Én nem hallok benne [t]-t, főleg nem a második (emelkedő) hangmintában.

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2011.08.13. 00:04:51

@Devourius: Erről a What you say?-ről a Hit the road, Jack jut eszembe ;)

Miami a miamiaiaké, vagy talán mégsem… ;) Szóval ki tudja, hová valósi az a fószer, bár az is igaz, hogy arrafelé az /eɪ/ ejtése gyakran nyíltabb pozícióból, szinte már [ɛ]-ből indul.

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2012.03.28. 10:29:45

INyŐ! A hanglejtéshez nem tudsz valami jó kis netes anyagot? Érzem, hogy már csak ezen kellene javítani, ez az egy hibádzik még nálam. Jópár intonation American English videót és weboldalt néztem meg, de felszínesek. Csak azt írják le, amit tudom, hangsúlyozandó szavak, ritmus, ereszkedő-emelkedő hanglejtés. Viszont apróságokba nem mennek bele, pontatlanul rajzolják fel a mondat dallamívét.

Canepari is elintézi felszínesen 4+4 darab táblázattal, aztán szevasz. Ráadásul nem tudom hogy a 4. mondattípus, a fejjel lefelé ábrázolt, háromszög szerű felkiáltójellel jelölve mi a franc lehet nála. Ahelyett, hogy egész mondatokat kottázna ki, mindenféle preintoneme meg intoneme izékről rizsázik.

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2012.03.28. 13:31:17

Arra már rájöttem, a HPh_13_Intonacion.pdf doksi alapján, hogy az a bizonyos 4. mondattípus az emphatic. Továbbra is jól jönne valami netes anyag.

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2012.03.29. 11:38:29

Ezt a preintoneme & intoneme dolgot még mindig nem értem a Mesternél. Egyem a tömör stílusát.

Az ezzel foglalkozó weboldalak írásait így tudnám összegezni. Az amerikai angolban a semleges hangsúlyozású, egyszerű kijelentő (felszólító, kiegészítő kérdéses) mondatnál úgy alakul a hanglejtés, hogy a hangsúlytalan szótagok a mondat legelején (ha vannak ilyenek) elkezdenek folyamatosan emelkedni közepes magasságig. Az első hangsúlynál hirtelen (különben szarkasztikus lesz állítólag a hangvétel) megemelkedik egy kicsit a hangmagasság, majd szép fokozatosan, hangsúlytalan szótagonként esik le a középmagas alapvonalhoz (középvonalhoz), az újabb hangsúly előtti hangsúlytalan szótagra eléri ezt az alapvonalat. Majd kezdődik elölről, újra felugrik a következő hangsúlyos szótagon (ugyanolyan magasra, ahogy az első hangsúlynál). Ez így megy a legutolsó hangsúlyos, vagy főhangsúlyos szótagig, ahol megint hirtelen felugrik a dallamvonal (pont annyira, mint az előző hangsúlyos szótagokon), majd a következő (hangsúlytalan) szótagra azonnal visszazuhan az alapvonalra (középvonalra), és a többi hangsúlytalan szótagon szép fokozatosan ereszkedik ez alá a középvonal alá. Ha a mondat egyetlen főhangsúlyos végszótagra végződik, akkor ezen hirtelen felemelkedik a hangmagasság, és még ennél a szótagnál le is zuhan a középvonal alá. A semleges hangsúlyozású eldöntendő kérdést közvetítő mondatoknál ugyanígy megy az egész, csak ott a végén nem lezuhan a dallam, hanem felemelkedik a hangsúlyos szótagok fölé. Jól összegeztem?

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2012.04.01. 22:40:33

@Devourius: Az intoneme az utolsó hangúlyos szótag körüli szótagok csoportja, a preintoneme meg minden, ami az adott intonation groupon belül az intoneme előtt van. A különféle jelentést kifejező mondatoknak jellemző intonációs mintáik vannak. Persze ahogy írtad is, itt nem konkrét szótagokra kell gondolni, hanem inkább csak slotokra: ha az intoneme csupán egyetlen szótagból áll, akkor azon belül változik az intonáció a slotoknak és az intonációs mintának megfelelően.

Egyébként elég jól összefoglaltad a lényeget. :)

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2012.04.02. 18:04:10

Na, legalább már ezt az intoneme dolgot tudom.

Örülök, hogy ennyire egyetértünk a slotokat illetően, de azt sem tudom, hogy azok micsodák, nem is írtam olyanról :-D

Az a baj, hogy hiába is foglaltam össze kb. jól, hiába olvasom fel a szöveget eszerint, nem hogy jobban szólna, mint a kérdőíven, hanem inkább csak még rosszabb. Nézegettem különböző anyanyelvi mondatok pitch-grafikonját az ingyenes Praat progiban, de nem igazán akarnak Canepari tonogramjaira hasonlítani. Kb. annyi a hasonlóság, hogy a hangsúlyos szótagok kiemelkednek, de az egymáshoz való magasságuk már nem olyan, mint A Mester ábráin.

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2012.04.04. 20:12:41

@Devourius: Képzeld el a slotokat úgy, mint a hangjegyeket a kottában, végül is a hangjegyek meg a hanglejtés nem állnak távol egymástól. Van egy dallamív, és az megtöltjük szótagokkal. Van, hogy egy szótagot több hangon keresztül éneklünk ki – ez párhuzamba állítható azzal az esettel, amikor az intoneme kevesebb szótagból áll, mint ahány slotból. A fordítottját, a "sűrítést" is el lehet képzelni.

Az intonáció nagyon sok mindentől függ, mert nagyon sok mindent lehet vele kifejezni, ráadásul az is mutat nyelvjárási eltéréseket. Hagyatkozz a füledre ;)

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2012.04.09. 14:36:59

@IdegenNyelvŐr:

Ez jópofa, hagyatkozzak a fülemre. Ennyi erővel nem kéne fonetika, mindenki hagyatkozhatna a fülére.

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2012.04.14. 15:14:33

Kicsit visszatérve a slotokra. Canepari tonogramjain egy oszlopok egy slotot takar. Nem? Szótagot nehezebben, mert ha nincs annyi szótag vagy több van, mint oszlop, akkor nincs értelme az ábrának.

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2012.04.15. 16:06:17

@Devourius: Így van. Hogy melyik slotba hány szótag kerül, az az adott mondat hosszától függ.

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2012.12.20. 10:59:41

Mintha a hanglejtés az angolban nem csak a hangmagasság változását jelentené, hanem a sebesség változását is. Gondolok itt most arra, hogy mikor a hangsúlyos szótagot nem csak hogy magasabban, hosszabban ejtenék, hanem a jellegzetes, íves, amerikai mikrointonációja abból is származna, hogy ezen hangsúlyos szótag ejtésének elején begyorsulnának, majd lelassulnának, a még mindig ennek a szótagnak a legvégén meg újra begyorsulnának, de csak picit.

Jól kapiskálom?

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2012.12.20. 17:34:24

Egyfajta hasonlattal élve, mintha mennénk autóval egyenletes tempóban, de hirtelen rátaposnánk a gázra (a hasonlatban most vagyunk a hangsúlyos szótag csúcsán), majd egy egész kicsi pillanat múlva visszatérnénk az eredeti tempóhoz.

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2012.12.26. 13:09:49

E-NyŐ-nek e-sürgöny (mail) ment a fríméilre.

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2013.01.03. 21:52:01

Canepari hanglejtésábráit úgy tudnám jellemezni, hogy használhatatlanok. Közelítően, tendenciaszerűen jelzik, ha egy nyelvjárás monoton, vagy éneklős. Továbbá le lehet róluk olvasni, hogy a hanglejtésszakasz végén fel vagy le megy-e a hangsúly, meg a hangsúlyos szótag kiemelkedik, lesüllyed vagy egyik sem. Maguk az ábrák viszont annyira durván pontatlanok, annyira eltúlzóan sematikusak, hogy tanulásra alkalmatlanok: kb. mint a kisgyerekrajzok 2D-s pálcikaemberei alapján akarnánk a 3D-s portréfestést megtanulni.

Ha megnézzük egy semleges amerikai beszélő hangfelvételét számítógépen, főleg az hangmagassággörbét (alapfrekvenciát Hz-ekben) vagy a hangerőgörbét (intenzitást dB-ben), vagy esetleg az ezekből kirajzolt kombinált görbét (prosogram), akkor látszik igazán, hogy A Mester ábrái sehol sincsenek a valóságtól. Ez nem hallás kérdése, szemmel meg lehet bizonyosodni róla, a Praat-ban szépen látszik.

Ennyit szántam záróakkordnak a blogra. Ez a hely teljesen meghalt, okafogyottá vált. Se új cikk, se más komment az enyémen kívül, lényegében már egy éve. Nem szándékozom a jövőben ezt a hullaházi szituációt tovább erőltetni, semmi értelme. Ami engem illet, elértem annak a határát, amit ez a blog vagy Canepari munkái vagy más hagyományos szerzők, vagy a szabad fülre támaszkodás nyújthatnak. Pedig lenne még ilyen téren mit tanulni, de ha egyszer többet nem nyújtanak a források, akkor nem tudok mit tenni. Igazából már belefáradtam, hogy másra hagyjam a munka nagyját, és mindig egy autoriter személy kinyilatkoztatott igéjére kell várni. Rájöttem, hogy van kiderítem magam, vagy semmi nem lesz belőle.

Egyszerűen hagyományos módszerrel már végigvettem minden elemet. A beszédhangok képzését, jellemzőiket, időtartamukat, a hangsúlyokat, a hanglejtést, a hangerődinamikát, hangminőséget. Utóbbi kettőt még gyakorlom az amerikai angolra vonatkoztatva, de ha azt is kimerítem, akkor nem lesz hova tovább.

Nyilván nem hagyom abba a témával foglalkozást, de ha tovább akarok fejlődni, nem akarok egy helyben toporogni, módszert kell váltanom. Inkább váltok akusztikus fonetikára, ez az egyetlen értelmes út. Lehet annak is megvannak a határai, de egyrészt a gép semmit nem hall félre, másrészt más grafikus ábrázolásban látni a beszédet, mikor kézzel foghatóan, szemmel tapasztalhatóan látni a különbségeket. Úgy megszűnnek a hiedelmek, hagyományhoz ragaszkodások, a szerzői autoritások, presztízskérdések, jelölési mizériák.

Az akusztikus fonetikának egyébként már előre látom a jelenlegi két gyerekbetegségét:
1) túlságosan ragaszkodnak a hagyományos, Fourier-analízisen alapuló spektrogram-ábrázolási technikákhoz, amelyek nem haszontalanok ugyan, de már ezt a lehetőséget a végletekig merítették.
2) 2D-s ábrázolást használnak. Tipikus hiba, hogy monó felvétel a kiindulási alap, amelyet a hanghardver 2D-ben rezgő membránja vesz fel. Az emberi hangszervek viszont 3D-s hangot bocsátanak ki. Ezt ki lehetne küszöbölni, ha sztereóval dolgoznának, és a két csatorna eltéréseivel is számolva 3D-s ábrázolást használnának, persze 2D metszetekre is lebontva.

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2013.02.15. 11:58:34

Előhoznék egy érdekes témát, és ha Idegennyelvőr nem is bújuk elő, de legalább holmi hajszálparasztokkal meg lehetne vitatni.

Ez pedig a hangsúly hangerődinamikája. Azt figyeltem meg, hogy korábban azért voltak a hangsúlyos angol szótagjaim "laposak", a beszédem pedig monoton, mert egy egyenletesebb hangerőn ejtettem a hangsúlyos szótagok magánhangzóit (a hangerőgörbém lapos volt a Praat-ban).

Ezzel szemben, megfigyelésem szerint az angol anyanyelviek a hangsúlytalan szótagok magánhangzóit egy hangerővel, de a hangsúlyos szótagok magánhangzóit hirtelen hangosítva ejtik ki. Ez a hirtelen hangosítás olyan, mint ha a hangerő egy autó lenne és hirtelen lépnének rá a gázpedálra. Azaz a hangerő hirtelen növekszik meg ezekben a szótagokban. A hangerőgörbét az angol anyanyelvűek ezen a ponton nagy hirtelenséggel felrántják, ezáltal a hangerő hirtelen csúcsosodik ki, de csak egy röpke pillanatra a hangsúlyos magánhangzóban. Ez az a hangsúlyos szótagnak egyfajta feszültséges, plusz lendületet, energikusságot ad.

Nem arról van tehát szó, hogy a hangsúlyos szótagok csak egyszerűen hangosabbak lennének (Canepari és a többi fonetikus ebben óriásit téved), mint a hangsúlytalan, hanem abban is különböznek, hogy miként érik el a jellemző hangerőt.

Még nem tudtam elég alaposan tesztelni, de a némettel, spanyollal is valami ilyesmi lesz a helyzet, ilyen eltérések különbözteti meg a jó kiejtésű külföldik az anyanyelviektől.

Nyilván, ezt a hangerődolgot külön kell választani a hanglejtéstől, amely csak a hangmagasságot jelenti. Persze összefüggés annyiban van, hogy a hangosabb hangot az emberi fül csalókán magasabbnak is hallja, ezért ábrázolják sok oldalon tévesen, azt, hogy az amerikai angolban a nem tonikus hangsúlyos szótagokon a hanglejtést emelkedő-erekszedő, közben meg nem, csak a hangerő változik meg egyfajta különleges módon.

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2013.02.24. 20:42:09

A fenti dologról is érdekelne bizonyos nyelvőr véleménye. Ha nem is konkrét válasz, de valami elmélkedésféle.

Pl. hogy a beszédhangnak a hangerőn, alapfrekvenciás hangmagasságon, hangszínen kívül még milyen fizikai jellemzője lehet?

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2013.02.24. 22:58:30

A sebesség és hangminőség jutott még eszembe. Nem is fogalmaztam jól, nem a beszédhang jellemzői foglalkoztatnak, hanem a beszédé.

Ezt az angol hangsúlyos szótagbeli kiugrást, akkor a sebességváltozásnak is be lehet tudni.

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2013.03.04. 13:02:18

Közben bejött még az énekeltségi faktor, elég sokat dob a kiejtésemen, ha énekelve beszélek (köszönhetően A Mëhikoival történt eszmecserének is). Elég ígéretes csapásiránynak tűnik, bár még új momentum, nem mindig kezelem még megfelelően. Néha még csak nevetségesen tudom használni.

Eddig akkor összefoglalva úgy találtam, hogy a beszédhang ezekkel a szupraszegmentumokkal jellemezhető:
1) alapfrekvenciás (nullformánsos) hangmagasság (lánykori nevén a pitch)
2) e hangmagasság változási sebessége
3) e hangmagasság egyenetlenségei (jitter)
4) hangerő (hanghullám amplitúdója, de a személyiében intensity van írva)
5) hangerő változási sebessége
6) hangerő egyenetlenségei (lánykori nevén shimmer)
7) sebesség (elkeresztelé az Úr tempónak vagy speednek)
8) sebesség változási sebessége
9) hangszín (hanghullám alakja, felharmonikusok aránya)
10) hangminőségen belül az énekeltségi faktor (ezt még nem tudom mihez kötni)
11) hangszálak állása szerinti hangképzési technikák alkalmazása (ziháló, nyikorgó, rekedtes, fejhangú, stb. hanghordozás)
12) a neten megemlítik még a harmonikusok/zaj arányát, amelyet zajosságra lehetne egyszerűsíteni

Jó lenne, ha majd jönne valami nyelvőr, és tudna erre valamit hadonászni a gumibotjával. Tudom, hogy elég speciális téma, nemigen foglalkoznak vele, de azért jó lenne bizonyos nyelvőrök vagy akárki más véleményét megismerni erről a témáról. Már csak azért is, mert ha erre jön egy 'cihiáter, és meglátja micsoda monológokat vágok le már jó ideje, jönni fognak értem, kényszerzubbonnyal felszerelkezve.