HTML

Mi az IdegenNyelvŐr célja?

A magyarok többsége úgy beszél idegen nyelven, mint Fekete Pákó magyarul… Ez a blog annak szól, aki szeretne valamit tenni azért, hogy beszéde ne feketepákósan hangozzon, amikor idegen nyelven beszél.

Kiejtési felmérés

Bejegyzések

Friss topikok

  • Devourius: Kíváncsi lennék, hogy hány ember küldött végül hangmintát. Úgy tudom, hogy csak én és El Mexicano.... (2017.09.06. 07:57) Kiejtési felmérés
  • Devourius: Egyébként továbbra sem értem, hogy Kanada fonológiai-fonetikai befolyása miért olyan nagy az észak... (2017.07.31. 18:32) A Cot/Caught összeolvadásról
  • Devourius: Üdv újra itt hosszú idő után. Azóta megengedőbb vagyok olyan nevek ejtésének terén, amelyek még a... (2017.07.06. 18:55) Shia LaBeouf és a böfögés
  • Devourius: Azóta részletesebb képet kaptam a magánhangzótérről. Rájöttem, hogy a garat is csak passzív leköve... (2017.03.11. 17:29) A pápa neje és a kettőshangzók
  • Devourius: Revidiálnám az évekkel ezelőtt itt kifejtett nézeteimet. Jones és Canepari rendszere hibás, bár az... (2017.03.11. 17:14) Mire jó és mire nem az IPA jelölés?

Ördögtől való nyelvjárások

2009.06.15. 09:45 :: IdegenNyelvŐr

Az előző bejegyzésemben arra a következtetésre jutottunk, hogy érdemes törekednünk egy idegen nyelv valamelyik szabványos változatának az elsajátítására. No de melyiknek?

A legtöbb ma élő nyelvnek léteznek különböző változatai, melyeket nevezhetünk nyelvjárásnak, nyelvváltozatnak, dialektusnak, de még akcentusnak is, bár ez utóbbit más jelentésben is használjuk. A magyarnak is létezik többek között szegedi, rábaközi, vasi, felvidéki, erdélyi változata – mindegyiknek megvan a maga jellegzetessége, amiben eltér az Akadémia által leírttól. Nevezzük ezt semlegesnek. Bár olyan nyelvjárás létezik, amely nagyon hasonlít a semlegesre, de olyan ember talán nincs is, aki azt beszélné: majdnem mindenki valamelyik tájegység dialektusát beszéli. Ez persze igaz az összes nyelvre, nemcsak a magyarra.

Éppen ezért nyelvészeti szempontból nem lehet azt mondani, hogy valamelyik nyelvjárás jobb vagy rosszabb, helyesebb vagy kevésbé helyes, mint a másik: minden "helyes" és "szabályos", amit anyanyelvi beszélők csoportjai beszélnek, tehát a nyelvjárások mind "helyesek". Hogy milyen az elfogadottságuk vagy megítélésük, elsősorban nem nyelvi, hanem társadalmi kérdés: valamelyik magasabb presztízsű, valamelyik alacsonyabb, ráadásul ez idővel változhat is. Nálunk ha valaki nem a "szabvány közeli" magyart használja a médiában, hamar kifigurázhatják érte, hiteltelenné tehetik, vidéki bunkónak állíthatják be. Tőlünk nyugatabbra – pl. Németországban, Spanyolországban, Amerikában – teljesen természetes, hogy a médiában is mindenki megtartja a saját dialektusát. De mint mondtam, ez társadalmi kérdés, és ilyen szempontból, ha lehet, akkor az általunk tanult idegen nyelvnek olyan dialektusát válasszuk ki magunknak tanulásra, ami társadalmilag elfogadott.

Nyelvi és nyelvtanulási szempontból azonban egy kicsit árnyalnunk kell a képet.

Válasszunk nyelvjárást!

Azt nem tudhatjuk előre, hogy milyen társaságban fogjuk a jövőben az adott idegen nyelvet használni, de a saját anyanyelvünket beszélők társaságában nyilván nem, így abból nem indulhatunk ki, hogy Magyarországon melyik angol, német, stb. dialektust tartják etalonnak. Az meg bizony eltérő lehet, hogy szerte a világban hol melyik az elfogadott. Így aztán nem érdemes a társadalmi elfogadottság alapján nyelvjárást választanunk, ennélfogva két lehetőségünk marad a döntésre: személy szerint melyik nyelvjárás tetszik, illetve melyiket könnyebb elsajátítani. Ezekhez azonban valamilyen szinten meg kell előzetesen ismerkednünk a számításba vehető dialektusokkal, különben mi alapján dönthetnénk? Ebben szerencsére ma már nagy segítségünkre lehet az internet leírásokkal, blogokkal, fórumokkal, videómegosztókkal.

A nyelvváltozatok megismerésére viszont előbb-utóbb nem árt sort kerítenünk a nyelvtanulás folyamán, és akkor már inkább előbb, mint utóbb. Hogy miért? Mert nem az a fontos (elvileg még nyelvvizsgán sem), hogy milyen nyelvjárást használunk, hanem az, hogy következetesek maradjunk (főleg a nyelvvizsgán), tehát a beszédünkben ne keverjük a különböző dialektusok kiejtéseit, főleg ne egy mondaton belül! Ez ugyanis jócskán megnehezíti mind a saját, mind a hallgatóságunk helyzetét, mert elveszti beszédünk a nyelvjárások eltéréseinek szabályszerűségét. Egy kissé megerőszakolt példával élve egy szöveg­környezetéből kiragadott angol szó, a /pɑsəbəl/, jelentheti amerikai angolban azt, hogy possible (= lehetséges), brit angolban viszont azt, hogy passable (= járható/elfogadható).

Ezért aztán kifejezetten jó ötlet már a nyelvtanulás kezdetekor kiválasztani egy dialektust, amelyhez mindvégig hűek maradunk. Bátran vállaljuk fel, hogy esetleg más nyelvjárást választunk, mint a tanárunk vagy a diáktársaink. Egy jó nyelvtanár nem fog minket ezért elítélni.

Ez a hűség persze jár némi többlet munkával is. Ha hallunk pl. egy új angol szót egy filmben vagy egy dalban, akkor mindig meg kell néznünk a szótárban vagy az interneten annak a szónak az általunk választott dialektus szerinti kiejtését, ha nem akarunk abba a hibába esni, hogy keverjük a nyelvjárásokat. Márpedig ne akarjunk.

A nyelvváltozatok ismeretének előnye

Ahhoz, hogy tudjuk, hogy egy szó egy adott kiejtése melyik dialektushoz tartozik, tisztában kell lennünk a fő nyelvváltozatok kiejtési jegyeivel, mert a különbségeket csak egymáshoz képest tudjuk meghatározni. Nincs olyan, hogy AZ IGAZI ANGOL (német, francia, stb.) nyelv, és ahhoz képest rossz vagy jó angol, mint ahogy a felvidéki magyar sem jobb, sem rosszabb, mint a vasi, a szegedi, vagy az erdélyi – csak éppen: más. Ezért súlyos hiba – tanár és tanuló részéről egyaránt – egy kiválasztott dialektust helyesként kiemelni a többi közül, minden más nyelvjárást pedig az ördögtől valónak tekinteni!

Éppen ellenkezőleg: meg kell ismertetni a nyelvtanulókat egy-két órában a fontosabb nyelvváltozatokkal. Ha felhívjuk a figyelmüket az eltérésekre, akkor onnantól kezdve nem fogja őket meglepetésként érni, ha valamit nem úgy hallanak, ahogy számítanak rá. Agyuk tudni fog a szabályszerű eltérésekről, ezért a hallott beszédet a megismert szabályszerűségek alkalmazásával automatikusan át fogja alakítani a saját kiejtésükre, és úgy próbálja meg értelmezni. Ez nyilván sokkal hatékonyabb beszédértést eredményez, mintha az agynak kéne állandóan – a szabályszerű eltérések ismeretének hiányában – a hallott szó alakítgatásával értelmes, szöveg­környezetbe illeszkedő szót találnia.

Brit vagy amerikai? Amerikai vagy brit?

Kisgyermekkorban még bármelyik nyelv bármelyik változata elsajátítható, de később, amikor már nyelvtani szabályokat meg kiejtést kell tanulnunk, nagyon nem mindegy, hogy az adott nyelvjárás szabályszerűséget, vagy inkább rendhagyóságot mutat. Nyilván egyszerűbb megtanulni egy szabályt és azt széles körben alkalmazni, mint megtanulni ugyanazt a szabályt meg mellé még egy csomó kivételt. Az angol esetében mind a nyelvtan, mind a kiejtés, mind a helyesírás szempontjából az amerikai változat tudatosan törekszik a szabály­szerűségre és következetességre, míg a brit inkább tiszteli hagyományait annak összes kivételével és ellentmondásával együtt. Logikus, hogy az amerikai angolban a cat, mass és pass szavak rímelnek egymással, és nem logikus, hogy a britben nem: ott a pass úgy hangzik, mint a parse, azaz a car szóval rímelnek. Persze a logikát nem lehet a nyelveken számon kérni, nyelvtanulóként azonban mindenképpen célravezetőbb egy logikus, szabályszerű, következetes nyelv­járást választani – az angol esetében tehát az amerikait.

Már csak azért is tűnik jobb választásnak az amerikai angol, mert egyrészt a világon legalább négyszer többen beszélik anyanyelvként ezt a dialektus­családot, mint a britet; másrészt mivel a szórakoztatás központja Amerikában van, ezért a tévéből/moziból meg a rádióból 90 %-ban amerikai nyelvjárást hallunk, és így eleve kisebb lesz az eltérés a hallott és általunk használt kiejtés között, ezért agyunknak lényegesen könnyebb dolga lesz a beszéd megértésével.

A sokak által a brit angollal azonosított RP (Received Pronunciation) valójában egy kb. két­százaléknyi szűk réteg által beszélt akcentus, melyet az anyanyelvi beszélők többsége is affektáltnak, elitistának érez. Idegen anyanyelvűek szájából meg inkább kérkedőnek, nagyképűnek, modorosnak hat. Olyan, mintha valaki azért beszélne szándékosan raccsolva magyarul (mint pl. Habsburg Ottó, bár ő talán nem szándékosan), mert az szerinte előkelőséget sugároz.

Hogy akkor ennek ellenére Európában miért mégis az RP-t tekintik a tanítandó angolnak? Valószínűleg azért, mert a második világháborúig még Angliában is az volt a követendő szabvány az érvényesüléshez. Csakhogy ez megváltozott a háború után: egyre többen őrizték meg eredeti akcentusukat, így ma már elenyésző az anyanyelvi RP beszélők száma. Nyelvi és társadalmi változás zajlott le Angliában. Úgy tűnik azonban, hogy erről az Egyesült Királyságon kívüli angolnyelv-tanárok nem nagyon vettek tudomást, így azóta több generációnyi angoltanár került (és kerül) ki az egyetemekről, akik még mindig az RP-t vélik nemcsak a brit angolnak, hanem magának AZ angol nyelvnek is. Tisztelet a kivételnek.

A dialektus-választásunkat nyilván befolyásolhatja az adott nyelvjárást beszélő nemzettel kapcsolatos politikai, társadalmi, érzelmi és egyéb állás­pontunk is (USA–Nagy-Britannia, Spanyol­ország–Mexikó–Bolívia, Francia­ország–Kanada, Német­ország–Ausztria, stb.).

Bármelyik nyelvjárás mellett is döntünk, nyilván az adott nyelv kiválasztott nyelvterületének szabvány közeli nyelvváltozatát érdemes elsajátítanunk, nem annak valamelyik helyi dialektusát.

 

43 komment

Címkék: angol kiejtés dialektus amerikai angol beszédértés nyelvjárás brit angol

A bejegyzés trackback címe:

http://idegennyelvor.blog.hu/api/trackback/id/tr691179087

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2009.06.19. 09:42:40

Hát senki sem szól hozzá a témához? Mindenki mindennel egyet ért?

SakiCitizen 2009.06.19. 22:39:33

Csak egy gondolatot szeretnék hozzáfűzni a témához, mégpedig azt, h nem csak pragmatikai okokból választják sokan az amerikai angolt a brit angollal szemben, hanem mert pl. sokkal menőbb, jobb szlengje, etc... és ezt főként a saját ismerőseim is megerősítették, hiába ez egy természetes tendencia, szerintem az egészen világon, mármint az amerikai a. előnyben részesítése a brittel szemben, ki ilyen, ki olyan kifolyólag...

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2009.06.20. 11:45:05

Valóban sokkal menőbb a fiatalabb korosztály körében az amerikai angol, bár ez nem feltétlenül tudatos. Az viszont nem a véletlen műve, hogy sok brit énekes is inkább amerikai akcentussal énekel, mert az trendibb, jobban eladható. Interjút azonban a saját dialektusában ad. És persze ott van még Hugh Laurie is, akit House-ként amerikai, komikusként és interjú­alanyként meg saját brit akcentusával ismerhettünk meg.
Ez így még egy okkal több, hogy legalább passzívan (tehát felismerve de nem alkalmazva) ismerjük a fő nyelv­járásokat. ;)

daniferi 2009.06.20. 19:24:30

Mint kívülálló (angolul-nem-tudó) emberként az a véleményem, hogy az amerikai angol nem csak egyszerűsége miatt is kedveltebb, hanem azért is, mert több "anyag" van belőle. Elég csak belegondolni, mennyi hollywoodi és mennyi britt film van. Sorozatokat tekintve is lényeges az eltérés. Amikor először néztem meg a Skins című sorozatot, kellett egykét rész, amíg megszokta a fülem a más kiejtést.

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2009.06.20. 20:03:00

@daniferi: Feltételezem, hogy "kívülállóként" felirattal nézed a sorozatokat, mégis ennyire zavart eleinte az eltérő kiejtés? Ez érdekes, nekem valószínűleg nem tűnne fel az eltérő kiejtés, ha egy kukkot nem értenék az adott nyelven, és mondjuk egy cseh nyelvű műsor után megnéznék egy szlovákot, vagy egy orosz után egy ukránt. :) Szerintem te nem is vagy akkor már annyira kívülálló, vagy csak jó a nyelvérzéked. ;)

Zsalugater 2009.06.21. 00:03:54

Egyáltalán nem értek egyet. Angolul mindenki úgy beszél, ahogy tud, és Angliában vagy Amerikában senki nem várja el senkitől, hogy vagy így vagy úgy beszéljen, sőt: akkor néznek furcsa szemmel rád, ha mindenáron megpróbálod az anyanyelviek beszédet majmolni. Ráadásul az úgynevezett dialektusok mindössze hozzávetőleges, absztrakt, és helyenként erőltetetten meghúzott határokat jelentenek. Valójában már G. B. Shaw és társai egy kutatás keretében megállapították, hogy nincs a világon két ember, aki ugyanúgy beszélné az angolt. Ez a helyzet fokozottan igaz a mai Angliában. Egyáltalán nem életszerútlen példa: kelet-európai bevándorló feleségül vesz egy Skóciából Londonba költözött nőt, és születik egy gyerekük, aki másféle kiejtést hall az anyjától, az apjától, a külvárosi haveroktól, az iskolában, és az amerikai akciófilmekben. Akkor ő is válasszon ki ezekből egyfajta kiejtést? Természetes, hogy sajátos, egyedi kiejtése lesz, amelyet 50-100 évvel ezelőtt talán felnőttként lecserélt volna RP-ra a társadalmi előítéletek miatt, ma már azonban valakinek a kiejtését kijavítani vagy furcsállni épp olyan ciki, mintha a bőrszíne vagy a vallása miatt tennéd. Sok dialektus eleve úgy alakult ki, hogy az angolok által "meghódított" népek (a kelta írektől az urdu és pastu nyelvű pakisztániakig) saját nyelvi jellegzetességeiket átvitték az angolra - miért ne vihetnénk át mi is sajátosságainkat az angolra? Ráadásul a média, a globalizmus, a bevándorlás, a társadalmi mobilitás és hasonlók miatt a nyelvjárások már teljesen összekeveredtek, és egy olyan kategória, mint a "Standard American" vagy a "BBC English" merő fikció. Azt vállaljuk tehát bátran fel szerintem, hogy egy ilyen zagyva nyelvi környezetben ismertük meg a nyelvet, és ezért így is beszélünk. Meg fognak érteni. Sőt, talán "egy jó nyelvtanár nem fog minket ezért elítélni."

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2009.06.21. 11:00:50

@Zsalugater: Mielőtt bárki félreértene: én nem ítélek el vagy minősítek senkit a kiejtése miatt, nem javítom ki senkinek a kiejtését, amikor beszélgetek vele. Én a kiejtésről, mint a kommunikáció meghatározó eleméről, tárgyilagosan próbálok beszélni.
Átvihetjük mi is kiejtési sajátosságainkat az angolra, de vajon ez elősegíti vagy hátráltatja a kommunikáció céljának elérését? Szerintem az utóbbi.
Valóban sokan sokfélén beszélik az angolt, főleg a bevándorlók, de én nem gondolom, hogy ettől még ez lenne a követendő példa. Sokan nem állnak meg a STOP táblánál sem, fittyet hánynak a záróvonalra, mégis elérik úti céljukat, bár közben esetleg másokat (is) veszélyeztetnek. Ahogy a közlekedés, úgy a kommunikáció is egy nagy társasjáték: célt lehet érni a szabályok, szabványok betartása nélkül is, de ezzel maga a kommunikáció sikeressége kerülhet veszélybe, lehet, hogy nem fognak megérteni, vagy ami még rosszabb: félreértenek.
Arra nem alapozhatunk, hogy anyanyelvi hallgatóhoz (angol, amerikai) fogunk angolul beszélni, aki könnyebben megért minket, mint az, aki szintén csak tanulta (német, francia). Lehet, hogy a magyar XY megérti a pakisztáni bevándorló keverék kiejtését, de ebből még nem következik, hogy ő is megérti XY-t. Márpedig a kommunikáció sikerességéhez mind a két félnek értenie kell a másikat. Én ezért javaslom, hogy legalább a mi részünkről próbáljuk meg a kommunikáció sikerét azzal elősegíteni, hogy megkönnyítjük a hallgatónk dolgát azzal, hogy következetesen beszélünk. A nyelvjárások meg többé-kevésbé következetesek.

Zsalugater 2009.06.21. 13:52:12

Egyetértünk abban, hogy a kommunikáció egy sokszereplős játék rengeteg szabállyal, és annál sikeresebb, minél egységesebb a szabályrendszere. A közlekedéshez hasonlítani azonban mégsem szerencsés, hiszen az központilag szabályozott, a nyelv pedig rendszerint erős ellenállást tanúsít a szabályozással szemben. Az angolnál maradva például, a "londoni angolból" a történelem során számtalanszor eltűnt már a h hang, és ezt felülről jövő kísérletekkel megpróbálták visszaállítani, de mindig újra és újra eltűnik, a kommunikáció sikerességére ez azonban egyáltalán nincs hatással.
Ami magának a kiejtésnek a kommunikációban betöltött szerepét illeti, nem véletlenül ennek jut a legkisebb figyelem a nyelvtanulásban, hiszen valóban ez veszélyezteti a legkevésbé a megértést. A beszédértési feladatok során nem azok a legsikeresebbek, akik betéve tudják, hogyan kell(ene) képezni ezt vagy azt a hangot, tisztában vannak a nyelvjárásbelii különbségekkel, hangsúlyozással stb, hanem akik rugalmasan értelmezik a szabályokat, fel vannak készülve a váratlan kiejtésre, és erősen támaszkodnak a nyelven kívüli jelekre, érzelmi megnyilvánulásokra, esetleg gesztusokra, de mindenekelőtt a szövegkörnyezetre. Azt a véleményt pedig, miszerint az anyanyelvi beszélő jobban megérti a külföldieket, mint a külföldiek egymást, egyáltalán nem osztom; én pont az ellenkezőjét tapasztalom: a hallgatók sokkal jobban értik a más anyanyelvűek pidzsinbe hajló, rettenetesnek mondott kiejtését, mint az oxfordi professzor gyors, elliptikus, schwa és r-kihagyásos, bonyolult szavakkal tarkított beszédét.
Ami azokat a bizonyos többé-kevésbé következetes, egységes nyelvjárásokat illeti, ezek jellemzően homogén, a világtól elzárt, a változásoktól távol eső helyekre jellemzőek, melyekből egyre kevesebb van, és ha így haladunk, teljesen el fognak tűnni. Elég, ha elmész egy nógrádi faluba, és megfigyeled, hogy a fiatalok mennyire következetlenül ejtik a szavakat - azokat a szavakat, melyeket a nagyszüleiktől hallottak, úgy ejtik, mint ők, amelyeket pedig a médiából ismernek, úgy ejtik, ahogy a médiában hallották.
A hallgató dolgát szerintem az könnyíti meg a legjobban, ha minél többféle kiejtést megismer, és nem ragaszkodik merev kiejtési szabályokhoz.

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2009.06.21. 18:30:13

@Zsalugater: Úgy kezdted, hogy "a kommunikáció…annál sikeresebb, minél egységesebb a szabályrendszere" (egyetértek), majd úgy fejezted be, hogy "A hallgató…nem ragaszkodik merev kiejtési szabályokhoz". Ez nekem egy kicsit ellentmondásosnak tűnik.
A professzoros érvelésedet sem értettem. Azt elfogadom, hogy a diákok adott esetben jobban értik egymást, mint az oxfordi professzort, de nem is írtam ennek ellenkezőjét. Pontosabban úgy írtam az ellenkezőjét, hogy az alany meg a tárgy fel volt cserélve. A te példádnál maradva: az oxfordi professzor érti jobban a külföldi diákokat, mint a különböző nemzetiségű diákok egymást. Ettől még a diákok érthetik egymást jobban, mint a professzort.
Ettől függetlenül egyet értek veled abban, hogy a nyelvet nem lehet felülről szabályozni, az mindenkinek a saját dolga, hogy érez-e belső késztetést arra, hogy csökkentse az anyanyelvi akcentusát, és így közeledjen az egységesebb szabályrendszerhez (bárhogyan is alakul az), amivel te is kezdted a válaszod.
Abban is egyetértünk, hogy annak jobb a beszédértése, aki fel van készülve váratlan kiejtésekre. No de hogy készül fel, ha a nyelvoktatásban a kiejtés kapja a legkisebb figyelmet? Vagy tanítsunk csak nyelvtant meg szókincset, a kiejtést meg majd megtanulják valahogy? Én ezt félmunkának érzem, mintha egy orvosnak csak a vágást meg a varrást tanítanák meg, a bemosakodást nem… ;)

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2009.06.21. 18:35:12

@Zsalugater: Az általad is említett egységesebb szabályrendszer követésének hiánya megmosolyogtató tévedéseket is eredményezhet:
leiterjakab.blog.hu/2009/06/18/breking_maszkban_kell_az_irani_tuntetesekre_menni

Zsalugater 2009.06.21. 21:50:55

"A hallgató…nem ragaszkodik merev kiejtési szabályokhoz" = Nem mindenáron az általa ismert kiejtési módot keresi a megértendő szövegben, és nem ehhez ragaszkodik még akkor is, ha az ő értelmezése így látványos hülyeség lesz. Jó példa erre a Kossuth rádiós példa, annak meg külön örülök, hogy megemlítetted, mert már el is felejtettem, hogy amiatt tévedtem ide a leiterjakabról, és még nem is reagáltam rá, pedig szándékomban állt. Egyetértek vele, hogy az ask szó ejtéséből következtetni lehetett volna arra, hogy a kritikus szó magánhangzója mit jelöl (bár emlékeim szerint Boston környékén hajlamosak ugyanúgy ejteni a mask és a mosque szót), de sohasem erre kell támaszkodni a helyes lokális jelentés kinyerésekor, hanem a szövegkörnyezetre, az egyéb nyelvi támpontokra, és a nyelven kívüli körülményekre, de mindenekelőtt a globális jelentésre. A beszédfelismerő szoftverek pont azért működnek olyan pocsékul, mert csak nagyon kis mértékben képesek ezeket segítségül hívni, márpedig szükség lenne rájuk, hiszen az élőnyelvi beszéd során nem tisztán ejtjük a hangokat, elharapjuk a szavakat, nem artikulálunk.
A professzoros példáról: azt írtad, hogy az anyanyelvi beszélő jobban megért minket, mint "aki szintén csak tanulta (német, francia)." Erre írtam, hogy a tanulók szerintem jól megértik egymás akcentusát.
Az ilyen részletproblémákon túl igazából csak annyit szeretnék mondani, hogy tisztelem az erőfeszítésed, mellyel tanítani próbálod ezt a rossz nyelvtanárokkal bőven ellátott népet, de én azt tapasztaltam, hogy az anyanyelvi beszélők egyáltalán nem várják el tőlünk, hogy ne úgy beszéljünk "idegen nyelven, mint Fekete Pákó magyarul". Fekete Pákó sajátos kiejtése csak nekünk szokatlan, de az angolok, amerikaiak teljesen hozzá vannak szokva a "bad English"-hez, és egyáltalán nem zavarja őket az idegenszerű kiejtés - a Mockney és társai azonban annál inkább. A kiejtést a végtelenségig lehet polírozni (tökéletesen olyan úgyse lesz, mint az anyanyelvi beszélőké), és az ezzel járó frusztráció nem áll arányban a nyereséggel. Más szóval: ha az orvos nem mosakszik be, a beteg szepszist kap, és meghal, de ha egy nyelvvizsgázó hol ɑː-val, hol æ-vel ejti az ask szót, attól még nem dől össze a világ. Persze, ha titkosügynököket akarunk képezni, az mindjárt más :)

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2009.06.21. 23:13:00

@Zsalugater: Hát igen, a Kossuth-rádiós úr sem a szövegkörnyezetből, sem a nyelvtanból, sem a kiejtésből nem fogott gyanút. Ebben az esetben lehet, hogy még egy beszéd­felismerő fordító­gép is jobban teljesített volna :) De ezek után azért vicces a rádió szlogenje is: MR1-Kossuth Rádió – a szavak ereje. :)

Leiter Jakab · http://leiterjakab.blog.hu 2009.06.24. 21:49:06

@IdegenNyelvŐr: Mivel nem tudjuk, hogy az illető hallott vagy olvasott szöveg alapján követte el a félrefordítást, egyáltalán nem lehet kijelenteni, hogy a rossz kiejtéséből következett a mosque-mask félrehallása. A te érveidnek persze az felel meg, hogy hallás alapján fordított, de ne állítsd be úgy, mintha ez tény lenne, mert ez, mondjuk, minimum csúsztatás.

Leiter Jakab · http://leiterjakab.blog.hu 2009.06.24. 21:54:45

Ha már... Nagy rajongója vagyok Leonard Cohennek. Egyszer egy beszélgetés során önkéntelenül is angolosan ejtettem a nevét. Gondolom, nem nehéz kitalálni, hogy mekkora különbség van a magyaros ejtéshez képest. A lényeg, hogy rosszul jöttem ki a dologból, mert úgy nézett ki, mintha az eszemet játszanám. Belegondoltam, hogy mit gondolhattak, akik hallottak akkor engem, és rájöttem, hogy ugyan szándékolatlanul, de tényleg arcoskodásnak tűnhetett a dolog. Nekem is furcsa, ha valaki magyar szövegkörnyezetben jöteborj-t ejt, na, és rögtön arra gondolok, hogy mi a francért fájna neki göteborgot mondani. Kivétel, ha az illető ott él, és neki ösztönösen ez jön a szájára.

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2009.06.25. 10:54:53

@Leiter Jakab: De annak azért nagyobb az esélye, hogy két különböző szó két nyelvjárásban azonosan ejtett alakját hallás után összekeveri valaki, mintha látja maga előtt leírva, és úgy fordítja félre. Sőt, akkor már az is előfordulhat, hogy a kapott angol nyelvű átirat tartalmazta már eleve a mask szót a mosque helyett… De a legvalószínűbb mégis csak a félrehallás.

Elismerem, nálunk ha valaki az eredetihez jobban közelítve ejt egy nevet, könnyen rámondhatják, hogy játssza az eszét, beképzelt. Viszont ha én jöteborj-ot hallok valakitől, akkor felkapom a fejem, hogy végre valaki nem futamodik meg és felvállalja az azzal járó megvető pillantásokat, bárcsak több ilyen lenne.
Mi nagy tv-néző nemzet vagyunk, ezért az emberek azt fogadják el, amit onnan hallanak. Ezért pont a médiának lehetne kiemelt szerepe abban, hogy formálják az emberek gondolkodását, hogy megszokják, elfogadják és utánozzák az eredetihez közelebbi kiejtést, és ne ítéljék el.

szomorutojas · http://tojas.blog.hu 2009.11.15. 17:13:18

@IdegenNyelvŐr: Nagyon furcsa tapasztalatom, hogy akár spanyolul, akár angolul beszélek, a magyar helységneveket nehezemre esik magyar kiejtéssel kiejteni, mindkét nyelven a beszélôktôl megismert formában fûzöm bele a mondatba, sôt ismeretlen neveknél kitalálom hogyan ejtenék ki.

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2010.11.08. 21:27:40

Brit, RP angol tanuláshoz milyen hanganyagot érdemes hallgatni gyakorlásképpen? Eddig politikai szövegeket hallgattam, de kevés van ilyenből és unalmasak.

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2010.11.11. 10:13:18

@Devourius: Hallgass bele David Attenborough természetfilmjeibe. Az talán érdekesebb ;)

A Tyne folyó déli partja 2010.11.20. 19:41:08

@Zsalugater: Standard American" vagy a "BBC English" merő fikció

nem igazán, a Standard pont azért Standard, hogy ha egy skóciai beszél egy londoni cockneyval, akkor a Standardet használva megértsék egymást. ha mindkettő a saját dialektusát használná, kissé megbonyolítanák maguknak a dolgukat. az a közös, irodalmi, amit fog használni az újság, a könyvek, a híradó, stb. hogy ne csak egy réteg értse.

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2011.03.02. 11:05:42

Eddig azt hittem, hogy csak urban legend, de egyre több embertől, filmből, riportban hallom. Állítólag az USA-ban csajozásnál érdemes akcentussal beszélni, mert buknak rá, főleg a britre :-) Miért lehet ez?

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2011.03.02. 12:50:02

@Devourius: Gondolom azért, mert eltér a megszokottól, különleges. De szerintem az teljesen szubjektív, hogy kinek milyen akcentus jön be, meg hogy egyáltalán számít-e neki.

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2012.01.23. 11:01:09

Megint előszedem ezt a témát. Néhány nyelvoktató oldal azt írja, hogy a General American brit megítélése állítólag semleges. Ez kíváncsivá tett, böngészgettem oldalakat, fórumokat, hogy mi a véleménye róla a briteknek. Nekem az alábbi jött le, nem tudom, mit tudsz ebből megerősíteni, INyŐ. A válaszok eléggé megoszlanak. Meglehetősen sokan nem szeretik, kb. 40%. A főbb kifogások toplistája:

1. nyers-durva (a legtöbben a harsh-ként említik az első helyen)
2. nazális (ennek ellenére én még nem hallottam ezt a híres nazalitást, de mindegy, ha egyszer ez a véleményük, akkor ez)
3. cot-caught merger nem szimpatikus (bár ezt már kevesebben említik, nem nevén nevezik, csak egy-egy jellemző szót hoznak példának)
4. túl gyors beszédtempó, míg néhány brit szerint meg inkább túl lassú
5. primitív, írásképhez ragaszkodó kiejtés miatt fantáziátlan, régies hatást kelt (bár nagyon kevesen hozzák ezt fel)

Azt vettem még észre, hogy aki a britek közül kifejezetten nagyon nem szereti, az általában nem az magát akcentust nem szereti, hanem az USA-t utálja mindenestül, főleg azért, mert szuperhatalom és filmek, zenék nyelvezetét eluralta, elvette a világuralmat a britektől. Megint mások csak azért nem szeretik, mert amerikaikkal volt személyes rossz tapasztalatuk, amit kivetítenek a többi amerikaira. Aztán néhány ellenző a nem szabvány akcentust (pl. texasi) nem szereti és azt hiszi, hogy minden amerikai úgy beszél. A nem tetszést kinyilvánítók és kritizálók nagy része viszont elismeri zárójelben, hogy bár nem szimpatikus, néhány extrém brit akcentusnál viszont mindenképp jobb hallgatni, könnyebb megérteni.

Kb. 40% szerint semleges, megszokták a mediából, filmekből, zenékből, nem ítélik meg sem pozitívan, sem negatívan, nem újdonság nekik. Kb. 15% kifejezetten kellemesnek, könnyen érthetőnek tartja. Aki különösen kedveli, kb. 5%, főleg a fiatalok, akik ezen nőttek fel a tv, számítógép, játékok miatt, és ez beszippantotta őket teljesen.

A fordítottja is érdekes. Az amerikaiak kb 94%-a azt írja, hogy a BBC angol flancosságot, műveltséget, intelligenciát sugároz, kellemesebbnek tartják a dallamosabb hanglejtést, mint a monoton amerikai angolt. Mint már írtam 2 kommenttel ezelőtt, nagyon sokan írják azt is, hogy vonzóvá tesz. 5% szerint jó értelemben véve vicces, szórakoztató. Elenyésző rész (1%-ra becsülöm) írja azt, hogy rossz értelemben véve idióta, egyesek szerint a déli, vidéki amerikai bunkók nyelvezetére hajaz (gondolom a déli-délnyugati nem rhotikus hasonlóság miatt). Kb. ugyanígy vélekednek az amerikaik az ausztrál akcentusról is.

Mondjuk az hozzátartozik, hogy az emberek inkább a szélsőséges véleményeket írják ki a fórumokra. Aki semleges, általában nem tartja fontosnak leírni a nagy semmit, mert a közömbösség unalmas. A %-jaim eléggé hasraütésszerűek, 5-re, 10-re kerekített, nagyon durva becslések. Kíváncsi vagyok, hogy te ezek közül melyiket tapasztaltad, INyŐ.

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2012.01.23. 22:23:45

@Devourius: Nyilván ezek csak totál szubjektív vélemények, objektíven itt nem is lehet állást foglalni.
1. Gondolom ez a harsh jelző elsősorban az [ɹ]-nek szól, ill. a [j] mellőzésének a [t, d, n] mögül, amitől valóban keményebb, pattogósabb a hangzása. A britek [j] beszúrásától meg épp némely amerikai érzi túl lágynak a britet.
2. A GenAm-re valóban jellemzőbb a nagyobb fokú nazalitás. Egy /VN/ vagy /NV/ környezetben a /V/ valamennyire mindenképpen nazális lesz (a magyarban is), ez elkerülhetetlen, de a GenAm-ben azért gyakrabban hallani erősebb nazalitást is. Ehhez még hozzájön az /æN/ diftongizálása is [Ẽɘ̃N]-ként, ami elég feltűnően eltér pl. az [AN]-től.
3. Egy kicsit túlzásnak érzem ezt a CC-merger körüli felhajtást. Elég sok amerikai beszédet hallok, de viszonylag ritkán fordul elő az az eset, amikor tényleg semmi különbség nincs a két fonéma realizációja között – bár lehet, csak én mozgok más körökben ;) . Talán inkább az zavarja szerintem őket, hogy az /ɔː/-t jóval nyíltabban ejtik a tengerentúlon, mint ők, ami miatt kisebb a különbség a cot és a caught ejtése közt, talán nekik nehézséget okoz a megkülönböztetésük, bár ezt azért kétlem.
4. Mindenki a saját maga tempójához képest ítéli meg a másokét, a beszédtempó meg eléggé egyéni, szóval ez többszörösen is szubjektív…
5. Egy élő nyelv esetén mindig a beszéd az elsődleges, nem az írás. Nem a leírtakat ejtjük ki, hanem a kimondottakat írjuk le. Mondjuk, az angol esetében az íráskép szerinti kiejtéshez való ragaszkodásra hivatkozni külön vicces ;) Persze ha valaki a minél nagyobb eltérést erénynek veszi, akkor érhető ez az érvelés. De ebben azért elég erős ellentmondás is van: régiesnek tekintik az amerikait, ugyanakkor ők vannak tele a legkülönfélébb hagyományokkal és a sajátjukat tekintik az eredeti angolnak. Hmm. Tény, hogy az ameriai angol számos tekintetben archaikusabb, mint a brit, de vannak saját újításai is, mint pl. a CC-merger (nesze neked íráskép szerinti kiejtés). De a legszembetűnőbb eltérések (az [ɹ] és a last magánhangzójának az ejtése ) mégiscsak a britben következtek be.

Az valóban megfigyelhető, hogy egyes brit énekesek is amerikaias akcentus vesznek fel amíg énekelnek, aztán prózában már egész más a helyzet. Amerikában ez nem jellemző, ott max. az [ɹ] hangokat spórolják el a lágyabb, romantikusabb hangzás kedvéért, bár ma már talán ez is egyre kevésbé jellemző, és a keményebb [ɹ] helyett ilyen esetekben gyakorta tűnik fel a lágyabb [ɹ˕].

Nyilván fontos szempont, sőt, talán a legfontosabb, hogy milyen véleménnyel van az ember az adott nyelv vagy nyelvváltozat beszélőiről. Hogy az csak szetereotípián vagy tényleges tapasztalaton alapul, pozitívon vagy negatívon, az lényegtelen. Ha negatív, akkor jó, mert a másik vélt negatívumait fel lehet használni önmagunk fényezésére. Ha meg pozitív, akkor is jó, mert akkor meg lehet majomszeretettel rajongani érte, és minden mást pocskondiázni. Na, ezért nem érdemes ízlésekről vitatkozni… ;)

Meg ahogy írtad is, a sztereotípiákat a leghangosabban kiabálók, fórumozók alakítják, nem a csendes többség. Azokra csak hat. Így aztán az, hogy egy átlag amerikai lány valóban beindul egy brit akcentusra, vagy hogy flancosnak tartják, nem biztos, hogy saját meggyőződés – lehet éppenséggel csordaszellem is, hiszen az ízlést bizonyos fokig tanuljuk, sztereotípiákon nyugszik.

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2012.01.24. 09:41:04

Talán azért nem hallasz több durva CC-mergert, mert nem hollywoodi produkciókat nézel és nem hallgatsz amerikai bemondókat. Nem szoktam, de ha nagyon ki vagy rá éhezve, esetleg hallgasd valamelyik mergeres állam webrádióját : P Ezekben sem mindenki egyformán olvaszt össze, de azért viszonylag szép számmal hallani teljes összeolvasztókat is. Azért van körülötte szerintem felhajtás, mert érzik, hogy ez lesz a jövő, de addig nem tudják, hogy addig mit kezdjenek vele. Ahogy nézem a nyelvjárási térképeket, az US területének több mint a felén (nyugati fele) dominál, de ezek a ritkábban lakott területek, az ennek ellenálló keleti parti nagyvárosok a mergert nem használó beszélők számát jobban megnövelik még. A merger erőssége is nagyon ingadozik. Egyértelmű kisebbségben vannak még a teljesen összeolvasztók, de a részlegesen összeolvasztó többség miatt már ma sem ítélik meg őket sem negatívan. Majd idővel kiteljesedik a merger, a mergernek ellenálló területeken pedig fokozatosan megjelenik, előbb a részleges változata. Kell még ehhez jó pár évtized, de szerintem 100 év múlva már szinte senki nem lesz kivétel, csak 1-2 vidéki aggastyán, ahogy az a [ʍ] hang esetében is történt. Én addig is kitartok a teljes mergernél, mert szerintem 1) előremutató, 2) kiejtést megkönnyíti, nem kell figyelni, hol van /ɔ/ és nem kell ezt is gyakorolni, csökken a hibaforrások száma. Ami a legfőbb, 3) nekem szubjektíve jobban hangzik, dögös amerikai ízt ad a beszédnek. 4) nemzetközileg ismeretlen, különcködni lehet vele, "súlyosbítani" az amúgy sem túl gyakori amerikai angolt, és így jobban felfigyelnek, jobban emlékeznek az emberre, persze nem negatív értelemben.

"Az valóban megfigyelhető, hogy egyes brit énekesek is amerikaias akcentus vesznek fel amíg énekelnek, aztán prózában már egész más a helyzet."
Ezt sose értettem és sokan vannak ezzel így. Sokan keresik ennek az okát a neten, sok fórum, blog foglalkozik a magyarázat keresésével. Két elmélet szokott kijönni győztesként. Az egyik, hogy a jól fizető amerikai piacok miatt van így. A másik, hogy az RP nem alkalmas az éneklésre (hülyén lehetne kiénekelni az [əɷ]-t, persze néha megesik). Illetve egy harmadik okot még fel szoktak hozni, miszerint énekelve nem jönnek ki annyira az akcentusbeli különbségek, de szerintem ez erősen sántít.

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2012.01.24. 09:54:26

Az első bekezdés végéről lemaradt. 5) lehetővé teszi a merger, hogy remélhetőleg mihamarabb elkészüljön a kérdőív és INyŐ féktelen, tányérsapkás haragja csillapodhassék, hogy új cikkekre tudjon koncentrálni : )

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2012.02.18. 23:47:28

@Devourius: 4) Hát, hogy negatívan vagy sem, az nem ezen, vagy nem csak ezen múlik. Ahogy írtad, van, aki utálja az amerikaiakat, így ha egy ilyen kiejtéssel beszélőt hall, azt sem fogja kedvelni. Aztán van, aki nem hallott a CC-merger-ről, ő lehet, hogy azt fogja hinni, hogy hibásan beszélsz – tán még ki is javít… De nem kell, nem szabad azon agyalni, hogy vajh megfelelünk-e mások elvárásainak, mert az egyértelműen negatív hatással van ránk és a teljesítményünkre. Szóval hajrá!

Azt egyébként nem értem, hogy ha minden más tekintetben a semleges kiejtés a célod, akkor a CC-mergert miért forszírozod? Az nem semleges.

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2012.02.19. 07:55:29

Azért attól lemennék hídba, ha egy brit vagy egy nemzetközi angolt beszélő elkezdene amerikai kiejtést javítgatni. Mondjuk már volt példa hasonlóra, főleg internetes trollok jóvoltában, szépen szét lehet őket szedni, mivel az ő kiejtésük és tudásuk, finoman szólva khm. "hiányosabb".

Úgy vettem észre, hogy nem csak a CC-merger megléte, hanem a mértéke is fontos egy-egy beszélőnél. Amerikában ma már nem találni olyan anyanyelvit, akinek legalább egy picit, legalább néhány /ɔ:/2-es szónál ne lenne meg. A másik véglet is elég ritka, még CC-mergeres ősterületeken is, hogy ti. valakinél annyira teljes a merger, hogy az [ɔ] vagy egy másik allofónja teljesen hiányzik valaki beszédjéből. Viszont nekem csak az opció, hogy legyen merger vagy ne, köztes megoldás tényleg csak rossz és hasztalan lehet. Előbbit választottam. Úgy érzem, ennyit megengedhetek magamnak. Az angolban pont ez a jó, sok szónak van több kiejtése, és a megválasztásukkal árnyalni lehet a stílus, egyéniséget. Ráadásul ez a szabványosság is elavult valami szerintem, ezen az elméleti kategórián rég túlléptek a beszélők. Itt most nem kifogásokat keresek a "szegénységi bizonyítványra", ahogy a blog első cikkeinél tették a látogatók, miért nem fontos a kiejtés címszó alatt, mert ők egy teljesen más végletet képviselnek.

Te pl. úgy látod jól, hogy a tr/dr-t nem cs/dzs-síted, mert nem szabványos. Én viszont nem nagyon hallok olyan anyanyelvit (britek között sem), aki soha nem teszi meg, konkrétan 1-2 ilyet hallottam, és szerintem rossz volt őket hallgatni. A többiek azért legalább 50%-ban cs/dzs-sítenek. Elég sokan vannak, akiknél már csak elvétve, nyelvbotlás szerűen figyelhető meg a sima tr/dr. Esetleg a beszélők egy része szisztematikusan csak a str hangkapcsolatban kerüli.

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2012.06.16. 18:46:04

Kivételesen nem fonetikai téma. Tudsz INyŐ olyan weboldalt vagy könyvet, amiben a teljen nyelvtan az US angol szemszögéből van összefoglalva? Eltéréseket hoz több nyelvtankönyv is, de mindig elszórtan kell őket összeszemezgetni, jó lenne, ha egy helyen kigyűjtve meg lehetne találni az összeset.

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2012.06.16. 20:37:18

Eddig csak wikipédiás cikkeket találtam, meg néhány oldalt, de egyik sem teljesen átfogó.

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2012.06.18. 22:03:03

@Devourius: Most így kapásból nem tudok mondani ilyet, de google barátod biztos segít ;)

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2012.08.01. 12:11:00

Az US [ʊu] helyetti [μu]-zás tényleg gyakoribb nyugaton? Néhányan azt írják.

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2012.08.04. 19:04:29

US thorough ugyebár /'θɜːɹoʊ/ (de a szótagolásában nem vagyok biztos ['θɹˑ(ˌ)σɷ]?).

Az LPD ennyit ír, de a Webster hozza még pluszban a /ˈθɔɹ(ˌ)σɷ/ (3-as ɔ fonémával) és /ˈθʌɹ(ˌ)σɷ/ variánsokat.

Jól dekódoltam a Webster jeleit? Nem vagyok benne biztos, sem a másodlagos variációk használhatóságában, semlegességében.

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2012.08.16. 23:13:30

@Devourius: Az [ʊu] mára már annyira visszaszorult, hogy úgy gondolom, ideje volna inkább már az [μu]-t semlegesnek tekinteni US-ben is. Már csak azért is, mert sok helyen még ennél is előbbre képzik, akár [ɨ, ɨ̮, ʉ] kezdő hanggal.

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2012.08.16. 23:14:05

@Devourius:
"de a szótagolásában nem vagyok biztos ['θɹˑ(ˌ)σɷ]?)" ['θɹ̩ˑ.(ˌ)σɷ].
Egyébként jól dekódoltad. Maradj nyugodtan a /'θɜːɹoʊ/-nál, a többit elég, ha felismered, ha hallod.

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2012.08.17. 07:53:08

@IdegenNyelvŐr: jól van, akkor jól szótagoltam. Azért nem tettem .-ot, mert a ˌ-jel is szótagol.

"Az [ʊu] mára már annyira visszaszorult". Na, jól van ám! Leszólod itten az [ʊu]-im! Mondjuk mostanában büszke lennél rám, néha [μu] jön a számra (éljen a következetlenség), főleg, ha a mondatban előtte volt [μ]. Lehet még 20 év, és annyira visszaszorul az [ʊu], hogy mikor mutatják a világtérképen, sehol nem lesz bejelölve, csak egyetlen kis pötty fog négy tenger által partmosott kicsi hazánk felett éktelenkedni, alatta lábjegyzetben: van egy magyar barom, aki ilyen tekintetben még nem lépett tovább :D

IdegenNyelvŐr · http://idegennyelvor.blog.hu 2012.08.20. 22:59:08

@Devourius: "(éljen a következetlenség)"
Nem, ez nem következetlenség, hanem egyre inkább életszerűtlenség ;)

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2013.02.03. 14:29:32

Most vettem észre, hogy hogy Canepari mennyire megkorholja a skótokat ebben az anyagban:
venus.unive.it/canipa/dokuwiki/lib/exe/fetch.php?id=en%3Apdf&cache=cache&media=en:eps_8_celtic.pdf

Nagyon agresszíven beszól nekik az öreg:
"It is a sadly well-known fact that the Scottish accents of English are the worst among bilingual speakers (even when they can actually use only English). Often, they can be worse than many foreign accents, indeed, because they are so unsystematically inconsistent."

Folytatja azzal, hogy:
"The irritating irreverence we find in Scotland, towards the pronunciation of the English language (to say nothing about its grammar and lexicon), regards the number of phonemes, which are either merged or splitted, and the use of length, which follows completely different rules. Therefore, there are too many oscillations and inconsistences, which –undeniably– deform the nature of the language itself. This makes the Scottish accents intolerably unbearable for most native speakers and foreigners, as well (unless they can amuse themselves by lingering over those 'funny' accents)."

Egy modern nyelvész ezt leszólná, azzal indokolva, hogy minden nyelvváltozat, dialektus egyenrangú, nincs helyes és helytelen forma, amit az anyanyelviek használnak, az része annak a nyelvnek.

Szerintem viszont igaza van az öregnek. Egy skót, vagy más angol anyanyelvű szerintem nincs tudatában, hogy mennyivel szerencsésebb, mint egy kínai, indiai, vagy magyar. Hiszen a világ nyugati felén él, erős gazdaságban, és világnyelvet sajátít el anyanyelvként. Mégis olyan ritka pocsékul beszéli, hogy ha nagy ritkán kimegy a szülőfalujából, még annyira sem értik meg, mint Fekete Pákót, vagy egy japán turistát. Legalább lehetne annyi eszük, hogy élhetnének ezzel a nem kicsi, behozhatatlan előnnyel. Nem hiába, az ember sose tudja igazán értékelni, amije van, legfeljebb miután elvesztette, noha utóbbi eset nyelv tekintetében nem játszik.

paraszthajszal 2013.02.04. 20:05:06

@Devourius: Ezt egy modern nyelvész tényleg leszólná, az általad említett alapvető szemponton kívül már csak azért is mert (1) azon egyáltalán nem lehet csodálkozni, hogy a helyi őshonos nyelv (skót gael/kelta* nyelv) kiejtése, szókészlete befolyásolta az egyébként "rájuk erőltetett" angol nyelv helyi kiejtését is; ez pont így van mondjuk az indiai/karibi angol esetében is. Egyébként, ahol ezek a kétnyelvű (gael/angol) skót lakosok élnek, azok Skócián belül is pont a leginkább elszigetelt, alacsony népsűrűségű területek (pl. az észak-nyugati szigetek); és feltehetőleg ritkábban is esik meg, hogy az ottani lakosok kimennek a szülőfalujukból [pl. mert ezt csak repülővel/hajóval tehetik]. Összehasonlításképpen érdemes-e mondjuk szidni azért a csángókat [akiknek szintén kevés kapcsolata volt az anyaországgal az utóbbi évszázadokban], mert a magyar nyelv egy sajátos, archaikus de román behatástól sem mentes változatát beszélik? (2) az hogy egy nyelvváltozat "rendszertelenül következetlen", nyilván hülyeség, mert ha az lenne, a használói sem értenék meg egymást, itt sokkal inkább arról van szó, hogy az elszigetelt területeken [pl. sok kis-közepes méretű sziget] a helyi nyelvváltozatok egymástól is elkülönülten fejlődtek.

paraszthajszal 2013.02.04. 21:50:24

@paraszthajszal: Na, ahogy látom az anyagban, a kétnyelvűségből adódó problémákat Canepari inkább a (Lowlands Scots/angol) párosra érti; egyben ekézve egy kicsit az észak-angol variánsokat is; hogy képesek a tájszóláson kívül tájnyelvi szavakat is csempészni a beszédjükbe (hallatlan, krumpli helyett azt merte mondani, hogy pityóka!); meg hogy nem csak a fonémáik ejtése tér el a semleges brittől, hanem bizonyos szavakat, amiket az RP-ben ugyanazzal a fonémával ejtenek, náluk nem. Hát erre már tényleg nehéz mit mondani; ez már kb. olyan, mintha a szögedieket ekézné valaki az ő-zésért. :-)

caesara 2014.06.24. 12:52:07

Azért az amerikai angol sem annyira egyszerű, mint ahogy a cikkben leírták…itt is vannak különböző dialektusok, ami kb városonként eltér..nem hiszem hogy olyan nagyon jó ötlet, meg kivitelezhető egyáltalán, hogy 1-et kiválasztunk és azt tanuljuk és kész..
www.concordforditoiroda.hu/angol-nyelvjarasok/

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2014.08.24. 12:09:59

Pedig egyszerű, hidd el. Minél nagyobb vagy hagyományosabb egy dialektus, annál jobban kielemezte a szakirodalom, annál több hangminta van hozzá. Persze, az amerikai angolban is vannak bonyodalmak (mikor lehet flapesíteni, mikor nem, mikor esik ki a t az nt-kapcsolatból), de messze nem fogható az egész az angol angol nyelvjárások formabontásához, szabálytalanságához, már-már kölcsönös érthetetlenségéhez.

Egyébként pedig én sem támogatom már ezt a Canepari-féle semleges amerikai angol akcentust, mert merev, száraz, túl konzervatív, kevesen beszélnek már teljesen így, bár a különbség egy modern General Americanhez vagy modern nyugati nyelvjárásokhoz képest nem jelentős (1-2 magánhangzó összeolvasztása és szétválása, u-fronting, prenasal raising/tensing, az /ʊ/ ajakréses és alsóbb nyelvállással képzett, az /ʌ/ ingadozó mértékben kerekítéses lehet, az ing in'-esítése, sötét, félsötét l használata világos l helyett, ilyesmik).

Azt viszont el kell ismerni, hogy a dokumentált nyelvjárások közül ezt a legkönnyebb elsajátítani, amit ezen a blogon is tárgyal a szerző amerikai angol címszó alatt. Sokkal jobban ajánlott, mint 50 éve elavult RP-vel küzdeni, meg keverék valamit tanulni, esetleg Hunglisht.

Mindig is kifogásnak tartottam, ha valaki azért nem tanul kiejtést, mert úgyis sok nyelvjárás van, és akkor lehet összevissza mondani. Hát nem. A nyelvjárások a maguk szintjén következetesek, nem jó őket keverni. Jó, még senki nem halt bele a keverésbe sem, de ha igazán jó angol kiejtést akarunk, akkor le kell róla szokni. Ráadásul a jó kiejtés sokszorosan meghálálja magát, fejleszti a hallás utáni értést, növeli az önbizalmat, bátrabban szólal meg az ember angolul, és a kívülállók is 99%-ban a kiejtésünk alapján ítélik meg az angolunk szintjét. Érdemes bele egy kis gyakorlást fektetni, netes szótárakból, blogokról (mint ez), netes publikációkból, YouTube-videókból ingyen megtanulható. Elég napi 5-10 percet gyakorolni, azt is akkor, amikor holtidőnk van, takarítunk, boltba megyünk, buszra várunk, stb. Szerintem a kiejtést a beszédkészséget is durván fejleszti, és ez az, amire a nyelvoktatásban leginkább szükség van. Csak hát ez a kiejtési téma senkinek nem akaródzik, inkább felkötik magukat az emberek, minthogy ezzel foglalkozzanak. Elveszi a kedvüket a sok kiejtési jel, mikor azokat eleve megtanulni sem kell, ki lehet nézni táblázatból. Valahogy megalázónak is érzik, teljesen tévesen.

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2015.12.31. 15:31:32

Ide is pár gondolat. Teljesen tartom az előző hozzászólásomba írtakat még most is. Kiegészíteném viszont egy kicsit.

A legfontosabb a jó kiejtéshez a szupraszegmentális jellemzők elsajátítása, hangsúly, ritmus, hanglejtés, hangminőség. Ezekre kell rámenni, ezek adják a beszédmodort, ezektől lesz a beszéd leginkább olyan, mint az anyanyelvi beszélőké.

Ehhez képest csak másodlagos, hogy egy adott szóban milyen magánhangzót, vagy milyen allofónt ejtünk. Persze számít egy kicsit az utóbbi is, pl. hogy a megkülönböztetett szavakat mi is megkülönböztessük valahogy, de a szavak kiejtése tényleg csak a jéghegy csúcsa a különböző akcentusoknál, igazából nem ez a mérvadó, még ha a hagyományos hangtanban 99%-ban csak ezzel foglalkoznak. Tényleg csak az, hogy a worchestert ne vorcseszternek ejtsük, és a hawk/Hawkingt pedig ne hau(king)nek. Esetleg germán nyelveknél, illetve angolnál figyelni kell, hogy sorvadt szótagban ne teljes magánhangzót ejtsünk, azaz nem déviddzon, hanem déjvidszÖn vagy déjvÖdszÖn, ahol az Ö olyan bizonytalannak hangzik.

A másik fontos dolog a következetesség. Ha egyszer valamit megadott modell alapján bizonyos formában ejtünk, akkor egy másik szóban ugyanazt a hangot, vagy fonémát ne ejtsük másként, és ne keverjük a Hunglisht, britet, amerikait, stb.. Maradjunk következetesen egyféle modellnél. Tehát aki kEnt dúzik, az ne mondjon hAAf pAAszt éjtet (trap-bath split), és aki kálörözik és pábozik, az nem mondjon luv/kut-ot (love, cut, a strut-foot külön nem válás miatti észak-angol kiejtés) vagy lov-ot (love), vagy dömpert (franciáktól átvett magyar forma). Aki meg hárizik, ne vörizzen, és aki "ó"májg"ááá"dozik, ne g"o"t-ozzon vagy ne g"öu"-zzon. Ha egyszer pedig a car kháá, akkor a girl se görl legyen, hanem gőől. Ha pedig bö naanözünk, akkor a lieutenant is legyen már lef thenönt.

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2016.05.12. 13:01:38

„mindegyiknek megvan a maga jellegzetessége, amiben eltér az Akadémia által leírttól. Nevezzük ezt semlegesnek. Bár olyan nyelvjárás létezik, amely nagyon hasonlít a semlegesre, de olyan ember talán nincs is, aki azt beszélné: majdnem mindenki valamelyik tájegység dialektusát beszéli.”

Ez jó gondolat a cikkből. Na, ezért nem szabad semleges vagy akadémiai nyelvjárást tanulni, mert nincs olyan ember, aki beszélné (bár azért magyarból, angol angolból van). Olyan nyelvjárást kell megtanulni, amit emberek tényleges beszélnek, és vannak belőle hangminták. Sőt, nem hogy lehet nem semleges nyelvjárást tanulni, de ajánlott is, legalább ízesebb, autentikusabb lesz a beszéd. Egyedül inkább én fordítva fogalmaznám meg: lehet substandard nyelvjárást tanulni, de annyira substandard dialektust nem éri meg választani, amit már az emberek többsége nem ért meg, vagy megvet, de kevés ilyen van. Angolból lényegében az amerikai-kanadai angol bármelyik dialektusát lehet tanulni, egyedül a gettónéger és nagyon deep South/ultraredneck, és a kanadai New funlandi/quebeci nyelvjárások nem ajánlottak, a többi simán ajánlható a General Americannel együtt. A brit szigeteken is akármelyik nyelvjárás tanulható, egyedül a skót, nagyon durva (túl erősen keltás) ír, durvább észak-angol akcentusok, és a Cockney nem ajánlható. Az ausztrál, új-zélandi akcentusok sem rossz választás, ott megint csak arra kell figyelni, hogy ne legyen túl extrém. A dél-afrikai angolt viszont nem ajánlom. Bár igazából ezeket a nem ajánlott akcentusokat is lehet tanulni, de akkor finomítani kell rajtuk és jól kell őket tálalni, pl. az RP-vel is jól el lehet boldogulni, de akkor modern RP formájában kell tanulni, meg tudni kell kellemesen, barátságosan előadni, és az is teljesen jó bárhova, annak ellenére, hogy az angoloknak nem hogy 2-3% beszéli már, de inkább 1 ezrelék sincs az már, lényegében kihalt akcentus.

Az viszont tényleg fontos, hogy ha választottunk egy nyelvjárást, ami tetszik, és tanuljuk, akkor legyünk következetesek, ne keverjük a nyelvjárásokat. A sztenderdhez közeli angol nyelvjárásokat választunk, akkor elég annak a kontinensnek, országnak a szótárába (amerikai, brit, ausztrál, kanadai) megnézni a fonémikus kiejtést, majd egy saját hangtáblázattal átváltani fonetikus átírásra. Ha viszont nagyon erősen szubsztenderd nyelvjárást választottunk, akkor annyiból nehezebb lesz, hogy a legközelebbi sztenderd nyelvjárás szótárát kell felcsapnunk, az ott lévő sztenderd fonémikus átírást át kell alakítanunk plusz lépcsőben szubsztenderd fonémikus átírásra, és majd csak ezután jöhet ez utóbbi fonetikai átírássá alakítása saját hangtáblázattal, szóval ez kicsit haladóbb kategória, teljesen kezdőknek ez sok lehet, kiverheti a biztosítékot.